Mi a véleményetek a Szulejmán c. török filmsorozatról (beszélgetős fórum)

Őszintén szólva rosszul vagyok az olyan tipusú emberektől, akik tálcán várják mástól a megoldást.

1. Ha vennéd a fáradságot, látnád, hogy lipe mennyi mindent tesz ezért a fórumért és nem zargatnád olyasmivel, amiért csupán egy kicsit vissza kellene olvasnod.

2. Az, hogy mi lesz a tartalma a következő résznek, először is minden TV ujság tartalmazza, azon kívül itt is megtalálható a neten minimum 3 oldalon, csak utána kellene egy kicsit nézni!!!

Szia lipe!

Ha erre jársz írd meg nekem légyszi,hogy nem lesz-e következménye annak,hogy Hatidzse elolvassa a Nigar levelét?

Azt tudom,hogy Nigar nem ugrik le,de meggondolja magát,vagy valaki észreveszi?

Meg annyit írjál már meg nekem,hogy hol tudom megtalálni a következő magyar rész részletes leírását,facebookon kerestem ,de nem találom csodálatos század 2-őn néztem.

Olyan oldal nincs,ahol magyar felirattal lehet megnézni a filmet?

Köszi a választ :)

4-dik évad 134-dik török rész,befejezése :

Hürrem Gülfemmel van. Hür: Szerencsésnek érzem magam, hogy ily módon sétálhatok a halál felé. Gül: Az Istenre! Mit jelentsen ez? Hür: Rengetegszer megmérgeztek.. Tőrökkel, sziklákkal és még rengeteg mindennel törtek ellenem. Amit senki nem tudott megtenni, azt most saját testem viszi végbe. Gül: Az a Hürrem Szultán, akit én ismertem, aki évekig harcolt, hogy egyik fia trónra kerüljön, biztosan megéri ezt a napot. Hür: Azért harcoltam, hogy megvédjem őket, nem azért hogy trónra jussanak, mert akkor elveszítettem volna Szulejmán Szultánt, életem értelmét. Istennek hála, hogy nem kell ezt a fájdalmat megtapasztalnom. Gül: Ezt mondod, de Nagyurunk át fogja élni.. Hür: Ezért hívtalak. Távozásom után neked kell vigyáznod Nagyurunkra. Nincs kétségem, hogy jól fogod végezni a dolgod. Sose hagyd egyedül. Maradj mellette, erősítsd a jelenléteddel. Gül: Ne aggódj Sultanim, mindent meg fogok tenni, miután elmentél. Hür: Most pihennék egy kicsit. Fájdalma van, de elutasítja Gülfem segítségét, aki távozik. Rüsztem a szobájában van, mikor Mihrimah megérkezik, a pasa üdvözli. Mih: Remélem nyomós indokod van. Egész éjjel távol voltál. Rüs: A palotában dolgoztam Mih: Anyám állapota miatt.. bár nem adok hangot, de ez elfogadhatatlan tőled. Mostantól, ha egyetlen egyszer is kimaradsz éjszaka, bezárjuk a kapukat és nem jöhetsz be! Rüs: Ha így óhajtod, meghúzom magam előtted Sultanim. Mih: Te most gúnyolódsz velem? Megszédül, Rüstem a segítségére siet. Rüs: Minden rendben? Beteg vagy talán? Mih: Ne csodálkozz, ezután a sok szomorúság és bánat után.. Nyújt neki valamit, de nem fogadja el. Mih: Émelyeg a gyomrom. Rüs: Pedro doktorod nincs itt sajnos, a többi orvos is tehetetlen, tehát csak az imádkozás marad. Mih: Ez Pedro miatt van, igaz? Hogy nem jössz haza esténként? Bosszút akarsz állni Pedro miatt. Rüsztem Mihrimah szolgálóját hívja, hogy kísérje el őt. Rüs: Menj a palotádba, és pihenj. Hatice Hatun: Mi a baj, mi történt veled Sultanim? Mih: Rüstem Pasa azt hiszi, hogy a figyelmét akarom felkelteni, de már egy pohár víztől is hányingerem van. Hatun: Valami történt veled Sultanim.. Már egy falattól is rosszul vagy, és mindig fáradt.. Tanácstalan vagyok.. Mih: Vagy esetleg lehetséges,hogy..?

Yakupot látjuk a piacon, aki boldogan üdvözli Sümbült, megölelik és köszöntik egymást. Süm: Mi ez? Yakup: Valami újat próbálok. Süm: Nem tanultál semmit tőlem? Semmit? Ezt tanítottam neked az üzletről? Süm: Egy kérésem lenne. Kávéra van szükségem. Csak te tudhatod, honnan lehet szerezni. Yakup: Szulejmán Szultán megtiltotta, Ebu Suud Efendi bezáratta az összes boltot, miért kérdezed? Süm: Maradj csendben! Ekkor egy nő érkezik. Nő: Rendeltem kávét tőled. Ekkor Sümbül rájön, hogy titokban árulta tovább a kávét Yakup. Süm: Vigyél oda. Yakup várakozásra inti, majd bemegy. Nő1: Te is kávé-függő lettél? Hürrem Sultan miatt lett híres Nő2: Miatta lettünk kávé-függők. Nagyurunk betiltotta.. Ismered a Szultánát? Süm: Hogyne ismerném? Bizalmas szolgája vagyok Sümbül aga. Nő1: Ohhh akkor kérlek.. azt mondják, hogy nagyon beteg, igaz ez? Süm: Ha egy rossz szót is szólsz, én.. Nő1: Ne hallgass arra amit a sértegetők mondanak. Reméljük Istenünk kegyes lesz Hürrem Szultánhoz. Sokat segített rajtunk, nőkön. Ha van egy falat ételem, azt is neki köszönhetem. Nő2: A Földön még sosem élt ilyen nő, és nem is fog. Áldás rá. Azt tette, amit még azelőtt senki. Nő1: Így igaz! Rabszolgaként jött ide, de Szultánák Szultánája lett és a világot uralta! Nő2: Az emberek ezért nem szeretik. Nő1: Gyerekkorom óta a testvéremmel sokat ettünk a komlexumában, imádkoztunk érte minden nap. Mondd el neki kérlek. Süm: Elmondom. Talán Istenünk megmutatja Szultánánkat azoknak, akik szeretik. Yakup érkezik, kezeiben kávéval. Yakup: Erről senkinek nem szabad tudnia, különben nagy bajba kerülök! Majd ad Sümbülnek kávét. Yakup: Elfelejtettél valamit agám.. fizetni! Süm: Pimasz ember! Eladod a dolgaimat, szerencsét kovácsolsz belőle és még én fizessek? Yakup: Csak viccelek, az üzlet a tied. Ezzel tiszteleghetnénk Hürrem Sultána előtt..

Zal Rüstemhez megy, majd így szól: -Pasa Hazretleri, Hürem Szultán és Mihrimah Szultán a kertben várnak téged. Rüsztem a kertbe érkezik. Rüs: Sultanim, hívattál? Mih: Mikor veled voltam, az állapotom.. azt hitted, csak sránkozom, igaz? Rüs: Ez így igaz, nem? Az a célod, hogy ideges és boldogtalan legyek, nem? Hür: Mi van veletek? Mi ez az ellenségeskedés köztetek? Mihrimának örömteli híre van számodra, ezért hívtalak. Mih: Várandós vagyok Rüstem. Gyerekünk lesz. Hür: Nem tudom, hogy megérem-e, a legjobb lesz, ha Isten segedelmével anyja és apja mellettnő majd fel. Mihrimah Rüstem reakciójára vár. Eközben Lokman érkezik Gülshennel. Defne: Szerinted megfürdessük Mehmetet? Lokman: Velem jössz, asszony. Defne: Eljött az idő Gülshen kalfa? Ma? Beszélj! Gülshen: Nem tudok semmit erről asszony, ne kérdezz semmit. A testvére és Ayse megölelik, majd kimegy. Gülshen a gyerekekkel foglalkozik. Beyazid a szobájában vár, kopognak,, majd Defne lép be. Defne: Tehát itt az idő. Kérlek, neveld jól a fiamat, ne légy rá mérges az én hibám miatt és könyörgöm óvd magad testvéredtől és az álnok feleségétől. Védd meg magad tőlül. Bey: Elég asszony! Ne sírj. Megbocsájtok neked a fiad érdekében. Defne megkönnyebbülten rogy földre, Beyazid lábaihoz. Defne: Esküszöm, az egyetlen félelmem az volt, hogy elveszítelek téged, a fiam és a testvérem. Az egyetlen kívánságom az volt, hogy elfogadj. Beyazid megsimogatja az arcát és elmegy. Sümbül kávét készített Hürremnek. Hür: Nagyon hiányzott már. Süm: Nehogy túl sokat igyál belőle, megárthat. Nagyon meglepődik, mikor bejelentik Szulejmán érkezését. Szul: Történt valami? Hür: Nem, semmi, Szümbüllel beszéltem. Meglátja Szulejmán a kávé felszerelést, majd leül és Hürremnek is jelez, hogy üljön mellé. Szul: Ma lementem a komplexum munkálataihoz. Sinan aga rendkívül profi. Olyan dolgokat gondolt át, hogy majdnem sokkban voltam. Hür: Isten akaratából együtt imádkozunk majd benne. Szul: Isten akratából... Mi ez a hang? Süm: Azonnal kiderítem Nagyuram. Kívül nőket látunk összegyűlve: Agák, kérlek engedjetek be, látnunk kell a Szultánánkat, higgetek nekünk, semmi rossz szándékunk nincs! Süm: Esküszöm sosem láttam még ilyet.. Majd kihívja Hürremet és Szulejmánt akik a teraszra jönnek. Süm: Szultánám, gyere, nézd ezt! A nő elkezd kiabálni: Hosszú életet a Szultánánknak! Isten legyen kegyes hozzád! Gyógyulj meg hamar! Sorban állnak, hogy találkozzanak vele. Egyenként megcsókolják a ruháját. Asszony: Soha nem felejtjük el, hogy segítettél nekünk! Asszony 2: Isten áldjon! Egyesével megcsókolják a ruháját, tiszteletüket és szeretetüket fejezik ki. Éjjel a főnix szárjait látjuk a falakon, Szulejmán és Hürrem alszanak a szobában.

Hürem a szárnycsapások hangjára ébred, majd Szulejmán is felkel, együtt ülnek a teraszon. Hürrem: Ezeknek a sivítására ébredtem fel. A madár hív. Egy erőszakos madár, mitől nem félek, mintha tudnám. Aztán hallom szárnyainak csapkodását, amelyek beborítják az égboltot. Nem láttam, de tudom. Ez a főnix, amikről a legendák szólnak. Engem hív. Sul: Ne gondolj mindjárt a legrosszabbra. Talán ez az újjászületésed jele, hogy meggyógyulsz. Hürrem: Talán a halál a főnix képében jön értem. Ez zavarja Szulejmánt.. visszaemlékezik arra, mikor Cihangir a "rózsát hozó lány"-ról beszélt, majd Ferhat válaszára, miszerint vannak, akiknek lelkét angyalok viszik el békében és boldogságban. Ez a jó embereknek gyönyörű, míg a gonoszaknak szörnyű módon mutatkozik meg. Szulejmán megismétli Ferhat szavait és Hürrem bólint. Hürrem: Istennek hála, ezek szerint többet cselekedtem jót, mint rosszat. Sul: Fiam, Cihangir, utolsó napjaiban a táborban, a rózsák illatát érezte. A halál egy gyönyörű lány képében jött el érte. Hür: Szulejmán, építtessünk egy mecsetet Cihangir nevével, hadd emlékezzenek a már rózsakertben járó fiunkra. Hadd imátkozzanak érte az emberek. Sul: Már egy ideje tűnődök én is ezen.. Hür: Építtessünk neki egy ilyen helyet, hadd emlékezzenek az emberek, akik erre járnak, gyönörű rózsás arcára. Sul: Tudom is, hogy hol épüljön meg. Reggel Kutahyában. Bey: Az, hogy az egész családommal együtt hívtak, azt jelenti, hogy a helyzet komoly, azonnal mennünk kell. At: Talán az incidens lehet Szelim herceggel? Bey: Ez az egyetlen ok, ami eszembe jutott, főleg ahogyan Szelim leírta a helyzetet, engem hibáztatva. Atmaca: Mikor lesz már vége ennek? Bey: Majd kiderül, nekem nincs titkolni valóm. Szelim is a levelet olvassa. Nur: Ha Beyazid herceg miatt hívatnak minket, miért kellene a gyerekeket is vinnünk? Szelim: Én is csak annyit tudok, amennyit te, majd ha elmegyünk, megtudjuk. Nur: Ha Beyazid herceg elmondott mindent, nem ülhetünk tétlenül. Szelim: Nurbanunkak igaza van. Lala, itt van még a láda a ruhák és a levél? Lala: Igen Szelim: Ha megyünk, ezeket is magunkkal visszük. Lala: Én is így gondoltam, ezek majd mindent tisztáznak a Szultán előtt, sokkal jobban, mint a szavak tennék. Beyazid herceget biztosan megbünteti majd az uralkodó.

Sümbül Hürremmel van. Süm: Minden itt van Sultanim. A világ minden tájáról érkeztek ajándékok, beleértve a lengyel hercegnőt, a velencei dózse és sok másik család. Ezen felül még az Osztrákok az Oroszok és a Perzsák is ajándékot adtak neked. Majd egy másik dobozra mutat: ezek pedig Nagyurunk ajándéka neked. Hürrem: Egyedül ezt hagyjátok itt (Szulejmán ajándékát) Ez a gyűrű.. Szerelmem szövetségével akarom hogy eltemessenek. Süm: Talán Istenünk meghosszabbítja életed. Hürrem: A többi értékes ékszert eladományozzuk.. küldjetek néhányat a jótékonysági komplexumba és juttassatok belőle a nélkülöző asszonyoknak. A hárembe is küldjetek.. az agáknak és az ágyasoknak.. legyenek ők is boldogok. Lokmanról és Fahryiéről se feledkezz meg. Süm: Ahogy óhajtod, ők hercegeinkkel jönnek majd. Hürrem: Egy emléket szeretnék neked hagyni. Még pontosabban, szeretném, hogy megőrizz valamit. Süm: Sultanim, ne tedd ezt. Hürrem: Figyelj rám. Az életem.. minden, amin keresztül mentem, amit átéltem ebben van leírva. Minden amit tudnak és nem tudnak rólam ezeken az oldalakon van papírra vetve. Belül van néhány dokumentum is. A szabadságomról szóló irat, hogy egy szabad nő vagyo,. A jótékonysági munkáim.. Nem akarom hogy elfelejtsenek Sümbül. Süm: Milyen szavak ezek, Sultanim..hogy felejtenének el? Amíg a világ világ, az emberek emlékeznek majd rád és imádkoznak majd érted. Hürrem: Nem mindenki, lesznek akik átkot szórnak rám. Azt mondják majd, hogy egy boszorkány vagyok, festéket nem tűrő szavakkal illetnek majd. Ezért fontos ez a napló. Őrizd ezt a palota legszebb helyén, hadd tudja mindenki, lefőképp unokáim olvassák majd el. Beszéljenek rólam generációkon keresztül.. Tudják, hogy itt élt Hürrem Szultán, ebben a palotában. Elrendeltem, hogy Sinan aga építsen egy dervis kunyhót Cihangir nevében. Neked adtam egy mellette lévő földet. Süm: Sultanim, ne... te már a világot adtad nekem.. Hürrem: Fontos a férfiak boldogságához, hogy legyenek mecsetek, kunyhók az imádkozáshoz, de én valamit a nőkért, nők boldogságáért szeretnék tenni valamit. Szeretném, ha építenének egy fürdőt, amely az én nevem viseli. A világ szomorúságait felejtik majd el, ha meglátogatják. Süm: Esküszöm Sultanim, a nők sosem felejtenek majd el és mindig adósaid lesznek. Hürrem fájdalomban tör ki. Azt mondja Szümbülnek, ne aggódjon, csak segítse a díványához

Hürrem másnap a kertben sétál, állapota romlik. Látjuk a teraszon, ágyban gyógyszert bevenni. Majd a teraszon, Szulejmán karjaiban. Reggel Szulejmán a szobájában van Hürremmel. Ferhat: A hercegek megérkeztek Leszállnak lovaikról, majd egymás mellett sétálnak. Bey: Nem álltál meg, megvádoltál igaz? Nincs más magyarázata annak, hogy egyszerre hívtak minket. Selim: Beyazid, ha ezt tettem volna, már nem élnél. Én sem tudom, miért jöttünk ide. Meglátják Mihrimát, aki üdvözli testvéreit és megöleli őket. Selim: Miért hívatott minket Nagyurunk, tudsz valamit? Mih: Gyertek velem. A fiúk belépnek apjuk szobájába, majd megcsókolják a kezét. Selim: Anyám, miért nem mondtad korábban, hogy beteg vagy? Hogy titkolhattad el? Bey: Mi történik veled anyám? Hürrem: Azt gondoltam, hogy a nyakamba borulnak és kibékülönk, de csak házsártoskodást hallok. Megcsókolják a kezét Hürrem: Én oroszlán hercegeim. Nagyon hiányoztatok. Selim, mi történt az arcoddl? Selim: Semmi különös anyám, csak gyakorlás közben történt egy kis baleset. Hürrem: Az unokáim.. ők is eljöttek? Rég nem láttam őket. Selim: Igen, eljöttek, Murat hercegem is itt van. Bey: A gyermekeim hiányolnak téged. Hürrem: Hallottam, fiad született. Bey: Igen, így van, elhunyt bátyám után a Mehmet nevet adtam neki. Hürrem és Szulejmán egymársra mosolyognak Hürrem: Isten adjon neki hosszú életet.

Szümbül tudomást szerzett arról, mi történt Fahriyével és Lokmannal. Süm: Mi lehet ennek a vége? Lok: Talán Hürrem Szultán beszél velük és megbizonyosodik róla, hogy kibékültek. Fah: Természetesen meghallgajuk utolsó kívánságát. Süm: Nehogy! Véletlen se szomorítsátok el ok nélkül, nem számít mit tett, nem használt, elment Manisába, de semmi erdménye nem volt. Mostantól minden a hercegek lelkiismeretén múlik, és mivel Hürrem Szultána békében szeretné tölteni utolsó napjait, eszedbe se jusson ezt szóba hozni. Nurbanu: Rosszul váltunk el.. remélem nem ismétlődik meg. Canfeda: Amin Sultanim. Defne érkezik meg. Nur: Mit csinálsz itt? Nem végeztetett ki Beyazid herceg? Defne: Rájött, hogy ártatlan vagyok és megbocsájtott. Tudja, hogy egy gonosz áldozata voltam. Nur: Arcátlan! Hogy merészelsz így beszélni velem? Defne: Többé már nem egy ágyas áll előtted. A herceg kedvence és fiának anyja vagyok. Ne feledd, hogy ugyanarról a földről származunk. Olvasni fogok gondolataidban és előtted fogok cselekedni. Mostantól, ha csak egy hajszálát is meggörbíted a Hercegem fején, nem leszek kegyelmes hozzád, vésd az eszedbe! Rüsztem az irodájában van, mikor Beyazid érkezik meg. Rüs: Üdvözöllek hercegem, bárcska ne ilyen borzasztó körülmények között kellene találkoznunk. Bey: A fájdalmunk leírhatatlan.. Nehéz elbúcsúzni az anyámtól. Mikor utoljára láttam Manisában, nem volt jól. De a doktor szerint nem vol különösebb baja, igaz Lala? Lala: Akkor még nem tudták helyesen diagnosztizálni. Mikor megtudtam Szultánánk állapotát, hidd el, megrázott. Rüs: Nem akarom hogy erről beszéljünk a továbbiakban, de az utóbbi események közted és testvéred között elég lehangolóak.. Bey: Mikor nem voltak azok? Sem az ígéret amit anyámnak tett, sem a vére, amely az ereiben folyik nem álllíthatja meg Szelimet. Mindig az áruláson töri a fejét. Rüs: Azt nézve, hogy Hürrem Szultánt is maga ellen fordította, Isten tudja mit tesz majd, miután eltávozott. Bey: Ez nem az az idő, mikor erről kell beszéljünk. Anyám rendbejön, ez az én reményem. Rüs: Bízz bennünk hercegem, ezekben az időkben is megbízhatsz bennünk. Lala: Továbbra is szemed és füled leszek Manisában Hercegem. Mindig mögötted leszek. Sok: Mindenkit megrázott ez a hír. Selim: Még mindig nem hiszem el.. Anyám és a halál.. Azt hittem, ez a kettő soha nem kerül egymás mellé. Sok: Szultánánk hiánya földrengést fog okozni, ami mindent lerombolhat. De az élet megy tovább.. Érezzük majd fájdalmunkat, gyászolunk és a jövőre készülünk majd fel. Selim: Istenünk nagyszerű, Sokollu. Anyám talán jobban lezs. Nur: Isten adja hercegem. Jó lenne ha megfogadnánk Mehmet pasa szavait. Hürrem szultán hiánya az életünket változtatja majdmeg. Sok: Mindketten a jövődre gondolunk hercegem. Miattad teszünk óvintézkedéseket. Nur: Hürrem szultán közted és Beyazid herceg között állt, mostantól szemtől szembe álltok egymással. Hamarosan már semmilyen erő nem tarthat távol titeket egymástól. Selim: Majd megbeszéljük ezeket, ha eljön az ideje. Sok: Amikor csa szeretnéd, Hercegem

Hürrem a szobájában így szól Lokmanhoz és Fahriyéhez: -Tehát megbocsájtott annak az ágyasnak.. Beyazid.. Ha elkepesztőnek nevezném, az lenne a helyes.. Lok: "Hercegünk a gyermeke miatt tette, nagyon kicsi és erőtlen volt. Ha bárki más lett volna, szó nélkül megöleti, de aranyból van a szíve.. Hurrem: "Miért hagyta el Nurbanu Aydint? Fah: "Nem bírta tovább Szelim herceg nélkül. Úgy döntött a herceg, hogy jobb, ha vele marad. Hurrem: Azonnal hívassátok! Fah: "Nem akarnám hogy zavarjon téged.. .." Hurrem: "Azonnal!" Mihrimah a kertben beszél testvéreivel: Anyánk miattunk maradt életben az utóbbi években. Sokmindent feláldozott. Rengeteg vedzélyt élt túl azért, hogy mi biztonságban legyünk. Ennek ellenére ti többet ártottatok neki, mint bármelyik ellensége! Most az a feladatunk hogy boldoggá tegyük élete utolsó napjait. Nem akarok ellenségeskedést, különben velem találjátok szembe magatokat Selim: Megteszek mindent, amit lehet. Bey: "Légy nyugodt Mihrimah, anyánk minden másnál fontosabb. Nurbanu Sumbullel van. Süm: Eszedbe se jusson megemlíteni a legutóbbi ügyet, mert a Szultána nem tud róla! Nurbanu: Hogy merészeled?" Sumbul: Nagyon rosszul van és megjárod, ha nem tartod a szád! Nurbanu belép enters Hurrem szobájába Nur: "Arra gondoltam, meglátogatlak, jól vagy-e? Remélem felépülsz. Hurrem: Azért hívtalak, mert azt hittem, tudni akarod, miért lélegzel még egyáltalán. A hercegem irántad érzett szerelme miatt. Azért, hogy ne legyen szomorú.. De ezt úgy vetted, hogy gyenge vagyok, igaz? Nur: "Nem Sultanim, tetrem rossz dolgokat, ez igaz, azt az életet élem, amit választottál nekem. Te választottad ezt nekem. Akármit is tettem, azt Szelim hercegért és a gyermekeimért tettem. Azért, hogy a férfi, akit szeretek életben maradjon. A te történeted mutatta az utat. De van egy különbség sorsunk között: mikor te megnyerted Nagyurunk szívét, már ő volt az uralkodó. A mi szerelmünk előtt egy hatalmas próbatétel áll. Hurrem: "Azt gondolod, megéred ezt a napot? Nur: Ne legyen kétségd egy nap ez a palota lesz az otthonom. Egy nap ez az én szobám lesz. Jól tudod, a korszakok változnak, hamarosan az enyém fog elkezdődni. Hurrem feláll és Nurbanuhoz megy. Hurrem: Én tűzön és parázson keresztül jöttem ide. Asztalom körül oroszlánok, nem macskák ültek. Szóval ez a célod. Akkor készülj a megégésre. Nur: "Készen állok Sultanim. Mindent átgondoltam Hurrem: Nagyszerű. Most elmehetsz. Miután elment, így szól: Most nem akarok hibákat. Ez az ágyas meg fog halni! Fah: Bízz bennem, meg fogom ölni! Kívül a hírnök közli a kö etkezőket: -Az első imát a Suleyman mecsetben Suleyman szultán fogja imádkozni pénteken. Ugyanezen a napon ételt osztanak a nőknek, gyerekeknek és a rászorulóknak . Sumbul érkezik a teraszra és bejelenti Rüstem érkezését.Hür: Szulejmán a kertben van? Süm: Nem, a hercegekkel. Hür: Jöjjön be Rüstem. Rustem belép és köszönti Hürremet. Hurrem: 'Eljött az idő, hogy beszéljek veled Rüstem. Nyilvánvaló, hogy mi fog történni halálom után, főleg hogy amíg élek sem tudnak nem egymás ellen menni. A hiányom talán egy nagy csapást jelent majd.. Rustem: Isten adja, hogy amit mondasz, ne váljon valósággá. Hurrem: "Ez rajtad jobban múlik, mint bárki máson. Te fogod megakadályozni ezt a háborút. Te véded meg hercegeimet egymástól, és Suleyman szultán haragjától! Rustem: Mindent megteszek, ami erőmből kitelik. Hurrem: Megesküszöl nekem. A Koránra teszed kezed és fogadalmat teszel. Rustem letérdel, háromszor megcsókolja a Koránt és ráteszi a kezét. Rüs: Isten a tanúm, hogy megesküszöm, hogy mindent megteszek  azért, hogy megakadályozzam a hercegek harcát és hogy megvédjem őket Nagyurunk haragjától. Ígérem. Hurrem: "Nagyszerű. Mellettük állsz majd, miután elmentem, véded majd őket, főleg Beyazidot. Rüstem szemébe könnyek gyűlnek és megcsókolja anyósa kezét..

Suleyman kilovagol fiaival a mecsetjéhez. Hürrem és Mihrimah kocsiban utaznak. Majd látjuk a szultánt és kíséretét a bejárati kapukon belépni. Hürrem sátrát látjuk, ahogyan onnan figyel. Suleymannak Sinan ajándékozza a kulcsot. Suleyman: "Hatalmas munkád van ebben a mecsetben Sinan, éjt nappallá téve dolgoztál. Beszéltem Ebusuud efendivel és jóváhagyta, hogy a,amennyire az én nevem viseli ez az épület, ugyanúgy a te örökséged is. A te érdemed. A te kezed munkája és lelked van benne. Ez a te jogod. Sinan: 'Nagy megtiszteltetés Nagyuram, de ha megengeded szeretném, ha a kulcs inkább a kalligráfia-mester Kara Hisarnál maradna. Mialatt a Suleymaniye díszítésének egyedülálló szépségén dolgozott, elvesztette a látását. Ha jónak látod, neki adhatnánk a kulcsot. Suleyman: Legyen így. A mester megkapja ajándékba a kulcsot, hogy vigyázzon rá. Szulejmán a mecsetet nézi, imádkozik, majd belép fiaival együtt. Hurrem a sátrában van, mikor Szulejmán érkezik. Hurrem: Szemeim nem zárultak be, amíg meg nem látták ezt a szépséget, hála Istennek. Mi lehetne szebb, mint így őrizni meg emléked? Suleyman: Ez mostantól a szívem Hürrem. Az évek elmúlnak, de itt szívem tovább dobog majd. Hürrem: Ha így van, hogy ez a szíved, teljesítsd utolsó kívánságom. Temessenek ide, a szívedbe.

Éjjel van, Hürrem Szulejmán karjaiban fekszik. Felébred a szárnycsapások hangjára. Felkel és a teraszra megy. Ismét a Főnixet látja. Reggel Szulejmán a padlón talál rá. Hurrem: "Szulejmán, ez az utolsó napom. A Nap utoljára kelt fel nekem. Nem félek többé. Nem félek a haláltól. Készen állok szembenézni a bűneimmel. Bármi is legyen a büntetésem, vállalom. Ha ez a sorsom, készen állok találkozni Istenemmel és újra egyesülni szeretteimmel. Szulejmán? Suleyman: Mondd csak. Hurrem: Szeretnék egy nagy közös étkezést, azt akarom hogy minden szerettem itt legyen. Az asztalok a kertben vannak, a szolgálók terítik meg őket. Hürrem készülődik, a gyűrűjére néz. Bejelentik érkezését a hárembe, az ágyasok meghajolnak előtte, lenéz az erkélyről, elhalad előttük, ők pedig figyelik. Kívül mindenki várja Hürremet, beleértve Szulejmánt is, aki felállva várja királynőjét. Megérkezik, ők pedig meghajolnak, rámosolyog a gyerekeire, unokáira. Odaér férjéhez, meghajol előtte, de ő megfogja kezét és trónja felé kíséri. Az uralkodó jelez, hogy leülhetnek, kezdhetnek enni, de szemét nem tudja levenni Hürremről. Hürrem gyerekeit nézi, miközben visszaemlékszik: Hürrem: "Mihrimah, sose felejtsd el, hogy mostantól te felelsz Nagyurunkért és testvéreidért. Muszáj erősnek maradnod. Én gyönyörű angyalom. Mindened megvan, amire szükséged lesz. Mihrimah rámosolyog, majd anyja is viszonozza ezt. Selim néz rá, visszaemlékszik a hozzá intézett szavakra: Szabadulj meg a félelmeidtől. Ezek csak haragot és rossz dolgokat hoznak. Ha eljön az idő, légy bátor! Csak bátorsággal érheted el azokat, amiket megérdemelsz. Majd Beyazidra néz: Ne csökkenjen a szívedben lévő kegyelem, de a döntéseidet uralkodóként hozd meg. Azért, hogy életben marafj és győzz, néha muszáj lesz elfelejtened a könyörületességet. A legfontosabb Beyazid, hogy élj! Bármi is történjen, élj! Mosolyog, de mosolya elhalványul

Hürrem utolso napja és Halála

Hurrem Szümbüllel is beszélt: Ezeket a ládákat Hercegeimnek készítettem elő. Küldjétek el őket Szelimmel és Beyaziddal. Sümbül: Mi van bennük? Hürrem: Tedd ahogy mondtam, de ne azonnal. Miután meghaltam és itthagytam e világot, elküldheted. A temetésem után. Hürrem: Mindenkinek más színben jelenik meg a halál. Az enyémet élénkvörös tűz borítja be, melynek háttere kék és smaragdzöld tenger. Mindenkivel vele van a mennyországa. Az enyém egy végtelen, kiemelkedő virágzó föld. Gyümölcsökkel teli kert, mely arra szánta el magát, hogy szeressen, tetejétől az aljáig. Everyone's heaven is with them. A nevem Alexandra Larossa. Egy ruténiai rabszolga, akit az Oszmán palotának adtak el. Egy rabszolga, akit a Dnyeper folyótól egészen a Fekete-tengerig hurcoltak. Egy rabszolga, kinek anyját, apját, testvérét kivégezték. Minden percben, ezeken a hatalmas hullámokon azért imádkoztam, hogy kerüljek a mennybe és csatlakozzam családomhoz. Alexandra, aki tizenhét évesen megtapasztalta a bánatot és az elnyomást, aki egy nap alatt ezer évet öregedett, aki feladta az életet és akinek senkije sem maradt, Alexandra. A nevem Alexandra la Rossa, soha nem osztottam meg bánatom senkivel. Mély üregbe dobtam fájdalmam. A tengerbe dobtam őket. Egy hullám magával vitte őket. Minden fájdalmat okozó dologra nevetéssel válaszoltam. Egyedül családomért hullattam könnyeket. A rabszolgából szultána lett. És most abban a palotában vagyok, ahol megváltozott az életem, Szulejmán szultán palotájában. A palita, amelyet a fejükre akartam omlasztani, az otthonom lett. Honnan tudhattam volna, hogy szívem megszűnik dobogni a bosszúért, de újraéled a szerelemért? A nevem Hürrem. Szulejmán szultán szolgája, ágyasa, szultánája. Öt gyermekénrk édesanyja. Törvényes felesége, Hürrem. Szerettek, de gyűlöltek is. Életeket adtam, de el is vettem. Én vagyok az, aki szolgasorsból a világ tetejére emelkedtem fel. Én vagyok az, aki tűzön ment keresztül. Megégtem, de égettem is. Hürremet férje segíti a folyosón, és ugyanúgy esik karjaiba, mint legelőször és úgyanúgy mondja ki a nevét, mint akkor.. Mosolyog, majd Szulejmán megfogja kezét és tovább kíséri.. ...egészen a szultán szobája előtti folyosóig, ahol mindketten földre rogynak. Szulejmán kiált az agáknak, hogy vigyék be, majd orvost hívat, de Hürrem a nevét suttogja. Hürrem: Én elmegyek.. Ne vedd le szemed szememről. Ne engedd el kezem.. Hürrem monológjának folytatása: Hürrem Szultán vagyok. Minden földi nő lelke. Az egész létem szívem királyának szerelme mögött van. Hurrem: "Suleyman" Suleyman: 'Beszélj, Sultanim" Hurrem: 'Sok évvel ezelőtt írtál nekem egy verset. Hallani szeretném.. Suleyman: "Pézsmám, borostyánom, létezésem, szerelmem, ragyogó Holdam, Bizalmas barátom, titkaim őrzője, létezésem, a legfőbb szépség, gyönyörű szultánám. Életem, létezésem, Kevserből folyó borom, mennyországom, Tavaszom, boldogságom szerelmem, rózsám, ó én mosolygós rózsám. Juharfám, szónokom, az egyetlen, akire tekintek, Én rózsákkal teli növénykertem. Kívánságom, legértékesebb igazgyöngyöm, Reggelem, beszédem, estém, Boldogságom, ünnepem, élvezetes tanácskozásom, Viaszom, Napom, gyertyám, Narancsom, gránátalmám, az egy, aki fény az éjszakámban, majd szerelmesen egyesülök vele szobámban, Én bölcsem, efendim, az aki elbújt, az, aki tisztán látszik Tanácsosom, Szultánom, Padisahom, Vezérem, Az egész életem ebben a nemzetben, Növényem, cukrom, kincsem, Boldogságom ezen a világon, Szeretettem, Yusufom* Életem, létezésem, otthon a lelkemben, Istanbulom, Karamanom, szerelmem, ami még Rómánál is többet ér, Badakhshanom, Kipchakom, Baghdadom, Khorasanom, Szerelmem, gyönyörű hajjal, ívelt szemöldökkel, szemekkel, melyek pajkosan néznek - függő vagyok! Ha meghalok, az miattad lesz, mert te kínoztál a vérembe hatolással, oh én hihetetlenül gyönyörű szerelmem. Ajtódnál szüntelenül bókolok neked, dicsérlek, mintha ez lenne kötelességem, hogy szakadatlanul hízelegjek neked. Szívem bánattal telve, szemeimben könnyek gyűlnek, Muhibbi vagyok, én, aki szeret.." *József próféta, akit a valaha élt legszebb/legjobb embernek tartanak

4-dik évad 134-dik török rész,harmadik rész :

Hurrem és Suleyman a teraszon vannak. Suleyman: Félek Hürrem.. Életemben először félek.. Az a félelmem, hogy nem segíthetek.. Hurrem: "Én is féltem- attól, hogy hajam megőszül, arcom ráncos lesz, hogy nem tartasz többé gyönyörűnek, hogy nem szeretsz többé. De semmi hasznot nem láttam a félelemben. Suleyman, most együtt vagyunk..ez egy végtelen pillanat. Beszéljünk inkább a boldog napjainkról. Mikor először megláttalak.. Mikor megismertük egymást. Az életem végtelen és leggyönyörűbb pillanatai. Suleyman: Azóta ismerlek, amióta az összes lelket megalkották. Már akkor kiválasztottalak társamnak, és együtt jöttünk a Földre. Hurrem: Mondd el, hogyan találtunk egymásra?  Suleyman: "Isten, a világ ura, mikor még semmi nem volt a Földön, mikor még Föld sem volt, megalkotta a lelkeinket, majdösszegyűjtötte az összeset és megkérdezte: Én vagyok az Istenetek? A lelkek válaszoltak: Nincs kétség, te vagy az Istenünk. A Szulejmán mecsetet és komplexumot látjuk, majd a szultán visszaemlékszik arra, mikor Ibrahim naplóját ásták el az alapba. Suleyman: Minden egyes lélek fogadalmat köt ebben az időben, de amikor a Földre jönnek és testet kapnak elfelejtik ezt. Azok akik ekkor egymás mellett álltak a kezdetek kezdetén, aki barátok, ellenségek vagy szerelmespárok voltak, mikor megérkeznek a Földre, egymást fogják keresni. Némelyikük sikerrel jár, de van, akinek élete végéig tart a keresés.. Hurrem Sumbullel van, az erdőben. Sumbu: Esküszöm Sultanim ez egy hatalmas titok. Matrakci Nasuh Efendi egyik szolgája mondta el, rengeteg aranyat adtam neki. Hurrem: "Ibrahim most itt van?" Sumbul arrébb mutat. Sokollu, Suleymannak: Szóltam Sinannak, hogy igyekezzék, de szavaim nem hatottak rá, azt mondja mindennek eljön az ideje és neki szüksége van rá, hogy alkothasson valami értékeset a szultán számára Suleyman: Hol van Sinan? Sokollu: Ő nem áll készen a szultán fogadására, ha óhajtod, szólok neki. Suleyman arrébb sétál Sinan az imateremben üti a dobokat. Sokollu besiet és kikíséri oda, ahol Suleyman várakozik. Sinan: "Hunkarim" Sul: "Sinan agha, mi ez? Mostmár tudom, miért nem készültél még el. Sinan: "Bocsásd meg szemtelenségem, de igazságtalan vagy Sinan szolgáddal, én csak azt akarom hogy gyönyörű legyen. Éjt nappallá téve dolgozom rajta Suleyman: "Amit láttam az nem más, mint hogy semmit nem csinálsz, ráadásul egy szent helyen ülsz és dobolsz. Hogy merészeled? Sinan: "Hunkarim, engedd meg hogy megmagyarázzam. Azért használtam ezt,hogy megtudjam, milyen az akusztikája a teremnek. Azért kell, hogy kiderítsem, hogy a hátul imádkozó hívő vajon hallja-e az Imamot aki az első sorban beszél. A suttogott hang is fel lesz erősítve. Hurrem Sumbulnek: "Sajnos még sírköve sincs. Sumbul: "Aki rossz dolgot tett, az rosszul végzi..Ibrahim Pasha megtalálta a neki megfelelő végzetet. Sokmindenen mentél keresztül miatta. Hadd lássa csak a büntetését. Rád és Nagyurunkra mindig emlékezni fognak, de Ibrahim pasa a történelem sötét lapjai mögé kerül. Hurrem: "Azt gondolod elfelejtik majd Ibrahim Pasát? Ha rólunk századokig beszélni fognak, ő sem merülhet feledésbe. Ibrahim, Pargali Ibrahim. Halálos ellenségem, Ibrahim. Tehát eggyé váltál a földdel, lelked pedig a láthatatlan világé lett. Imádkozom, hogy halld meg szavaim. Ezeket akkor akartam elmondani, amíg éltél, a szemedbe akartam nézni, de a sors máshogy akarta. Van egy adósságom, köszönetet kell mondjak Ibrahim. Olyan életet élhettem, ami senkinek nem adatott meg. És ebben te is segítettél. Ezt nem fogom letagadni és lelketlen emberré válni. Te választottál ki engem Nagyurunknak, mégha meg is bántad később, ez az igazság. Te és én Ibrahim lepkék voltunk, akiket a tűz táplált. Ez a tűz pedig Szulejmán Szultán. Én megálltam, ismertem a határaimat és tudtam, hol a helyem. De te nem tudtad hol a helyed. Közelebb és közelebb mentél és a tűz elégetett. A lelkek örökké élnek. Tudom, hogy nem holnap, vagy holnapután, de a lezáratlan ügyek újra elém kerülnek, és ismét találkozunk azon a napon Ibrahim. Sinan folytatja a magyarázkodást Suleymannak. Sinan: "256 hatalmas, üres tégelyt helyeztem el az üres épületbe és tojásfehérjét kentem közéjük. Elképzeltem egy szobát a középső ajtó fölé. A gyertyákból áradó füstöt itt összegyűjteném, így a porcelán motívumok és a kalligráfia tiszta maradna. Ugyanúgy tintát is nyerhetnénk ebből, strucctojásokat helyeztem el a gyertyák edényei között, hogy a bogarakat távol tartsam. Suleyman: "Hallottam hogy nagyon aprólékos munkát végzel de ez így nem mehet tovább Sinan aga. Mennyi idő kell még? Hat hónap, egy év? Sinan: "Istenünk segedelmével hamarosan kész lesz. Nem szeretnék mégegyszer szégyenben mutatkozni.- Suleyman: "Ha nem leszel kész időben, tudd hogy nem csak pozíciódból távolítalak el, de gondoskodom róla hogy többé egy szöget se üss be sehová. Hürrem visszatér a palotába, Gülfem figyeli, ahogy elhalad.Sümbül Hürremmel a szobájába megy. Süm: Kifárasztod magad Sultanim, mi szükség van erre?

Gyógyszert hoz, amit Hürrem megiszik, majd Sümbül imádkozik érte. Sumbul: Van valami kívánságod, vagy bármi amit enni vagy inni hozhatok? Hür: Lenne valami. Süm: Mondd, és teljesítem Hür: De senkinek nem szabad megtudnia, legfőképpen Nagyurunknak.. Kávé.. Sümbül elmosolyodik Beyazid gondolkodik, gyermekei előtte vannak. Gülshen érkezik: Istenünk meghallgatta imáinkat. Beyazid megöszöni és kezébe veszi fiát.A gyerekek körégyűlnek Gulshen: A hercegünk kicsi, de erős. Az édesanyja teje ségített neki. Legyen egészséges. Bey: Én kicsi Mehmetem. Apró bátor hercegem!  Beyazid (Lokmannak): Mostantól hagyjuk hogy a herceg megerősödjön, utána lehet szó Defne büntetéséről. Fahriye Selimmel beszél: Fah: Hercegem, nem helyes, hogy Nurbanu Sultan itt van. Murad herceggel kellene lennie. Szeretnélek emlékeztetni Hürrem Sultan döntésére.Kopognak, Nurbanu érkezik. Nur: Nyilvánvaló, hogy boldogtalanságot és nyugtalanságot szeretnél okozni, mi a problémád? Fah: Emlékeztettem, Hercegünket, hogy nem helyes, hogy itt vagy. Engedély nélkül jöttél ide. Nur: "Ne hallgass Fahriye szavaira, melletted a helyem. Minden távollétem alatt történt, ez nyilvánvaló. Ne hagyd hogy elküldjenek, inkább öljenek meg akkor. Selim: "Nurbanu Sultan itt fog maradni a lányaival együtt. Murad fiamat majd Lalája fogja segíteni. Nurbanu, időről időre meglátogathatod majd. Fahriye: "És a szabályok, Hercegem? Selim: "Qzokat nem kőbe írták Fahriye..egyszer anyám sem ment el Mehmet tartományába, hanem Nagyurunkkal maradt..

4-dik évad 134-dik török rész,második fele :

Suleyman a szobájában van, mikor Sokollu és Rüstem megérkezik. Sul: Hamarosan minden letisztázódik. Talán hallottátok ezelőtt, hogy Hürrem Szultán állapota nem jó, de nem akarom hogy betegként kezeljék az emberek. És nem akarom hogy erről az ügyről beszéjen bárki is mostantól. Rüstem Pasa, ügyelsz a betelepült zsidókra? Rüstem: Ne aggódj Nagyuram, kapcsolatban állok Signora Mendezzel és túljutunk az apróbb problámákon, amik ebből adódtak, minden úgy történik, ahogy rendelted. Sul: Mehmet Pasa, mi a helyzet a főépítészemmel, Sinannal? Hét éve épül a komplexum. Még mindig nem tudom, mikor lesz kész. Sok: Te is tudod, Nagyuram, Sinan aga nagyon részletesen dolgozik. Minden sarokkal heteket, hónapokat tölt. Ezért halad lassabban, mint ahogy vártuk. Sul: Beszélj Sinan agával és tudd meg, mikor lesz kész. Most mindketten menjetek. Mihrimah anyjával van, mikor kopognak és Szümbül érkezik. Süm: Sultanim, Nagyurunk vacsorára vár téged szobájában. Hürrem: Mihrimah, szólj Hümasahnak, jöjjön ő is és együnk mind együtt. Mih: Ma este egyedül Nagyurunkkal leszel. Mostantól mindig itt leszek neked. Kívül Mihrimah Szümbült kérdezi: -Mit lehetne tenni, csupán végignézzük ahogy Validém haldoklik? Süm: A végzet meg van írva, ezért csak imádkozhatunk. mi mást tehetnénk? Mih: A hercegeket tájékoztatták már? Nekik is itt a helyük. Süm: Hürrem Sultan is erre gondolt és már küldtek nekik levelet, majd a gyerekzsivaj újra életet ad a palotának és Hürrem Sultan feltöltődik majd. Defne éppen vajúdik, nehéz szülése van, majd a babáját kéri. Def: Mi a baj vele? Dok: Nagyon kicsi. Def: Miért nem válaszol senki? A babáját kéri, aki végül felsír. Beyazid Atmacával beszél Selimről. Bey: Szerinted hibát követtem el Atmaca? At: Remélem nem bánod meg a döntésed és nem kívánod majd, hogy bárcsak belédöfted volna kardod Szelim hercegbe. Te is tudod, a baj forrása a kegyelem. Lok: Allah nem könyörül azokon, akik maguknak sem bocsájtanak meg Turgul bey. Szerintem Beyazid herceg helyesen cselekedett. Isten bocsássa meg, de ha elvetted volna Selim herceg életét, hogy néznél édesanyád, Hürrem Szultán szemébe? Még fontosabb, hogy számolnál el a lelkiismereteddel? Te egy könyörületes herceg vagy, ez különböztet meg Szelim hercegtől.

At: Nem, herceg nem szerzett még trónt könyörülettel, Logman aga. A kegyelem amúgy sem egyirányú, ki kell érdemelni, ahhoz hogy megkaphasd. Ekkor Gülshen kalfa érkezik: -Defne megszült. Látjuk a picit illetve kicsit odébb anyját aludni. Beyazid érkezik és a gyermekéhez megy. Dok: Fiad született Hercegem. Defne hatun jól van, nyugtatót kapott és most alszik. De a baba nehezen lélegzik. Túl hamar született. Csoda lenne, ha életben maradna. Bey: Istenem, ments meg. Mutasd meg irgalmad, oh Isten. Dok: Mindent megteszünk, amit lehet. Ez mostantól Istenünkön múlik, amit tehetünk, hogy imádkozunk. Istenünk remélem meghallja imáinkat. Beyazid Defnére pillant, majd visszanéz fiára és elmegy. A folyosón: Lokman: Még mindig úgy gondolod hogy megbünteted Defne hatunt? Beyazid: Most van annak az ideje hogy ezekről beszéljünk? Ayse és Anne érkezik. Ayse: Megszületett a kisöcsém és látni szeretném. Beyazid: Még nem lehet, mert az életéért harcol de Isten áldásával köztünk marad. Szemrehányóan néz Annára- Nurbanu Szelimmel beszél: Nur: Hogy mehettél el? Hogy kockáztathattad az életed? Ezt nem fogom fel.. Ha itt lettem volna, nem küldtelek volna el.. Selim: Muszáj volt Nurbanu, Beyazid a büszkeségemet taposta agyon. Ezt nem hagyhattam neki. Nur: Hogy bízhattál meg Lala Mustafában? Lehet, hogy ő írta a levelet, hogy megöljenek! Selim: Nem mintha ez nem fordult volna meg a fejemben.. de megbízom benne. A jó oldalt választotta, mikor meglátta hogy Beyazid mellett nem jut sehova. Mellettem áll. Nur: Amit mondasz, az igaz. De könyörgöm légy óvatos. Ha ilyen könnyen ott hagyja Beyazid oldalát ma, holnap megteheti veled is ugyanezt. Amíg nincs rá indoka, miért is változtatná azt hogy kihez hűséges? Selim: Lala azt teszi, ami érdekében áll, mint a legtöbb államférfi. Talán van olyan indok, amiről nem tudunk. Nur: Az úton sokat gondolkoztam - emlékszem, mi történt Musztafa bátyád feleségével és fiával. Ha veled történik valami, nem tétováznék, megölném magam és Muratot is. Selim: Shh nem mondj ilyen dolgokat. Nur: Bennem ég egy kérdés: Ha te tartottad volna Beyazid herceg nyakához a kardot, te megkegyelmeztél volna neki, vagy elvetted volna életét? Selim: Én is gondolkoztam ezen.. Nagyurunk is kegyelmes.. De amikor a trón a kérdés, még a saját gyermekén sem könyörült. Mert aki megkegyelmez, végül az szorul majd kegyelemre.

Lala a folyosón sétál, Fahryiével találkozik. Fah: Mi történik? Hallottam, hogy a hercegek kardot rántottak egymás ellen. Hürrem Szultán nem azért küldött, hogy háborút szíts, hanem hogy Szelim herceget állítsd meg. Ha bármelyikükkel is történik valami, nem tudok elszámolni vele Hürrem Szultánnál. Lala: Megtettem amit tudtam. Nem engem kellene leszidnod, hanem Nurbanu Szultánra kellene ügyelned, aki szabályt szegve visszatért Manisába. Hürrem: Az éjszakát Szulejmánnál szeretném tölteni és nem szeretnék fájdalmakat A doktor ad neki orvosságot Dok: Ettől kevesebb fájdalmad lesz Hürrem megissza, majd a doktor elmegy. Szümbül közelebb megy hozzá, majd így szól Hürrem: -Bursában talákoztam Mahidevrannal. Süm: Ugye nem tett semmi őrültséget? Hürrem: Én is ezt vártam volna tőle, de meglepett. Békében találkoztunk. Jót tett az, hogy annyi év után újra láttam és lezártuk az ügyeinket. Egyetlen egy ügy marad hátra - te fogsz segíteni nekem Süm: Esküszöm Sultanim, bármit megteszek, készen állok. Hürrem: Egy sokéves titkot kell felderítened. Ha akarod, az ezüst tollakat is megtalálod a Kahf hegy mögött. Süm: Sultanim, mit akarsz tőlem? Mit keressek meg? Hürrem: Azt akarom, hogy találd meg Ibrahim Pasa sírját. Éjjel Kutahyában, Beyazid a szobájában járkál, majd hirtelen elmegy újszülöttjéhez. Bey: Hogy van a kicsi? Dok: Sajnos ugyanolyan az állapota, ha az éjszakát túléli, már reménykedhetünk. Beyazid(a kalfához) : Ki az a nő? Gülshen: Találtunk egy szoptatós dajkát a kicsinek, reménykedünk hogy Isten megmenti a kicsi herceget. Nyilvánvaló az édesanyja büntetése.. Ekkor Defne felébred és gyermekét kéri. -Nyugalom asszony. Defne: Mi a baj a kicsimmel? Her.. Hercegem.. Csak egyetlen egyszer hadd tarthassam karomban. Hadd táplálájam csak egyszer.. Könyörgöm Hercegem.. Utána megölhetsz. Beyazid engedélyezi és Defne a kicsihez siet, majd karjaiba veszi. Gülshen: Reméljük az édesanyja teje gyógyír lesz számára. Defne Beyazidra néz majd így szól: Remélem Isten elégedett veled hercegem.

Hürrem Szulejmánhoz megy. Ferhat: Szulejmán Szultán a teraszon vár. A szultán kinyújtott karokkal várja feleségét, aki boldogan megy oda megölelni őt. Hürrem: Mint a régi szép időkben.. újra úgy nézel rám, mint régen.. Sul: Tudd, hogy a szerelem a szívemben irántad sosem csökkent, csak ahogy a kincset kiássák a földből, letisztítottuk róla a koszt. Azt akarom hogy minden éjjel és nappal így múljon el. Azt akarom hogy maradj a szobámban, aludj mellettem, az is elég ha hallom hogy lélegzel. Mostantól egyetlen percem sem múlhat el nélküled. Mihrimah a palotájában eszik Hümasah-val. Hüm: Mi a baj? Miért nem ettél egy falatot sem? Mih: Nem igazán vagyok éhes. Hüm: Én jól laktam, visszatérnék a szobámba. Mihrimah engedélyezi, majd egy szolga érkezik. Mih: Rüsztem pasa megérkezett már? Hatice Hatun: Nem és nem is üzent. Mih: Hogy hagyhat ilyen helyzetben egyedül? Hat: Talán a Signor Pedro ügy miatt, még mindig mérges lehet. Nem akartam mondani, de nem lehet hogy a zsidó asszonynál van? Mih: Térj eszedhez, hogy merészelsz így beszélni? Hallottál esetleg láttál valamit vagy csak úgy rágalmazol? Hat: Természetesen semmit, ez csak egy lehetőség. Bocsánatod kérem. Mih: Rüsztem csak azért foglalkozhat azzal a nővel, hogy féltékennyé tegyen, de nem menne messzebb, mert mindenki tudja hogy hűséges hozzám. Eközben (a meglepetések meglepetése) Rüsztem Garcia Mendezzel van. Gar: Ti (az oszmánok) mindig a fa házakat kedveltétek, akkor is ha gyorsan elégnek és a termesz rágja szét. Rüs: Erre gondoltál? Gar: Nem, az érdekelne, hogy a te fejedben mi jár. Rüs: Az otthonok, amik tovább élnek mint mi, akaratunkon kívül teszík, mi azt akarjuk, hogy az otthonunk velünk együtt haljon meg. Garcia kuncog, majd így szól: A második kérdésemre is szeretnék választ. Látom hogy a tested ittvan, de gondolataid máshol járnak, szeretném tudni, merre. Mihrimah Szultánra gondolsz? Rüs: Hürrem Szultánra. Gar: Hogy van Hürrem Szultán? Hallottam hogy Szulejmán orvosokat hívatott a világ minden tájáról. Rüs: Az orvosok semmilyen gyógymódot nem találtak, nem hiszem hogy valaha is fognak, mindenki elvesztette a reményt. Szultánánk bármelyik percben meghalhat. Gar: Oh Istenem! Ez megváltoztat dolgokat számodra? Rüs: Nem csak számomra. Hürrem Szultán távozása az egész világ végzetét megváltoztatja. Egy olyan Szultána aki ezeket a jellemeket harmóniában hordozza magában.. Az eszével és szívével cselekszik. Kegyelmes és könyörtelen. A leggyönyörűbb nő a földön, olyan bátorsággal, amit bármelyik férfi elfogadna. Signora.. Hürrem Szultán után semmi nem lesz a régi.

2014.május.07. 79-dik magyar rész,40-dik török rész második fele (izgi rész lesz :-) ! ),22:05-23:15h :

Hürrem elégeti Leó naplóját így Válhidem nem tehet ellene semit.Nigar nem bírja tovább Ibrahim nélkül ezért levelet ír neki amit a hegedü tokjába helyezz.A levelett viszont Hatidze találja meg.Hürrem panaszkodik a haza érkező szultának hogy nem engedték hogy ő is adományozon mint Máhidevrán mivel csak egy rabszolga.Szulejmán ezek halattán felszabadítja Hürremet.Hürrem immár szabad nő és egyenjogù Máhidevránnal.Este a szultán hívatja Hürremet de ő nem jönn,ezért maga megy érte.Hürrem azonban közli hogy mivel szabad nő nem lehetnek együtt amég össze nem házasodnak! :-)

(Nagyon közeledik a második évad vége ami a 63-dik török rész,megtudakolom hogy mi van a többi évvadal)

4-dik évad 134-dik török rész,első részlet :

Hürremet látjuk, ahogy a szultán teraszára lép, és halljuk a hangját: Életem minden évében tűzkarikákon ugráltam keresztül. Meghaltam és megmenekültem minden alkalommal- meg is erősödtem. Sokkal erősebb lettem. Magasra emeltem fejem és én lettem maga a tűz. Hatalmas az az ár, amivel az erőért fizetek, megtanultam. Tőr, méreg és árulás és az évek súlya betegséggé fordultak át és legyőzi testemet. Én, a legyőzhetetlen Hürrem Szultán. Én vagyok a Zümrüd-ü Anka (Főnix). Utolsó alkalommal halok meg.. A Főnixet látjuk szemeiben. Hurrem Suleymannal utazik a hajón, Istanbul felé. Ugyanúgy néz a tájra még egyszer, mint évekkel ezelőtt, mikor rabszolgaként érkezett ide. Suleyman arcára mindenhol fájdalom van írva.. Mihrimah és lánya Rüstemhez és Gülfemhez csatlakozik, köszönteni a Szultánt és anyját. Mih: Hol voltál egész éjjel Rüstem? Rüs: Volt egy kis gond az idén Egyiptomból érkezett tőkével. Egész későig dolgoztam a kincstárnokokkal, majd a palotában aludtam. Mihrimah szarkasztikusan bólint, majd így szól: Feltételezem, hogy anyám felépült, azt gondoltam tovább maradnak Bursában, de hamar hazatérnek. Rüst: "Isten akaratából Mihrimah." Hurremhez csatlakozik Suleyman és együtt nézik szeretett városukat.  Hurrem: Évekkel ezelőtt, mikor először jöttem ide, azt kérdeztem hogy az Oszmán pokolba jöttem-e, de ez a palota, ez a város az otthonom lett. Ez a földi mennyország! Te vagy a mennyországom! A kocsi megérkezik, Suleyman és Hurrem kiszállnak. Mihrimah köszönti apját, aki így szól: Mihrimah, én Holdam, én Napom. Mihrimah: "Hogy érzed magad anyám?" Hurrem: "Most, hogy látlak, sokkal jobban, Sultanim. Megragadja Suleyman kezét. Suleyman: Édesanyád elfáradt az út alatt, hagyjuk pihenni, később beszélsz majd vele. Belépnek a palotába és Hürrem erősen tartja magát, mivel mindenki nézi. Ahogy beér szobájába, mrgviselten és fájdalommal ül le.. Az ajtó mögül Sümbült halljuk: Megérkezett a Szultánánk? Nyissátok ki az ajtót! Hürrem mosolyogva üdvözli, majd így szól: Sümbül, olyan jó, hogy újra itt vagy, öszetörtem a szíved, igaz? Minden szavam sajnálom, amit mondtam. Sümbül: Milyen suavak Sultanim, esküszöm semmi nem rémlik. Nem tisztem hogy dühös legyek miattad. Mint minden szolgáló szíve, az enyém is érted dobog Sultanim. Elég, ha arra koncentrálsz, hogy jobban legyél, és örömmel vállalom, jogy akár az egész világ rám omoljon. Hurrem: Többé nem gyógyulok meg, Sümbül." Mihrimah a Sultannal van. Mihrimah: "Hunkarim, mi történik? Nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben. Vagy anyám.. Suleyman: Semmi más nem segíthet, csak ha imádkozunk édesanyád gyógyulásáért. Mih: Apa, miért beszélsz így? Kell, hogy legyen valami megoldás.. Mihrimah sír.. Sul: Kislányom, Mihrimah.. Természetes, hogy eljön majd az idő, mi,or édesanyádat kell gyászolnunk és sírni érte, mégha nem is akarjuk, de édesanyád sok fájdalmon ment keresztül. Azt akarom, hogy boldogan és békében éljen mostantól. Mindenki erejéhez mérten megteszi, hogy ezt elérjük, veled kezdve. Érted ezt, gyönyörű kislányom? Mihrimám, ragyogó napom. Édesanyád kedvéért erősnek kell maradnod! Rustem a doktorhoz érkezik, aki köszönti őt. Rus: Hogy van Hürrem Szultána? Remélem nem titkolsz semmit előlem! Doc: "Semmi titkolni való nincs, pasa. Nemsokára mindenki megtudja. Szultánánk állapota csak kicsit javult. A helyzet rossz.. Rust: "Hogyan? Nincs a betegségre gyógymód? Is there no treatment for this illness?" Doc: "Sajnos Pasám, szomorú napra kell felkészülnünk." Sokollu kívül van, Rustem így szól: Úgy mondják, a hiénák érzik először a vér szagát. Sok: Mit mondott az orvos, fel fog épülni? Rus: Nem, Sokollu. Szultánánk állapota súlyos. Bármelyik pillanatban meghalhat. Egy galamb repül Hürrem feje felé, aki megijed. Sumbul: Elrendeltem, hogy tisztítsák meg a környéket, de még mindig jönnek. Sumbul: Mi a baj? Hurrem: Ha tudnám, elmondanám..éjjelente zajt hallok, amitől nem tudok aludni. Szárnyak hangját hallom. De mikor körbenézek, egy állatot vagy madarat sem látok. Sumbul elmormol egy imát, majd így szól: Nem tudom mi okozhatja, de ha óhajtod, hívatom a vezető csillagászt. Hürrem: Többé nincs rá szükség. Sum: "Esküszöm Sultanim, ezeket a szavakat nem az a Hürrem Szultán mondja akit én ismerek. Te az a szultána vagy, aki minden akadályt bátran legyőz. Hürrem rámosolyog. Mihrimah anyját a szobájában keresi, majd miután nem találja, kimegy a teraszra. "Anyám - anyám, nagyurunk elmondta, milyen súlyos a helyzet.. Hürrem elcsitítja majd megöleli.. Nyugodj meg Mihrimah.

Ferhat aga két levelet mutatt a szultának.Hürrem állapotáról van szó benük. Suleyman: Rendben vannak, mondjátok a hírvivőknek, hogy a legsebesebb lovat vigyék és nyakukat törve rohanjanak. Amilyen hamar lehet, a fővárosban akarom látni a hercegeket. Csak Allah tudja, mennyi időnk van hátra. Annak ellenére hogy ez a tény folyton fejünk felett lebeg, hogy lehet elfeledkezni a halálról..? Ferhat: "Ha nem feljtenénk, hogy élhetnénk? Hogy folytathatnánk, Nagyuram.. Jobb lenne, ha elfoglalnád magad kicsit az államügyekkel Nagyuram.. Csak tereld el gondolataid. Sul: "Hívasd Mehmet pasát és Rüsztem pasát, azonnal kéretem őket. Ferhat: Ahogy óhajtod. Kutahyában Beyazidot üdvözlik gyermekei. Osman: Aggódtunk érted, végre megjöttél. Beyazid: Most, hogy visszatértem, már nincs mitől tartanotok. Beyazid: Hol van Ayse? Kalfa: Kórházban. Bey: Mi a baj vele? Kalfa: Ayse jól van, de Defne hatun korán kezdett vajúdni és Asye az ajtaja előtt várakozik, egy percre sem tágít onnan. Beyazid a lányához megy. Ayse: Anne azt mondta, hogy ha a baba megszületett, Defnét megölik. Anne: A nővérem hibát követett el, nagy hibát és ezért meg fogják büntetni.Atmaca kiviteti a gyerekeket Gülshennel. Beyazid: Eltelt az idő, hamarosan megszület a baba. A doktor bemegy, és Beyazid rápillant Defnére. Manisában, Selim visszatér és Lala kérdezi hogylétéről. Lala: (Gazanfernek)Magyarázd el mi történt! Gaz: Selim herceg majdnem meghal.. Beyazid Herceg emberei erős ellenfelek. Minden óvintézkedés hiábavalónak bizonyult. Rossz tanácsokat adsz hercegünknek. Lala: "Elleneztem, hogy szembeforduljon Beyazid herceggel. Ne üsd bele az orrod olyan dolgokba, amikhez kevés az eszed. Elsétál, majd Nurbanu érkezik. Selim a szobájában van amikor Nurbanu lép be, azt gondolja hogy Lala jött. Selim: Nincs kedvem ahhoz hogy bárkivel is találkozzak. Majd meglátja Nurbanut. Nur: Istennek hála, életben vagy. Selim, mi történt veled? Selim: Mit csinálsz itt? Nur: Amikor tudomást szereztem erről a Beyazid-ügyről, azonnal elindultam, és tudom hogy parancsod ellen teszek, de nem tudtam egy helyben ülni, mikor hallottam mi történt veled. Kérlek érts meg.. Hadd nézzem meg a sebed. Nagyon fájt?

(Nurbanu amint Hürrem elment Maniszából vissza tért Szelimhez de Szelim nem jól fogadta)

A hercegek összecsapásában ismét Bajazid győzedelmeskedett Szelim felett.

Lipe Drága!

Nagyon, nagyon köszönöm, ez egy csodálatos sorozat,megfizethetetlen,hogy ilyen gyönyörű fordításokat készítesz!

4-dik évad 133-dik török rész,ez még ehhez a részhez tartozik ! :-)

Rüstem megérkezett Signora Mendez házába. Bekísérik, üdvözlik egymást. Gracia: „Üdvözöllek az otthonomban. Úgy gondoltam, jobb lesz a palotán kívül, a fülektől távol találkozni. Szeretném, ha tudnád, mennyire örülök, hogy elfogadtad meghívásomat. Isten hozott!” Rüstem hezitál, nem ül le: „Köszönöm.” Gracia: „Itt van minden papír.” Rüstem: „Ez a feladat egyszerű, Signora. Természetesen, megtaláljuk a megoldást.” Rüstem körülnéz. A Signora közelebb lép: „A papírokat csak kifogásként hoztam fel. Igazából, szeretnélek közelebbről is megismerni.”

Süleyman és Hürrem már Bursában vannak. Egy gyönyörű kertben sétálnak. Süleyman: „Egy percet sem várhatunk, azonnal megkezded a kezelést, Hürrem. Elmész a főforráshoz, amit Rüstem építtetett. Az orvosok szerint, talán használ.” Hürrem: „Süleyman, nem akarom a főorvost hallgatni. Csak téged akarlak. Te vagy az egyetlen, ami jó nekem.” Ferhat lép oda hozzájuk: „Halime Kadin várja Hürrem Szultánát. Már elő is készítette a kezelést.” Süleyman: „Jó. Elmehetsz.” Hürrem: „Egy percre sem akarlak elhagyni.” Süleyman: „Messziről jöttünk ide ezért. Menned kell.” Hürrem: „Nem tudom, hogy Bursa gyógyír lesz-e számomra, de neked biztosan.”

Süleyman megpillantja fia sírhelyét. Majd észreveszi Mahidevrant, amint onnan távozik.

Hürrem kezelése épp véget ért. Halime Kadin: „Remélhetőleg, ez a kezelés jót tesz neked.” Hürrem: „Reméljük, Hatun. Viszont más reményem nem is maradt. Tudom, hogy nem tudnak megmenteni ebből a betegségből. Mit mondhatnánk? Nagyurunk nem akar más lehetőségről még hallani sem. Ide is csak azért jöttem, hogy megnyugtassam.” Halime: „Allah bocsássa meg… Soha ne veszítsd el a reményt! Imádkozz! Az ember a gyógyulás jeleit először a szívében és a lelkében érzi. És csak utána jöhet a test. Ne temesd el a szíved. Fáradt vagy. Pihenj egy kicsit.”

Süleymanhoz odaér Mahidevran: „Mindent megtettem, amit csak lehetett a fiam síremlékéért. Csak ma készült el. És te pont ma jöttél ide. Miért jöttél, Süleyman? Vagy kényelmetlennek érzed, hogy itt van a fiam?” Süleyman: „Ide akartam jönni, hát eljöttem. Nincs különleges oka.” Mahidevran: „A halál hívott ide. A lelkiismereted most szólalt meg. Évek teltek el, de az emberek még mindig arról beszélnek, hogy egy apa megölte a saját fiát. És miért? A szultánság kedvéért. Te mit nevezel szultánságnak? Birtokot és vagyont? Földet? Hogy másokon uralkodhass? Megérte, Süleyman? Megérte ezért a hazug világért megölni a fiad? Nézd. A napunk épp nyugszik, a jövőnk elsötétült. És ezt te tetted. Te. Nézd jól meg, Süleyman. Itt, pontosan itt alszik az Oszmán Birodalom jövője. Ott belül egy hideg, sötét ládában. Ott pihen a fiad. Az a Mustafa, akit könyörtelenül megöltél.” Távozik, de egy mondatra még visszanéz: „Imádkozz, Süleyman. Imádkozz, mert csak a te Urad tud neked megbocsátani.”

Mahidevran és Fidan belépnek a palotájukba. Fidan: „Hozom az ebéded.” A kertben Yusuf épp a virágokat rendezgeti, mikor meglátja Hürremet. Éppen, mikor Fidan megérkezik Mahidevran ételével, jön Yusuf: „Szultánám! Itt van a bejáratnál! Idejött!” Mahidevran: „Ki van a bejáratnál? Süleyman?” Yusuf: „Hürrem Szultána.” Hürrem megérkezik. Szomorúan tapasztalja a körülményeket, végül belép a helyiségbe. Mahidevran: „Hürrem. Végül, még egyszer találkozunk.” Hürrem: „Nem az a szándékom, hogy a rossz dolgokról beszéljek, és bántsalak.” Mahidevran: „Azt hiszed, tudsz még fájdalmat okozni?” Fidanhoz: „Menj ki. Hagyj magunkra.” Mahidevran: „Idejöttél, mert ilyen körülmények között akartál látni. Hogy megnézd munkádat, eljöttél megnézni ebbe a palotába. Persze, ha még egyáltalán nevezhetjük palotának. Nincs már senkim, csak Yusuf és Fidan... nekik sem kéne itt lenniük. Mindegy, mennyire vagy büszke, már nem számít. Legnagyobb ellenséged ilyen körülmények közé került.” Hürrem: „Mint azok az anyák, akik elvesztették gyermeküket, én is pokolban élek. Ki más érthetné meg legjobban egymást, mint te meg én?” Mahidevran: „Te voltál az oka Mustafa meggyilkolásának. Te küldted halálba.” Hürrem: „Mahidevran, és ki volt az oka az én Mehmetem halálának? És kin kérjem számon az én Cihangirom halálát? Ha meg akarunk szabadulni ettől a fájdalomtól, akkor öljük csak meg egymást.” Mahidevran: „Miért vagy itt, Hürrem?” Hürrem: „Hamarosan találkozom az én Cihangirommal és Mehmetemmel. Tudom, hogy semmi jogom nincs ezt kérni, de szeretném lezárni a kettőnk között lévő gyűlöletet. Mahidevran, azért jöttem ide, hogy a bocsánatodat kérjem. Én már lezártam a múltat. Bármilyen bűnöd is volt, azt Allahhal beszéld meg. Én megbocsátok neked. És te? Meg tudsz nekem bocsátani?” Mahidevran: „Megbocsátok neked, Hürrem. Megbocsátok. Én is lezárom a múltat. Te is Allahhal beszéld meg bűneidet.” Hürrem: „Allah óvjon téged.” Mahidevran: „Téged is.” Hürrem meghajol, és távozik. De visszanéz egy pillanatra, bólintanak egymásra.

Mahidevran végignézi, ahogy Hürrem távozik. Fidan: „Miért tetted ezt, Szultánám? Miért bocsátottál meg neki? Hogy tudod lezárni így a történteket?” Mahidevran: „Néha az a legnagyobb büntetés, ha ellenségeidnek megbocsátasz. És ha békén hagyod őket a lelkiismeretükkel. Ha nekimentem volna, és dühösen elküldtem volna, ahogy azt várta, biztos lehetsz benne, ő is sokkal boldogabban távozott volna.” 

Ferhat: „Nagyuram.” Süleyman: „Oh fiam! Lángnyelvek csapnak ki ajkaid közül! El nem tudom mondani, ez a láng mennyire éget engem! Mert több száz pecsét zárja le arcomat! Nekem is vannak rejtett lángjaim, melyek egy falatban nyelik el az egész világot. Ha ezt a világot lerombolnánk, nem maradna bánat. Oh fiam! Hagyd, hogy könnyek borítsák el arcomat! Miért kéne elrejtenem fájdalmamat? Vért iszom, bánatot és kínt eszem. Ételemet a szív konyhájában készítik. Oh sors! Mindent felégettél! Belsőmet és külsőmet, egyaránt! Senki sem hasonlít rám ezen aggódás völgyében! Oh Muhibbi! Nincs megoldás erre a fájdalomra!”

Hürrem sebét még alvás közben is kezelik.Hürrem: „Elég, kérlek! Már több száz halálesetet láttál, nem igaz?” Orvos: „És több száz születést is. És százak vettek utolsó lélegzetet a szemem előtt. Számomra ez Allah akarata.” Hürrem: „Mindenkinél így történik? Az én Cihangirom is és az én Mehmetem is ugyanezen ment keresztül? Ők is hallották, hogy a halál hívja őket?” Orvos: „Nem tudom, Szultánám. Láttam a halált. De addig én sem érthetem meg, míg meg nem halok.” Hürrem: „Mostanában gondolkodom valamin. Méltóságos Rumi azt mondta, hogy minden halálnak meg van a saját színe. Az enyém milyen lesz?”

Közben Selim és Beyazit felöltik harci öltözetüket. A fiúk szembe néznek egymással. Hirtelen felfegyverzett férfiak lépnek Selimék elé, Beyazitot és kíséretét megcélozva, arra az esetre, ha próbálkoznának valamivel. Azonban velük Beyazit emberei végeznek. Beyazit: „Eresszétek le a fegyvereket! Tudtam, hogy valami szörnyűségre készülsz! Különben, nem mertél volna szembe nézni velem. Most ki fog megmenteni, Selim? Az anyád?” A fiúk kihúzzák kardjaikat tőréből, és elkezdenek vívni.

Hürrem szárnyak csapkodását hallja. Egy aranyszínű főnix madarat lát. A madár egy tolla rászáll Hürrem tenyerébe, majd hamuvá változik. Süleyman ébreszti fel álmából: „Jól vagy?” Hürrem: „Ide jöttél. Most már jól vagyok. Álmot láttam. Ne aggódj.” Süleyman: „Az lesz a legjobb.” Hürrem: „Süleyman, már napok óta be vagyok zárva ebbe a szobába. Allah szerelmére! Menjünk ki a levegőre! Gyere te is! Sétáljunk egyet!” Süleyman: „Ha ezt szeretnéd, legyen.”

Beyazit: „Nagy hibát követtél el, hogy nem tartottad a szavad. Az életeddel fogsz fizetni érte!” Selim: „Van még értelme ígérgetni és fogadkozni, Beyazit?” A vívás győztese Beyazit, aki földre kényszeríti fivérét. Selim: „Ne merészeld! Ha most megölsz, Süleyman Szultán nem fog életben hagyni! Saját kezűleg csapja le a fejed!” Beyazit: „Nem érdekel! Ha gondolod, könyörögj bocsánatomért! Ha gondolod, a lábamnál csúszva könyörögj! Meg fogsz halni, Selim! Meg fogsz halni! Megmondtam! Nem szánlak meg többé!” Selim: „Ha ez a kívánságod, ha meg akarod ölni a bátyádat, akkor tedd meg! Gyerünk! De te nagy vagy olyan, Beyazit, aki képes lenne a testvérét megölni! Te Mustafára és Cihangirra hasonlítasz! Mint ők, te is könyörületes vagy! Ilyen a természeted!” Beyazit a földbe vágja kardját. Beyazit: „Ez volt az utolsó, Selim! Az utolsó! Ha még egyszer elém jössz, esküszöm neked, kardom végez veled! Figyelmeztetlek!”

Hürrem Süleymannal beszélget: „Az élet olyan gyönyörű, hogy nem az a fontos, melyikünk a madár és melyikünk a virág. Számomra az élet azt jelentette, hogy Hürrem lehettem, és beléd szerethettem. Köszönet ezért Allahnak. Életem úgy múlik el, mint a repülő madár. Most már a halál dúdolja énekem. Üzenj a gyerekeimnek, Süleyman. A te karjaidban kívánom találkozni a halállal, és szeretteim társaságában. Vigyél haza, Süleyman. Készen állok.”

Kezdem megsajnálni Hürremet.Már annyiszor el lett neki mondva,hogy ő egy senki,egy rabszolga...

Haticét meg már rühellem.

2014.április.30. 78-dik magyar rész,40-dik török rész első fele,22:05-23:20h :

Szulejmás seregével Bécset ostromolja de az időjárás nem tùl kegyes.Sok katona megbetegszik ezért kénytelen seregével vissza fordùlni.

Hürrem meglátja Valide kezében Leo naplóját. Bevallja, hogy gyerekkoruk óta ismerik egymást, de miután a tatárok jöttek és elvitték, Leo mindenütt kereste, és most rátalált. De a szíve most már Süleymané, és ezt Leonak is megmondta, ezért megkérte, menjen el. Azt is elmondja, hogy Ibrahim találta meg a naplót és megmérgezte Leót. Miközben Valide Hürremet hallgatja, elveszti eszméletét.

4-dik évad 133-dik török rész,befejezés :

Pedro Mihrimaht várja a dokkoknál, aki meg is jelenik. Közben Zalt látjuk, amint egy aga értesíti valamiről, majd Rüstemhez fordul: „Pasám, van valami, amiről tudnod kell.” Pedro: „Annyit imádkoztam! Hála égnek, hogy itt vagy!” Mihrimah: „Fogalmam sincs, hogy jöttem ide.” Pedro: „A lényeg, hogy itt vagy. A többi nem számít.” Pedro: „Nem utazom el. Hogy élhetnék egy olyan városban, ahol nem vagy velem? Foglalok még egy helyet a hajóra! Megbeszélem a kapitánnyal, hogyan tudnánk elbújtatni!” Mihrimah: „Pedro, azért jöttem, hogy elbúcsúzzam.” Pedro: „Ne! Gyere velem! Szedd össze a bátorságod! Bízz bennem!” Mihrimah: „Te egy álomról beszélsz. Lehetetlen.” Pedro: „Akkor itt maradok, és muszlim leszek. Biztos vagyok benne, hogy nem szereted a Pasát.” Mihrimah: „Kigyógyítottál betegségemből. Cserébe, visszaadtam szabadságod. Nekem ez a sorsom, mint Szultána… Visszatérek a palotámba, a házasságomba, te pedig szülőföldedre, és elfelejtesz engem.” Átadja az ajándékdobozát. „Viszont látásra, Pedro. Ne tett még nehezebbé. Engedj elmenni.”

Rüstem megérkezik kíséretével. Meglátják Mihrimah szolgáját, majd Mihrimaht is. Mikor a Szultána megfordul, Zal megragadta Pedrót. Mihrimah: „Engedd el! Ne bántsd!” Rüstem: „Hogy tehetted ezt, Mihrimah?! Hogyan rombolhattad le ennyire a hírnevemet?!” Mihrimah: „Nem tettem semmit, hogy a hírnevedet leromboljam! Ezt az ügyet lezártuk! Soha nem történik meg ismét! A Signor nevét sem hallod többé! Biztos lehetsz benne legalább annyira, mint a saját nevedben!”

Mihrimah belép szobájába, Pedro pedig hajóján elindult hazafelé. Kinyitja a dobozkát, és Mihrimah tincsét, ill. egy levélkét talál: „Hajózz el. Messzi tengerekre. Messze, ahová tartozol. A világ legtávolabbi részére, ahol mennyei kertek vannak. És vidd magaddal testem egy darabkáját, amerre csak jársz… Így talán lelkem egy része is veled tarthat…”

Hürrem sebét a doktornő kezeli. Majd a fürdőben látjuk, hogy másfajta kezelést kap. Mindeközben Süleyman türelmesen vár. Majd Hürrem nem bírja tovább, elküldi az orvosait.

Az orvosok felsorakoztak a Szultán előtt. Főorvos: „Napokig tanácskoztunk a Szultána betegségéről. Megpróbáltunk rájönni, mit tegyünk, melyik gyógymódot alkalmazzunk.” Süleyman: „Előbb mondd el, hogy hogy van.” Főorvos: „Nincs jól, Nagyuram. Nagyon súlyos az állapota. Ebből a betegségből, még senkinek nem sikerült kigyógyulnia. Sajnos, tapasztalataink ezt támasztják alá.” Süleyman: „Viccelsz velem?! Nem hagyta el magát! Talpra tud állni! Erős a szervezete! Ráadásul a kelések is megszűntek a testén!” Főorvos: „Ne tévesszen ez meg, Nagyuram. A doktornő többféle orvosságot is készített a keléseire, amik ennek következtében húzódtak vissza. De nem szűntek meg.” Süleyman: „És mi van, ha megszűntek?! Akkor mégiscsak meggyógyult, nem?!” Ferhat Aga: „Azt javaslom, a Szultánánk látogasson el Bursába.” Süleyman: „Használna?” Ferhat: „Remélhetőleg, Nagyuram.” Süleyman: „Elmehetsz.”

Késő este Rüstem a tükörben nézegeti magát, mikor kopognak: „Gyere!” Aga: „Pasám, Signora Mendez megérkezett.” Rüstem: „Engedd be.”

Közben Mihrimah a lányával van. Humasah: „Mi a baj? Miért vagy szomorú?” Mihrimah: „Ne aggódj miattam, jól vagyok.” Kopognak, és a szolgálólány érkezik: „Szultánám, Signora Mendez érkezett meg az imént a palotába.” Mihrimah: „Ő az a kereskedő, akiről beszélnek?” Szolgálója elmosolyodik. Mihrimah: „Mit kereshet itt?”

Gracia belép a szobába, üdvözlik egymást: „Mihrimah Szultána nincs itt? Milyen kár, pedig szerettem volna találkozni vele.” Rüstem: „Majd egyszer.” Hellyel kínálja az asszonyt. Gracia behozatja ajándékát, egy láda aranyat. Leülnek. Közben Mihrimah a szoba felé tart. A folyosón megállítja az agát, akinél a láda van. Mihrimah: „Mi ez?” Aga: „Signora Mendez ajándéka a Pasának.” Kinyitja. Mihrimah: „Miért nem kenőpénznek hívod?” Belép a szobába. Gracia: „Végre! Szépségedből ítélve nem lehetsz más, csak Mihrimah Szultána!” Rüstem: „Signora Mendez nagyon akart találkozni veled.” Mihrimah: „Örülök, hogy találkozunk. Üdvözöllek a palotámban.” Gracia: „Megtisztelsz. A palotád legalább annyira gyönyörű, mint te magad!” Rüstem: „Szultánám, ha nincs más mondanivalód… nekem és Signora Mendeznek fontos dolgokról kell beszélgetnünk… államügyekről.” Mihrimah: „Jó. Megyek vissza a szobámba. Signora!”

Selim közben felidézi a régi szép időket: „Nurbanu, mindened meglehet, amit csak akarsz! Csak tégy boldoggá.” Nurbanu: „Csak a szerelmedet kívánom.” Kopognak. Fahriye érkezik egy lánnyal: „Arra gondoltam, hogy fel kéne vidítanunk valahogy…” Selim: „Most nem akarom. Távozzatok.”

Beyazit kislánya még mindig ágyban. A Herceg odalép Gülsen Kalfához: „Azt mondtad, nem beteg. Akkor miért van még mindig ilyen állapotban?” Gülsen: „Hercegem, a kicsi Szultánánk tényleg nem beteg. Azért van ilyen állapotban, mert nem eszik, és nem iszik. Defne Hatun vette át az anya szerepét a szívében. Nem az én dolgom, de csak úgy lesz jobban, ha láthatja Defnét.” Beyazit ránéz lányára. Defne az ablakánál ül.

Gracia: „Pasám, kérlek, ne hidd, hogy átlépem határaimat. Mindegy, mi lesz a következménye, elmondom. Még a tiszta égbolton is látom, hogy vihar közeleg. Valami belül azt súgja, hogy te nem olyan vagy, mint amilyennek látszol.” Rüstem: „Igazság szerint, érdekelne, milyennek látszom?” Gracia: „Azt mondják, olyan ember vagy, aki nem tudja, hogyan kell mosolyogni. De nagyon igazságtalanok. Nagyon komolynak tűnsz. De én úgy érzem, legbelül egészen másmilyen vagy.” Rüstem: „Talán pont olyan vagyok, mint amilyennek látszom.” Gracia: „Kezdetben úgy gondoltam, nem kedvelsz sem engem, sem magát a zsidó népet. De most úgy látom, ez az érzés alaptalan volt.” Rüstem: „Jól gondoltad. De megváltozott a véleményem. Egy jó Nagy Vezír nem csak végrehajtja a Szultán parancsait, hanem meg is érti azokat.” Gracia: „Nem értem, ez mit jelent, Pasa.” Rüstem: „Királyunknak a szívében nagy a hely a nem muszlimok számára. Mindegyiket virágnak látja. És megérti, hogy minden egyes virágszál hasznos lehet népünknek. Ez azt jelenti, hogy nehéz különböző típusú növények felett rendelkezni, ahogy az emberek felett is. És Nagyurunk szereti a kihívásokat. Mostantól én is, mint a Szultán örömmel fogadok különböző fajtájú virágokat.” Gracia: „Most már mennem kell. Nem is értem, hogy múlhatott el ilyen gyorsan az idő a társaságodban…” Rüstem: „Agák!” Az ajtó erre kinyílik. Rüstem Hatice Hatunnak: „Mondd meg Mirhimah Szultánának, hogy a palotába megyek.” A szolgálólány úrnőjéhez megy. Mihrimah: „A Signora még a palotában van?” Szolgáló: „Épp most ment el… Bocsáss meg, de nagyon közel került a Pasához.” Mihrimah: „Rüstem a maga módján akar féltékennyé tenni. Bolond. Most elmehetsz.”

Hürrem alszik. Azt álmodja, hogy valami röpköd fölötte. Az ágyban fekve hessegeti el maga fölül. Mikor felébred, a szolgálótól kérdi: „Te is hallottad a zajt? Biztos egy galamb volt.” Reggel nagy fájdalmakkal ébred. Odanyúl a másik vállához, és észrevesz valamit. A tükörben megnézi: egy új kelés keletkezett.

Rüstem másnap reggel tér vissza a palotába. Humasah karjaiba fut: „Apa! Úgy örülök, hogy megjöttél!” Rüstem: „Én is örülök, kicsim. Nekem is nagyon hiányoztál. Majd együtt elmegyünk lovagolni.” Miután a kislány elment, Mihrimah: „Signora Mendez sokáig maradt. Milyen szánalmas, hogy azt gondolod, így tudsz elszomorítani.” Rüstem: „Nyugodt lehetsz. Nem áll szándékomban elszomorítani téged, Mihrimah. Én nem azért találkozom Signora Mendezzel, hogy boldogtalan légy.” Kopognak. Hatice Hatun: „Szultánám, Sümbül Aga van itt.” Mihrimah: „Az anyám is vele van?” Hatice Hatun: „Nem, egyedül van.” Mihrimah: „Jöjjön.” Sümbül belép, Rüstem távozik. Sümbül: „Gyönyörűk között a leggyönyörűbb, Mihrimah Szultána!” Mihrimah: „Mi a baj? Mi lelt téged?” Sümbül: „Szultánánk nem tudja, hogy jöttem… Kérlek, erről nem szabad tudnia… Szultánánk elküldött a palotából… Egy ideig a házikómban tartózkodtam, de börtönné vált… nem tudtam maradni.” Mihrimah: „Milyen problémája van veled az anyámnak? Miért küldött el?” Sümül: „A Szultánánk egy kicsit gyengélkedik mostanában… És mikor ezt elmondtam a Szultánnak, megharagudott rám. Esküszöm, ha megtudja, hogy én mondtam el neked, még a fővárosból is elküld!” Mihrimah: „Mi van az anyámmal?” Sümbül: „Esküszöm, nem tőlem kellene ezt megtudnod. Inkább kérdezd meg őtőle, az lesz a legjobb.” Mihrimah: „Allah védj meg!” Sümbül: „Ne aggódj! Szultánánk felépül, remélhetőleg. Csak szeretnék vele lenni.” Mihrimah: „Vele leszel, természetesen. Az anyám szeret téged. Szabad vagy. Hagyott elmenni. De ne fordíts neki hátat.” Sümbül: „A láncok nem a kezemen vagy a lábaimon vannak, Szultánám… hanem a szívemben. Teljes szívemből kötődöm a Szultánánkhoz.”

Hürremnek fájdalmai vannak. Süleyman megjelenik. Jelzi, hogy maradjon ülve. Süleyman: „Fájdalmaid vannak, igaz?” Hürrem: „A gyógyszerek miatt. Nem érzem jól magam, különben meg minden rendben… Süleyman, kérlek, mondd meg az orvosoknak, hogy hagyjanak békén. Erőfeszítéseik haszontalanok.” Süleyman: „Ne mondd azt, hogy feladod.” Hürrem megmutatja neki az új kelést: „Nem működik. Tudod, mit mondanak az orvosok. Most már csak Allahban bízhatunk. Ahelyett, hogy hiábavalóan reménykedünk, utolsó napjaimat szeretném békességben a karjaidban tölteni.” Süleyman: „Folytatjuk a kezelésed. Én soha nem adom fel, Hürrem. Neked is folytatnod kell. Ismét talpra állsz. Urunk meghallja könyörgésünk és kegyes lesz hozzánk. Ne veszítsd el a hitet.” Hürrem: „Ha ezt kívánod, akkor így lesz.”

Yessif Nessih: „A néném nagyon szerencsés, hogy Süleyman Szultán védelme alá került. Hálás neked. Csomó ajándékot küldött.” Selim: „Nagyszerű.” Nessih: „Bocsásd meg kérdésemet, Hercegem, de mi bánt téged?” Lala ekkor érkezik. Selim: „Yessif a barátom.” Lala: „Kütahyából érkezett. Beyazit Herceg küldte. Ha kívánod, a szobádba vitetem.”Selim: „Nem kell. Mi van benne?” Lala: „Nem tudom, Hercegem. Én is kíváncsian várom.” Selim bólint. Odaviszik a ládát elé, majd kinyitják. Egy női ruhát vesznek ki belőle, és egy levelet. Selim: „Mit jelentsen ez?!” Az aga átadja a levelet, Selim elolvassa: „Semi Herceg! Többé nem tudlak bátyámnak nevezni. Elfelejtetted saját vétkeidet és rólam panaszkodtál a Szultánnak. Ha, mint mindig, a hátam mögött áskálódsz, mint egy asszony, akkor ajándékomnak örülni fogsz. De ha nem örülsz, és maradt még egy csepp férfiasság benned, akkor a következő hónap első napján a karoddal együtt gyere Simavába. Intézzük el ezt a dolgot, mint férfi a férfival. De ha megfutamodsz, akkor hord csak a női ruhát!”

Beyazit éppen festi tányérját, mikor Atmaca érkezik: „Hercegem, ajándékod és leveled mostanra meg kellett érkezzen.” Beyazit: „Mit akarsz mondani, Atmaca? Hogy Selim hajlandó szembeszállni velem?” Atmaca: „Nem hiszem. Nem mer. Sokkal valószínűbb, hogy a tőled kapott holmikat továbbküldi a Szultánnak. És az már egyáltalán nem biztos, hogy ez jó vagy rossz lesz nekünk.” Beyazit: „Akkor történjen meg az, aminek meg kell történnie. Az anyám egész biztos az én oldalamon fog állni, még a Szultánnal szemben is. Főleg, ha meglátja, hogy Selim megint nem tartotta a szavát. Tudom, hogy így lesz. Úgyhogy, én nyugodt vagyok. De én azt kívánom, hogy bárcsak a másik utat választaná, és szembe nézne velem! Akkor az életben először még tisztelni is tudnám.”

Lala: „Késlekedés nélkül a ládát a Szultánnak kell elküldenünk. Ez a tiszteletlenség büntetést követel.” Selim: „Nem küldöd sehova! Beyazit az életével fizet azért, amit tett! Szembe szállok vele!” Lala: „Lehetetlen! Nem engedhetem meg! Nem ebben egyeztünk meg! Az volt a szándékunk, hogy leleplezzük Beyazit Herceg hibáit. Nem szabad, hogy ennyire feldühítsen!” Selim: „Herceg vagyok, Lala. Nem hagyhatom figyelmen kívül az ilyen inzultust! Levágja Beyazit a fejem? Talán jobb is lenne. Ezerszer jobb lenne, mint így élni. Azonnal kezd meg a felkészülést. Szembe szállok vele.”

Hussain Atmacával beszélget: „Hercegünk hajthatatlan. Selim Herceg nem fogja fogadni a meghívását. Nem fog szembe szállni a Hercegünkkel.” Atmaca: „Ha egy macskát sarokba szorítasz, oroszlán válik belőle, Hussain Cavush. Ha ez a gyűlölet így folytatódik, lavinává növi ki magát, és akkor senki sem állíthatja meg őket. Ne lepődj meg, ha Selim Herceg belemegy a találkozóba.” Hussain: „Akkor veszíteni fog.” Atmaca: „És utána mi lesz? Úgy gondolod, hogy Süleyman Szultána büntetlenül hagyja?” Hussain: „Egyszer mindennek eljön az ideje. Nem fog Beyazit Herceghez nyúlni. Mert még előtte, Hürrem Szultána közbeavatkozik. És különben is, ki örökölné akkor a trónt?” Atmaca: „Igaz. Ezért nagyon fontos, hogy megkezdjük az előkészületeket. Beyazit Herceg védelmével még tartozunk Mustafa Hercegnek.” Hussain: „Áldozzuk fel életünket! Egy harcost már elveszítettünk. Még egyet nem lehet.”

Süleyman: „Szóval, akkor üljünk karba tett kézzel? Nincs mit tenni?” Ferhat Aga: „Kénytelen vagyok az igazat mondani, Nagyuram. Mint te is tudod, még egy kelés keletkezett a Szultána testén. Sajnos, ez a jele annak, hogy a kezelés nem használ.” Süleyman: „Azt mondtad, hogy a bursai forró tavasz javíthat az állapotán.” Ferhat Aga: „Mindent meg kell próbálnunk.” Süleyman mérgesen megy ki a teraszára. Ferhat követi: „A mérged nem visz sehova, Nagyuram. Főleg ebben a szituációban.” Süleyman: „Nem tudom elviselni, Ferhat. Ez a betegség a legrosszindulatúbb és legkegyetlenebb ellenség. Ahogy az orvosok elveszítik a reményt, úgy esik ő is össze. Gyógymód nélkül maradt. Meg van kötve a kezem.” Ferhat: „Ez Allah akarata. Ki tudna elfutni a sorsa elől? Ki tudná megmenteni saját magát? Egyetlen dolgot tehetsz, imádkozz. Imádkozz, hogy ne veszítsd el a reményt. A Szultánánknak rád van a leginkább szüksége. Egyetlen orvossága te vagy. Te és a szerelmed.” Süleyman: „Mondtam Gülfemnek, hogy készülődjenek. Hamarosan elmegyünk.” Hürrem: „Hová megyünk?” Süleyman: „Bursába. A forró tavasz miatt. A főorvos szerint, jót tehet neked. És a levegő is jó ott. A főváros nem szomorít el nagyon? De ha nincs kedved…” Mihrimaht jelentik be: „Nagyuram, Anyám! Hallottam, hogy nem vagy jól.” Hürrem: „Oh, Allah! Rüstem Pasa mondta el?” Mihrimah: „Sümbül jött… Elküldted… Aggódik érted. Mi történt, anya? Miért nem mondtad el nekem?” Süleyman: „Mihrimah! Napsugaram, holdfényem! Mint látod, édesanyád jól van.” Hürrem: „Nem ismered Sümbült? Nem tud nála más jobban túlozni!” Mihrimah: „Úgy aggódtam, míg idefele jöttem! Mi van veled?” Hürrem: „Csak egy kicsit gyengélkedem… Néhány kelés keletkezett a testemen. De most Bursába készülünk a forró tavaszra. Remélhetőleg, jót tesz nekem.”

Rüstem épp eszik, mikor Mihrimah hazaérkezik: „Te tudtad, hogy az anyám beteg, nem igaz?! Szándékosan nem mondtad el nekem!” Rüstem: „Annyira el voltál foglalva mással, hogy természetesen nem vetted észre azokat a dolgokat, amik az orrod előtt történtek.” Mihrimah: „Ne tedd ezt még egyszer velem! Mindent el kell mondanod, amit a Szultánról és az anyámról tudsz! Szultána vagyok!” Rüstem: „Igen, Szultána vagy, aki rajtam kéred számon az anyád egészségét és fivéreid jövőjét. A Dinasztia tagja kellene, hogy legyél, de igazi hatalmadat tőlem kapod, Mihrimah. Ezt ne felejtsd el. Éveken keresztül nem azzal birtokoltam pozíciómat, mert a férjed vagyok. Nézz csak azokra, akik sógorként próbálták a Nagy Vezírséget a kezükben tartani. Köztudott, mi lett a végük. És most nézz rám. Most már értheted erőmet és hatalmamat.” 

Beyazit már nem bírja tovább nézni, hogy kislánya visszautasítja az ételt és az italt. Defnéért hívat…

Hürrem a szobájában van, Gülfem kér bebocsátást. Hürrem engedélyezi. Gülfem belép: „Szultánám, aggódtam érted.” Hürrem: „Foglalj helyet.” Gülfem: „Nagyurunktól tudom, hogy Bursába készültök. Utasítást kaptam a készülődésre. Bocsásd meg kíváncsiságom, de az orvosok jöttek és mentek. A Hárem, mint egy felbolydult méhkas. Mindenki rólad kérdez, és arról beszél, hogy beteg vagy.” Hürrem bólint: „Nem titkolom többé előled, amit már úgyis mindenki tud. Tényleg beteg vagyok. Eléggé előrehaladott a betegségem. Nagyurunk viszont még mindig a gyógymódot keresi. Remélhetőleg, megleljük.” Gülfem: „Remélhetőleg, nem valami súlyos.” Hürrem: „Allah tudja. Senki sem érti, mi történik. Kérlek, maradjon ez köztünk.” Gülfem: „Természetesen. Van valami, amit érted tehetek?” Hürrem: „A Háremet rád bízom, Gülfem. Ez idáig nagyszerű munkát végeztél. Folytasd így tovább. Már egy ideje együtt élünk. Hosszú évek óta. Ha visszanézek, több rossz közös élményünk van, mint jó. A viták, küzdelmek… Bárcsak néhányat kiradírozhatnánk! Nem szeretném, ha mérges lennél rám.” Gülfem: „Szultánám, miért beszélsz így? Mint mikor valaki búcsúzkodik? Vagy… Allah adjon hosszú életet, a betegséged?” Hürrem bólint: „Nagyurunk hallani sem akar erről a lehetőségről. Hallom Azarel lépéseit…” Gülfem: „Ne mondj ilyet! Még a végén meghívásnak veszi! Sosem veszíthetjük el a reményt Allahban!” Hürrem: „Az összes bánatom eredménye lehet, nem? Azt a vért és azokat a könnyeket, melyeket kiontottam, valahol meg kell fizetni. Úgy is az lesz, amit Allah akar. És ő azt akarja, hogy történetem véget érjen.” Gülfem: „Mindenkinek meg van a saját története ebben a palotában. A te történeted tündérmese, Szultánám. Egyeseknek te voltál a jószívű angyal, másoknak pedig a gonosz boszorka.” Hürrem: „Minden tündérmese véget ér egyszer.” Gülfem: „Mindannyian halandóak vagyunk. Egy nap mind elmegyünk. Nem akarok erre gondolni, de ha az állapotod olyan, mint mondod, akkor megnyugodhatsz… nincs harag vagy rossz érzés a szívemben.” Hürrem: „Köszönöm. Erőt adtál azzal, amit most mondtál.

Beyazit a kislányával van, mikor Defnét kísérik be. Átöleli a kislányt. Ayse: „Annyira hiányoztál!” Defne: „Nekem is nagyon hiányoztál! Hallottam, hogy nem eszel.” Ayse: „Mert nem kérek.” Defne: „És ha a saját kezemmel etetlek meg, akkor fogsz enni? Még helvát is készítek neked.” Beyazithoz fordul: „Adósod vagyok a húgom miatt. Az egész világot adtad nekem azzal, hogy idehoztad.” Ayse: „Neked van testvéred?” Defne: „Igen. Találkozhattok, ha a Herceg megengedi.” Beyazit közben távozik.

Süleyman Hürremhez: „Oh, én mosolygó arcom! Szerelmem! Szépségedről az egész világ beszél! Miféle szépség ez? Milyen arc az, ami olyan, mint egy rózsa? Hajad olyan, mint a borostyán, és pézsmaillatban pompázik! Micsoda haj! Micsoda fürtök! Agyamba beleivódott hajad fenséges illata! Micsoda illat! Micsoda parfüm! Imádom! Könnyeim hullámokká váltak és úrrá lettek rajtam! Micsoda óceán, micsoda folyó, micsoda áradat! Muhibbi egy percre megőrül érted! Milyen fájdalom, milyen szerelem, milyen temperamentum ez?” Hürrem: „Süleyman, ennek a szépségnek a nyoma sem maradt meg. Mosolyomat beárnyékolta a fájdalom, melyet gyermekeim elvesztése okozott. Arcom annak a jelképe, hogy az évek elmúltak felettem. Már csak egy fájdalmas sóhaj maradt.” Süleyman: „Te vagy a szerelem itala, Hürrem. Arcod minden sorát szomjazom, és lépésről lépésre telítem meg vele a szívem. Minden nap egyre nagyobb értéket adsz a világnak. Minden egyes nap, mikor rád nézek, azt a háborgó ukrán háremhölgyet látom, akinek tüzet okádtak szemei, ajkai viszont tele voltak élettel. És köszönöm Allahnak, hogy megajándékozott veled.” Hürrem: „Süleyman, szívem egyetlen királya! Az ok, hogy létezem, az szívem választottja. Bárcsak lehetséges volna, hogy a szívedbe temetkezzem! Ha kinyitnám a szemem, a te paradicsomod kertjét láthatnám! És ha soha többé nem kellene elválnom tőled!” Süleyman: „Ne beszéljünk a halálról.”

4-dik évad 133-dik török rész második fele:

Rüstem az irodája felé halad, mikor meglátja, hogy orvosok hada jön ki a Szultán szobájából. Majd rövid gondolkodás után, belép szobájába. Hürrem már vár rá: „Nem is üdvözölsz, hogy visszajöttem?” Rüstem: „Bocsáss meg, Szultánám, azt hiszem sokkot kaptam. Az imént orvosok léptek ki a Szultán szobájából. Mi történt? A Szultán betegsége rosszabbodott?” Hürrem: „Ők nem a Szultánt akarják meggyógyítani. Miattam jöttek. Valószínűleg parancsba kapták, hogy találjanak gyógymódot a betegségemre. Már egy ideje beteg vagyok. Az orvosok megpróbálnak nagy ügyet csinálni belőle. De nem az. Nyugodj meg, jól vagyok.” Rüstem: „Elmúlik… Talán összeszedtél valamit utad során.” Hürrem: „Remélhetőleg, el fog múlni. Nem akarok erről többet beszélni. Mihrimahnak erről nem szabad tudnia. Nem kellene, hogy semmiségért aggódjon és szomorkodjon.” Rüstem: „Jól látod, Allahank hála.” Hürrem: „Hallottad, mi történt Manisában?” Rüstem: „Hercegeink, mint a puska és puskapor. Bármikor is találkoznak, nem állják meg, hogy ne okozzanak károkat.” Hürrem: „Valóban, valóban… Ismét azt látom, hogy az az út, melyet választottunk, nagyon veszélyes. Hercegeim mindent megtesznek, hogy a másikat tönkre tegyék. Sem Lokman, sem Fahriye, sem Lala nem elegek, hogy megakadályozzák ezt a háborút kettejük között.” Rüstem: „Csak egyetlen ember létezik, aki távol tudja őket tartani egymástól, és az te vagy, Szultánám. Allah tartson közöttünk örökre!” Hürremnek fájdalmai vannak. Rüstem: „Jól vagy?” Hürrem: „Jól. Öntenél nekem egy kis vizet, kérlek?” Önt, Hürrem megissza, majd távozik. Rüstem utána megy. Aggódva figyeli, ahogy eltűnik a folyosón.

Közben Mihrimah duzzog. A szolgálók mindenféle finomságot vittek a szobába, de őt ez nem érdekli. A szolgálója, Hatice Hatun kiküldi a lányokat a szobából, hogy kettesben legyen úrnőjével: „Szultánám, kérlek, egyél néhány falatot. Ne légy szomorú. Megmentetted a Signor életét. Visszaadtad neki a szabadságát. Ez volt a leghelyesebb, mit tehettél.” Mihrimah: „Nem kételkedem ebben. De… el akartam tőle köszönni, látni akartam még egyszer utoljára.” Szolga: „Veszélybe sodrom életem, de ígérd meg, hogy megvédesz Rüstem Pasa haragjától.” Átad egy üzenetet Mihrimahnak.

Késő este Hürrem a szobájában van, és Sümbül hívja. Azonban egy szolgálólány lép be. Eszébe jut a jósnő: „Minden egyes ember halála a saját végítélete, Szultánám. Ha történik veled valami, az a te végítéleted lesz.” Nyílik az ajtó, Süleyman jön: „Ülj le. Van fájdalmad?” Hürrem: „Amíg mellettem vagy, hogy lehetnék rosszul?” Süleyman: „Nem akarom sem a nappalaimat, sem az éjszakáimat nélküled tölteni. Felejtsünk el mindent, ami a múltban történt. Elég idő telt el, hogy mindketten megbocsássunk a másiknak. Már csak a szép szavak maradtak…” Hürrem: „Minden rosszban van valami jó is. Amíg a betegség alatt mellettem vagy, kész vagyok a világ összes fájdalmát elviselni.” Süleyman: „Leküzdöd ezt a betegséget. Allah akaratával fel fogsz gyógyulni. Írtam neked egy levelet. Láttad?” Hürrem: „Évekkel később magát az életet adod nekem azokkal a gondolataiddal, melyeket papírra vetettél. Még ha ezerszer olvasnám el azokat a sorokat, az sem lenne elég.” Süleyman: „Meg kell értened, hogy az, hogy hozzád jöttem, hogy átöleltelek, hogy most veled vagyok, annak semmi köze a betegségedhez. Ez az irántad érzett vágyakozás, a véget nem érő szerelmem, melyet már annyi éve érzek irántad.” Finoman átölelik egymást.

Kütahyában a kicsi Ayse Szultána ágyban fekszik. Beyazit érkezik: „Ayse, gyönyörű kislányom, beteg vagy?” Ayse bólint. A férfi megcsókolja: „Fáj valamid?” Kislány: „Fáj a torkom.” Beyazit a kalfához: „Mi a baj?” A kalfa int neki, hogy jöjjön el a kislánytól: „Az orvos szerint, ez nem betegség. Hiányzik neki az anyukája. Defne Asszonyban vigaszt talált, de most, hogy őt is elvesztette, nagyon elszomorította.” Beyazit a kislányához: „Szeretnél valamit?” Ayse: „Defnét akarom!” Beyazit: „Nem, édesem. Defne Asszony hibát követett el, amit nem lehet megbocsátani. Meg fog bűnhődni érte.” Ayse: „Defne sose tenne rosszat! Kérlek, bocsáss meg neki, apa!” Beyazit: „Nincs könyörületesség a szívemben. Teljesen kiszáradt. Nehéz eldönteni, kihez legyünk könyörületesek és mikor. Mert az, akit megszánsz, egyszer még visszajöhet és ugyanazt a hibát követheti el. És akkor, nem nekünk kell együtt érzőnek lennünk, hanem velünk kell, hogy együtt érezzenek mások. Érted?”

Közben Defne a kistestvérével beszélget. Ana: „Bárcsak most azonnal megszületne! Annyira kíváncsi vagyok!” Defne: „Ana, figyelj rám jól. Miután megszületett a kisbaba, én már nem leszek itt. Őt a te gondjaidra bízom. Te leszel a nővére.” Ana: „Te hova mész? Magunkra hagysz?” Defne: „Beyazit Herceg nem akarja, hogy itt legyek az ő jelenlétében. Tisztában vagyok azzal, hogy nagy terhet rakok a válladra. De erősnek kell lenned. Ez minden, amit tőled kérek. Készülj fel, hogy megállj a lábadon, és, hogy gondoskodj a gyermekemről. Rendben?”

Az orvosok kint várakoznak a Szultán szobája előtt. Süleyman: „Remélhetőleg, jó híreket kapunk. Idekérettem a legjobb orvosokat. Meg fognak vizsgálni téged… Ferhat Aga, engedd be az orvosokat!” Mihrimah a piacon: „Várj itt.” Mondja a szolgájának, és Pedróhoz megy. Sétálnak egy darabig, majd végül megállnak. Pedro anyanyelvén: „Allah hogy engedhette, hogy beléd szeressek, gyönyörű királynőm?” Mihrimah: „Mit jelent ez?” Pedro: „Én gyönyörű virágszálam! Ha belenézel a szemembe, nem érted szavaim jelentését? Felszabadítottál, de még mindig szolga vagyok. Gyere velem.” A tengerparton sétálnak. Pedro: „Tudom, őrültnek fogsz hinni, de tudd, hogy józan vagyok. Két nap múlva indul a hajóm. Mindent átgondoltam. Gyere velem, Szultánám.” Mihrimah: „Hallod is, amit mondasz?” Pedro: „Hallgass meg, kérlek! Szépséged tele van szomorúsággal. Mikor először megláttalak, ez a szomorúság elérte szívemet. Te az egyik leggazdagabb, leghatalmasabb és leggyönyörűbb asszony vagy a földön. Mindened meg van, és mégsem vagy boldog. Kész vagyok feláldozni életemet, hogy boldoggá tegyelek. Meneküljünk el együtt ebből a palotából, mielőtt bárki észrevenné!” Mihrimah: „Milyen menekülésről beszélsz?” Pedro: „Az élet nem csak a palotáidról szól. Ott az egész világ! Neked és nekem.” Mihrimah: „Lehetetlen, Pedro. Szultána vagyok. Süleyman Szultán Han lánya. Ráadásul, házas. És muszlim. Életem határai világosak – útjaink másfelé tartanak.” Pedro: „Hallgass meg! Mindent magad mögött hagyhatsz!” Mihrimah: „Hatalmas hatalomba születtem bele, ahol tiszta szabályok vesznek körül. Nem élhetek vissza ezzel a hatalommal, és nem is szeghetem meg ezeket a szabályokat. Más világ nem létezik számomra. És nem csak nem futhatok el veled, de még a gondolat is bűnnek számít.” Pedro: „Szülőföldemen van egy mondás: „Mondd el a nőnek, mit nem tehet meg, ezzel mutasd meg az utat, hogyan tehetné meg mégis.” A szabályok jelentik börtönöd kulcsát. Ezek adják neked a szárnyakat is egyben. Nem kötelező börtönben élni. Ez egy lehetőség csupán. Szabadság. Te Szultánám, melyik választanád?” A szolga emlékezteti úrnőjét, hogy menniük kellene. Pedro: „Várok rád, Szultánám.”

Az összes orvos egyszerre vizsgálja Hürremet. Döfködik, bökdösik kellemetlen perceket okozva ezzel a betegnek. Hürrem segítségkérően néz Süleymanra, aki végül megszólal: „Elég ennyi.” Főorvos: „Nagyuram, engedelmeddel, előbb konzultálnánk. És csak utána jelentenénk, mire jutottunk.” Süleyman: „Jó. Mehettek.” Odalép nejéhez: „Ha betegséged testet öltene, és elém állna, megküzdenék vele. A kardommal győzném le.” Hürrem: „Annyira boldog vagyok, hogy erőt adsz nekem. Ha ez a betegség egy hétfejű sárkány lenne, le tudnám rombolni, és mehetnék utamra.” Süleyman: „Szultánám, szívem csücske, meg fogsz gyógyulni.”

Kütahyában Atmaca az íjlövészet mesterségére tanítja a kis hercegeket: „Célzáshoz felkészülni… tűz! Nem is olyan rossz! Ez így megy tovább, Beyazit Herceg két harcost talál maga mellett.” Aga érkezik. Atmaca: „Majd később folytatjuk.” Odalép a küldöncökhöz: „Honnan jöttetek?” Küldönc: „Manisából. Lala Mustafa levelét hoztuk.” Atmaca: „Akkor add át.” Küldönc: „Nem lehet. Személyesen az ő kezébe kell átadnunk.”

A következő jelenetben Atmaca elkíséri a küldöncöket Beyazithoz: „Lala küldte.” „Méltóságos Beyazit Herceg! Selim Herceg levelet írt a Szultánnak, melyben felvázolta a kettőtök között történteket. Az a célja, hogy téged kiáltson ki hibásnak, mellyel a saját tévedését palástolná el. Szerencsére, sikerült megakadályoznom, hogy a levél célba érkezzen. Elküldtem neked, így el tudod olvasni. Szerény tanácsom az lenne, hogy írj egy figyelmeztető levelet Selimnek.” Beyazit kinyitja a másik levelet, mely a Szultánnak szól. Elönti a düh. „Selim tette…” Atmaca: „Mi történt?” Átadja neki a levelet. „Selim megint magát adja…” Atmaca: „Mire gondolsz?”

Kinn a kertben Süleyman Rüstemmel beszélget: „Miután Pedrónak sikerült megtalálni a gyógymódot Mihrimah betegségére, nyilvánvaló, hogy szakértője mesterségének. Azt akarom, hogy Hürrem Szultánát is vizsgálja meg.” Rüstem: „Én ezt nem javaslom. Mindez csak szóbeszéd. Mihrimah Szultána magától lett jobban. Az orvosok, a változó idővel hozták összefüggésbe a sebeit. Ez a férfi egy sarlatán.” Süleyman: „Mihrimah ennek az ellenkezőjéről beszélt. Értesítsd, hogy jöjjön ide, és vizsgálja meg Hürremet.” Rüstem: „Nem valószínű, hogy ez létre tud jönni, Nagyuram. Mihrimah Szultána felszabadította. Elhagyta palotámat és már úton is van szülőföldjére. Tudod, milyen kegyes Mihrimah Szultána.”

Közben Pedróhoz odalép az egyik tengerész: „Ne menj sehova, hamarosan indulunk.” Pedro: „Azt hittem, hogy éjjel indulunk.” Tengerész. „A széltől függ. Állj készen!” Pedro imádkozik: „Istenem add, hogy Mihrimah előbb ideérjen, mint a szél!”

Rüstem a palotája folyosóján Zalhoz: „Pedro elhagyta már a fővárost?” Zal: „Mielőtt leszáll az éj, elhajóznak. Ráállítottam egy emberemet. Majd szól, ha ez megtörténik.” Rüstem: „Szólj a főorvosnak, hogy beszélni akarok vele.”

Mihrmah a ládájában keres valamit. Közben eszébe jutnak Pedro szavai: „Ha az ember teste beteg, akkor a lelke is beteg. Ha a lelke beteg, akkor a teste megsérül. Ez lehet a te bajod is. A testeden kialakult sebek beszélnek hozzád.” Rátalál egy ládikára. Szolga: „Mit keresel, Szultánám? Nem kéne a Signor szavain gondolkodnod, mert csak katasztrófába sodornak.” Mihrimah: „Mielőtt Pedro elmegy, el kell érnem.”

4-dik évad 133-dik török rész első fele :

Hürrem és Süleyman saját erkélyeiken nézik egymást. Majd hirtelen Hürrem elindul, hogy lássa férjét. Süleyman is hasonlóképp tesz. A folyosón összetalálkoznak. Átölelik egymást. Hürrem: „Már olyan régóta várok erre!” Süleyman: „Egy percet sem akarok nélküled élni! Nem akarlak elveszíteni!” Hürrem ránéz, majd megérti, miről beszél. Kivonja magát karjaiból: „Tudod, Süleyman.” Majd szorosan átölelik egymást. 

Hürrem: „Sümbül mondta, nem igaz?” Süleyman: „Bármi is ez a betegség, Allah akaratával legyőzöd.” Leül mellé: „Még ha a gyógymód a föld alatt is van, akkor is megteszek mindent, hogy megtaláljuk, Hürrem. Egy percre sem engedem el a kezed. Mindig melletted leszek.” Hürrem bólint: „Bárki mondhat bármit! Ez a betegség nem marad itt örökre. El fog múlni. Urunk, ki a betegséget adta, meghozza a gyógyulást is. Nem adom meg magam a halálnak. Azt akarom, hogy tudd. De kérek tőled valamit. Ne mondd el senkinek. Főleg ne a gyerekeinknek.” Süleyman: „Rendben, senki nem tudja meg. De mindent meg kell tennünk, hogy megtaláljuk a gyógymódot. Meg fogjuk találni.” Hürrem: „Csak egy gyógyszer létezik…” Süleyman úgy néz rá, mintha megérezné, mit akar mondani. Hürrem: „A szemeid.” A férfi elmosolyodik, mert tudta… Hürrem: „Csak sajnos szánalommal néznek rám… Engedelmeddel.” Ezzel Hürrem távozik. A férfi utána megy, de nem szól semmit, csak nézi, hogy tűnik el szerelme a sarkon… Ferhathoz: „Üzenj a női orvosnak, hogy jöjjön. És a főorvos is. Mindenki, aki a hispotájban van, jöjjön ide.”

Hürrem visszatér szobájába, Sümbül már várja: „Többször figyelmeztettelek, hogy senkinek nem szabad erről tudnia!” Sümbül: „Szultánám, hogy tudtam volna tovább titkolni? Ráadásul, akinek elmondtam, nem egy egyszerű ember! Ő a Szultán!” Hürrem: „Arra kértelek, hogy főleg neki ne mondd el!” Sümbül: „Rossz érzésem támadt a doktornő szavai után… Arra gondoltam, elmondom a Szultánnak…. hogy talán ő megtalálja a megoldást. Szultánám, kérlek! Nem nézhettem tétlenül végig!” Hürrem: „Kit érdekel, mit mondott az orvos! Hogy fedhetted fel a titkomat?! Most miattad, mindenki tudomást fog erről szerezni! Nem akarom, hogy itt légy a palotámban! Tűnj el innen! Látni sem akarlak! Tűnj el!” 

Ferhat: „Nagyuram, az összes doktor megjelent, és bebocsátását kéri.” Süleyman: „Jöjjenek… Doktornő, mondd el, milyen betegség sújtja Hürrem Szultánát? Beszélj hangosan! Ti meg figyeljetek jól, hogy közösen megtaláljátok a gyógymódot!” Doktornő: „Körülbelül egy hónapja fedeztem fel a Szultána betegségét, mikor meglátogatta Selim Herceget Manisában. Kezdetben, egy sötét hólyag keletkezett a bőrén, közvetlenül a nyakánál.”

Doktornő: „Már korábban is láttam hasonlót. Akkor is bármit kipróbáltam, semmi sem működött. Mindegyik betegem belehalt.” Süleyman: „Ki vagy te, hogy eldöntsd, ki menjen el és ki maradjon életben? Ez a te feladatod?!” Doktornő: „Soha! Ezt Allah dönti el! Csak el akartam mondani, mennyire komoly betegség ez.” Süleyman a főorvoshoz: „Mennyire pontos az, amit az imént hallottunk?” Főorvos: „Nehéz bármit is mondani anélkül, hogy megvizsgáltuk volna. Habár, ha valóban az a betegség, ahogy a doktornő leírja, annak csak egy végkimenetele van, a sír.” Süleyman: „Ne csak erre az egy lehetőségre gondolj! Most ez az átkozott betegség az ellenségünk! Minden bizonnyal legyőzzük a végén! Azonnal hívjátok a legképzett és legtapasztaltabb orvosokat! Az orvostudomány legfontosabb alakjai jöjjenek ide, konzultáljatok és találjátok meg a megoldást! Hürrem Szultána meg fog gyógyulni! Ha bárki is másképp gondolja, fejét vétetem!”

Selim levelet diktál Lalának: „Hatalmas és méltóságos Nagyuram, drága apám! Sajnálom, hogy ezt a levelet kell írjam… Vagy írjam azt, hogy szégyenkezem, helyette?” Lala: „Igen, az sokkal jobb lenne ide… Ha kívánod, így folytathatnád: Habár, nehéz helyzetben vagyok. Azok az események, melyek köztem és Beyazit között történtek, olyan elkerülhetetlen állapotot hoztak létre, melyekről neked is tudnod kell. Ha eltitkolnám előled, azzal elárulnálak.” Selim: „Jó! Azt is írd le, hogy idemenetelt seregével, és kapumat döngette, jó?” Lala: „Természetesen! És azt is le kell írnom, hogy te a legjobb megoldást választottad, hogy Nurbanu Szultánát elküldted Aydin tartományba. Nagyon fontos, hogy Hürrem Szultána örömét fenntartsd.” Selim: „Imádkozom, hogy biztonságban odaérjenek. Az összes gyerekem hiányzik.” Lala: „Teljen el egy kis idő… Minden bizonnyal visszatérnek majd. Senki sem látja, senki sem tudja meg.”

Beyazit: „Selim Herceg nem fogja tartani a szavát, Atmaca. Annyira biztos vagyok benne, mint a saját nevemben.” Atmaca: „Bárcsak az ellenkezője lenne! De Selim Heceg tisztázta szándékait. Ne feledd, Hercegem! A legfontosabb, hogy ne ess a testvéred csapdájába!” Beyazit: „Ez lenne a testvériség? Inkább az anyám miatt imádkozzon! Ha nem lépett volna közbe, megmutattam volna neki!” Hussain Cavush lován érkezik.

Selim: „Már másodszorra értettem meg, hogy ha, Allah bocsássa meg, apám meghal, Allah őrizze még meg sokáig, Beyazit mindenki támogatásával, sőt még az anyáméval is átveszi a helyét.” Lala: „Egyetlen célom, hogy ezt megakadályozzam, Hercegem. Ne aggódj, ez a levél megteszi a magáét.” Selim: „Biztos vagy benne, Lala? Nem hibázhatok többé.” Lala: „Ne aggódj. Beyazit Herceg nagyon dühös lesz, mikor ezeket a sorokat olvassa. És hibás lépésre kényszerül. Mi meg késlekedés nélkül fogjuk értesíteni hibájáról a Szultánt. Te csak tartsd magad az édesanyádnak tett ígéretedhez. Ezzel egy időben, Beyazit Herceg helyzete elkezd süllyedni Süleyman Szultán szemében. Annyira, hogy a végén már nem is fog benne megbízni. Bizalmát teljesen leromboljuk.” Selim: „Ennyi időn keresztül a rossz utat választottam, Lala. A te intelligenciáddal és tapasztalatoddal sikeres leszek. Remélhetőleg.” Lala. „Remélhetőleg… Ha szabályok szerint játszunk, akkor Beyazit Herceg úgy végzi majd, mint Mustafa Herceg. És ebben az időben, igen, ebben az időben, te is megkapod, amit már annyira akarsz.”

Hussain: „Ahogy parancsoltad, eljuttattam az aranyat Mahidevran Szultánának.” Beyazit: „Ugye nem mondtad, hogy én küldtem?” Hussain: „Nem. Úgy tudja, hogy Amasya gazdag kereskedőitől van.” Beyazit: „Nagyszerű. Mi a helyzet a bátyám síremlékével? Mikor a Szultán megszakította a pénz folyósítását, még félkész állapotban volt.” Hussain: „Beszéltem a Szultána szolgájával, Fidan Hatunnal. A Szultána mindenét eladta, de még így is nagy adósságot halmozott fel. A síremléket nem fejezték be, így az általad küldött pénz most jól jön, hogy fedezze a kiadásokat.” Atmaca: „Hogy van Yusuf? Megkapta azokat, amiket küldtem?” Hussain: „Igen, meg. Áldja is ezért Allahot. Állandóan a Szultána mellett van, mintha csak az unokája lenne. Üdvözletét küldi. Nagyon hiányzol neki. És azt kérdi, mikor láthat ismét?” Atmaca: „Hamarosan, remélhetőleg.” Beyazit: „Hogy van Mahidevran Szultána egészsége?” Hussain: „Csak messziről láttam. Olyan nagy fájdalomban él, mintha Hercegünk csak tegnap halt volna meg.” Beyazit: „A fájdalom, melyet néhányunk halála okoz, soha nem múlik, Hussain Cavush. És ez a fájdalom vált át dühé.” Fidan: „Ez az összeg valamennyire fedezi adósságainkat. Megtartottad ígéreted és a kinti munkákat is be tudják fejezni.” Mahidevran: „Szerencsére, az a pénz, melyet az amasyai kereskedők küldtek, elegendő volt. Adj oda mindent az embereknek, ami még megmaradt. Etessük a szomszédságunkban élőket.” Fidan: „A megmaradt aranynak itt kéne maradnia, Szultánám… Mit fogsz enni és inni?” Mahidevran: „Egyetlen reményem, hogy Mustafa nevét nem felejtik el. És azok, akik szerették, meglátogatják sírját. És imádkoznak szerencsétlen fiamért. Ennyi elég nekem… Többször álmodom Süleyman Szultánnal. Egy sötét helyen, a tűz mellett ül.” Fidan: „Talán ez egy jel. Talán lebetegedett, és közel a vég. Ő már meglehetősen idős.” Mahidevran: „Mindent Allahnak hagytam. Megbékéltem.”

Pedig én pontosan EZT nem értem...Mi értelme volt? Műveltebben tudott...semmit tenni? Mert általában olyan férjet kaptak,aki mellett megtehették,hogy semmit tegyenek,volt szolga,szakács...

Igen...ha akármilyen alaposan belegondolok,AKKOR,és NEKIK nem értem,mire volt jó,a műveltség? Már persze azon kívül,hogy megtanulták a nyelvet..Utána egész nap ültek,beszélgettek,vártak...és művelten unatkoztak..