Mérges vagyok a pasimra, 7 év, szakítás vagy sem? (beszélgetős fórum)

Ebben nagyon igazad van, az elmúlt félévem arról szólt,hogy megismerjem önmagam, határokkal és korlátokkal együtt. Érdekes volt,mert sohasem beszéltem a problémáimról, magamba folytottam, azt hittem mindenre képes vagyok amit csak akarok, és ami fájt arról nem vettem tudomást, egyszerűen tovább léptem. De a múlt sosem hagy nyugodni. Egész nyáron azon szenvedtem valyon miaz amit feladhatok,mert besokkaltam, a történtek után félévvel később. Munka, párkapcsolat, család (szülők,testvérek) Ti melyiket adnátok fel?

Mostmár lassan megtalálom az utat és minden rendbe fog jönni.

nem szerelem a részedről sem,ha képes voltál megcsalni:)

amúgy mit tennék? ha ennyire nem jó valami akkor fejezd be vele..

Képzeld, soha nem voltam híve az első látásra meglátom és megszeretem kapcsolatnak.

Mi párommal megláttuk egymást és rögtön összeköltöztünk, egy percet sem akartunk a másik nélkül eltölteni:))) Éjszakákat átbeszélgettünk, másnap úgy mentünk dolgozni:))) És ami a legfontosabb, 14 év után is ugyanúgy imádjuk egymást.

Én sem érzem elpocsékoltnak, mert a közös emlékek szépek. A vitáinkat sem mondanám veszekedésnek csak vicces piszkálódásnak. Ha valami bántott, azt nagyjából eltudtam neki mondani hisztik nélkül.

Olyan szempontból biztos,hogy el kell hogy engedjem, hátha megérti mire lenne szükségem és képes lenne nekem megadni, viszont ha meg nem így történik, akkor meg azért kell,hogy elengedejem.

Nem értek avval egyet,hogy elpocsékoltad az idődet. Én azt gondolom egy kapcsolat sem elpocsékolt idő.Ameddig tart,annak addig valami oknál fogva tartania kellett.Ezt senki nem mondhatja meg Neked mi volt a hozama,főleg nem egy fórum....ezt te legbelül tudod vagy ha most nem is tudod idővel kikristályosodik.

Én azt tanácsolnám próbáljátok meg külön...ebben az időben el lehet dönteni kinek mi fontos, hogy gondolja a jövőt. Néha el lehet a másiktól távolodni,én ezt a helyedben jelen pillanatban nem húznám vonnám.

Azt mondják 7 év egy választóvonal, ennyi idő alatt változik meg a gondolkodás módja. Már akinek! Cikis volt ilyen szempontból ez az év. Kb. 1 éve gondolkodom rajta és valószínűleg ezért is volt az a kis kalandom, mert lélekben haragudtam rá nagyon. Nem tudtam mi lesz apukámmal, ezért nem akartam belemenni ilyen dolgokba.

5 év okés volt, mert addig főiskolás voltam, de ennek már 2 éve, ő meg már több mint 5 éve dolgozik.

Tavaly az anyja mondta neki, hogy vegye meg a melletük lévő házat közösen a nővérével, belement volna."Akkor értékesebb lett volna a családi telek". Bár valami miatt a végén a nővére egyedül fizette ki. Én akkor mondtam neki,hogy te hülye vagy ezzel a saját ház vállalásáról mondanál le kb. 20 évre.

Ő Pesten lakik én meg vidéken kb. 40 km-re, munkába is Pestre jár. Ezért így olcsóbb a benzin, ha mondjuk heti egy-két napot otthon tölt, de cége a 9 ft fizeti utána mert ide van bejelentve. Kb. ezt szánja rám, talán egy picivel többet. Az apja egész életében külön kasszán volt az anyjától, ő ezt a mintát látja, de így nem lehet előre haladni.

Apum beteg, a szüleim nyugdíjasok és nehéz arra gondolnom, hogy ha ő nem lesz (apum) akkor nekem kell gondoskodnom anyumról cirka 100-120 ezer forintból.

Erre meg most telefonon azzal jött, hogy biztos társkeresőzők és keresk magamnak egy pénzes pasit. Hülye ez? Eszembe sem jutott. Pedig, tényleg vonzódnak hozzám a pasik, leginkább a természetem miatt, az előző munkahelynél, ami a másik ok volt,hogy eljöttem, 3-4 pasival is lefeküdhettem volna, de ezt azért nem mondom neki. De pont nem érdekelt, mert másra nem lett volna jó, csak alkalmi kapcsolatra. De ennyi erőből tudok magamnak normális pasit is találni, pénzzel vagy pénz nélkül a lényeg, hogy legyen egy közös célunk.

Inkább én szakítok, minthogy engem hagyjanak el...

Az előbbi jobban hangzik, és legyen az ember lányában ennyi önérzet.

Félig meddig együtt élünk a családunk óvó karjában. De ez nem ugyanaz, mint amikor minden este mellette fekszel le és kelsz fel és együtt oldjátok meg a napi problémákat.

De a mai napig is adott is azért ez a kapcsolat, a rengeteg közös kirándulások, a bevásárlások, a bulik, ilyen szempontból oké, ráadásul az ágyban is figyelmes. Állítom, valamiért ő jobban szeret engem mint én őt, legalább is ezt érezteti amikor velem van. De akkor ez az idő beosztás nagyon nem stimmel?

Mi a párommal majd hogy nem az első találkozásunk után-tól együtt élünk. Nem volt kérdés, hogy Mi Egy Pár vagyunk, minden értelemben. Pedig ő sem volt az a típus, aki gondol egyet és összeköltözik egy nővel, sőt. Azt mondta, hogy neki az összeköltözés felér egy házassággal, éppen ezért igen rég volt hogy valaki mellett letette a voksot....mert ebbe ugye nem ugrik bele az ember rögtön , csak akkor, ha VALÓDI SZERELEM VAN a MÁSIK IRÁNT, elfogadás, és maximális tisztelet. Sőt, azt kell hogy mondjam, akiben egy év alatt nem fogalmazódik meg a dolog, hogy veled szeretne élni/tervezni, azt megette a fene...nemhogy 7 év után sem tudod hányadán álltok...ennyi idősen már valami halvány fogalma csak kellene hogy legyen, mit szeretne...

Vagy rosszul gondolom?

Veled, vagy a saját családjával?

Mert ő is inkább elvan otthon, nincs rezsi, ilyen egyszerű, amivel nem is lenne gond, ha a közös lakásunkra sporólnák, de ez nem így van.