Megszűnt az emberi együttérzés? (beszélgetős fórum)

És még én vagyok előítéletes?

Ezek a "felesleges önigazoló történetek" lehetnek puszta megkönnyebbülést adó történetek, vagy egy öröm kifejeződései. Vagy ha pl. valaki már olyan magányos, hogy senkije sincs, ezért megosztja mindenkivel, ami kikívánkozik belőle. Ki tudja, lehet, ez az első lépés a gyógyulás útján. Miért lenne felesleges? Vagy önigazoló? Ha nincs rá időd, vagy nem érdekel, téleg ne olvasd el. De ne sérts meg mást azzal, hogy még oda is írod, hogy nem érdekel...

várj még, később átrakhatjuk konferencia beszélgetésre.

:)

a stílusom akkor is ugyanilyen, ha igazat adnak nekem, böngészd még egy kicsit a hsz-eimet.

de ha beidézel ide bármit megkövethetem magam.

:)

Bármilyen furcsa,de nem értessz engem ,egyáltalán.

Sok minden történt a szüleim és köztem 19 év alatt.soha nem tudtam őket kényszerből tisztelni ,nem is tettem,mindig a magam feje után mentem.

Most sem azért tisztelem és szeretem őket ,mert muszály,csak a sok év alatt annyi dolgot tanultam az életről és az emberekről,hogy pontosan tudom,mit miért csinált az anyám és az apám ,annakidején.

Bizony ehhez kellek én is és a megbocsájtásom ,a szeretetem és az EGYÜTTÉRZÉSEM is.

Már nem kérem számon őket,nem érzem rossznak őket és TUDOM ,mit miért tettek.

Volt idő,mikor őket okoltam minden rosszért 19 éves korom utáni időszakokért is.

Pedig csak én voltam a hülye,én nem vettem észre,hogy kiléptem és a kezemben az irányítás.

Majd egyszer talán te is rájössz,hogy a te életed,a tiéd,onnantól fogva,hogy kilépsz a szülői házból,vagy egy pocsék házasságból,vagy bárhonnan.

Attól fogva akármilyen gyerek vagy is még,a tiéd a felelősség,a következményekért,a tettekért és minden egyes lépésedért,nem másé!:))))

felhozzhatod, mesélj.

szeretem ha visszajelzést kapok, hogy kezelem mások véleményét?

:)

Gyere na meséld el nekem, milyen ember vagyok én! Mert meghalok a kiváncsiságtol! Bizok benned hogy kiismertél és meg tudod állapitani milyen szinten vagyok! Ha malacom van az IQ-at is meg tudod saccolni!

Szeretem ha más ember akarja megmondani milyen vagyok, hisz erre még én se jöttem rá teljesen, még én se ismertem ki magam teljesen. hátha neked sikerült!

Egy dolog gondolatot megoszatni, és egy másik dolog ahogy te kezeled mások véleményét...

Ha már személyeskedésröl beszélünk miért nem hozunk fel élö példának téged? :)

nem ellenem szóltál, a véleményem ellen, talán ismerjük egymást valahonnan, vagy kifogytál az érvekből és azért váltottál át személyeskedésre?

írtál valamit én meg visszaírtam, hogy szerintem ez hogy van, nem értem mi ezzel a problémád, egy fórum általában így működik, gondolatokat osztunk meg.

Nem kell visszaolvasnom kedves Amazon :)), emlékszem. Nem fogom a pártját, arra semmi szüksége, de a gondolataival tényleg egyet értek.

Te is megtalálnád benne a mondanivalót, ha nem lennél ennyire ellenséges.

Az, hogy nem érdekel a te történeted, vagy bárki másé, nem azt jelenti, hogy tojik rád, hanem azt hogy minden embernek megvan a sajátja és mindenkinek az a legnagyobb kereszt, amit ő cipel. Nekem ez teljesen világos és egyértelmű volt. Ezért írtam neked korábban azt, hogy olvasd el még egyszer, s ha kell, még egyszer.

A segítség nem mindig egy puha simi a fejre :))

el tud fogyni az együttérzés?

:)

Ezt mondod mindenkinek aki ellened mer szolni? Mindig ugyan ez a bla bla.

Valamelyik szülöd ivott neked? Tudod milyen érzés az hogy nem szeretnek? Vagy csak elakarod játszani a föszereplöt ,a joságost, és igazsgost aki tisztán lát mindent?

Az sem mentség az ő tetteire nézve, hogy az apja talán őt is verte.

Ha ebben méred az empatikusságot, akkor én ez esetben valóban nem vagyok/lennék együttérző az apámmal.

Tragikomikus, de nem szakadt rám az ég.

Szerintem meg inkább - ne haragudj meg -, de belédverte, hogy mindezek ellenére, amit ellened elkövetett (AMI UGYE EGYÁLTALÁN NEM NORMÁLIS!!!) is szeresd (?), én inkább kényszer tiszteletnek mondanám.

Érték? Neked az egy érték, hogy szétverte a fejedet??? Már ez a gondolkodás sem normális. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy te nem vagy normális. Az a nem normális, hogy úgy (inkább úgy fogalmazok az érzés helyett, hogy) írtad le, hogy az ő értékei szerint kívánt nevelni (ami ugye a szétverésed volt).

Embert öltél, vagy mit tettél, hogy még helyesled is, amit ellened elkövetett?

Mellesleg nem mondtam, hogy csak alkoholisták verhetnek gyerekeket. Sajna a te eseted is éppen olyan szőrnyű, mint egy alkoholista apa gyermekéé. Azzal a különbséggel, hogy a te apád "magánál volt", amikor összevert.

Nos, legalább egyvalamiben egyetértünk. Valóban, nem tudnék empatikus lenni egy ilyen "emberrel".

Szerintem egyáltalán nem mindegy hogy mit él át az ember. Mikor valaki nekem arrol panaszkodik hogy felszedett pár plusz kilot, s hogy neki milyen rosz az élete...akkor azért elgondolkodok hogy milyen ember lehet...mindazok mellett hogy sok ember mekkor traumákat él át.

Nehogy már valaki azt állitsa egy kutya harapás nagyobb trauma mint az hogy egy alkoholista családba nösz fel ahol szeretet nincs!!!

Szerinted egy tömegbalesetnél hogyan rangsorolnak a mentősök? Ez az élet maga!

De az is az élet része, hogy mindenkinek a maga baja a legnagyobb. És ez is igaz. Viszont itt kell megtalálni az egyensúlyt, hogy maradjon egy másik embernek is az együttérzésünkből. Szerintem.

Azt hiszem, a 140..valahanyadik hozzászólásodban írtad le, vagy fejtetted ki valahogy így a véleményedet (hogy lehetőleg mindenki értsen a szóból): "Nem érdekel a történeted és másé sem". Miért, kérte valaki, hogy elolvasd?

Nem is értem, miért fórumoztok, bocs, beszéljek egyes számból, ha nem érdekel más története, mondanivalója?

Ahogy én olvasgatok a cikkek közt, itt pont hogy komoly emberi történetek elevenednek meg. A legkevesebb, hogy meghallgatjuk őket. Ha meg nem érdekel, nem kapcsolódom be a beszélgetésbe.

Az én apám ,nem volt alkoholista.Főiskolát végzett művelt ember.

Szétverte a fejem ,ha ellent mertem állni neki.

Nem minden alkoholista szemét ember és nem minden jó ember "JÓ".

Igen naív vagy és előítéletes.

Ettől függetlenül,az apám az apám,elfogadom,hogy jót akart nekem a maga módján ,az Ő értékei szerint kívánt nevelni.

Megértettem és szeretem Őt.

Talán neked is empatikusabbnak kellene lenned ,a téged körülvevő emberekkel és nem csak tőled távolálló emberekkel gyakorolnod ,a megértést.

olvassd újra az általam írtakat is, nem hinném, hogy bármelyikünknek jogalapja lenne megitélni kinek milyen súlyos a keresztje.

van akinek egy lábtörés is, van akinek egy válás okozhat nagy problémát, hogy teszel igazságot kinek szarabb?