Megszűnt az emberi együttérzés? (beszélgetős fórum)

Nézd,én nem szoktam hátba rúgni senkit és sajnálom ,hogy a nyílt ,őszinte,olykor valóban kemény véleményt támadásnak veszitek,de nem fogok beállni a semmitérő,sajnálkozós hsz-ek közé.

Azt is sajnálom ,hogy sokan semmit nem értenek azokból a gondolatokból,amiket leírok és eszükben sincs elgondolkodni rajtuk,így valóban csak vitát szül,de nem az én hibámból,úgy érzem.

Akik támadni szoktak azok épp azok,akiknek fáj az igazság,jobb szeretik inkább a kedves együttérzést,mert így kapnak erőt ,hogy ott folytassák ahol abbahagyták,mindenféle változtatás akarása nélkül,kifogásokat keresve ,miért nem teszik.

Ez van.Ilyenek az emberek.

Egy antipatikus unszimpatikus:

mili

Ráadásul az, hogy valakinek segítségre van szüksége, nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag azt várja el, hogy másokra támaszkodjon. Lehet, hogy csak megrekedt abban az életfázisban, s csak a kezdő "lökés" kell neki, hogy tisztábban tudjon látni, vagy hogy más szemével, más szemszögből is rávilágítsanak a problémájára.

Arra akarok kilyukadni, hogy nem muszály segítséget nyújtani. De ha már valaki segíteni nem tud, vagy nem akar, ne ártson azzal, hogy letámadja a segítséget kérőt.

... és van aki meg tényleg segítséget kérne, de akkor meg azzal jönnek, hogy mit kér cserébe? :( Szerintem legtöbbünk semmit, csak valóban valami jó tanácsot, jó szót, hogy tovább tudjon lépni az életben. Nem, nem azt várja, hogy más mondja meg helyette, de előfordulhat, hogy egy "nagyonottvan" kijelentés születik, ami megváltoztathatja az életét.

Nem értem azokat, akik azt hiszik, hogy egy ember mindenért vár valami viszonzást.

:))

na ugye?! Végre valami pozitív vélemény. Mindig azt hallom, hogy az angolok milyen merev balfaszok, csak az időjárásról és a teáról képesek beszélni :)

Egyrészt jól esik kibeszélni magukból a problémáikat, meg könnyebbülnek tőle. Másrészt bizony, ha máshogy nem is, így tud figyelmet, együttérzést, sajnálatot "kicsikarni", ami mind mind energia. És ugye az élethez energia kell, ilyen, olyan, amolyan formában. Ezzel együtt ez egy teljesen emberi megnyilvánulás, nincs ezzel baj, amíg nem esik át a ló túloldalára, és nem ez válik az életformájává.

És abban is van valami, hogy az emberek egy része nem bírja, ha a másik folyamatosan jól van, és boldog. Irigységet ébreszt bennük. :o((

Igen, lehetséges :)

Most azon gondolkodom, hogy ezek az emberek miért "szeretnek" siránkozni? Csak így figyelnek oda rájuk? Nincs kinek elmondják? Vagy ez már egy életforma?

Esetleg, ha előtte nem voltak ilyenek, s csupa jókat meséltek az ismerőseiknek, akkor rájuk szóltak, hogy ne dicsekedj már!? :) S azután ők is konformizálódtak és a rossz hírekkel, panaszaikkal traktálják a környezetüket, ahellyett, hogy élveznék az életet az "Élni és élni hagyni" elv alapján...

Az önigazolás és a feltárás közti különbségről beszéltünk.

Te azt írtad, hogy nem gond ha valaki körbesiránkozik huzamosabb ideig mindent és mindenkit okolva, erre írtam, a fogalommal együtt, hogy mi a különbség.

Ennek tudatába szerinted is lehet különbséget tenni, vagy sem?