Megszűnt az emberi együttérzés? (beszélgetős fórum)

Hát igen....:)

Nagy különbség van úgy tenni dolgok ellen,hogy eldöntjük,hogy teszünk és változtatunk,mert jobbá akarjuk tenni...ez energiát ad.Vagy azért kell tenned,és változtatnod,küzdened,mert az élet kényszerít rá első sorban,és nem saját választás,döntés.Amíg az ember ilyennel nem találkozik úgy érzi mindent kézbe tart.

"Istenem, adj nekem türelmet,

Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,

Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,

És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni."

/Niebuhr, Reinhold/

Oké! Valószínűleg ugyanarról beszélünk csak más szavakkal és más fázisokban. :o))))))))

Maradjunk az "élni és élni hagyni"-nál! :oD

Oké,akkor értelek:) Igazából azt nem értettem milyen jellegű dolgok azok amik problémák,bár mondhatjuk azt,hogy már eleve probléma az amiből azt csinálunk..:)

Mindig nálunk van a kulcs...

Ne vedd magadra mert nem neked szántam,hanem egészből levéve ez jött le....:)

Kicsit lehet félre értettél,én nem hasonlítgatok a véleményemet írtam ami az, hogy egyszerűen vannak mélyebb és kevésbé mélyebb problémák,ezen nem vitázok én így gondolom....és erről senkit nem akarok meggyőzni,az életet mindenki megéli...,de mint Bogica a sok ember közül én így érzek és így állok problémákhoz és emberekhez is.:))))

ez még igaz is lehet így.

:)

Természetesen léteznek ilyen problémák, szerintem itt is az a lényeg, hogy ne pörögjünk bele a kiváltó okok erdejébe, hanem találjuk meg a kivezető okot, sajnos azt ha nem is vagyunk hibások egyedül nekünk kell.

Ez jó kiegészítés volt egyébként, köszi bogi.

:)

Azért védtem be magamat, mert fórumoztam már hasonló témában, mivel gyakran foglamzom úgymond "hivatalos" nyelven gyakran ért a vád, hogy tankönyvből idézek, ezért szerettem volna egy felesleges körtől megkímélni a beszélgetést, de látom így sem sikerült.

:)

Ennek nincs köze az önbizalomhiányomhoz, ami természetesen van, viszont nem ezekben a kérdésekben küzdök kissebbségi érzésekkel.

Talán ha a válaszom érdemi mondandójára reagálnál, belemagyarázott dolgok helyett előrébb tartanánk.

Nos?

veled együtt csücsülümnk ott, te mutattad az utat, hámáhogyne találtam volna.

:)))

Erre a mondatodra értettem az önigazolást :) Mielőtt valaki is megszólalt volna, már megvédted magad, bízva abban, hogy valaki ÚGYIS beléd fog kötni, hogy ezt most honnan idézted :) Miért vagy szkeptikus, hogy az emberek nem hiszik el, hogy a magadénak tudod egyes szavak jelentését?

Az a gyanúm, nem is vagyunk olyan kevesek, akik önbizalomhiányban szenvedünk, csak fejvesztve küzdünk ellene :)

Istenem, myly, egyre támadóbb a hozzáállásod és nem értem, miért. Semmit nem vártam és semmit nem várok ezektől az emberektől. Teljesen nonsense erről beszélni, nem is értem, hogy jutott eszedbe.

Ezen felül, nem kell mindig történetet sem várni, ahogy nem is tudom már, ki írta, hogy leültem-e melléjük egyszer is. Nos, pl. volt egy bácsi, aki annyira örült a kedvenc péksütijének, hogy az ő öröme által a mi szívünk is túlcsordult. Ez az eset Pesten történt, amikor az apáca barátnőmmel kirándultunk fel szép fővárosunkba. Elég szomorú volt látni a sok-sok koldusembert. Nem mintha nálunk nem lenne, de fenn még többen vannak.

És nem önigazolásként örültünk, ahogy spinelli megjegyezte, hanem szívből, örülve az ő örömének. Nem tudom másképp kifejezni, mert úgysem akarod megérteni. Te elkönyveltél valaminek és most már támadó állást is felvettél. Nem akarok a múltaddal lavírozni, de nem gondolod, hogy így jön ki rajtad az elfojtott agressziód? Hogy az igazi célpont helyett most (és talán már másokor is) keresel magadnak egy valakit, akinek többé-kevésbé ellenkező a véleménye és módszeresen igyekszel őt sarokba szorítani. Így vezetve le az évek során felgyülemlett sérelmeket. Visszaadod, csak épp nem annak, akinek kéne.

Mellesleg egy tanult ember (ahogy apádról írtad) nagyszerűsége abban mutatkozik meg, ahogy a gyengébbekkel (nyomorultabbakkal) bánik. Egy kulturált ember nem emel kezet a senkire, a legkevésbé a szeretteire...

Bogi!

Senki nem vitatta, hogy nagy dolog v. nem nagy dolog egy alkoholista apa árnyékából kilépni. Nagy dolog. De ebben is vannak lépcsőfokok. A két véglet (a benne élés és hogy már érzelmileg sem vagyunk érintettek) között már bárhova eljutottunk nagy lépés, és elismerésre méltó. Én nem bíráltam senkit, csak a tényt írtam le, hogy az lesz az igazi, ha már nincs gyomorgörcse sem tőle. Ez nem kitaláció, ez így van, ezt Te is tudod. Hogy eljut-e oda, vagy sem, sok mindenen múlik. Lehet, hogy egy idő után sikerül, lehet, hogy nem, ettől még senki sem lesz kevesebb. A lényeg, hogy kihozza magából a legjobbat, amire adott helyzetben képes. És ha ez sikerül, akkor megtette, ami az feladata volt az ügyben.

Az meg a másik, Te honnan tudod, kinek milyen tapasztalatai vannak? Mindenkinek vannak olyan problémái, amit fel kell dolgoznia. Kinek egy alkoholista apa, kinek egy molesztáló rokon ..... kinek egy haláleset ..... ne kezdjük már megint az összehasonlítgatást. A lépések ugyanazok, amiket meg kell tennünk.

Neked is szép napot! :o))

Ahogy vissza olvastam látom nem sikerült konszenzusra jutni,ami nem is baj:)Mert így mindig megtalálja a zsák a foltját;-)

Ha magunkra gondolunk és magunkkal foglalkozunk,a lehető legjobb,mert más úgyse teszi meg,nem is feladata.Ha esetleg mégis kapunk valamit valakitől azt is bátran fogadni kell....csak így lehetünk igazán társas lény,(már aki az akar)a többi mind csak önigazolás...de hát kit igazoljunk ha nem mi saját magunkat??;-)

Azt kell megértenie mindenkinek,hogy ugyanavval az élettörténettel,személyiséggel,és tapasztalatokkal amivel a másik rendelkezik az ő helyébe ugyanazt a lépést tennénk meg.És igenis nagy dolog egy alkoholista apától kilépni úgy,hogy mi nem válunk azzá....,még ha gyomorgörcsünk is van,lehet ez a maximum amit ki tudtunk hozni ebből....senkinek nincs joga felülbírálni,mikor lépet túl rajta.Főleg nem úgy,hogy távolról közelről nem érint a probléma.Nekem ez a véleményem.Mindenkinek szép napot:)))

"Nem feltéelezi azt, hogy a rossz eseményeknek bármilyen szinten is kiváltó vagy beteljesítő okai lennnénk, és egyben felmentést ad arra, hogy a nyomorult helyzetből miért nem lépünk ki."

Vannak események -talán mondhatni az életben a legsúlyosabb problémáknál-ami felett nincs hatalmad,nem te váltod ki és nem te vagy az oka.Onnantól vagy te a részese,hogy hogyan éled túl,hogy tudsz lábra állni.pl.beteg gyerek,halál,baleset...elhiszed,hogy az életben ezek a legsúlyosabb problémák.És mélyen hosszú időkbe nyúlóan hat...

Vagy milyen rossz eseményekre gondolsz? Tán rossz párkapcsolat,pénztelenség...stb,mert ebben valóban részese vagyunk mi is keményen.

mosolyogjunk is mint egy nagy boldog család, ahol még a kis hülye is megtalálja a helyét a tanya nyugati oldalán.

:)

Szerencsére nem vagyok mindentudo! Elég nagy bajba lennék akkor mert akkor nem lenne amit tanulnom már, és nem lenne értelme hogy éljek...

Egyébként nem vagyok szorakoztato ipar, igy nem igazán érdekem az hogy szorakoztassalak, ha velem valo társalágás unalmas akor nem kell viszairnod, legyen mega te akaratod!

persze, rendszeres szokásom olyanokat idézni, amiket nem ismerek, csak úgy random esnek ki a fejemből

egyébként a veled való társalgás enyhén szólva untat, úgyhogy sztem rekesszük be, és távozhatsz a mindentudók biztos fölényével és neked is jó lesz.

:)

oké?