Megszűnt az emberi együttérzés? (beszélgetős fórum)

"myly olyasmivel jön, hogy engem senki nem érdekel"...????

Ezt hol olvastad?:)))

nem, hanem erre:

"Szóval egyrészt egyáltalán nem mindegy mit él át az ember. Mert pl. nem mindegy, hogy valakit "csak" egy kutya harap meg gyermekkorában (és ez az összrossz, ami történik vele, leszámítva, hogy lenyúzza a bőrt a lábáról), vagy hogy egy gyereket egészen addig, míg ki nem repül a családi fészekből veri az alkoholista, állat apja. . . "

Ha visszaolvasnál kedves KeA...

S amíg myly olyasmivel jön, hogy engem senki nem érdekel (jó, nem te írtad, de többnyire az ő pártján vagy, tehát elismered az ő gondolatait, érzéseit is, addig hadd írjam már le én is, hogy bla,bla. Nem akartam ismételni magam.

"Majd megint jöttök a szokásos dumával, hogy a múltat le kell zárni, bla, bla, bla. "

Jó volt veled beszélgetni :). De amíg neked bla-bla az, amit mondunk és meg sem próbálsz legalább elgondolkodni rajta, hogy esetleg lehet-e benne valami, addig felesleges.

Jesszus, szerinted azon kívül, hogy valaki ki akar törni, azon fog versenyezni, hogy kinek nagyobb a nyomorúsága? Ez alapjában véve is téves eszme!

Elismerem, vannak olyan öregasszonyok, akik a dokinál feltartják a sort, mert éppen az életük eseményeit regélik az orvosnak... hiszen nincs, aki otthon meghallgatná őket... de azt gondolni, hogy az emberek a nyomorból/terrorból csináljanak versenyt? Ki az a nem komplett, aki ezt kitalálta?

Hidd el nekem, sok ember megpróbáltatásaira soha nem is derül fény, mert - csak hogy a legnyílvánvalóbbat írjam - szégyelli magát. Vagy úgy érzi, ő a hibás.

Nem,nem mondok ellent,nem érdekel a történetük,mert nem érdkelnek a kifogásaik sem.

Az sem ,hogy miért vannak egy nagy szarkupac tetején,és dagonyáznak nap mint nap.

Ettől még az emberek érdekelnek és próbálok is segíteni legjobb tudásom szerint.

Mindenkinek megvan a szarkupaca,vagy lemászik róla és hátra hagyja,vagy a tetején dagonyázik évekig ,vagy a haláláig.

Te is ezt teszed.

Még ha le is lépsz róla,visszanézel,visszamész és okolod,a mádért és a holnapodért.

Ne hidd ,hogy küömb vagy egy alkoholistánál,aki azért iszik ,hogy jobb legyen neki,vagy egy bármilyen más függőnél,aki azt a pillanatnyi jóérzést hajhássza,amit a függősége okoz.

Te múlt függő vagy,még mindig abban élsz ,hogy az életedet tönkretette egy alkoholista......de már rég egyedül vagy,a magad ura vagy,mégis,függő vagy,tőle.

Nézd, az hogy Benned 20 évig csend volt, az csak azt jelenti, hogy a probléma nem a felszínen volt, hanem mélyen elásva a lelked mélyén, a tudatalattidban, ahogy tetszik. És ez tök normális védekező mechanizmusa az emberi léleknek, agynak. Ha nem tud vele megbirkózni, elássa. De ez nem azt jelenti, hogy nincs probléma, csak elástuk. Pont olyan ez, mint egy vulkán, nagyon jól megfogtad a lényegét. A mélyben szépen csendben forrong, aztán eljön egy pillanat, amikor nincs tovább és kitör. És itt van a lehetőség, hogy foglalkozz vele és feldolgozd, hiszen ezért történik az egész.

És azért írtam, hogy mindegy mi történik, mert tényleg az. Valakinek egy kutyaharapás okoz olyan mély traumát, hogy fóbiás lesz, pánikos, depressziós, valakinek meg az, hogy verte pl. az alkoholista apja, a harmadikat molesztálták, a negyediket ..... és sorolhatnám. Nincs értelme azon versengeni, hogy kinek nagyobb a problémája, mert nem a történés a lényeg, hanem hogy az adott ember hogy éli meg.

Légy szíves, Te is gondolj egy kicsit bele abba, amit mondok!

Mondasz valamit...

Továbbszőve a gondolatot, nem igaz, hogy egy ember nem akar kitörni! Hiszen a "rosszban" senkinek sem jó élni. Csak egyes embereknek könnyebben megy ez a kitörés, mint másoknak. De attól, hogy lassúbb, még nem azt jelenti, hogy el van kényelmesedve, vagy nem tesz a dologért semmit.

és szerinted kinek van jogalapja, hogy mehitélje ki élt át súlyosabb, vagy kevésbé súlyos dolgot?

nekem biztos nem,és neked sem.

azért mert egy hosszú gyötrelmes út elején vagy, nem kell agresszívnek lenned azokkal, akik már próbálnak járni a sajátjukon.

minden rosszindulat nélkül ezt érzem ki a hsz.-eidből.

Embere válogatja mekkora és milyen keresztet bír el, és dob le magáról.

Általános igazság szerintem mégis az, ha úgy tudsz lezárni valamit, hogy tiszta szívvel tudsz gondolni mind a saját mind mások hibás cselkedeire, és el tudod rakni a megfelelő fiókba.

Nagyon nehéz, de van akinek sikerül.

A legelső gondolatom az volt, hogy hülyeség, mikor elolvastalak. De nem akarlak megbántani vele. Mindenesetre rajtam pont fordítva jöttek ki ezek a "tünetek", amiket ítál. Teszem azt, 20 évig semmi, de most kitört a dolog, mint a vulkán. Az okát nem taglalom. Lényeg a lényeg, bennem 20 év múlva fejlődött ki az ellenállás, a megalázottság és egyéb negatív érzések a 20 évvel ezelőtti történésekkel kapcsolatban, olyannyira világosan, mintha most lett volna!

Szóval egyrészt egyáltalán nem mindegy mit él át az ember. Mert pl. nem mindegy, hogy valakit "csak" egy kutya harap meg gyermekkorában (és ez az összrossz, ami történik vele, leszámítva, hogy lenyúzza a bőrt a lábáról), vagy hogy egy gyereket egészen addig, míg ki nem repül a családi fészekből veri az alkoholista, állat apja... Gondoljatok már bele abba, amit mondtok!!! Csak azért, hogy mondj valamit, felesleges beszélni.

Én úgy utálom, ha valaki más mondja meg, hogy "majd akkor fogsz ez meg az lenni, vagy kitörni, vagy mit tudom én..." - sosem tagadtam, idegenek is adhatnak nagyon jó tanácsokat, amiket érdemes elolvasni, de az nem igaz, amit írsz, hogy te jobban tudod, mint ő, hogy - ez esetben - mikor tör ki és mikor nem.

Sokakból a politika vált ki olyan indulatokat, meg akármely hétköznapi téma, hogy csak nevetni tudok... de az olyan ember, aki igenis kitört már mondjuk egy lelki/vagy testi terrorizáló hatalma alól, annak ne mondja már meg más, hogy mikor fog pl. kitörni.

Hiszen ez az ember örül, hogy egyáltalán elmondhatja magáról, hogy kitört! SOHA NEM LESZ RAJTA TÚL TELJSEN, DE MUSZÁLY MINDIG EMLÉKEZTETNI RÁ!? ÍGY IS ÚGY IS JÖNNEK OLYAN DOLGOK, AMIK MIATT ÖRÖK ÉLETÉBEN VÉGIGKÍSÉRI MAJD EGYES NAPJAIT. De minek is beszélek? Majd megint jöttök a szokásos dumával, hogy a múltat le kell zárni, bla, bla, bla.

Ez tényleg jó! :(

Hányszor de hányszor kerülnek be olyan emberek hozzánk is a kórházba, akiknek ezerszer megmondta az orvos, hogy ne dohányozzon, mert nem lesz jó vége. Aztán csodálkozik, hogy levágják a lábát pár év múlva... de addig is, amíg ez megtörténik, a kórházban is egyik cigit szívja a másik után, sebaj, hogy a gyógyulására költekeznek százezreket... Én pedig úgy látom, hogy ezt a pénzt olyanokra is lehetne költeni, akik nem tehetnek arról, hogy betegek és ráadásul mindent meg is tesznek a gyógyulásuk érdekében!

Mellesleg nem könnyű együttérzőnek lenni a mai világban. A kiscicát talán még a legkönnyebb megmenteni, de az olyan embert, aki már hatvanezerszer is visszaesik (mert az könnyebb, vagy kényelmesebb) az alkoholizmusba, a dohányzás mérgébe, a játékszenvedélybe, stb., azt nem könnyű akár csak megérteni is!

Nem ítélkezem, csak leírom, amit érzek és amit gondolok a dolgokról.

A minap hozzánk vetődött - abban a nagy viharban, mikor három napig esett az eső - 3 csapzott, ázott kiskutya. Mindenki azt mondta, hogy dobjuk ki őket, mikor érdeklődni kezdtünk, hogy kié lehet, vagy nincs-e valakinek szüksége rájuk, mert mi egyet megtartanánk, ha már így bejöttek hozzánk, de hármat mi sem tudunk.

Mit ne mondjak, senkinek sem kellettek, pedig 100 embert biztos felhívtunk. Végül bevittük a menhelyre, de ott sem kellettek... nekünk pedig nem volt szívünk újra kidobni őket és ezt nem azért írom, hogy dicsekedjek. Csak a történetet mesélem el, ANNAK, AKIT ÉRDEKEL.