Megmenthető egy házasság? (beszélgetős fórum)

Hú, nagyon sajnálom, ez nagyon nehéz lehet neked! Nem tudom ezekben az esetekben jó- e hisztinek nevezni a bizonytalanságot, a fájdalmas érzéseket és a sírást.

De 7 év?!

Teljesen tönkre is mehetsz.

Klasszikus szerelmi háromszög: férj+feleség+szerető

Férj nem akarja elhagyni a családot, szerető ezt elfogadja és így is boldog, hogy a férfi abban a pár órában csak vele foglalkozik. Férj örül, mert nem kell választani két nő között, feleség szintén, mert a férj kiegyensúlyozott és nem tud semmiről, mert a szerető nem teszi tönkre a család életét. Ha egyszer valaki nem bírja ki, hogy ne tartson szeretőt legalább játsszon nyílt lapokkal.

Nekem az a fixa ideám, hogy neki kell döntést hoznia, és azt felvállalnia ,annak minden kellemetlenségével.

Ennyivel mindenképpen tartozik.

Szerető vagyok,de inkább barátnő.

Nem követelőzöm,a döntés kikényszerítést sem gondolom jó megoldásnak.De kérdésem az van bőven, és az érzéseimet nem vagyok képes palástolni,de (remélem), nem hisztizek :) csak egyszerűen véges a türelmem.

Azt nem tudhatom, a másik oldalon mi zajlik, ill. részben.Lehet, hogy ott okosabb az asszony, és csendben tűr,és kivár.

Dehogy a nej fog dönteni..... jól tetted, ha megírtad neki ezt a dolgot, mert ez lényegében egy ultimátum. Abban az esetben, persze, ha ragaszkodsz hozzá és nem csak mondod, mert arra ő is hamar rájön és minden ugyanúgy megy tovább.

Ha azt mondod, nem kívánsz többé szerető státuszban tetszelegni, azzal döntésre kényszeríted: vagy felvállal téged vagy elveszít. Itt elvileg már mindegy, hogy dönt a nej, nem?

A pasi döntse el, hogy téged akar vagy a feleségét. Ha téged, akkor felesleges brmiben dönteni a párjának.

Melyik oldalon vagy? Feleség vagy szerető?

A hiszti nálunk annyi volt, hogy sürgette a döntést, és hogy vállalja fel a férjem őt. Csak nem tudom, miért kellett volna felvállalnia a férjemnek, mivel a szerető is férjnél volt. Bezzeg az ő férje nem tud semmiről a mai napig. Pedig nagyon bennem volt, hogy náluk is borítom a bilit, de gondoltam, nem süllyedek az ő szintjére.

Ki számít hisztisnek,és mikor sürgetek valakit?

Meddig szabad várni arra, hogy megérjen benne a változás,és azt tudja mondani: Igen, eldöntöttem, veled akarok maradni.

A várakozás ideje alatt kimutathatom-e , ha nekem úgy már időről időre nehezebben viselhető a helyzet?

Ha kimutatom, elmondom,netán kiderül némi hazugság és ezt felhozom,netán sírok, mert fájnak dolgok akkor követelőzöm, hisztis vagyok?

Türelmesen várni meddig lehet?Nálunk 7 éve megy....

Az én férjem már azon csodálkozott,hogy kapott egy esélyt nemhogy döntés képtelen lett volna hónapokig,evekig.

A nővel még aznap szakított,hogy eldontottuk hogy újra kezdjük.Mi 10 napig akkor külön voltunk,mert elzavarták,egy havernal lakott

Soha nem tudnak dönteni, van olyan, aki évekig vegetál, mondjuk nem tudom, annak mi értelme. Én 2 hónapot adtam a páromnak a döntésre, ha nem tud dönteni, akkor mehet. Érdekes tudott dönteni.

De, míg döntésképtelen volt, én nem kezdtem el bántani érte, hanem türelmesen megvártam. Viszont a szeretője folyamatosan sürgette, ezért besokallt tőle, hogy milyen hisztis.

Igen,ez nekem is feltűnt...

Eloszor ribinek hivtam a volt szereto,majd exno,végül a nő.....

A 3.

Sajnos a két hölgy ,mármint a feleség és a szerető két ellentétes térfelén áll a dolgoknak...

Barátok nemigen lesznek soha...

Egyik a másikat hibáztatja,és utálja,a másik az egyiket...

Egyébként nem mindíg xar egy kapcsolat, ahonnan kitekintget az egyik vagy a másik fél.

Egy idő után megszokott lesz minden, a jó is.

Az újdonság viszont felvillanyoz, izgalommal tölt el, titkos, az adrenalin, meg minden ami ezzel jár nagyon tud hiányozni.

Sok múlik azon, hogy valójában milyen érzelmek fűzik a párjához.

A gyerek téma fedő sztori.

Viszont mivel otthon kiborult az a bizonyos éjjeli edény, most mindenhol xar került a palacsintába.

Sok múlik azon, hogy az asszonyka mit akar.

Hogy eddig nem dobta ki a férjet, sokmindent sejtet.

Valakinek döntenie kell - valahogy.

Mivel az ô felségterülete sérült...

Meglehet, kivágja a *ba.

Azt nem tudhatom.

Én már leléptem volna. Már ha egyáltalán ilyesmibe keverednék.

Ebben mindenki csak szenved.

Nem adnék ultimátumot. Lépnék.

Csak annyit mondanék, hogy most elmentem, ne keress.

Oldd meg a problémáidat, de nélkülem.

Akkor is, ha csak következmény okán kerültem a képbe.

És akkor ha mások nem így tesznek, az indok arra, hogy mi se tegyünk így? Ha más hülye, legyünk mi is azok?

Ne haragudj, de én már csak azt tudom mondani, megérdemled azt, hogy mindig csak a második maradj, a pasi is megérdemli, hogy utálja az asszony meg a gyerekek is. Nem kell változtatni, lehet mutogatni a többiekre, hogy ők sem tették, akkor végezd ugyanúgy, megkeseredve, örökké csak várva. Nem kell felelősséget vállalni az életetekért, maradjatok benne ebben a langyos fosban, ha ennyire életképtelenek vagytok, nem is érdemeltek többet.

Majd boldog lesz helyettetek az, akinek van bátorsága lépni. Csak 70 évesen már késő lesz rájönni, bár léptetek volna.

Ez is egy nagyon jó bejegyzés:

[link]

Figyelj, szerintem mindenki számára egyértelmű, hogy te most elvakultan gondolkodsz a szerelemtől. Mindenki ugyanazt tanácsolja neked: adj ultimátumot, legyen döntés.

De, bármennyire is fáj elfogadnod, te egy ürítőzsák vagy számára, semmi több. Ürítőzsák meg lelki szemetesláda, akinek néha kedveskedik, hogy megtartsa. Egyértelmű, hogy nem veled tervez közös életet, mert akkor nem nyávogna, hanem lépne.

Még mindig nem mondtad meg: te tulajdonképpen mire vársz 2,5 éve? Nem tartod magad többre annál, minthogy valaki miatt így elpocsékold az életed? Vársz még 1 évet, még 2-t, egész életedben arra fogsz várni, mikor lép és addig elfogadod, hogy akkor vesz elő, mikor éppen ráér és kedve van?