Megmenthető egy házasság? (beszélgetős fórum)

Ebben a szituációban az apa, már nem igazán figyelmezteti a gyerekeit, az anya ünnepeire.

Viszont, az a kérdés foglalkoztat, hogy az anyai nagymama sem lett felköszöntve?

Akkor a nagyobbaknak eszükbe kellett volna jutni, hogy édesanyákat ünnepeljük.

Sőt, a nagymama is figyelmeztethette volna az unokákat, hogy köszöntsék fel az Édesanyjukat.

Örülök, hogy lesz segítséged a nyáron ! :)

Csodálkozom én is,hogy óvodában, iskolában nem ünneplik az Anyák Napját.

A (volt)férjedtől már semmi jóra ne számíts, így ha valami jót tenne, meglepődhetsz, hogy maradt valami benne a régi személyiségéből.

Igen ez nagyon rosszul tud esni.Pláne hogy ilyenkor a face is árasztja magából a feltett képeket az ajándékokról,virágokról, idézetek stb. néha már túl sok... pláne hogy a fele nem is igaz ennek a nagy szeretetnek.Énse a facen írom ki ,hogy szeretem a gyerekekeimet..

Volt, hogy engem is elfelejtett a fiam köszönteni...:(Rosszul esett, az biztos nekem is...

A kicsiket az apjuk dolga lenne figyelmeztetni...

De oviban ,suliban nem volt anyáknapi ünnepség ahol felköszöntöttek? Már nem divat?Bocs, de az én gyerekeim már 23, 26 évesek, régen volt...

Találtam szittert a nyárra.:-))) Éljen, ez a mai napi jó hír.:-)

A kevésbé jó meg az, hogy a hétvégén a gyerekek apjuknál voltak, aki bizony nem gondolt arra, vagy nem akart gondolni rá, hogy ma anyák napja van, szóval úgy jártam, hogy hiába vagyok 5 gyerek anyukája senki nem gondolt rám. Nem vert a padlóhoz, de azért megint csalódtam egy kicsit benne.

Papíron lesz, amint végre el tudunk válni. Azért mondom, hogy ez nem jó senkinek, hogy így elhúzzák, mert olyan dolgokon is van vita, ami egy jogerős bírósági határozattal egyszerű ügylet lenne.

Amúgy meg az a 2 óra, amire elviszi őket nekem is kell, szükségem van arra, hoyg egyszer én is normális időben, egyedül megvacsorázzak, meg elmenjek egyedül WC-re (komolyan!).

Húú, ez nehéz lesz. Mindig, mindennek Te leszel az oka. Ügyvéddel meg Te is fenyegetőzhetsz éppen....(tudom, nem az a fajta vagy)

Egyszer és mindenkorra le kell szögezni, ha láthatás van az nem azt jelenti, hogy apa meglátogatja őket nálatok, hanem ELVISZI őket! Papíron legyen!

Otthoni látogatás majd, később, ha tud normálisan viselkedni.

Az egészen biztosan így lesz, mert most is ügyvéddel voltam megfenyegetve, hogy korlátozom, holott csak annyit kértem, hogy láthatáskor vigye el őket, ne itt legyen velük, mert a sok vita és feszültség nem tesz jót a gyerekeknek.

Amúgy most is van, hogy valamelyik gyerek nyafog, hogy nem akar menni, mert éppen benne van valamiylen játékban, vagy a kertben szeretne maradni, de eddig aztán azért mindig elmentek. Később nem tudom mi lesz.

Mi lesz majd akkor amikor az egyik beteg a látogatós hétvégén, a másik osztálykirándulásra megy, a harmadik közli, hogy már ugyan nem megy sehova!

Akkor mi lesz? Habzó szájjal fogja verni a nyálát, hogy Böbe nem biztosítja a láthatást!

elszállt az éterbe amit először írtam......

Hát még mindig tud újat mutatni! Nincs ideje? Szegény, még a végén sajnálni fogod. De a gyerekek megjegyzik...ezt nem tudja?

Azt gondolom jobb ha megpróbálsz felkészülni, berendezkedni arra, hogy soha semmiben nem fog segíteni. Akkor nem ér váratlanul. Ő úgy gondolja a gyerektartás összegével le van minden apai felelősség tudva.

Ismerem a dolgot, hogy apával csak a móka, kacagás, semmi feladat -főleg házi feladat- nem kell elpakolni maguk után stb. Majd beletanulnak, kinél mit lehet, mit nem. Persze, hogy gyerekként csak ezt látják, hisz azért gyerekek. A végeredmény a fontos, hogy normális, lelkileg is egészséges felnőttek váljanak belőlük.

Én már megkaptam, hogy milyen jó, hogy rákényszerítettem őket dolgokra de csak így, felnőve látták be. Meg a nagylányomtól, hogy milyen jó, hogy nem engedtem 14 évesen discoba, most ő is olyan liba lenne mint az akkori barátnői, akiket elengedtek?? Akkor bezzeg nekem is lelkiismeret furdalásom volt a "keménység" miatt :) Mert anyából vagyok :)Viszont mellettem állt egy apa is, akinek a szerepéből Neked valahol át kell venni.

Szeretnek az apjukkal lenni, főleg a kicsi nagyon várja már a találkozásokat mindig.

Csak egyszerűen hétköznap suli, bölcsi, utána hétvégén apjuknál, korlátozott játékokkal, és amikor végre itthon vannak velem, akkor élvezik a játékaikat, a kertet, a nyugit. Valahol ez természetes. Ne féljetek, aztán persze visszakapom, hogy bezzeg apával játszóház van, meg kirándulás.:-)))) De ez a szokásos, az apukáknak jut a szórakozás, az anyukáknak meg az összes gond és probléma, a hétköznapok.

Amúgy tegnap megint kiakasztott, le is raktam a telefont (mondtam neki, hogy le fogom rakni, nem csak rávágtam). Mert valamire megint azt mondta, hogy nem csinálja meg (a gyerekek kérték rá, nem én), mert neki is szüksége van időre, hogy elintézze a dolgait. Mindezt úgy, hogy a múlt héten összesen 2 órát töltött velük. Az agyam eldobom. Most persze mondogatja, hogy nyáron majd heti kétszer elviszi őket, de hát majd kiderül. Nem építek ilyesmire.

Kényszer nem ajánlott.

Ismertem kislányt, akit annyira megviselt a kéthetenkénti találkozás az anyjával, hogy teljesen lelkibeteg volt. Késôbb néhány órára korlátozták a találkozást.

Böbe, neked mindig is egyel több gyereked volt ezek szerint. Eddig tudta leplezni, hogy nem nőt fel az apaságra úgy, ahogy kellene? Bánni fogja még de az már nem a te problémád lesz, küzdjön vele ő.

A nők....ennyire rátört a középkori válság?

A gyerekeket sajnálom, azért nem mindegy, hogy 2 hetente ha akarnak ha nem, menni kell apával. Nem csodálom, hogy most otthon érezték jól magukat, nem akartak sehová menni.

Mikor az én szüleim váltak már 13-14 éves voltam, nem volt apás hétvége, akkor jöttem mentem amikor akartam. De a te gyerekeid még messze vannak ettől. Főleg a kicsike.

Isten malmai meg lassan őrölnek -szokták mondani-, főleg a bíróságoké. Nekik nem sürgős, meg hát hátha meggondolod magad addig....vagy nem tudom mire vélni a hosszú szüneteket.

Igen , és tényleg...

Az ember azt hiszi hogy ismer valakit, és rájön, hogy mégsem. Én ugyanígy voltam a férjemmel...Anyukám mindig azt mondta, hogy akkor ismersz meg valakit igazán kislányom, amikor elválsz tőle.És úgy látom igaza volt.

de van újabb, az is fura...

Mondom, mintha nem 41 lenne, hanem 21...

Na igen..

És azért milyen viharos gyorsasággal véget ért...nekem az is fura..