Lombik életre-halálra (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Lombik életre-halálra
Ma nem volt túl jó napom alig tudtam enni, mégis úgy éreztem dugig vagyok, fura érzés nem tudom miért van, remélem holnap jobban leszek.
Amugy most hihetetlen de nagyon nyugodt vagyok, hisz mi mindent de mindent megtettünk és teszünk most is a többi a "természet dolga" , de sikerülnie kell.
igy igaz!!
hogy telt a mai napotok ilyen szép idöben??
sziasztok csajok!!
hogy vagytok??
te igi??
rossz ez a várakozás igaz??
köszönöm babus:-)
És most már nemsoká te jössz !!!
Szia!
Én sem akartam még élni sem, ez sokszor előjön, a rengeteg kín, fájdalom, küszködés, amin keresztül kell menni.Szerintem :BETEGSÉG.Hiszen valami baj van, és természetes úton nem sikerülhet, sajnos még mesterséges révén is sikertelen...gyógyszereket szedni, kivizsgálások, műtétek, beavatkozások, mi ez ha nem betegség.
Igen az első felismerés tényleg nagyon fájdalmas.
Nekem laparoszkópia után közölték hogy nem lehet spontán gyermekem soha..de lombikkal nagy esélyem van rá. Hát 3 napig nem akartam még élni sem, kértem a férjemet hogy ne haragudjon rám, amiért én ilyen 0 vagyok, sírtam éjjel nappal.
De amiben mi még mások vagyunk az az erőnk, felállunk és felállni is tudni kell, újra és újra ha szükséges, míg el nem érjük a célunkat.
Szia! Amikor megtudtam, hogy nem lehet gyermekem " csak " lombikkal, akkor nagyon elkeseredtem! Úgy éreztem, hogy selejtes vagyok, s nem tudom megadni a páromnak azt amire vágyik! Nem éreztem magam nőnek! Azt akartam, hogy hagyjon el a párom és keressen magának másik párt! Tényleg nagyon el voltam keseredve, s a családomnak meg a páromnak köszönhetem, hogy akkor sikerült talpra állnom! Most, hogy már túl vagyok három sikertelen lombikon, s nagyon sok hasonló helyzetű hölgyeménnyel beszélgettem ( főleg itt a fórumon ), azóta már másképp látom a dolgokat! Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan korban élhetek, ahol van segítség! Szóval most már eljutottam arra a szintre, hogy nem gondolok ilyenekre, hanem örülök minden egyes lépésnek, ami az érdekében történik, hogy megszülethessen a gyermekünk! Szerencsések vagyunk, hisz nem mindenki mondhatja el magáról azt, hogy embrió formában láthatja a gyermekét! Szóval most már nem érzem betegségnek és nem is szégyenlem ( mint eleinte )!
Remélem tudtam segíteni!
Hát,elképzeltem egy párbeszédet,amiben azt kérdeznék,hogy vagyok,mire én:beteg vagyok.Miért?Mi a bajod?Meddő vagyok.
Nem hiszem,hogy ezt mondanám,de hogy pontosan minek is nevezzem,talán tényleg az a legjobb szó rá,hogy ez egy állapot.
Szia!
Köszi,jól vagyok.
Piri sehol,azt várom,de hiába,a lábam javulgat.Húsvét után kiveszik a varratokat,aztán még egy hét itthon.Úgyhogy én most kipihenem magam,az biztos. :-))
SziaViki!
:-))
Érdekes kérdés.Még sosem gondolkoztam el.