Lelki társ és egyéb izék (beszélgetős fórum)

Igen a szenvedélyessége miatt az én önbizalmam is nőtt. :)

Az nagyon sokat számít.

Én néha szeretek rossz lenni. Gyakran kihozzák belőlem a "fennhéjázók" a rosszabbik énemet.

Csak félek, hogy egyszer majd nem tűnik el. Múltkor a munkatársam azt mondta egy jól célzott beszólásomra:

- De bunkó vagy!

Mire ránéztem és kijelentettem:

- És ez neked tetszik.

- Igen - volt a válasza.

Amikor a párommal vagyok, sosem jön ki belőlem ez a bizonyos bunkó. Ez alatt a 3 év alatt nem. És most egyre többet találkozunk, nem mondhatom, hogy nem lett volna rá lehetőség. De ő valahogy jó hatással van rám.

Az a baj, hogy ha azért adunk valakinek valamit, mert viszonzást várunk, akkor borítékolt a csalódás. Talán ezért könnyebb idegenekkel.

Felette nem lehet anyáskodni, attól hamar kiborulna. Csak meglepni lehet. S úgy könnyű, hogy nincsenek elvárások.

:)

Sajnálom, hogy elvitték bevetésre a párod. Tudom, hogy nehéz nélküle minden nap. Én is néha fizikai fájdalmat érzek, ha nem vagyok vele.

:)

Ez most történet a szerelemről, vagy a lelkitársakról?

Én úgy gondolom, nekem van lelki társam, de ő nem aszerelmem, annak ellenére, hogy fiú. Viszont sokszor azon kapom magam, hogy összefüggésbe hozom őt a szerelemmel, és mint kiderült, azért teszem, mert nincs rá megfelelő szó, hogy kim is ő nekem. Se nem szerelem, se nem barátság, nem is testvériség.... hanem minden együtt és egyszerre!

Többet kaptam tőle mint bárkitől, ha külsőleg úgy is tűnne, hogy kihasznál. Talán azért is írok erről, mert nem ez az első eset, hogy ez elhangzik, s talán érzékenyen érint. De én tudom, hogy mit adok neki és mit kapok tőle. Többet kaptam, mint amit bármivel is viszonozni tudnék. Megtanított arra, hogy ki rejlik bennem, hogy mire vagyok képes, és tőle azt is megtanultam, hogy szabad lehetek úgy is, ha vele vagyok.

Erre mondhatnánk rosszindulatúan, hogy az, hogy mindent szabad nekem vele és nem állít korlátok elé azt jelenti, hogy nem érdeklem, de ez nem így van. Megtanított arra, hogy büszke legyek magamra. Nem csak akkor ha a jót teszem, hanem akkor is, ha a rosszat, de az az enyém, és önmagammá válhatok. Mert van az a férfi, aki nem köt meg, s mégis megtart, s szárnyalni segít.

Egész életemben kerestem, hogy ki vagyok én. Most már egész jól megismerkedtem magammal, s tudom, hogy nem kell szégyellnem a sötét oldalamat sem. Csak arra kell vigyáznom, hogy másnak ne okozzak fájdalmat, ha nem muszáj.

Szeretem ezt a férfit, aki állítólag maximálisan kihasznál. Ha eddig ezt tette, remélem, hogy sosem fogja abbahagyni. Egy kapcsolatban adunk és kapunk és kihasználjuk és használjuk egymást. Tartson még sokáig!

Én is szeretek adni,bár én sokszor szívesebben segítettem idegeneknek,mert igaz,h azember nem vár el semmit,ha ad,csak régebben azt tapasztaltam,h ha adtam,akkor ez nem lett kölcsönös,persze kérdés,h szeretett-e a másik,ha neki nem jutott eszébe magátòl se,h ő adjon.

Nekem ez olyan,mintha azért elégítene ki a kapcsolat,mert vele lehetsz egy kicsit anyás,mintha te azért fektetnél bele több energiát.Egyébként nagyon nehéz olyan társat találni,akivel tényleg minden megvan,ráadásul mindennek ára van.A páromnál nagyon tetszett,h bármikor biztonságban vok mellette,senki nem bánthat.Tipikus alfahím,bár ő mindig mondja,h mindenkinél van erősebb,de vagy az intelligenciája vagy az ereje mindig győzött a külvilágban.Mi az ára?Pár év a francia idegenlégióban,bevetésen is.Nem akart odamenni,de belekényszerítették.És az ár néha magas.Tehát mindig ott lesz vmi minden mögött,persze ami nem öl meg,az megerősít,de a lelkünkben mindig ott lesz minden.Lehet,h te élsz jól,mert tudod,h mennyit kaphatsz anélkül,h valaki sérülne.

Örülök, hogy ilyen biztos vagy benne. :)

Te megtaláltad?

Én még nem igazán döntöttem el, hogy hisze-e benne. Szeretnék hinni, de ha nem az, akkor sem dől össze a világ. :)

Bárhogy nevezzük, nem azon múlik a kapcsolat.

Sok igazság van abban, amit mondasz.

Őt mentegetném azzal, hogy amióta először írtam ezt a cikket sok idő eltelt és nagyon sok minden változott. S mégis ő változott rengeteget. Talán nem is azokban, amiket befolyásolni tud, hanem, amikor alszik, teljesen másképp alszunk mint régebben, nekem ezek még nagyon újak. Mondhatom, hogy most ismerkedem az új énjével.

Lehetne arról is csevegni, hogy az egyik fél mindig többet ad érzelmileg a kapcsolatba, és gyanítom, hogy ez én vagyok, na de... nekem ő így is ajándék, azzal a kevéssel, ami jut nekünk egymásból. Ő ilyen. Nehéz azt is elképzelnem, hogy bárki közelebb juthat hozzá mint én. Nem akarom, hogy megváltozzon, és azt sem bánom, ha kihasznál. Egy kapcsolatban mindig adunk, én szeretek adni, és nem azért, mert elvárok valamit. Egyszerűen jó adni neki, s látni a gyermeki örömet felcsillanni a szemében, amit nem lehet megjátszani. Többet kaptam tőle mint bárkitől, ha furán is hangzik.

Ha jól veszem ki a szavaidból,te a lelkitársaddal élsz együtt.

Én ezt nem nevezném lelkitársnak.

Hiszek az igazi szerelemben.Amikor tényleg egymásért élünk.Amikor fontos a másik,a lelke,a godolatai,a vágyai.

Lehet fontos egy barátság is.Életreszóló,de testiség nélkül.Ahol szintén fontos a másik.De attól ugyanúgy a szerelmemhez megyek haza,a szerelmemmel fekszem és kelek.

Ezért írtam,szerelem és barátság,de tudni kell különbséget tenni.

És akkor már a lelkitárs,mint fogalom,jelentéktelen.

Pedig létezik, de 29 éves koromig el sem tudtam képzelni, hogy van ilyen.

Olyan érzés amikor találkozol vele, mintha hazaérnél, akkora megnyugvás és semmihez sem fogható érzés.

Nem hittem volna én sem, hogy létezik. Voltam szerelmes nagyon, de ez teljesen más.

Érdekes történet.A lelkitárs jelentésének keresése.

Én nem hiszek lelkitársban,ikertársban,és bármi más hasonló kifejezésben.

Van barátság,van szerelem.De nem szabad összekeverni a kettőt.

Én úgy gondolom,hogy létezhet barátság férfi és nő közt,de akkor nincs testiség.