Lelki társ és egyéb izék (beszélgetős fórum)

A tiétek valóban nem egy normál kapcsolat, hanem táv"szerelem".

Azért érzitek jól magatokat benne, mert a szabadság mindkettőtöknek fontosabb, mint naponta elviselni a másik hangulatait, problémáit.

Nem kényszerítheted - itt van a kutya elásva.

Tudod szerintem részben ezért van velem. Egyik mellett sem maradt meg, amelyik kényszeríteni akarta.

Én jobban akarom őt bárkinél. Ezért szabadon hagyom. Még soha nem volt olyan, hogy ne jött volna vissza. És a miénk nem egy normál kapcsolat. Én is értékelem a szabadságot, azért értem meg őt.

Igazad van, írhattok bármit, mert ő kell nekem, és ennyi. :)

A dilemmázás még az elején volt. :)

Igazad van, barátok vagyunk. Volt pusztító tűz, kicsinált. Olyat nem akarok, ami tönkretesz.

Gyerekem alighanem nem lesz, most sincs, neki van és szeretjük egymást, mondhatni "napi" kapcsolatban vagyunk. Az az érdekes, hogy lehet, hogy néha eltűnik, de mindig tudom, hogy hol van és azt is, hogy számíthatok rá.

En is ezt a fajta elmeletet tartom valosnak (marmint hiszek benne hogy igy van:D), hogy tobb lelkitarsunk van es csak egy igazi nagy Ö (az ikerlang).

Es ugyanezt gondolom, hogy tavolsag nem akadaly, telepatikusan is erzik egymast.

Mig a lelkitarssal lehet szinten nagy szerelem csak az ikerlanggal egy bonyolultabb viszony pl. amig nem tudjak mindketten, hogy ikerlangok, addig is van egy fonal ami osszetartja oket es ha egymas kozeleben vannak de meg nem jott el az ido a talalkozasra (magyaran meg nem ertek el ugyanazt a szintet), akkor lehet fajdalmas is, a sziv kornyeken, ezt nem is mindig tudjak, hogy mitol vannak rosszul. Az "otthon vagyok" erzest csak akkor erzik ha mar mindketten keszen vannak a talalkozasra (mar megvalositottak magukat es csak az a par feladat hianyzik amit kozosen kell veghezvinniuk)

:)

Még egy JESSZUS!:

3 év alatt még nem laktok együtt? Nem kérte meg a kezedet? Vajon mi nem stimmel??????

Jesszus, de jó, hogy én már kiöregedtem ezekből a nagy érzésekből és problémákból! :))

Ilyen öregen viszont mindenképpen elvárom a társamtól, hogy ne annyira rajongjon értem, mint inkább megbízható legyen, akire mindenkor támaszkodhatom! (ebbe persze az is beletartozik, hogy nem kóborol!)

Cserében én is ott állok mindég ha kell és unalmas lelkizésekkel nem fárasztom!!!

Miért kéne fájnia annak, amit szeretsz?

A két dolognak - fájdalom és szeretet/szerelem - ki kéne zárni egymást. Ha már fáj, vagy ha elveszítetted akkor nem ő volt az igazi, és te sem szeretted teljesen tisztán. Nem szeretheted tisztán, hiszen szenvedsz miatta.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ez egytökéletesre idealizált kapcsolat, amiben nincs fájdalom.

Volt időszak, amikor azt hittem, tényleg létező fogalom a lelki társ. Úgy definiáltam volna, hogy a meglévő párkapcsolaton kívül kialakult erőteljes vonzódásra kreált magyarázat - az ember saját lelkének megnyugtatására..., vagy éppen ideologizálására.

Azt viszont másképp hívják, ha racionálisan próbáljuk végiggondolni...

"nem az lesz a párod, akivel el tudod képzelni az életed, hanem az, aki nélkül nem tudsz élni."

Ezzel kapcsolatban lennének kérdéseim. Először is. Mi van olyankor, ha fizikailag képes vagy elválni tőle, de a lelkedben örökké megőrzöd, és lélekben akár minden nap "találkozol" vele.?

Még hozátennék annyit, hogy ez az idézet szerintem arra utal, hogy akik egymásnak teremtettek azok az életben ha különválnak is, vissza fognak találni egymáshoz.

Milyen szerelmes ember az, aki annyira ragaszkodik párjához, hogy képtelen lemondani róla, vagy ha lemond róla, akkor az kínnak és fájdalomnak éli meg? Nem az lenne a legnagyobb szeretet, ha mindig azt teszed ami éppen jó, és akit szeretsz amiatt nem sírsz, és nem szenvedsz, hanem elfogadod, és minden jót kívánsz?

Nagyon őszinte és hihető a történeted. Ti nagyon jó BARÁTOK vagytok. De a szerelem más. Abban ott van a szikra és a pusztító tűz, ott van a könnycsepp és a zúduló cunami. Szóval amit leírtál számomra, igaznak tűnik, de ez nem szerelem. Egyszer régen hallottam és nagyon igaznak tartom:Nem az lesz a párod, akivel el tudod képzelni az életed. Hanem az, aki nélkül nem tudsz élni.

Akkor most megkérdezem: 1-2 gyerkőccel a nyakad körött, ilyen kiszámíthatatlan világfira, mennyire tudnál számítani? Ha mással képes megtenni, hogy csak úgy eltűnik, miből gondolod, hogy veled nem teszi meg egyszer ugyanezt? Vajon majd akkor is megértően bárhonnan jön is vissza, te visszafogadod megértően?

Elhiszem, hogy most nagyon romantikus így, de meddig. Amíg te el nem kezdesz vele vagy róla komolyan gondolkodni, jövőt tervezni. Mert ki tudja, akkor hogy fog reagálni?