Lehetnék újra szerelmes a páromba, akivel 20 éve együtt vagyok? (beszélgetős fórum)

Szerintem akinek harmonikus kapcsolata van az észre sem vesz másokat. És itt nem arra gondolok, hogy szerelmes, egyszerűen csak jó a kapcsolata. Mindketten ápolják, ahogy Lolita írja.

Aki másra vágyik, annak valami a jelenlegi kapcsolatában nem stimmel. Vagy rendezi, vagy nem való neki az a kapcsolat és kilép.

Utána meg úgy éli ki a vágyait hogy azzal nem bánt meg senkit és tükörbe tud nézni.

Az Egy lány hozzászólása által tovább szeretném szűkíteni ennek a fórumnak a témáját. Írta ugyanis, hogy van akit a vére hajt, amikor kifelé tekintget a kapcsolatából, van akit pedig egy a kapcsolatában jelen lévő megoldatlan probléma.

Engem az előbbi érdekelne jobban. Az, amikor a gének által kódoltan keresünk újabb és újabb kalandokat, pedig a jobbik eszünk nem ezt szeretné. Az az énünk szeretne hűséges maradni.

És ha már úgy kell lennie, hogy a vér által folyamatos kísértéseben kell élnünk, miképpen lehetne ezt elviselhetőbbé tenni.

Úgy hiszem, ez egy olyan téma - ezért is indítottam a fórumot - amiről mindenkinek van véleménye, személyes érintettsége. Talán csak nem gondolt még rá, hogy megossza másokkal. Most itt az alkalom, tegye meg!

Nem baj, ha Birebora nem válaszol, azért csak bíztatnék mindenkit, akinek ide való gondolata van, ne tartsa magában, mert az egyrészt nem egészséges, másrészt jó lenne olvasni már valami okosat.

Az se baj, ha nem okos az a gondolat, legyen csak érzelmes!

Remélem a fórum azért megy tovább!

Csak, hogy felfrissítsem a témát: írjanak olyanok, akik hosszú-hosszú párkapcsolat után valamilyen módon ismét szerelmesek lettek az addigi párjukba!

Nem tud róla a párom. Olyan édes, érzéki, szenvedélyes a csókja a harmadik félnek, hogy nem lehet ellenállni neki. Itt működik a kémia, mert sosem éreztem ilyet korábban!

A rossz dolgok az élet más területére vonatkoznak. Nincs köze a párkapcsolathoz, de át kellett élnem. Öngyilkos lett a testvérem,anyukám talált rá. Elvérzett. Nekem kellett feltakarítanom. Nem sokkal (pár héttel később) később anyukám is meghalt. Ezért írtam, hogy most ezt a finom csókot nem fogom visszautasítani. Lehet ítélkezni, de hidegen hagy.

Lehet, hogy meg lett ijesztve Pari3 fórumtársunk, mert egy ideje nem írt.

Pedig én nagyon örülnék, ha két kérdésre még választ adna. Az egyik az, hogy a párja tud-e a megcsalásról, a másik pedig, hogy milyen jellegű rossz dolgokról írt korábban.

Ha valaki, akkor én nem ítélem el azért, amit tesz.

A kíváncsiskodásom pusztán az emberi érzések mélyebb megértését célozza.

Miért csaljuk meg a párunkat, és persze hogyan kerülhetnénk el ezt anélkül, hogy úgy éreznénk végleg kimaradunk valamiből.

Épp most áldozod.

Milyen érzés lenne, ha nem lenne ez a fellángolás és a párodról épp most derülne ki, hogy szerelmes valakibe?

"Egyszer élünk!" ez a jelenlegi párodra is igaz, ő is egyszer él és elkötelezett irántad.

Azt még nem írtad meg, hogy a jelenlegi kapcsolatod mennyire fontos neked.

Ha ez a másik nem lenne elérhetetlen, ha megvalósulhatna vele az "egybekelésetek", akkor feláldoznád érte a jelenlegi kapcsolatodat?

Szia! Azt hiszem akkor te vagy az, aki a legjobban megérthet engem ebben a témában. Az az érzés, amit te nagyon durvának nevezel, amiről már azt hitte az ember, hogy soha nem élheti át már az életben, az egyszer csak rátalál és kifordítja önmagából. Ha nem vigyázunk, akkor ez a "véletlenül jött" érzés mindent felforgathat, tönkretehet. Ha az ember szereti a párját, akkor ezt nem engedi, mert pontosan tudja, hogy bármennyire erős is az érzés, attól az lehet, hogy csak egy fellángolás. Szinte biztos, hogy ugyanúgy el fog múlni, mint az, aminek a lecsengése már húsz éve tart.

Sokan ilyenkor engednek az érzésnek, elhagyják a párjukat, a családjukat, és őket csak az értheti meg, aki átélt már ilyesmit.

Ez a fórum eredetileg arra irányult, hogy hogyan lehetne érezni ezt a szenvedélyt és tüzet, hogyan kerülhetnénk megint ebbe az elvarázsolt állapotba, vagy legalább valami hasonlóba a saját párunkkal.

Engem az sem zavarna, ha a párom továbbra is "csak" szeretne. Lehet, hogy neki ilyen tüzes érzésekre annyira nincs is szüksége, bőven elég neki, hogy szeret, ez is boldoggá teszi. De én nem csak szeretni akarom, én szenvedélyesen akarom szeretni.

Sajnos (vagy szerencsére) már én is majdnem elfelejtettem az érzést, amikor hozzád hasonló dolog történt velem. Én is beleszerettem másba. Ez a szerelem azóta elmúlt már és a páromat szerencsére nem hagytam el miatta.

De velem maradt az érzés emléke, az, hogy így is érezhet az ember és azóta nem nagyon hagy nyugodni.

Ezzel a "megtántorodás, hogy elveszíthet"-ötlettel kapcsolatban óvatosságra intenélek. Biztos van, akinél működik, de nem mindenkinél. Az én Párom pl. pont ellenkezőképpen reagál: ha veszélyben érzi a kapcsolatunkat, még inkább visszahúzódik.

Szerintem a közös élménnyel rövid és hosszú távon is jobban jársz, ráadásul a bizalom megingását se kockáztatod. :)

Szia a mi történetünk annyi, hogy nem első látásra szerelem volt, ő többet érzett irántam, viszont mondtam egyenlőre barátok legyünk, a traumáim miatt nem mertem bele lépni ebbe a ködbe, mindvégig (ha szép ha nem) vigyázztam hogy kibe szeretek bele, hogy lássam minden hibáját, és minden jót amit adhatott. Féltem hogy ha fejest ugrok akkor ott kötök ki ahol magam sem akarnám. Lassan viszont telt az idő és közbe teljesen bele szerettem, bár még akkor is vigyáztam nehogy aztán bántalmazó kapcsolat és hasonló dolgokba ébredjek (mondom a traumák miatt) viszont nem volt erre ok egy iszonyatosan kedves és rendes ember aki ha kell kiáll a gondolataiért, néha rám hagyja a hlyeségeim. De szeret és a legfontosabb, hogy tisztel, én nem tudom mi ez a köd viszont azt igen, hogy olyan mély és szenvedélyes a szerelmünk ami nem mese tényleg. Voltak pillanatok amikor meginogott nálunk is a dolog, de sok türelemmel és igyekezettel megoldódott. Létezik a szerelem, hiába ködnek mondják, szerintem van de az csak úgy létezik ha szenvedély is van, ha akarod mindenhogy a társadat, nem csak szereted mint egy családtagot. :)

Egyébként ez valahol olyan, mint hogy nem változik senki, teljesen őszintén elmondom nektek, a párom annyira makacs de amire szükség volt mindig megváltozott. Tehát van amikor megváltozik egy ember a másikért és ez sem humbuk.