Lehetnék újra szerelmes a páromba, akivel 20 éve együtt vagyok? (beszélgetős fórum)

Persze, hogy létezik a "társszerelem" nem összekeverendő a "megszokással"

[link]

Ketten is írtátok, hogy nem hiányzik a szerelem. De mi van akkor, ha valakinek viszont hiányzik. Természetesen a jelenlegi párjával akarja ezt megélni, nem mással.

Én sajnos tudom, hogy a szerelem és a "társszerelem" között mekkora a különbség. Az egyik olyan, hogy ha az embert elkapja, akkor úgy kifordítja önmagából, hogy még a tükörben sem azt látja, amit korábban. A természet legnagyobb csodája, amit képes művelni az emberi elmével. Egyfajta narkotikum. Persze mindenki tudja, hogy ez nem a "társszerelem", amiről most beszéltem.

A lángoló szerelem, ahogy egyik hozzászóló említette.

Ezt kellene valamilyen módon visszatáplálni a jelenlegi "társszerelembe" (nem tudom amúgy, hogy van-e egyáltalán ilyen szó, hogy társszerelem?).

Eddig egy valódi tippet kaptam, Enissától, csak egy kicsit veszélyesnek tűnik, amit ír. Vagy csak rosszul értelmeztem. "Megtántorodás, hogy elveszíthet, vagy elveszíted", ezt kifejtenéd egy kicsit részletesebben?

Rendszeresen randizunk, de úgy rendes randi, van hogy külön is készülődünk, érkezünk. Épp holnap is randi nap, férjem tervezte a programot én nem is tudom hova megyünk, mit csinálunk csak hogy fullos-puccos legyek. Csak mi programozunk, a gyerek marad itthon.

Gyerekkel közös családi program ma volt.

Amikor ilyenekre nem figyeltünk akkor laposodott el a dolog.

Hogy része legyen az életednek újra a szerelem, a párodnak kell tenni érte, és fordítva.

Néha csipetnyi megtántorodás, hogy elveszíthet, elveszítheted, felkeltheti a másik vágyát, hogy újból másként érezzem a másik iránt. Persze erre nincs recept.

Más már, mint az elején, ez is szerelem. Csak ez társszerelem, nem lángoló szerelem. Olyan nem lesz már,mint az elején.

Ha a szerelmet nem akarod elveszíteni, akkor legyenek közös programok egymással.

Sajnos nekem a 7 év bejött,tehát elváltunk a férjemmel 2 gyönyörű fiú gyermek mellet! ( Megcsalt egy fiatalabb nővel és meg is ütött többször is )! Utána nem volt 6 évnél hosszabb kapcsolatom,de most a Kislányom Apukájával nagyon jól elvagyunk,és nem fogom azt "hazudni" hogy szerelem! Tényleg több és más érzés attól :)

Osztom Andi véleményét: nekem sem hiányzik a szerelem :-)

Meg tudom erősíteni a szavaid. :)

32 éve vagyunk együtt. 10 év környékén volt egy mélyrepülésünk, aztán valahogy jól jöttünk ki belőle. (Lehet, ez a vízválasztó, és ilyenkor válnak el sokan.) A rettegett megszokás helyett sokkal inkább biztonságnak nevezném azt, amivé alakult. Szeretet, persze, de lélekben alig múlt el a kamaszkorunk, úgyhogy újra és újra fellángolunk. Ahogy Brandy is írja, kellenek ehhez lopott órák, kettesben megélt pillanatok - és nekünk - kell a fiatalság (nem félreérteni!) kalandvágya, pimaszsága is. :)

33 éve vagyunk együtt. Ez egész biztos nem szerelem már, hanem annál sokkal több.

Mondjuk nekem nem hiányzik a szerelem.

Húsz év együttélés után nem gyakori, hogy valaki (férfi/nő) még szerelmet érezzen a párja iránt. Nehéz ezt bevallani, mert ha szeretjük, tiszteljük a párunkat és ezen kívül még ezer dolog összeköt minket, akkor jogos lenne az igényünk erre az érzésre is.

Nem szeretnék senkit sem megbántani, mert bizonyára van olyan, hogy valaki tényleg őszinte szerelmet érez még ennyi év után is a párja iránt, de meglátásom szerint sokan ezt csak "behazudják" a környezetüknek, vagy akár saját maguknak.

Elsősorban olyan hozzászólók írásait várom, akik egyrészt bevallják, hogy a szerelem elmúlt, másrészt pedig van valami "receptjük" arra, hogy ez az érzés újra része legyen két ember életének sok-sok év elteltével is.