Korkülönbség (beszélgetős fórum)
Szia dalmó96!
Köztem és a párom között 17 év korkülönbség van.Még év elején én is hasonló helyzetben voltam a döntéseim terén.De örülök,hogy megtettem amit az élet elém sodort. Ismerkedjetek össze jobban,mondd el,hogy most mit érzel,ami a szívedet nyomja,hidd el minden el fog rendeződni és a "kaotikus szíved" is megfogja érezni ill.kapni a választ a döntésedhez.
Én is így voltam vele,ha picit bele böngészel itt a régi írásokba,az én történetemet is megtalálod.
Remélem valamennyire segíthettem Neked!
Az IGAZI,ŐSZINTE SZERELEM csak egyszer adódik az életben,amit vagy megfogsz ,vagy elengeded ,és bánod egy életen át.Az életed a Te kezedben van!
Az én őszinte,igaz szerelmem is,ilyen kattanással kezdődött:-))
Legyen szép napod!
Nem tudom, hogy mit akar. Még azt sem, hogy én mit akarok. Csak egyszerűen "megkattantunk".
Nincs gyereke, és nem beszéltünk még arról, hogy esetleg szeretne-e.
Kihasználni NEM akarom!
Ha a pasi komolyan gondolja a kapcsolatot, akkor viszont szerintem egyáltalán nem oké... Nem tudom, van-e már a férfinek gyereke az előző kapcsolatából/házasságából. Ha nincs, akkor gondolom, egyszer szeretne... (nem biztos, de lehetséges) Ha meg csak szórakozni akarsz, ne használd ki. :-(
Ha a férfinek már van gyereke, és/vagy ha (már) nem akar gyerkőcöket, akkor persze, tessék jól érezni magatokat...
Kattints ra az adatlapomra :)
Ha , csak szorakozni akarsz vele es nem lekötni magad az ok ! Viszont felkeszulhetsz ra , hogy ha belemesz a jatekba , nagyon nehez lessz megszabadulnod töle !
Igazad lehet, de egyenlőre még nem tudom, hogy mit szeretnék vele kapcsolatban, és még nem tervezek nagyon hosszú távra...
Megkérdezhetem, hogy Te hány éves vagy?
Persze hogy , nem bun :)
A nagy korkulömbseg sem bun , de nagyobb rizikoval jar , mint ha , hasonlo koruak lennetek !
Az is biztos hogy egy 40-eves ferfi tapasztaltabb szexualis teren mint a Te korosztalybeli fiuk :)
Viszont mire Te 40-leszel , ö mar nyugalomra es talan viagrara szorul :)
Az embernek 1-elete van , nem mindegy hogy , hogy gazdalkodik vele !
Köszönöm az eddigi válaszokat is. Lehet, hogy "ötvözni" fogom Solyom és Fiatal nő válaszát. Hiszen az igaz, hogy fiatal vagyok, és élveznem kell az életet... De a 20-25 évesekkel nem működött semmi. Ebben a korosztályban nem is "nézelődök". Eddig 28-30 évesek tetszenek meg (és nem csak külsőleg). De ez a 40 egy picit visszariasztott.
Vajon milyen lehet egy 40 évessel élvezni az életet? A szex csak nem bűn, ha egyikünknek sincs más kapcsolata?
Szerintem ismerkedjetek össze jobban, sosem lehet tudni! Miért ne működhetne egy kapcsolat 17 év különbséggel? Van például egy kedves barátom, akinek 18 évvel fiatalabb a kedvese és már több éve remekül megvannak. Vagy van egy másik, aki 15 évvel idősebb a szerelménél és már lassan 7 éve együtt vannak jóban-rosszban, imádják egymást!
Ha az ember el tudja fogadni a másikat, és a másik is minket, erényekkel, hibákkal együtt, akkor teljesen mindegy, hogy most 7 vagy 17 év a korkülönbség.
Szóval én annyit mondok, tessék mélyebben, jobban megismerni és aztán dönteni.
23-eves vagy ! Az elet elötted ! Ugyan mit akarsz 1-közepkoru ferfitöl ?
Persze hogy , felvillanyozott , örul hogy , egyalltalan szoba alltal vele :)
A Te helyed a 20-25-eves fiuk között van , szorakozz,eld az eletedet es feletsd el ezt az elvalt embert , szerintem.
Hát, senkinek sem egyszerű... Kétségbeesetten keresem a választ, de fogalmam sincs, hogy igazán mit akarok! Tetszik, meg itt ez a vonzalom-dolog. De komolyabban nem tudom, hogy működne-e.
Régebbi kapcsolataim közül eddig a legnagyobb korkülönbség 6 év volt. De ez mégiscsak 17!
Sziasztok!
A véleményetekre lennék kíváncsi. Egy 23 éves lány vagyok, a "kiszemeltem" pedig egy 40 éves elvált férfi. Még nagyon a "kapcsolat" elején járunk, hiszen még csak ismerkedünk egymással; egy azonban biztos: úgy "felvillanyzott", mint eddig még soha senki. A vonzalom kölcsönös, de egyenlőre azt sem tudom, hogy mi ez. Lehet, hogy csak szexuális vonzalom, és még nem tudom, hogy mit is akarok Tőle/Vele. Én egy konfliktuskerülő ember vagyok, és éppen ezért félek, hogy ha esetleg komolyabbra fordulna a dolog, akkor nem tudom, hogy hogyan reagálnék a rosszalló megjegyzésekre (amit a szüleimtől biztosan kapnék, hiszen ők csak 5-6 évvel idősebbek Tőle. ) Mit tanácsoltok?
Szió!
Nagyon örülök az írásodnak,tök jó ilyen boldog, szép dolgokat olvasni!Tudom, sok párkapcsolatban megy már ez a megszokás és csak a tiszta szeretet miatti együttlét!Mondjuk hozzá kell tennem,hogy lehet, hogy ezt sokan nem értik meg de én nem értek ezzel egyet.Miért kell együtt élni ha már nem jó,nem működik valami.Még ha gyerkőc is van.Ezek ám az igazi érzelmek,ha már megnyílik feléd!Nektek is szép boldog perceket,órákat,napokat,éveket!:):)
A megszólítást véletlenül elgépeltem,BOCSÁSS meg érte BYNA!!!
Puszi
Szia Kedves Byan!
Nos a kérdésedre válaszolok először.:-)
A kapcsolata a feleségével,már olyan megszokottá vált és nem szereti.Csak a tisztelet,gyereknevelés...stb.egy feleség ,csak ennyi.De szerintem egy házasságban,nem csak ennyi kell.A héten mélyült a kapcsolatunk nagyon,több kapu nyílt meg felém a lekében,amiket nem igazán tudott megnyitni,hisz tudom,hogy a férfiak nehezen beszélnek az érzéseikről,arról a mi fáj nekik.De én ,úgy gondolom meg kell beszélni mindent,gátlások,mindenféle tartások nélkül,azzal az illetővel,akivel mélyen,tiszta szívünkkel szeretjük egymást,ez sikerült .És nem tudjuk mit hoz a Jövő,a remény hal meg utoljára ,SZERELMESEN SZERETJÜK egymást.
Éljük a hétköznapjainkat,megoldjuk az elénk gördített akadályokat,várjuk a pillanatot,amikor együtt lehetünk a "Rózsaszín felhők között",DE: ide lent állva a valós világban.:-))
Millió pusszi Neked!:)
És remélem a Te életed is hasonlóan boldog!
Szép kellemes boldog napokat neked is!
Örülök ,hogy Rád találtam:)))
Köszönöm mindenkinek.Nem akarok én taktikázni,távol áll tőlem!Csak szeretni...OlíviaAnna,ez nekem is pont megfordult a fejemben,hogy leírom neki,aztán a kezébe nyomom.Arra csak reagálna már vmi olyat amiből talán érzem,hogy komolyan vesz.SWAT,én szeretem olvasni a gondolataid.Tényleg!Ha lesz változás nálam,vagy történik vmi említésre méltó,jövök megint:)
Sok szerencsét nektek,legyetek boldogok!!
Puszi
Sziasztok!
Az én történetemben 5 év korkülönbség volt a javamra,Ő csak 24 éves.
Amikor egymásba gabalyodtunk,csak flörtként fogtam föl az egészet,ellenkezett az elveimmel,hogy egy fiatalabb férfi legyen az életemben.De rögtön kipattant valami amikor taliztunk!
Nos...tényleg kár volt,mert nem volt olyan érett,mint ahogy mondta magát.
Fontosabbak a haverok,a buli,és a pia,mint én...
Azt hittem sikerül majd fölállítania a fontossági sorrendet,de nem így történt.
Persze úgy vagyok vele,hogy azért mert nekem nem sikerült,még valakinek sikerülhet egy ilyen kapcsolat!
Szia Byna és SWAT.Nagyon örülök,hogy elolvastátok a kisregényem:)És köszönöm a kedves tanácsokat.Igyekszem megfogadni.
SWAT!Igen,tudom,hogy hasonló cipőben járunk.Azután írtam ide,hogy elolvastam a te történeted.Szóval meghoztad az ihletem és jól esett kiírni magamból.Még egyszer köszi!
Mostanában már rászoktam arra,hogy kívülről felveszek egy mosolygó fejet,hogy ezzel leplezzem még a tükörképem előtt is,mekkora fájdalom van bennem.Nem túl jó taktika,de legalább nem szánakoznak rajtam.Valahol tudom,hogy mindig lesz folytatás,csak olyan nehezen telnek a napok,amíg végre lenyugszik a szerdai féltékenységi jelenetem után és végre hajlandó lesz megbeszélni.Sajnos kommunikációból tényleg hiány van,de ő az a típusú ember,aki úgy gondolja,ha nem beszélünk egy problémáról,az nincs is.Elég furcsa ember ő,de talán pont a kihívás és az,hogy minden nap meg kell küzdenem a szeretetéért és figyelméért vonz benne.Gondolom szeret engem,csak képtelen kimutatni felém,mert fél tőle,hogy az a gyengeség jele lenne.Nem beszélve,hogy neki idősebben,példát kell,hogy mutatnia keménységben,és nem gyengeséget,szeretet.Szerda óta nem találkoztunk még személyesen,mint már írtam várnom kell kicsit,hogy tudja kezelni ezt a helyzetet.Csak azt még nem tudom pontosan mit is mondjak neki a "ne haragudj"-on kívül.Azt már félek kimondani neki,mennyire szeretem,mert lehet megint megijed.És kezdődne megint minden előlről...Jajj nekem!:)
Sziasztok!Egyszer már írtam ide,hogy tanácsot kérjek,de azóta rengeteg dolog történt velem.Itt annyira kedves és őszinte emberek vannak,hogy mindenképp szükségem van a véleményetekre,mert a végletekig el vagyok keseredve,annyit szenvedek miatta.Szóval a storym:pont egy éve kezdődött,akkor ismertem meg a taxisomat,aki 24 évvel öregebb tőlem.Én 20 éves vagyok.Szóval akkoriban a nagy bulizós korszakomban hordott haza egy-egy átmulatott éjszaka után.Mindig beszélgettünk,éreztem,hogy tetszem neki,de nem lépett.A számát megadta,hogy tudjam hívni,ha menni akarok valahová.Úgy voltam vele,hogy írok neki sms-t,nem fedve fel a kilétem.Veszteni valóm nincs,legalább jót szórakozom.Ez a "szemét vagyok a pasikkal és csak hülyítem őket,mindegy kik is valójában"című énem volt,amit már bánok,mert visszakapom a sorstól kamatostól:( Gyerekes tudom,de akkoriban voltam túl egy hosszú kapcsin bosszút akartam,ami a mai napig fordítva sül el,ellenem.Szóval jó pár sms után megmondtam ki vagyok.Róla kiderült független.Meglepődött,mert nem gondolta,hogy tetszik nekem,de imponált neki a fiatal rajongásom gondolom.Folytattuk,találkoztunk párszor(még mindig csak játszottam,gondolván úgy sem voltam még ilyen fiatal lány-idősebb pasi felállásban-elvégre egyszer mindent meg kell tapasztalni).Ahogy kezdtem megismerni rájöttem nagyon jó és kedves ember,kis idő múlva belé szerettem.A probléma csak az volt,hogy ezalatt hülyítettem még egy 24 éves srácot,aki alibiként szolgált a szüleim előtt,ha találkoztunk.(Nevezzük őt K-nak)K-val egyszer sem feküdtem le,amitől kibukott,joggal.
El voltam bűvölve,hogy mennyi mindent megtett nekem,értem,ahogy kezdett komolyodni a kapcsolat Mr Taxival.Kicsit félt ugyan a korkülönbségtől,de minden alkalommal igyekeztem eloszlatni azt.Ezután jött a fekete leves is.Kidobtam K-t,elmondtam mindent a szüleimnek,akik vegyes érzelmekkel,de beletörődtek a helyzetbe némi idő után.Kezdődött a főiskola,meg kellett felelnem a tanulmányokban,majd rájöttem,hogy nem jó szakot választottam magamnak.Rengeteg stressz ért itthon emiatt,kezdtem ideges lenni.Folyton úgy éreztem felrobbanok a sok felgyülemlett idegtől.Mindezt kezdtem Mr Taxin levezetni egyre durvábban.Sőt rájöttem,hogy az iránta érzett NAGY ÉRZELMEIMMEL sem tudok mit kezdeni,mert azelőtt soha senki iránt ennyire őszintén nem éreztem.Ettől még inkább stresszes lettem és ahelyett,hogy a szeretetem fejeztem volna ki iránta,csak az ellenkezőjét értem el.Rengetegszer sikerült belegázolnom a gyenge lelkébe(amit csak nekem mutatott)minden apró hibáját felnagyítottam,amit a fejére is olvastam kegyetlenül és nagyon ronda szavakkal.Olyan hibák ezek,amiket az elején gond nélkül elfogadtam(pl.:kevés ideje van rám a munkája miatt,szinte csak éjjel vagy délelőtt tudunk találkozni,hétvégék kiesve stb.)A veszekedések heti egyszer már megvoltak.Karácsony és szilveszter még együtt telt.Jött az első vizsgaidőszakom,amit el is szúrtam,mert éreztem:végünk lesz.Ettől megint több idegeskedés,amit már egyre nehezebben tűrtem és ő is.Kedvesen ugyan,de szakított velem.3-4 alkalommal még jártam a nyakára,hogy megváltoztassam a dolgot,nem ment.Végleg elküldött:"maradjunk barátok és az lesz a legjobb mindkettőnknek,ha nem marjuk egymást és keress magadhoz való srácot"szöveggel.Ekkor nagyon beteg lettem,napokig csak aludtam,nem tudtam kikelni az ágyból,sírtam,elmartam magam mellől még a legjobb barátnőmet is.Ez február elején történt,egy hónapig olyan voltam,mint az élőhalott,nem érdekelt semmi és senki.Elmondhatatlanul fájt az elvesztése.Anyum már pszichológushoz akart vinni.Júniusig csak suliba mentem el otthonról.Ezt is nagy erőfeszítés árán tettem,mert nem akartam összefutni vele.Mivel kisvárosban élünk esélyem sem volt elkerülni,mert mindenhol van belőle.Ilyenkor ha nem vett észre szomorúan,de elmentem mellette.2-3-szor észrevett,ilyenkor kínos beszélgetés jött.Egy ilyen alkalommal mondta,hogy összejött egy 35 éves,elvált,2 gyerekes nővel.Valahol elhittem ezt,valahol nem,mert tudtam,hogy az életviteléhez ilyen soha nem jöhetne szóba és csak azért mondja,hogy könnyebb legyen nekem végleg elfelejteni őt.Ekkor már csak haragot és gyűlöletet kezdtem érezni iránta.Nem fért a fejembe miben jobb egy 30-as nő,mikor velem "szárnyalhatott" volna.(Bocsánat minden hölgytől,aki 30-as,nem ellenük irányult az előző mondatom csak a történet szempontjából írtam le.Tudom én sem leszek mindig 20...)Kibékültem barátnőmmel és terápiaként újra elkezdtem szórakozni járni,ismerkedni.Lassan helyreállt az önbizalmam.Ekkoriban is tartottuk vele a kapcsolatot,heti egyszer beszéltünk barátilag telefonon.Idén június végén az éjszaka megint összeterelt minket.Hazahozott,ahogy rég,beszélgettünk,talán látta rajtam,hogy lenyugodtam,mert sulit váltok!Minden szóba került,de a múlt nem.Örültem neki,nem akartam feltépni sebeim.Végül megcsókolt.Azóta újra találkozgattunk és egyszer együtt is aludtunk(amit lehet nem kellett volna).Teljesen olyan volt,mint rég,mintha újrakezdenénk,vagy folytatnánk,ahol abbamaradt.Mindezt nem beszéltük meg,úgy gondoltam jobb nem rázúdítani magam meg a még mindig meglévő érzéseim.Nem akartam elsietni,hiszen újra meg kellene bíznia bennem,hogy nem vagyok házisárkány.Tegnapig ez remekül működött,amikor is sikerült egy kisebb féltékenységi jelenetet produkálnom,amivel úgy megbántottam,hogy bocsánatkérésem közben nem akart velem beszélni sem.Az a baj vele,hogy nagyon haragtartó típus.Egy hétig biztos duzzogni fog.Szóval nem tudom,hogy sikerült-e megint a meggondolatlanságommal elijesztenem...Már úgy hittem,újra bízik bennem,amikor megint elcseszem.Szerintem kétszer vesztettem el.Mindez nagyon fáj nekem,de csak magam hibáztatom.Rengeteg kérdés merült fel bennem,hogy szeretett-e egyáltalán valaha,vagy csak játszott velem?Esetleg csak okot keresett,hogy legyen miért haragudnia rám és lekoptatni??De akkor mire volt jó az újra kedves vagyok és akarlak téged újabb verziója?!Még egyet belém akart rúgni?Amit őszintén remélek,hogy nem,mert egy világ dőlne bennem össze!Barátnőmnek annyit mondott kb 2 hete,hogy a mai napig nem tudja mit szeretne.Talán fél igazán szeretni?Attól tart,hogy egy idő után ráunnék és eldobnám elvégre én még fiatal vagyok címén?Jelenleg azt mondanám,hogy soha nem tennék vele ilyet,de valljuk be,benne van a pakliban.Ennyi erővel soha ne szeressen senkit,mert ez bármikor bárkivel előfordulhat.Történt már ilyen idősebb pároknál sőt házasoknál is...Néha azt érzem mekkora idióta vagyok,hogy ennyi időt is elpazaroltam rá.Egy dolog azonban biztos:a szívemnek képtelen vagyok parancsolni!
Remélem lesz olyan aki tanul az esetemből és nem folytja meg a párját a nagy szeretetével és legfőképp nem hagyja,hogy a stressz tönkretegye a kapcsolatát.Nekem sikerült.Mégis azért imádkozom,hogy legyen velem újra,mert vele ezerszer jobb,mint nélküle...De hogyan tovább?Mit tehetnék?
Köszönöm a hozzászólásaitokat előre is.Tényleg kell külső emberek véleménye.És remélem nem ítéltek el,mert nem vagyok rossz ember,csak szerelmes,egyre inkább remény nélkül...