Korkülönbség (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Szerintetek mennyire működhet jól egy olyan kapcsolat ahol a lány 5 évvel idősebb a fiúnál, valamint egészen más baráti-érdeklődési közegből valók. A lány higgadt, nyugodt a srác pedig bulizós, haverozós, diszkózós. Képesek egymáshoz csiszolódni? Vagy kár még megpróbálni is?
Sziasztok!Nagyon boldog új évet mindenkinek!Gondoltam leírom az elmúlt 3 hónapom.Tudom sokat szoktam írkálni,de azért,hogy megértsetek minden szitut és az alapján kérhessek tanácsot.
Ott hagytam abba,hogy megint összejöttem MrTaxiskámmal,augustus közepén.Nagyon boldog voltam,úgy tűnt minden ok.Volt egy tisztázó beszélgetésünk,ahol is nagy kínok árán,de tudtunk beszélni kettőnkről.Akkor elmondta,hogy szeret engem,tudna is velem lenni a jövőben,de el szeretne költözni kisvárosunkból,Pestre a jobb megélhetés szempontjából.Sokkolt a dolog,kétségbeestem,mert ha elveszítem,belehalok.Kértem,hogy ne hagyjon itt,akkor azt ajánlotta,menjek vele.Mivel 2 évem még van az iskolából,azt is mondta,hogy megvár engem.Ezt nem tudtam elhinni(2 év őrült hosszú idő,főleg úgy hogy én egyfajta kabbala nő vagyok-vagyis minden exem utánam találja meg álmai nőjét-röhejes,de igaz)szóval féltem elengedni,hogy ez nála is bekövetkezne.(És most jöhetne a "az akkor nem is szeret igazán"duma,de mi nők tudjuk milyen 1-2 nő.Hogyan képes behálózni valakit,éppenséggel segít neki "felejteni",aki ezek hatására utána teljesen kifordul magából...Sok ilyet láttam már...Jőtt a szeptember,az új sulim, a szülinapom.Augusztus utolsó hétvégéjén elmentem szórakozni a barátaimmal.A szórakozóhelyen találkoztam apukám keresztfiával,aki nagyon be volt rúgva.Hozzátenném évente 2-szer látom.Kérte,hogy kísérjem el hazáig,mert nem tud hazamenni.Tényleg nagyon részeg volt.Nem szívesen,de rokoni alapon segítettem hazajutnia.A szórakozóhelytől kb 300 méterre lakik.Nem tudott bejutni az ajtón.Segítettem abban is.Eközben megcsörrent a telefonom,barátnőm volt,aki természetesen nem ismerte ezt a rokonomat,és időm sem volt neki szólnom,hogy elmegyek a buliból,mert ő egy másik sráccal ismerkedett valahol,hosszú lett volna előkerítenem!Szóval barátnőm kétségbeesettem telefonált,hogy már sokszor hívott(természetesen nem hallottam mert el voltam foglalva egy részeg ember támogatásával,aki aktívan ordítozott és énekelt),hogy ő hívta a Taxiskámat,hogy eltűntem egy sráccal,jöjjön érte és kerítsenek elő.Ezért a húzásáért mai napig haragszom barátnőmre,de csak jót akart,mert féltett.Elmondtam hol vagyok,1 perc múlva megjöttek mindketten a kocsival.Mi látszott abban a szituban?Hogy jövök ki egy panelház lépcsőházából,amerre mellesleg ritkán járok...Igen,megint jött a féltékenység.Hazáig mondta nekem a magáét,hogy nem kellett volna bennem bíznia,hülyének nézem,átvertem.Sírva próbátam elmoagyarázni az igazat és hogy mindent félreért.Nem érdekelte,azt mondta hazudom.Jött a szülinapom 3 nap múlva,fel sem köszöntött,még csak nem is jelentkezett.Azt is végigbőgtem.Sznapom után 2 napig kerestem,mindig kinyomta a telefont,ha hívtam.Hagytam neki egy hetet,addig sem jelentkezett.Egy hét után felvette a telefont és egy nő szólt bele,aki "kedvesen"közölte,hogy zuhanyozni van Taxiskám.Tudtam,hogy ez már megint egyfajta bosszú,hogy érezzem a fájdalmat és azért sem igaz,mert a munkaidőt SOHA nem áldozná nőre.Még rám is alig...Nem másra!Na erre a húzására én is kibuktam.Egy hónapig semmi sem történt.Ezalatt állapítottam meg,hogy azokból a csitrikből indul ki,akik a taxi hátsó ülésén tárgyalják ki a discos egyéjszakás kalandjaikat.Mivel 20 éves vagyok,nem fér a fejébe,hogy egy kivétel van:én.Soha nem csalnám meg,hiszen imádom!Az egy hónapban,mindig attól rettegtem,hogy képes úgy elköltözni,egyik napról a másikra,hogy ne tudjak róla,mert annyira megbántódott.Október közepén beszéltünk telefonon először szűkszavúan.Örültem,hogy még nem ment el.Már nem haragudtam rá,csak őrülten hiányzott.Kértem,hogy találkozzunk.Úgy gondoltam,hátha megnyugodott már és el tudom neki magyarázni a történteket.Elvitt ebédelni.Bevallotta,hogy csak egy törzsutas kezébe adta a telefont,azért,hogy fájjon nekem.Szemét egy húzás volt,de le tudtam nyelni.Nem ilyen kis hülyeségen akartam,hogy elcsússzon már megint a dolog...Amikor felhoztam a félreértést,kerülte a témát.Majd csak annyit kért,hogy mondjam meg ki volt az és mi az igazság.Az igazat megint nem hitte el.Azt is kérdezte,hány pasival feküdtem le,miután ez történt.Elmondtam,hogy eggyel sem,azt sem hitte.Ennyire kishitű lenne?Nem tudja elképzelni,hogy csak utána epekedem?Hogy nem kell más,csak Ő?A kocsiban aztán megint elkezdett simogatni,és megcsókolt búcsúzáskor.Megbeszéltük,hogy november 1-én együtt megyünk gyertyát égetni a szülei sírjához,és meglátogatjuk a bátyját.Ebből nem lett semmi.Valamiért elfelejtett ezzel megkeresni.Megkérdeztem miért.A válasza:nem látja értelmét,már amúgy is eljátszottam a bizalmát.Akkor esett le,hogy előtte találkozott a barátaival,akik bizonyára jól teletömködték a fejét a fiatal lányok "megbízhatatlanságáról".Annyira befolyásolható ember.És egyszerűen mindenki másnak jobban hisz.Ami a szeme előtt van,azt pedig nem veszi észre.Megint megharagudtam,sírtam napokig.Végre elhatároztam,hogy elfelejtem.Akart velem ismerkedni sok srác,de egyre sem voltam kíváncsi.Jól megvoltam/vagyok egyedül.Inkább,mint hogy folyton hasonlítgassam HOZZÁ.Lefoglaltam magam a sulival-már amennyire sikerült.Minden nap rengetegszer jár a fejemben,és nem tudom kiverni onnan,csak ha széttörném a koponyám...Jött a karácsony,nélküle.Vigyorogtam itthon a családnak,csak ne kérdezgessék folyton:"miért nem felejted már el?nem való hozzád!"Nagyon rossz volt játszani,de erre a prédikálásra nem vagyok kíváncsi.Akkor inkább magányosan szenvedek.Egy boldog karácsonyt smst váltottunk.Szilvszterezni elrángattak a batátnőim.Úgy gondoltam az év utolsó napja is kimerül egy jókívánság sms fogalmánál.Jött az elkerülhetetlen:találkoztunk véletlenül.Kisváros...Felajánlotta,hogy hazahoz.Beszélgettünk,megint mosolygott és "úgy" nézett rám.Elolvadtam...Hiszem azt,hogy a szem sosem hazudik,még ha az ellenkezőjét mondja vagy teszi is...Próbálta könnyedén és poénosan,de megint felhozta,hogy eljátszottam a bizalmát.Nem akartam erről már beszélni.Majd megycsókoltam,hogy éreztessem,még mindig szeretem,nem tiltakozott.Másnap felhívott és mondta,hogy nem tud megváltozni.Nem tudom mire értette pontosan..Azt is megígérte,hogy jövő héten ismét keresni fog és találkozhatunk is...És most megint rettegek,mi lesz...Felhív egyáltalán,vagy megint hazudott nekem?Mikor megy el,mikor lép ki az életemből mindörökre?Vagy mikor lesz egy másik?Akiről még ha nem is szereti azt gondolja,hogy jobban hozzá való.Vagy megint összetöri a szívem?Nem azért éldegélek nélküle,mert tudok,hanem mert muszáj vagyok.Tényleg igaz az a közhely,hogy megszeretnem egy pillanatba került,de elfelejtenem életem hátralévő része is kevés....Ha pedig végleg elmegy(amivel kapcsolatban azt érzem,hogy akkor tényleg MINDEN megszakad köztünk)=HALÁLOS SEB-HALÁLOS FÁJDALOM
Nem baj, hogy megírtad a véleményed, mert elhiszem, hogy sok esetben így működik az ilyen típusú kapcsolat.
Neked is minden szépet és jót!:)
Nezd Te tudod vegsösoron , en csak a velemenyemet irtam meg :)
Minden szepet es jot Neked !
Az elfogadással rendben van, ezzel én is egyet értek. De az, hogy nem értik meg a gondolkodás módom vagy nem tudunk közös témát találni az már meg a meg nem értés.
A velem egykorú azért doromboljon, hogy tudjam, hogy akar.
A barátom meg nem is pitizik, különös, hogy sokkal visszafogottabb és kevésbé udvarló, mint a velem egykorúak. Ráadásul nem is a külsőnk az ami a kapcsolatban szerepet kapott, hanem az, hogy mennyire harmonikusan tudunk beszélgetni...
23-eves vagy ? ! Szep ,fiatal kislany , persze hogy , az öreg szivar pityizik , ez termeszetes :D Viszont egy veled egykoru fiu egyenlö eselyekkel all elötted , ugyan miert dorombolna ?
Rosszul ertettel , en azt irtam hogy , az embereket ugy altalaban nem lehet megerteni es a mierteken filozni ertelmetlen , mert kulönbözöek vagyunk :) Vagy elfogadunk valakit kortol fuggetlenul ,minden hibajaval,gyengesegevel egyutt vagy , nem , ennyi a velemenyem.
Nem úgy ért meg, hogy örömét leli abban, hogy fiatal csaj akadt a horogra. Egyrészt ő sem érti az egész helyzetet másrészt van elég nő körülötte, aki hasonló korú és mégsem ők kellenek neki.
A velem egykorúakat akkor, ha a te olvasatod szerint nézzük én nem értem meg. És nem értem miért nem tudnak beszélgetni, értelmesen szórakozni és izgalmasak, érdekesek lenni...
Az jó, hogy nektek sikerült így megoldani. Én viszont örülök annak, ami most van... Melodyval már beszéltem a többiek mondták, ő is hasonló cipőben jár. De örülök, hogy te is ilyen helyzetben vagy.
Én még fiatal vagyok, 23. :-)
De én is az ösztöneimre hallgattam, mikor úgy döntöttem őt akarom.
Engem se érdekel, hogy más mit mond, csak ha sokszor mondják és mondjuk a szüleim boldogtalanok lesznek miattam az már érdekel. Igazából az ő véleményüktől félek, nem a barátaimtól. Az tényleg nem érdekel.
Mar az nagyon okos hogy , tudod hogy ennek nincs jövöje !
Termeszetessen "megert!" mert örul hogy , 1-ilyen fiatal kislany akadt a horgara :) Az is termeszetes hogy a veled egykoruak NEM ertenek meg , mert az ember nem tudja megerteni a masik embert , CSAK elfogadni :D
Hogy , mit tegyel ? Hat nöjj fel es valald az eletet olyannak amilyen !
Az attól is függ,hány éves vagy.
Mert,ha 20-és a párod 47-akkor nem olyan idős az illető.
Viszont,Te vagy nagyon fiatal,s nem éltél még-
ez lehet később probléma.
Ha 30,és a párod 57-akkor már más a helyzet.
Mondjuk,én az ösztöneimre hallgatok-és nem foglalkozom azzal,hogy mennyi a korlülömbség.
Köztünk 32 év van,és jól megvagyunk már 8 éve.
Született két szép gyermekünk-éljük világunkat.
Persze,időnként elgondolkodom azon,jó lenne,ha 10-20 évvel fiatalabb lenne-mert a gyerekeire is több energiája jutna-de örülök,hogy a sors összehozott minket.:))
Az pedig,hogy más mit mond-egyáltalán nem érdekel:D))))
sziasztok!
most találtam a fórumot és köztem és a "párom" között 27 év korkülönbség van. Mindketten tudjuk, hogy ennek nincs jövője, viszont borzalmas érzés, hogy úgy érzem ő nekem az igazi. Megért engem, szeret ahogy vagyok, és igazán jó vele beszélgetni. Van összehasonlítási alapom is, mert jártam velem egykorú srácokkal, de a nyomába sem érnek...
Nyomaszt a tény, hogy vele soha semmi nem lesz, ami a normális kapcsolatokban lehet. Pedig ha fiatalabb lenne ő is engem akarna magának örökre. De sajnos az idő előre és nem visszafele halad. Szerintetek mit tegyek? Volt valaki hasonló helyzetben?
Hát ebben szerintem semmi meglepő nincs.
Keress egy másik férfit, akinek nincsen felesége. És akinek nem a szeretője lennél...
Sziasztok!
Egy fiatal lány vagyok. Nemrég volt egy kapcsolatom egy nálam 18 évvel idősebb férfival. Az a nap amikor "összejöttünk" tökéletes volt. Minden nagyon romantikus volt, de tudtam hogy nem lenne szabad, mert van egy felesége és 2 szép gyermeke. A baj csak az volt hogy nem tudtam parancsolni magamnak. Elcsattant az első csók. (Amivel még lehet cifrázni a dolgokat az az, hogy a barátnőm apukájának a beosztottja volt az Úr.) És teltek múltak a hónapok és teljesen belehabarodtam. De ő is belém. Tökéletes szerelem volt. Tudtam hogy soha nem lehetünk együtt normális párként, de ezt el is fogadtam sőt a kapcsolat elején én jelentettem ki, hogy nem szeretném, ha miattam elválnának a feleségével. Majdnem fél évig voltunk együtt, amikor el kellett mennem külföldre egy hétre. Utazás előtt elbúcsúztunk és adtam neki egy tárgyat amelynek van egy párja. (Tehát az egyik nálam a másik nála van jelenleg is.) Mondtam hogy ha hazajövök akkor keresni fogom, addig is gondoljon rám sokat. Eltelt a hét külföldön, és alig vártam hogy hazaérjek és írhassak neki. Amikor hazaértem akkor írtam is neki rögtön... De nem érkezett válasz. Írtam még egy e-mailt, de arra sem kaptam választ. Szépen lassan rá kellett döbbennem, hogy szó nélkül kisétált az életemből a szerelmem. Kétségbe voltam esve és szörnyen a padlóra kerültem. Mindez 3 hónapja történt és még nem tudtam magam túltenni rajta. Folyton az ő szava járnak a fejemben. Nem tudom elfelejteni.
Nem tudom mit csinálhatnék.
Kétségbe vagyok esve! :(
Kíváncsi lennék véleményre...
Köszönöm!
Kedves Swat!
Tudom,most nagyon nehéz,de HIDD el ,remény az mindig van!!Még ha az oly,picinyke reménysugár is,de el lehet érni,hogy ragyogjon,erős,fényes sugár legyen belőle,amely akár egy gyönyörű,varázslatos szerelem sugara is lehet ismét.Ehhez,ahogy az előttem írtakban is olvashatod,próbálj meg optimistán hozzá állni.De,igen is tessék pozitívan állni bizonyos dolgokhoz.Nem mondom azt,hogy rögtön jóra fordul minden.Nagyon nagy erőre ,türelemre ,megértésre van mindehhez szükség.H igazán,őszintén,szívből jövő szerelemmel szeretett,akkor ráfog jönni,mit engedett el,milyen KINCSET vesztett el,melyet az ÉLET csak egyszer ad nekünk,az IGAZ SZERELMET!!
Kitartás!!Ha erre nem döbben rá,akkor nem szeretett igazán,és remélem talán olvassa a soraimat,hogy picit elgondolkoztassam az érzésein.
Fel a fejjel Swat!!És vigyázz magadra.
Mindenkinek nagyon kellemes boldog,szép őszi szerelmes sétákat,és estéket!!:-))
jaaaj én nagyon szeretném ezt a pasit :) :S
most még úgy gondolom, hogy nem adom fel... optimista vagyok és majd rávezetem valahogy arra hogy mit akarjon ;)
mindenkinek sok szerencsét :P:P
És tény, hogy az élet potyogtat elénk bőven banánhéjat, de nyitott szemmel kell járni!
És nem rosszindulatból írom, de szerinntem buta vagy, ha beletörődsz a magányba!
Nem szabad feladni! Ha szereted, akkor harcolj Érte! Az élet játéka (ahogy Te nevezted) a Te kezedben van. Bizony előfordulhatnak problémák az életben, de mindig van választási lehetőség.
A sorsod a magány?! Bár nem ismerem a helyzeted, mégis határozottan kijelentem, hogy ez egy hülyeség! Nincs sors. (Szinte) minden rajtad múlik! Nem szabad beletörődni a veszteségbe.
A korom ellenére nagyon sokszor feladhattam volna a "küzdelmet", de hidd el, hogy nem érdemes! Kitartás!
Nagyon köszönöm a válaszaitokat! Ahol élek, ez egy elég kisváros, és amikor ez a pasi "próbálkozott" nálam, akkor nagyin az érdekelt, hogy hogy viszonyulnának hozzánk az emberek.Engem ez már egyáltalán nem érdekelne, bár sokan úgy gondolnák hogy csak azért vagyok vele hogy mindenem meglegyen mellette és mert drága kocsija van...(sajnos a korombeli lányoknál ez a lényeges) Csak az is kérdéses, hogy ő hogy áll a dolgokhoz.Ő egyébként nem egy olyan típus aki nyit a lányok felé, nálam nyitott, de én inkább tartókodtam, most próbálom a figyelmét újra felkelteni ezek után, hogy úgyérzem a korkülönbség nem lenne akadály.
Nagyon sokat segítettetek! Remélem jól alakulnak ebben az ügyben a dolgaim ;) Ennek a fórumnak most egy új rendszeres látogatója lett :):)
Egyetértek az előttem írtakhoz.A 7 év semmi szerintem is,és minden működhet,csak az első lépések megtétele nagyon nehéz.És ilyenkor össze vagy belülről kuszálódva,nem vagy tisztában semmivel,őrlődsz,hogy mit tegyél,hogyan lenne helyes...ezért kell tudni őszintén beszélni az érzéseidről,a belső benned zajló dolgokról "gondolatokról,érzésekről" a másik felé,és megkapod a választ,a kulcsot a döntésedhez.:))
További szép hétvégét Neked és Mindenkinek!!
Szia!
Korban elég közel állunk egymáshoz, így gondoltam elmondom a véleményem:
Nekem volt egy 3 éves kapcsolatom egy nálam 18 évvel idősebb férfival, nem a korkülönbség miatt lett vége.
A jelenlegi párom 11 évvel idősebb nálam és szenzációsak vagyunk együtt!
Én azt mondom Neked, hogy ne érdekeljen a korkülönbség. Ha össze tudjátok hangolni az életeteket és jól érzitek magatokat együtt, akkor hajrá! Próbáld meg az esetleges negatív véleményeket kiszűrni és tedd azt, ami Téged boldoggá tesz!
Sziasztok!
Lehet hogy elég fiatalnak tartotok,de ezzel a témával kapcsolatban kérem a véleményét sok embernak, de teljesen összezavar mindenki. 17 éves leszek, bár még elég sokára (: , és egy 23 éves pasi teljesen megőrít.Nincs még semmi konkrét dolog köztünk, pár apró "flörtölésen" kívül,de nem tudom hogy ebbe érdemes lenne e belekezdeni, ha esetleg úgy alakulna.Volt már "kapcsolatom" bár erröl is ilyen fiatalon biztos nem tudnék sok okos dolgot mondani.Ők is idősebbek voltak nálam, de a max korkülönbség eddig 3 év volt, most ez a 7 év kicsit furcsa.De valahogy azzal a korosztállyal sem értettem meg ugy magam ahogy kellett volna, a saját korosztályommal pedig egyáltalán nem.Nem is feltétlenül erröl a kapcsolatrol van most szó, ezzel a pasival, csak hogy ilyen idősen ekkora korkülönbséggel működhet e bármilyen kapcsolat.Én úgy érzem így az eddigi tapasztalataim alapján ( elég sok pasit ismerek, több korosztálybol) hogy idősebb pasik komolyabbak is, és én nem szeretnék egy komolytalan dologba belemenni, azon mrá túlvagyok azon az időmön :)
Előre is köszönöm a segítséget!
Pussz mindenkinek (:
Nagyon szépen köszönöm! Sokat segítenek ezek a visszajelzések. Egyre biztosabb vagyok a dolgomban, és egyre jobban érzem azt, hogy minél hamarabb beszélni akarok Vele!
Nektek pedig őszintén gratulálok! Hszen én is tudom, hogy elég egy pici bizonytalanság vagy bátortalanaság, és bánni fogjuk, hogy meg sem próbáltuk!
Köszi mégegyszer!