Kinek van szívritmuszavara, ki esett át szívkatéterezésen? (beszélgetős fórum)

Még nem hallottam róla írd meg milyen volt, remélem azért használ.Én úgy vagyok vele ha már kicsit jobb az már egy próbálkozásnak nem rossz.

Minden jót!

Sziasztok!

Próbálkozott már valaki akupunktúrával, vagy Kínai orvosok által kezelésekkel érdekelne az eredmény.

Nem tudom érdemes lenne-e kipróbálni a Harasztosi László energetikust hátha jót tenne jókat olvasgattam róla.

üdv.

Sajnos ,hogy Én vagy Te mit érzünk ha ritmuszavar van ezt kívül álló egészséges ember nem nagyon tudja megérteni ez az Én tapasztalatom is.Hát igen ahogy írtad Én is kiakadok és mondom,hogy cseréljünk inkább fájjon a fejem vagy a derekam,mint ez cseréljünk, na ilyenkor csend nem tud mit reagálni tudja,hogy igazam van.

üdv.

Szia!

Szerintem pánikbeteg lettél a tüneteid alapján.

Kreálod ,hogy rosszul leszel félsz és ezzel elindítasz egy ördögi kört.Ezt tapasztalatból mondom. Egyébként nekem sem sikerült az ablátióm ,szerintem nagyon kevés beteg az akinek 100%-os javulást hozott volna -szerencsések.

Sziasztok,

Amióta megcsináltattam az ablációt nem vagyok jobban, sőt rosszabbul vagyok. Csak az volt a baj, hogy 1 évben 1x volt pulzus emelkedés, most az utolsó évben 3x is jelentkezett 180 pulzussal. Ezért úgy gondolta a doki csináltassuk meg. Azóta az időjárás változásra, kis benyilalások, pulzusemelkedés, fáradtság, levertség van rajtam. Sportolni sem külföldre sem merek menni. Egyszer a villamoson jött rám és nagyon megijedtem. Rajtam úgy jön ki a halálfélelem, hogy reszketek és elkezdek sírni. Mindig próbálom nyugtatni magam, de nem használ. Most is nyugtalan vagyok és érzem valami nem úgy dobog ahogy kéne.

Szóval ha lehet visszaforgatnám az időt és nem csináltatnám meg az ablációt.

Még nem szültem és félek tőle, mi lesz ha terhesen jobban előjön. Gyógyszert nem kell szednem nem javasolt. De most egy újabb probléma merült fel. Kimarad egy dobbanás és nem kapok levegőt. Erre a doki annyit mondott kapjak be egy gyógyszert és kész. Éljek együtt vele. Könnyű ezt mondania. Mentegetőzött, hogy Ő nem tett ezzel a műtéttel rosszat. Sajnos én nem úgy érzem :-(

Szia Zita!

Szegényem, jól kivagy tényleg. :( Ez már nagyon a vége a terhességnek, szóval nyugi-nyugi-nyugi, már csak pár nap és aztán sokkal könnyebb lesz. :) Minden rendben lesz veletek, és ha lemegy a pocak, kevesebb lesz az extra is, nem fog nyomni semmi, és lesz aki elterelje a figyelmedet. :) Az abláción ráérsz gondolkodni utána is. Drukkolunk nagyon, lélekben veled vagyunk. :) A helyedben szabnék magamnak egy határidőt, hogy mittudomén hétfőn márpedig befekszek a kórházba, és kész. Ha ott jobban biztonságban érzed magad, akkor szerintem ez tök normális lépés, főleg, hogy már takarítani sincs mit otthon. :)

Nem tudom eldönteni,hogy a kórházba befeküdjek e mostmár,mert valahogy itthol nem érzem magam biztonságban már. De azért annyira be sem akarok feküdni sok napra ha nem muszáj. De itthol meg képes vagyok beparáztatni magam. Ott meg ha van vmi csak kéznél lennék.

Amúgy tiszta hülye tudok lenni,mindig mostanában már amikor megyek uh-ra vagy nst-re mindig úgy indulok neki,hogy nah majd most biztos már benn maradok. Előtte nap takarítok,hogy szép rendben hagyjam itt a lakást,aztán mégis hazajövök. Az utóbbi időben már aranyra súroltam a házat. Mert ilyen dili tisztaságmániás is vagyok ám :-)

a most mért vérnyomásom csuklóssal: 112/72 pulz.: 90

Mondjuk elég vérszegény is vagyok,ez szerintetek rásegíthet még a szédülésre? Fúúúú most aztán jó okat össze-vissza írtam.... Remélem kiigazodtok rajta :-)

Sziasztok,

Én még mindig itthol. A 37.hét 4. napjánál tartok épp. Járok áramlási uh-ra és nst-re,papíron már 34 hetes korom óta benn fekszem. Tegnap este óta megint jönnek az extrák. Kivagyok.... Olyan mintha megállna a szivem. Nagyon megijedek. Félek,hogy nem tudom majd ez miatt normálisan ellátni a kisfiam,akit mindennél jobban várok. Szeretnék normális életet élni ha megszültem. Félek,hogy abláció lesz belőle amitől iszonyat félek.

Már nao régóta,mióta kiderült a terhességem,február óta,és elvették a gyógyszereim, minden evés után főleg reggeli után annyira elgyengülök,felgyorsul a pulzusom,szédülök. A tegnapi délutánt végig szédültem, most is tart. A vérnyomásom általában 90-110 közt van. Tegnap este 136ot is mértem. Aztán kicsit jobb lett. Most megint felerősödött.

Szóval eléggé sok félelem van bennem. Ha nem akar a babám hamarabb jönni akkor 6án vagy10én megcsinálják a császárt. Háááttt ettől is egyre jobban félek, nehogy ott maradjak az asztalon a szivem miatt.

Terhességben mennyire normális szédülés?

Már egy kis "kapcsit" is alig merek meginni néha napján mert : jajj jajj nehogy ártson a szivemnek. Még az étcsokival,fekete teával is így vagyok. Ez már sztem tényleg beteges,pedig ezeket nem fogyasztom minden egyes nap,csak néha,ha megkívánom.

Ági te hogy vagy???????????????????????????????????

Dina 198! Sajnálom, hogy miken kell keresztül menned!!!!!!

Többiek! Hogy vagytok?????????????

Sziasztok!

Most regisztráltam az oldalon; így még nem sikerült az összes hozzászólást elolvasnom. Én már 6 éves korom óta szívritmuszavarban szenvedek;többször volt szívkatéterezésem. Több rosszullétem volt; amelyek során elájultam. (Epilepsziás rohamhoz hasonló volt, de kivizsgáltak nem vagyok epilepsziás). 2005-ben volt egy ablációm is. De a műtét közben komplikáció lépett fel; kb. 15 percre motoros afázia lépett fel nálam. Vagyis nem tudtam beszélni; tudtam mit akarok mondani de nem tudtam kimondani. Szörnyű érzés volt, nem kívánom senkinek. Így a műtét nem sikerült. A kardiológusom csak az ablációt javasolja, de nem merek belevágni újra, mivel elmondta, hogy a komplikáció veszélye még nagyobb, mivel már egyszer előfordult. Ráadásul a ritmuszavarok a bal és a jobb kamrából indulnak ki, így egy műtéttel nem is biztos, hogy megszüntethető lenne. De nagyon félek egy újabb műtéttől, mert a kardiológusom szerint le is bénulhatok vagy rosszabb esetben meg is halhatok. De szeretnék még egy gyermeket; amit viszont nem engedélyez a kardiológusom. Most nagyon depressziós lettem emiatt, mivel minden vágyam egy újabb gyermek. Hiába mondtam neki, hogy az első terhességem alatt sem volt gond (pedig az az abláció előtt volt), nem akar beleegyezni. Kardiológusi beleegyezés nélkül pedig nem vállal a nőgyógyász.

Így most teljes depresszióban élem a napjaimat, ráadásul mindig ott van a félelem egy újabb rosszulléttől.HÚÚÚÚÚÚÚÚÚ ez elég hosszúra sikerült, de jó volt kiírnom magamból.

Szerintem a pánik elmúlhat. Nekem is volt pánik betegségem kb 4-5 évig. 12 éves korom óta van psvt-m, akkor nagyon nehezen éltem meg... Aztán a gimi után továbbtanultam (idegen város, albérlet stb..), szóval teljesen magamra voltam utalva és ez segített, hogy legyőzzem a félelmeimet. A szívpanaszaim nem szűntek meg, de megtanultam velük együtt élni, nem okozott gondot. Minden oké volt, egészen az első terhességemig... Na de onnantól ismeritek a történetemet. Most a második babát várva, végre eljutottam arra a pontra, hogy élvezem a terhességet és nagyjából félelem nélkül élek.

Pozitív gondolkodás és hit! Neked is segíteni fog!

Sziasztok!

Remélem jól van mindenki!!!

Nekem az utóbbi héten, egymás után 2x is volt egy-egy begyorsulás. Szerencsére mindkét esetben 10 perc alatt visszaállt magától! :-) Gyógyszert már jó ideje nem szedek. Pihenni a lányom mellett már nem tudok, csak amikor a délutáni alvását tölti - mint most.

Pénteken megyek kardiológushoz, megnéznek, meg a császárhoz is kell "igazolás". Természetes úton nem mernék szülni, mert ha pont a tolófájások közepette kapna el a ritmuszavar, az szerintem veszélyes lenne mind a babára nézve, mind rám... És mivel a szülés amúgy is egy elég stresszes helyzet, na meg őrületes hormonbomba a szervezetnek ezért szívbajok esetén a legbiztosabb a császár.

Zenóbia, örülök hogy jól vagy a gyógyszertől. Szülés után én is a gyógyszeres kezelést szeretném választani, ugyanis egyenesen rettegek az ablációtól.

Zita, kitartás! Hamarosan túl leszel rajta. Arra gondolj, hogy ha annyira szörnyű lenne, akkor én sem vállalkoztam volna rá újra! Meg arra, hogy hány kismama küzd még rajtunk kívül keringési problémával, pl: magas vérnyomás. Egy ismerősömet 200-as vérnyomással vitték a műtőbe, kb. 38. héten. Végül szerencsésen megúszták a dolgot mindketten. Szerintem a psvt kevésbé veszélyes, mint pl. egy durván magas vérnyomás.

Nem lesz semmi gond, meglátod. Ha meg mégis begyorsulna a szíved, ott a verapamil, 5 perc alatt rendbehozzák! A legjobb kezekben leszel!

Ezt a néhány hetet, tényleg fordítsd pihenésre, amíg lehet! (Miután megszületett a lányom, mi két hónapig szinte nem is aludtunk! - hasfájós volt szegény.)

Engem már abláltak egyszer, de nem jött be. Előtte és azóta is ugyanazokat szedtem és szedem, amiket te, csak én bisoblock és rythmonorm néven.:) Én maradok a gyógyszernél, de tény, hogy nekem megkönnyíti a döntést, hogy gyógyszer mellett sosem voltam rosszul. Te ezzel hogy voltál?

Nagyon drukkolok, és nagyon együttérzek, teljesen természetes, hogy félsz, de nem lesz baj, vigyázni fognak rátok. Az extrák meg nagyon szarok tudnak lenni, főleg, hogy nem is tudsz nem figyelni rájuk. A terhesség alatt végig otthon voltál? Most már nincs sok hátra, kitartás. :)

Szia,

Igen, császáros leszek. Még 2-3 hét ha minden jól megy. Nem szedek gyógyszert. Amikor kiderült,hogy terhes vagyok elvették a Concor Cort és a Propafenont is. Mérlegelnem kell szülés után az ablációt,de iszonyat félek tőle. Már én sem emlékszem, lehet írtad, hogy téged ablátak-e? Most milyen gyógyszert szedsz?

Én néha már enni is alig merek,mert evés után meg pláne jönnek az extrák. Teljesen kivagyok tőlük mostmár. Biztos fele ennyi bajom lenne ha nem lennék ennyire rá stresszelve, de egyszerűen nem bírok nem gondolni rájuk. Meg evés után a pulzusom is felmegy 95-100 körülire, és kell neki 1-1,5 óra mire visszaáll. Tiszta őrület ez az egész. Annyira jó lenne ha nem lennének extrák. Annyira félelmetesek. :-(

Puszi mindenkinek!

Sziasztok!

Nálam minden rendben, tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy április óta, mióta újra szedem a gyógyszert, semmi gond, néha extrák, de hát ez ezzel jár. Amit írtok, az nálam is fenn állt, minden egyes rosszullét után kb. két-három hónapig tartott, míg összeszedtem magam anynira lelkileg, hogy tudjak normálisan élni. Addig nekem is midnentől halálfélelmem volt, olyan dolgoktól is, ami teljes képtelenség. Aztán mindig összeszedem magam a következő rosszullétig, ami remélhetőleg jó sokára lesz. A terhesség pont ezért nekem is már előre para, mert akkor nem lehet gyógyszert szedni egy jó darabig, nekem meg az a biztonság.

Zita kitartás, sokat gondolok rátok, Ágira is, minden rendben lesz hidd el, nem lesz gond, és utána sokkal könnyebben fogod viselni az egészet. Te szedsz most valami gyógyszert végül? Már nem emlékszem, lehet, hogy írtad már. És császárral fogsz szülni, vagy ez hogy lesz erről mit tudsz? Biztos, hogy fokozottan fognak rád figyelni, nem lesz semmi baj. :) Írjatok, hogy mi van veletek, és a többi parázónak is kitartást és vidámságot. :)

Drága Mindenki!

Kérlek mondjátok már meg, hogy Nektek erősek e az extrák, vagy csak egy picit erősebb dobbanások??

Szia Zita!

Bár ez nem vigasztaló, de én is így vagyok, gyakran van halálfélelmem. De le kell küzdenünk!

Egy ismerősöm azt mondta, hogy a sorsát senki nem kerülheti el. A szülés után megműtenek, és minden rendben lesz, elmúlik a félelem, és az iszonyat nagy felgyorsulások.

Sziasztok,

Rég nem írtam már, mindig csak be-be pillantottam. Ági!!! Írok priviben is itt.

Mostanában valahogy nem volt kedvem levelet írni,meg ide a fórumra is,mert le vagyok törve az extrák miatt. Sokszor érzem úgy,mintha nem tudna dobbanni és megállna,meg még ilyen remegő érzést is sokat tapasztalok. Bánt, hogy ezek miatt nem tudom úgy élvezni a terhességet,ahogy szeretném, és mindig azon aggódom, mikor lesz baj. Ilyenkor kiver a víz,kimegy belőlem az erő,rám tör a pánik,hőhullámok :-(

A 35. hetet kezdem. Félek,hogy semmivel nem lesz jobb a helyzet ha megszületik a kisfiam,és ugyanígy fenn fog állni a halálfélelmem. Pedig annyira szeretném a bajaim-gondjaim nélkül felnevelni,gondját viselni!!! Sokat van sírhatnám mostanság ez miatt :-(

Ági! Egyébként köszönöm szépen,hogy részletesen leírtál mindent nekem. Most már egyre jobban félek sajna. TI HOGY VAGYTOK????

Annyira bánt,hogy ilyen vagyok. Ezek z extrák annyira megijesztenek. Csak én vagyok ilyen pánikos,és csak nekem van ennyire halálfélelmem??? Úgy érzem nem bírom leküzdeni. Már azon is mindig parázok ha netán egyedül maradok a házban,hogy jajjj jajjj....kinek szólok ha bajom lesz? Borzasztó ez,senkinek nem kívánom!!!

Remélem azért hellyel közzel mindenki jól van! Sziasztok!

drága Mindenki!

Én pl. most a nagy extráktól, és egymás utáni 3-4 dobbanásoktól( légszomjjal kísérve) próbálok jól lenni, de vannak külső tényezők.

Ma reggel a konyhai csapnál álltam, és egy csészébe engedtem vizet, amikor egy egér átszaladt előttem.

Na, én kivágtam a felső szopránt, aztán lejjebb vittem a hangot, és úgy üvöltöttem egyenletesen, miközben egy székre másztam-nagy klasszikus reakció- nem akartam szakítani hagyományokat.

A lényeg, hogy az ijedségtől úgy elkezdett verni a szívem, aztán jött a para, hogy most beindul.....

A szerencsétlen egér minden le és felmenőjét szidtam!

Na, ennyi! :)

Remélem jól vagytok, egyébként én nem viselem jól ezeket a hidegfrontokat.

Sziasztok!

Sziasztok!

Remélem mindenki jól van! :-)

Zita, rég hallottam Rólatok! Minden okés? Megkaptad a levelemet?

Mi hál'Istennek jól vagyunk. Napi 1-3 extra esetleg. Harmadik trimeszterbe értünk, hétvégén töltjük a 29. hetet, úgyhogy lassan célegyenesben leszünk...

Szép napot mindenkinek!