Keresztény anyukák (beszélgetős fórum)
Húha, ma van nőnap! Miért nincs egy férfinap?
Habár a férjemet is ünnepelük, mert névnapja van... Megyek költögetni...
Egy kicsit más témáról írnék most... hisz most van az életemben.
Először is: anyukák, nektek szülés után mikor jött meg a menzitek? Azaz teljesen normális, ha 3 hónap után jött és azóta semmi? Másfél hónapja...? Lassan terhességi tesztet akartam csinálni..az agyam tudja, hogy hülyeség, mert biztos nem lehetek állapotos...néha feszül a mellem és azért bújkál bennem ez a gondolat.
Úgy döntöttem, hogy várok, majd elválik.
Ebédelni anyósomhoz megyünk, így nem kell ma főznöm. Hurrá, most örülök neki,mert elég fáradtnak érzem magam... Rosszul aludtam, minden hülyeséget összeálmodtam... OK, elég legyen a panaszból...
Szép vasárnapot mindenkinek!
Isten felajánlja ingyen Kegyelmét. Az én tapasztalatom szerint nem elég akarni (hisz Ő úgy is adja), hanem tenni kell érte. Tudatosan keresni Őt, olvasni a Bibliát, csendességeket tartani. Persze van, amikor az Úr beleszól az életünkben így vagy úgy és tisztán látjuk, hogy Ő az és megtérünk, de ez általában nem így működik..
Hiszem azt, hogy aki keresi, kutatja, az megtalálja Őt, hisz mindenkit hív és enm fordít hátat. Nem kicsinyes mint mi.
Nekem volt amikor az segített, hogy egy hitmélyítő könyvet olvastam vagy olyan filmet láttam. Isten elképesztő módokon szólít meg és egyuttal felajánlja kegyelmét, és valójában nem kell nekünk érte kaparnunk... Az hogy harc....Ez így van. Van egy könyv "A Harc", JOhn Whitetól a HARMAT kiadó és a MEKDSZ együtt jelentették meg. Ez arról szól, hogy hogyan kezdjünk neki annak ha Isten hív, hogyan válaszoljunk.
Ahogy olvastam a soraidat,sok minden felmerült bennem gondolatilag.
Elöször is,ha imádkoztál és kérted az Urat,hogy vallásos párod legyen,és Ő a mostani párodat küldte,annak oka lehetett.Tudod mi eszköz(ök) vagyunk az Ő kezébe.Sosem tudhatjuk,hogy mi miért történik.De én azt az oldalát vallom az életnek,hogy véletlenek nincsenek!Tehát az ami történt nem véletlenül alakult igy.
És ezeket nem mindig értjük meg.Vagy ésöbb látjuk meg az eredményét,vagy akkor sem.
Másodszor pedig Isten nem büntet.Miért akarna Neked,nekünk rosszat?Szeretetből teremett bennünket.S ahogy dolores is irta,szeliden figyelmeztet,ha rossz irányba megyünk.Nem harsog,kiabál.És ezt kell észrevenni.Nem könnyű feladat!
Ne érezd azt,hogy a kisfiad betegségével büntetett meg!
Harmadszor az,hogy kisfiad beteg lett(hiába gondolod úgy,hogy igazságtalan)nem véletlen lehet.Ezzel is figyelmeztethet,hogy ácsi,gondolkodjunk.Ha a halk szavát nem hallottad meg,akkor próbálkozik igy.Hátha észreveszed,felfigyelsz.Vagy megállsz,elgondolkozol rajta.Csak hajlamosak vagyunk mi emberek ezt büntetésként megélni.
Nem ismerem az életutad,nem ismerem a körülményeket,nem tudom milyen betegsége van a kisfiadnak.Ezek csak a gondolataim,nem bántásból irtam le őket.
Magamat sem tartom sokra,hiába gyakorlom a hitem és megyek vasárnapról vasárnapra templomba,imádkozok,stb...
Most,hogy a 3.babánkat várjuk,nekünk is volt egy időszak,mikor azt mondták beteg.Agykamra tágulatot vettek észre.Akkor én is magam alá kerültem,nehezen,nagyon nehezen tudtam elfogadni azt,hogy esetleg beteg gyerekem születhet.De akkor is az jutott eszembe,hogy ez nem véletlen,hogy igy alakult.És elkezdtem elgondolkodni mit tehettem rosszul,amiért figyelmeztet.
Azóta ez a betegség elmúlt a vizsgálatok szerint.(ettől még van bennem egy kis félsz,hogy ha megszületik kiderül,hogy maradt vissza valami)
Ezzel csak azt akartam érzékeltetni,hogy ha nem is tudom teljesen,de valamennyire átérzem mit érezhetsz a betegség miatt.
Tudom, hogy igazad van, csak nem érzem... Van erről egy vers, abban benne van minden ezzel kapcsolatban. Hogy hiába akarom, kínlódhatok, megfeszülhetek, akkor sem sikerül hinni, ezt csak Istentől kaphatjuk.
Reményik Sándor:
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Jól belebonyolódtunk ebbe a dologba...
Kívánom neked Egypt, hogy visszatálj az Úrhoz. Hiszem, hogy most is hív téged és hogy mit válaszolsz a hívására, az tőled függ. Ez a szabad akarat... Ha visszatatláltál Hozzá és imsét megbizonyosodtál a létéről, majd a szívedre helyezi, hogy hogyan imádkozz a férjedért, azaz mi az Ő akarata. Ha az Úr szeretetét és Jézus halalának a fontosságát megint személyesnek érzed, többet kell majd "dolgoznod", hogy megmaradj Istenben.
A Bibliába benne van, ha egyszer megismerted az Úrat, lehetnek nehézségek, eltávolodások, de a világon semmi sem választ el az Ő szeretétől. Semmi. Ezt Pál apostol is írja: "sem magasság, sem mélység,.... sem angyalok, sem démonok...." Kikeresem a Bibliából, ha szeretnéd, vagy leírom hogy hol található. Fejből nem tudom.
Ő ugyanúgy szeret, mint a legbuzgóbb misszionárius testvérünket... például. Csak rád vár. Halkan szólít. És nem harsog. Válaszodat várja.
Én is Istenre bíztam a párválasztást, rengeteget imádkoztam, hogy adjon mellém egy hívő párt, de helyette a férjemet adta. És én tényleg úgy éreztem, hogy az Úr küldte nekem, nem én akartam, de így alakult. És nem tudom bűnnek érezni. Az egyik legjobb dolog volt az életemben.
Aztán mikor betegen született a kisfiunk, felmerült bennem, hogy talán ezt kaptam büntetésül. De nem tudom elfogadni, hogy Isten ilyen kegyetlen lenne. Nem azért, mintha nem érdemelném meg, én megérdemlem, de a kisfiam nem. Amíg élek, nem fogom megérteni, hogy mi értelme volt, miért kellett egy ilyen pici gyereknek ennyit szenvednie. Senkinek nem kívánom azokat a borzalmakat, amiken keresztülmentünk. Miért nem én lettem beteg? Az igazságos lett volna, de ez nem. Igazából emiatt távolodtam el Istentől, és nem a férjem miatt.
A nevelésről azt gondolom, hogy ha valaki tisztességre és becsületre neveli a gyerekét, akkor semmi Istennek nem tetsző dolgot nem tesz. Más a világnézetünk, de hitre úgysem lehet nevelni. Annyit lehet csak tenni, hogy megismertetjük a gyerekünket a hittel, és Istenre bízzuk a többit. Én ezt majd megteszem (remélem), Apa meg majd elmondja neki, hogy ő hogyan lája a világot. Ő pedig majd szabadon dönt.
Ne felejtsük el, hogy nem mindig helyes kiragadni egy-egy mondatot a Bibliából. Akkoriban egészen mást jelentett a felemás iga, mint most. Akkoriban mindenki hitt valamiben, valamiféle vallása mindenkinek volt, és az egész életük erre épült. Egy keresztény és egy más vallású kapcsolata rengeteg problémával járt. Azonkívül ezt nem Jézus mondta, hanem Pál apostol, mégpedig egy konkrét gyülekezetnek konkrét esetekkel kapcsolatban, nem pedig általános tanításként. Attól persze lehet még általánosan is igaz, de szerintem nem mindig jó feltétel nélkül elfogadni és általánosítani ezeket a kiragadott gondolatokat.
Nem zavar egyáltalán semmiben, hogy a férjem nem hívő. Igazából magamat sem merem annak mondani. Annyira eltávolodtam Istentől, hogy abban sem vagyok biztos, hogy Ő egyáltalán létezik -e, és van -e túlvilág. Tudom, hogy ezek szörnyű gondolatok, de szeretnék őszinte lenni, különben nincs értelme ide írogatni.
Hogy ki tart a pokol felé és ki nem, azt nem tudhatjuk. Szerintem Isten kegyelme sokkal nagyobb annál, mintsem mi gondolnánk, és nem ítélkezik olyan szigorúan, mint ahogy mi hisszük. Hogy ki üdvözül és ki nem, azt senki ember meg nem mondhatja.
Én korábban hívő, megtért kereszténynek tartottam magam, de már nem tudom, igaz volt -e mindez egyáltalán, vagy csak valami hamis érzés. Azt sem tudom, ha most meghalnék, én hova kerülnék. Nem hinném, hogy a mennybe, hiába "tértem meg" (ha igaz volt). Először hit szempontjából magam miatt kell aggódnom és saját magamnak kell visszatalálnia a helyes útra, nem az én dolgom, hogy mások üdvösségéért aggódjak.
Miért ne lenne remény, hogy egy hitetlen elfogadja az Úr útját?
Ahogy többen is írták, lehet, hogy pont ezért vagyon én a társa. Lehet, hogy nem, de ezt nem tudhatjuk előre.
Teljesen egyetértek veled!Én hiszek abban,hogy van olyan helyzet,hogy mások által ismered meg Istent.
Vagy Isten egyszerűen próbára tesz,hogy melyiküket szereted jobban.Őt választod e vagy az embertársad,aki nem hisz.
Érdekes helyzetek ezek...
Gratulálunk!Szép nagy Baba!!:)
Soke rőt és egészséget hozzá és az igazi családhoz!!:)
Sziasztok!
Kicsit lemaradtam, még nem tudtam visszaolvasni, ugyanis megszületett a kisfiam Lőrinc! 4460gr és 53 cm. Vasárnap éjjel mentünk be a klinikára és hétfőn 9.21. kor született, császárral. Eléggé kemény volt az egész, de amikor megláttam a babát az mindenért kárpótolt. Csütörtökön jöttünk haza, most még szokjuk az új élethelyzetet és azt, hogy végre igazi család lettünk!
A házasság Isten legszentebb intézménye amit létre hozott. Ez példázza legjobban a vele való szoros kapcsolatot. A Biblia több helyen beszél Izráelről, mint menyasszonyról. Egy házasság felbontása soha nem helyes. Soha. Mert az Istennel való egység szimbóluma. A férj kapcsolata a feleségével egységes, és mély.
Viszont a párválasztást is Istenre kellene bízni. Isten akarata mindig egységes a Bibliával. Ha a felemás iga rossz, akkor ilyet nem akar Isten... Bárkinek bármennyire szörnyű is ez. Viszont ha belép valaki egy ilyen kapcsolatba Isten akkor is tud egy új, tökéletes folytatást az életébe adni. De bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat sem. Amíg nem ismerjük el, hogy bűnt követtünk, nem adjuk vissza Isten kezébe az egész elrontott helyzetet, addig nem tud Isten mit csinálni... Még a fórum elején írtam, hogy hogy lett a férjem a férjem... Egy hitetlen szerelmem volt, de tudtam, hogy Istennek ez nem tetszene. Én olyan férjre vágytam, akivel együtt megyünk az Úr felé. Ő óvja a házasságunkat. De nem a szerelmem. Nagyon szeretem, de a szerelmem nem ért annyit, hogy eltávolodjak miatta Istentől, és egy felemás kapcsolatba szüljek gyereket. Borzasztó lehet különböző elvekkel egyengetni egy másik életet.
Hát nem könnyű kérdést kezdtünk el boncolgatni.
Én úgy gondolom,hogy a lehetőséget mindenkinek meg kell adni a megtérésre.És lehet,hogy egypt esetében ez pont egy lehetőség.Lehetőség a párjának arra,hogy egypt mellett rátaláljon a helyes útra.
Mi a párommal mindketten vallásos családból származunk.Mindkettőnknek volt az életében egy szakasz,amikor elfordultunk,illetve nem jártunk (volna) templomba.
Én nem tehettem meg,mert engem nagyon keményen fogtak otthon.De a párom megtette.
Aztán mikor közös lett az utunk és beszélgettünk erről a témáról,már mindketten jártunk és nem akartunk hátat fordítani Istennek.
Lehet,hogy egypt hatására fog megtérni a párja,vagy elkezdeni újra járni templomba.
Erre mondják azt,hogy Isten útjai kifűrkészhetetlenek:)
Szép hétvégét Nektek is!
Hát nem egyszerű. Mármint ez a keresztény, nem keresztény házasságos dolog... Amit megryan írt, az így van a Bibliában, viszont ő is írja, hogy nem ítélkezik, mint ahogy szerintem egyikünk sem a fórumon.
Az Úrat a Bibliából ismerjük meg, de személyes tapasztalatok útján is... Nem hiszem, hogy az Úrnak kedves lenne az, ha minden nem kereszténytől elválnának a keresztények. MInt ahogy benne van a Bibliában is, hogy csak Isten hatásköre az, hogy ki üdvözül és ki nem....hisz egy mustármagnyi igyaz hit is elég a mennyek országába... és nem minden vallásos üdvözül, másfelöl... Az természetes, hogy számításból nme lehet valaki keresztény, mert akkor nincs neki hite... bonyolult ez a dolog.
A régi gyülekezetünkben (református) volt egy férfi, aki 3 gyerekes apuka, de otthagyta családját, mikor megtért. Isten ezt várná el? A gyerekei nem értették. Miért kell elválni....persze egy keresztény megérti valahol, de egy világi? Ezzel megszerettette a Bibliát velük? Gondolhatjátok. Azóta felnöttek , majdnem húsz évesek, buliznak, isznak, gyakran váltogatják parntnereiket... Persze az megint Isten csodálatos keze munkája, hogy hosszútávon esetleg megtérnek.... Soha nem lehet tudni.
Ez az illető elítélendő vagy érthetően cselekedett? Szerintetek?
Nem egyszerű. Az élet nem fehér vagy fekete? Szerintetek Istennél az? Szerintem nem, ebben az esetben..
dolores elküldenéd nekem priviben a kérdéssort? Köszönöm
Áldott, békés, szép hétvégét kívánok nektek!
Eddig csak olvasgattalak benneteket, de megfogalmazódott bennem pár gondolat... nem az a lényeg, hogy mi bűnnek látunk-e valamit, ha már keresztények vagyunk, hanem hogy a Biblia mit mond arról a dologról. És ahogy Lámpaköret írta, a Biblia azt mondja hogy nem jó hitetlennel felemás igában lenni... (II.Kor. 6/14)
Ne értse félre senki, nem ítélem el aki így él, de a Biblia szerint nem Istentől való.
Nem zavar hogy nem tudsz vele imádkozni? Nem tudtok együtt menni zavartalanul a te programodra pl. istentisztelet, imaóra stb. mert ő nem hisz benne...
És van még egy kérdés, amit félve merek leírni... nem őrít meg az a tudat, hogy hitetlenül a pokol felé tart? Hiszen nagyon szereted..... én is szeretem Istentől kapott hívő férjem, és biztonságot ad az a tudat, hogy ha meghalunk, és el kell válnunk itt a Földön, akkor vár rám Istennél... ezt egy hitetlen embernél nem mondhatom el. Vagy van remény rá, hogy elfogadja az Úr útját valamikor?
Én is egyetértek doloressel.
Biztos,hogy nem követtél el hibát,hogy olyan emberhez mentél feleségül,aki nem vallásos.
Én úgy gondolom,hogy azok az meberek is lehetnek boldogok és ettől teremthetett Benneteket egymásnak a Jóisten!
Sőt!Tovább lépek:adott egy lehetőséget is.Mégpedig azt,hogy rátaláljatok az Ő útjára.nem Te egyedül Egypt,hanem a társaddal,kisfiaddal.Nem sűrget.Ő kivárja azt az időt,amikor ennek meg kell történnie:)
Kedves Egypt!
Isten útjai jók és kifürkészhetetlenek... Nehéz kimondani, hogy Isten tervében nem volt benne a férjed és kisfiad ... és nem is szabad... nem jelenti azt, hogy bűnt követtél el. Szerintzem lampakorte arra éretette, hogy az életfelfogásotok talán más, így a családi életben, gyerkőc nevelésénél a hitettek szerint döntenétek és ez enm mindig vág egybe. Azzal a hasonlattal élnék, amit régebb hallottam. Ez olyan mintha egyik ember az asztalon állnak, a másik meg a földön...könnyebb lehúzni az asztalon állót, mint fordítva. Persze vannk kivételek...én egy kivételt ismerek.
Én Bibliaolvasással kezdtem el az újboli Isten felé nyitást. Egy Bibliatanulmányozára összeállított kérdéssor segítségével próbálom megérteni, szemlyessé tenni az olvasottakat... és ezeket a személyes dolgokat lejesyzem egy kis noteszben. Isten megáldja ezeket az alkalmakat, mert imára indít utána...nem nekem kell görcsölnöm, hogy mit is mondjak... A kérdéssort szívesen megosztom bárkivel...
Az interneten biregisztráltam egy online ingyenes Bibliaismereti szemináriumra, amely végigkísér a Biblián és támpontokat ad. Letölthető anyagjaik vannak....Majd a kérdésekre kell válaszolnom, kijavítják és csak akkor léphetek a következő könyvre.. Most nemrég kezdtem el, így nem tudom, hogy hosszútávon milyen gyümölcsöző lesz, de nekem segít összpontosítani..
Tudom jól, és én is hívő párt akartam magamnak találni, de nem sikerült. Viszont abban a pillanatban, hogy megláttam a férjemet, tudtam, hogy ő az, nekem ő a másik felem, és azóta is így érzem. Kilenc éve ismerjük és szeretjük egymást "szerelem első látásra" után. Azzal nem értek egyet, hogy egyre távolabb fogunk kerülni egymástól, sok "hitetlen" él boldog házasságban Isten nélkül életük végéig.
Ami minket illet, tudom, hogy hiába nem Biblia szerint való a kapcsolatunk, ennek így kellett történnie. Belegondolni is szörnyű, hogy akkor nem lenne a kisfiunk. És mi itt mindannyian tudjuk, hogy az nem úgy van, hogy lenne helyette egy másik gyerekem talán mástól, mert ő egy egyedi, egyszeri, megismételhetetlen kis csoda, és tudom, hogy ennek a pici léleknek meg kellett születnie, és ez nem véletlen. Akkor sem, ha hibáztam esetleg, mikor nem hívőhöz mentem feleségül. De akkor miért szerettünk vajon egymásb? Én ezt nem tudom hibának vagy bűnnek felfogni.
A piszkos anyagiak... Mi is úgy terveztük, hogy 2 évet maradok itthon,és csak akkor tudjuk beválalni a 3.at, ha itthon is tanítok eleget, ahhoz, hogy megéljünk. Ez egy ördögi kör... Ahhoz, hogy az ember külön költözzön (és nem tudnak a szülők segíteni), hitelt vesz fel, diákhitlet a továbbtanuláshoz..és nyögi sok éven keresztül... Ez van. Mielött megvettük a lakást volt egy vésztartalékunk(hisz mindketten így tanultuk a szüleinktöl), most teljesen feléljük a fizunkat... Hát ez van...és gondolom nme csak mi... És jól mondod, a megélhetéshez is kell a hit!
Van egy írás, amit édesanyém kűldött nekem, nem tudom olvastátok-e Böjte Csaba atya levelét. Ő Erdélyben él és a szorvány magyarsággal foglalkozik, valamint a csángókkal(ha jól tudom).
> Böjte Csaba atya levele
>
> Hogyan tovább? Nemcsak a részvények esnek, meg az
> árfolyamok, hanem mintha a világ nagyhangú elöljárói
> is elcsendesedtek volna. A politikusok elbizonytalanodtak, a
> bankárok sokkal visszafogottabban nyilatkoznak. Talán ez
> nem is volna baj, az a szomorú, hogy az emberiség nagy
> tömege, a holnaptól, már nem a jót, nem szép álmaik
> beteljesedését várják, hanem reményvesztetten félnek
> az eljövendő napoktól, mely nagyon sokak szerint csak
> munkanélküliséget, háborút, összeomlást, anarchiát,
> pusztulást fog hozni.
>
> Félünk, mert szinte kitapintható, ahogy napról napra
> párolog, vékonyodik el az embertársainkban, a
> közintézményeinkben vetett bizalmunk, hitünk. Elillan az
> összetartozás kellemes érzése, az, hogy együtt jobb,
> könnyebb, szebb ez a világ. Elmagányosodunk,
> bezárkózunk, félünk egymástól és sok mindenben
> megtorpanunk!!!
Igen biztos, hogy a világunk GDP-ben mért rohanása
> megtorpant. De talán ismerős a kis nyuszi és a teknőc
> párbeszéde? A nyuszi szalad, a teknőc ballag utána. A
> nyuszi nyüstöli a teknőcöt, hogy szedje már a lábát,
> de a cammogó teknőc egyre csak azt mondja, hogy: te
> nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk! De miért
> lenne jó - kérdi a nyuszi - hogy lassan megyünk. Mert nem
> jó felé megyünk - jön a csendes válasz a teknőctől!
>
> Megtorpant a világunk, de nem is baj, - mondom fél
> szájjal - mert talán nem jó felé mentünk.
>
> Nem hiszem, hogy nekünk még több autóra, és
> csillogó- villogó ruhára, lim lomra, elektromos kütyüre
> lenne szükségünk. Jó lenne most egy csendes,
> visszafogott séta. Úgy gondolom, hogy mindannyian arra
> vágyunk, amit a betlehemi barlang jelképez, arra amit a
> Mária karjaiban simuló kisgyermek mosolya jelent:
> Biztonság, szeretet, egymást átkaroló jóságra van
> szükségünk! Mária figyelő, egy életre kimondott
> alázatos igenjére, Szent József megbízható férfiúi
> hűségére, ki a nem vér szerinti gyermekére is
> gondoskodó jósággal tekint. Nekünk ma a család
> melegére, megértésre, elfogadásra, a ránk ragyogó
> tekintettel felnéző kisdedekre van szükségünk.
>
> És mindezt miért csak fél szájjal mondom? Az biztos,
> hogy nem azért, mert nem hiszek a názáreti csendes,
> örömteli családi élet világot megújítani tudó
> erejében. Hiszem, hogy mindaz, mi igazán értékes az
> életünkben, mi az embert emberré teszi, azt nem tudja
> elvenni tőlünk a gazdasági válság, a pénzügyi
> összeomlás, melyek országainkat érinti. Családod,
> barátaid iránti őszinte szeretetedet, azt, hogy
> gyermekeiddel vidáman elmenjél kirándulni, vagy egy
> zimankós este leüljél sakkozni, römizni, azt nem tudja
> senki elvenni tőled. Azt, hogy egy jó sörre barátaiddal
> leülj és egymást férfiasan ugratva elbeszélgessetek,
> gondolom megteheted, még ha nem is dübörög a gazdaság.
>
> Azért vagyok visszafogott, mert a szabad akaratú ember,
> félelmében, a pánik hangulatban nem biztos, hogy ezt a
> csendes, visszafogott, természethez, önmagához,
> családjához visszavezető utat fogja választani. A
> harmincas évek elején kipattanó gazdasági
> világválságra se ezt a választ adták a népek vezetői.
> A hatalomért, és annak megtartása érdekében, óriási
> kölcsönöket vettek fel, újból felpergették a
> termelést, a fogyasztást, és beindultak a hatalmas
> fegyvergyárak, a háborús gépezetek, és az emberiséget
> belesodorták a második világháborúba. Az anyagiak
> szorongatásából hihetetlenül gyorsan kinőttek a mindent
> elsodró, kegyetlen jobb és baloldalú diktatúrák.
> > Nem jó felé mentünk, a termelés, fogyasztás
> mókuskereke már nagyon gyorsan pergett. Hiába volt
> mindenféle szerződés a fenntartható világról, mi
> egyetlen gyárat se, sőt egyetlen villany égőt sem
> kapcsoltunk volna ki, ha lenne vevő, az előállított
> termékekre.
>
> Megtorpantunk, hogyan tovább? Alázatos imádkozó
> lélekkel kérem az Urat, hogy a názáreti csendes élet
> mellett tudjunk dönteni. Krisztus mutatja nekünk a
> kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk a
> mindannyiunkat boldoggá tevő szeretet mellett dönteni,
> vagy világunk újból a gonosz lélek játékszere lesz?
> Van megoldás, kiút, és lelkünk mélyén érezzük,
> látjuk is ezt az utat. Merjünk külön külön is, de
> együtt és a jó szándék által vezetett őszinte
> szeretet útja mellett dönteni, nem feledve azt, hogy
> bármi is történik körülöttünk, az nem jogosít fel
> bennünket arra, hogy letérjünk erről az útról, melyen
> kívül minden más csak pusztulás, szakadék.
>
> Testvéri szeretettel, Cs. t.
Hát igen,a napokba majd belejövünk.
Sajnos én is ezt látom nagyon sok anyukán,hogy panaszkodik,hogy már menne vissza dolgozni.És tényleg nem tudják értékelni azt,hogy otthon lehet a gyerkőccel.Pedig az a gyereknek is óriási kincs!!
Annyi mindent tanul azalatt az idő alatt...
A szeretetről -meg amit kap-nem is beszélve.
De sajnos sokban szerepet játszik az anyagi oldal is.
Bár mi egyszer megbeszéltük a férjemmel,hogy állhatunk akárhogy a gyerek 3 éves koráig itthon maradok vele,mert utána azt az időt pótolni nem lehet.És itt jön be a hit,hogy tudsz bízni Istenben,hogy megsegít!!
Éjszaka nekem is ettek,de utána jött a hasfájás:(
Biztosan kialakul majd a napotok. Mivel már tapasztaltabb vagy, így ismered a kicsi jelzéseit és a határokat is... én ezekkel az elején nagyon sokat bajlódtam és kiborultam a sírástól...de mostmár értjük egymást...ha nem is 100%, de akkor is. Így van ez. Mindig tanul az ember.:)Egy kisbabától is.
Én természetesnek veszem, hogy foglalkozom a kislányommal, minden anyának ez a dolga. Vagy legalábbis kéne lennie. Van egy barátnőm, Amerikában él. Két gyereke van és az államtól csak 6 hetet kapott az otthonülésre. A válság miatt nem tudnak 1 fizetésből megélni, így félállásba visszament dolgozni. Nem is értékeljük, hogy itthon maradhatunk, addig amíg el nem veszik tőlünk.:( Én megpróbálom ezt az időt kihasználni és szerintem mindenkinek ezt kéne tennie. A jövő mit hoz, majd meglátjuk, de addig is...
Az éjszakai alvás...az nekünk is nagy ajándék! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy este 11kor még ráetetek álmába, így bírja ki reggelig.. De így is tök jó, hisz tudunk pihenni!