Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)

Vecsey K. Mária: Látni

Látni nemcsak mindig szemmel,

látni szívvel, szerelemmel,

az az igazi, a belső,

szerelmes legeslegelső.

Látni ne csak a szemeddel,

inkább a szíveddel vedd el!

Mert azt úgyis megtalálod,

amikor már nem is látod.

Látni így kell: szerelemmel,

ha látni akar az ember;

és, ha így lesz a sajátod,

akkor mindörökre látod.

JeepCKing: Testemet adom...

Festenék néked csodás világot,

Égi ecsettel mennyei képet…

Hintenék feléd sok száz virágot,

Cserébe tőled csak ennyit kérek:

Csak fele annyira szeress engem,

Mint az én szívem parázslik érted.

És én nevedet himnuszba zengem,

S testemet adom: legyen az vérted.

Mirian : Kezed kell

Van, mikor dől a fal,

mi felépült,

éppen rám zuhan…

nem segít a perc,

nem lök el a semmipillanat.

Állok, földhöz kötötten,

mint ledöbbent áldozat,

ki tudja, miért nem mentem,

mi belőlem megmaradt.

Mellemre nehezül az óra,

s nyúlik át, olykor egész napokra…

Kezed kell!

Szívednek súlya,

hogy letolja rólam a bánatot,

keserűn rám tapadt árnyhoz

kell a vágyad,

melynek tárgya én vagyok…

Vasas Mihály: Van, mikor...

Van, mikor kék az ég,

Csendes.

S van, mikor ez épp elég!

Van, mikor látsz egy madarat,

mely suhan.

S jó tudni, hogy szabad.

Van, mikor az erő hatalom!

Vagy érdem?

De ez csak egy múló alkalom.

Van, mikor tudni veszélyes,

s káros.

A tudás jó! de kényes.

Van, mikor tűrni bölcs dolog!

S lám:

Ki ezt tudja, mindig boldog.

Van, mikor a szerelem fáj,

Tép,

Éget, mar, sötét, homály...

Van, mikor az élet szomorú

s kemény!

De nem! Ez nem háború!

Van, mikor nem süt a nap,

S hideg van.

De benned élet... élet van!

S van, mikor elcsüggedsz...

Ne tedd!

Az élet szép! s Te élvezd ezt!

Ady Endre

A Halál rokona

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,

Hervadva ha vágynak, a nőket,

A sugaras, a bánatos

Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák

Kisértetes, intő hivását,

A nagy Halál, a szent Halál

Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,

Sírókat és fölébredőket

S dér-esős, hideg hajnalon

A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,

Könnyetlen sírást és a békét,

Bölcsek, poéták, betegek

Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,

Aki rokkant, aki megállott,

Aki nem hisz, aki borus:

A világot.

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

Ady Endre

A MULTÉRT

Amikor én rajongó vággyal

Követlek, várlak tégedet,

A multnak álma száll meg akkor,

A mult és az emlékezet.

Nem a tied az a rajongás,

Óh, nem a tied az a vágy, --

Csak pillanatnyi édes álom:

A visszatévedt ifjuság.

Zavart, beteg, megtört a lelkem,

Ezer fájó sebet kapott,

Lázas hittel úgy érzem néha,

Hogy tőled várhat balzsamot.

Várlak, követlek, szomjuhozlak,

Te vagy a célom életem...

...Pedig tudom, hogy már a multat

Nem adod vissza énnekem.

Szerelmi vágy, szerelmi álom

Emléke, fénye űz feléd,

Keresem az elvesztett édent,

Remények, álmok édenét...

Amikor én rajongó vággyal

Követlek, várlak tégedet,

A multnak álma száll meg akkor:

A mult és az emlékezet...

HA SZERETLEK...

Ha szeretlek, akkor hazugság,

Amit igaznak hittem én.

Hazugság a sírás, a bánat

S az összetörtnek hitt remény.

Hazugság akkor minden, minden,

Egy átálmodott kárhozat,

Amely még szebbé fogja tenni

Az eljövendő álmokat.

Ha szeretlek, akkor vergődve

A halált nem hívom soha,

Eltűröm még a szenvedést is,

Nem lesz az élet Golgotha.

Mikor álmomból fölébredtem,

A percet meg nem átkozom --

A lelkedhez kapcsolom lelkem

S mint régen, ismét álmodom.

Ha szeretlek... Ne adja Isten,

Hogy hazug legyen ez a hit!...

De mért?... Legyen hitvány hazugság,

Elég, hogy engem boldogít.

Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,

Haljak meg most, ez üdv alatt, --

Többet ér egy hosszu életnél

Egy álmot nyujtó pillanat!...

Kassák Lajos: Magányos fa a parton

Ne csapj le rám, fejsze, ne sodorj magaddal szél

egyedül állok itt, akár az elátkozott

s tudom, panaszaimat sem hallja meg senki

miket tagjaim remegései kisérnek.

Valaha erdő állhatott itt és körülvettek

testvéreim, hozzám hasonló valamennyi

örömük és bánatuk olyan, mint az enyém

összedugtuk fejünket s száz erős karjukkal

megsimogattak, miközben bársony rügy fakadt

és illatos virág nyílott rajtuk nevetve.

Miért ily haragot tartó felettem az ég

gyökereim miért tengnek a málló homokban?

Lám, egyik évszak elvonul a másik után

és megvénülök majd anélkül, hogy egyszeris

vőlegény, vagy szép menyasszony lehettem volna.

Milyen lehet a világ e holt partokon túl?

Olykor benézek a ringó folyó tükrébe

s látom nem kellhetek én már többé senkinek

csak állok itt az éhes, zümmögő legyek között

s kegyetlen viharok tépik sárgult fürtjeim.

Kun Magdolna: Könnyező hegedű

Legszomorúbb gondolatom akkor suhan feléd,

Mikor hegedű sírja el a lágyan szóló zenét.

S mikor fájdalom oson át a húrokon,

mert a felzokogó vonó eltörik a dallamon.

Mikor magányomban könnycseppeket ejtek

Mert nem érlek el sehol, pedig mindenhol

Kereslek,

Akkor egy percre megdermed a szív,

de a benne rejlő erő még lángparazsat szít,

S mágnesként vonzza ajkadról a percet,

Mert amit irántad érzek,

Valami olthatatlan tűz, éhvágya a testnek,

melyben forró vágyú nappalok

védik a szerelmet.

Tudod,

Visszafognám magam, de én- túl gyenge jellem,

Öntudatlan lelkem szenvedélyben rejtem,

hisz lemondani rólad már sosem lennék képes,

ezért hát míg élek- így szeretlek téged.

Gámentzy Eduárd: Hozhatok neked

Hervadó virágok helyett,

Hozhatok neked színeket!

Kéket az égről,

Aranyló sárgát,

Legyen belőle

Takaród, párnád!

Ezüstöt csillogó

Forrás vizéből,

Hozhatok neked

Feketét, mélyről.

Nem olyan gyászos

Elszomorítót,

Csak olyan elfedő

Menedékadót.

Hozhatok neked

Hófehér márványt,

Legyen a tükröd!

Hozok szivárványt!

Kifeszítem föléd

Nem sírhatsz már soha!

Hozhatok neked!...

- Csak tudnám, hogy hova

Hûség...

Mint a lepke szálldos,

virágról virágra,

Én már nem röpködök,

sárgáról lilára.

Legbecsesebb rózsaszál,

Te lészel számomra,

Téged látlak nappal,

Velem vagy álmomba!

Más is lehet csodás,

Más is lehet becses,

Tündöklõ és vonzó,

lenyûgözõ kecses.

Szívének zenéje,

zenghet, zúghat nekem,

Meginogni nem fogok,

Megmaradok Neked!

Weöres Sándor: Canzone

- feleségemnek

Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,

ó, hallgat még felőled benn a lélek,

mely fátylat von köréd, szerelmesem,

s még nem tudom hogy néked mennyit érek,

jósorsodat hozom, vagy tán halálom

arany s gyémánt díszét, még nem tudom:

új, mézes fájdalom

indái közt nehéz utat találnom.

Csak azt tudom, hogy társra sose várt

az én szívem s lettél egyszerre társa,

elvéve tőle életet s halált,

hogy visszaadd másféle ragyogásra;

hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had

hazátlan csörtet villámtűz elől;

és kunyhóm összedől,

ha benne otthonod meg nem találtad.

Csak azt tudom, hogy hajlós testeden

szinte öröktől ismerős a testem,

fejemnek fészke ott a kebleden,

s nem szégyen, ha előtted könnybe estem,

semmit se titkolok s ős-ismerősen

jársz vad, töretlen Tibet-tájamon,

imbolygó szánalom,

vagy éji égen csillagkérdező szem.

A megtépett ideg, e rossz kuvik,

szemed nyugodt kék mécsét megtalálja;

kicsinyke úrnő, térdedhez búvik

s elszunnyad az érzékiség kutyája;

és benn a Fénykirály, az örök ember,

még hallgat, tán nem tudja szép neved,

s nem mond ítéletet,

így vár piros ruhában, szerelemben.

Wass Albert : Dalol a honvágy Dalol a honvágy

Szeretnék szántani,

hat ökröt hajtani,

régi eke szarvát

kezemben tartani.

Harmatos hajnalon

régi útat járni.

Régi erdõszélen

virágot csodálni.

Szeretnék még egyszer

tavaszbúzát vetni!

jó fekete földet

a kezembe venni.

Beszívni illatát

frissen kaszált fûnek,

mialatt a réten

tücskök hegedülnek...!

Látni, még csak egyszer,

a leszálló estét.

Villanó szárnyával

az érkezõ fecskét.

Keleti ég alján

ahogy gyúl a csillag,

békés tájak fölé

békességet ringat...

Istenem, add hogy még

egyszer haza menjek!

Régi hegyeimen

új bort szüreteljek!

Fáj a bujdosás már.

Csupa fáj az élet.

Elvész idegenben

erdélyi cseléded.

Régi hegyeimen

lábujjhegyen járnék.

Jó volna a napfény!

Szép volna az árnyék!

Szép volna, jó volna!

Hallgass meg, Úristen!

Hisz más kívánságom

e világon nincsen:

Szeretnék szántani!

Hat ökröt hajtani!

Régi ekém szarvát

még egyszer...

még egyszer

kezemben tartani!

Wass Albert : Idegen tavaszban

Ugye pajtás, ma Te is érzed:

ez itt nem a mi tavaszunk.

Idegen éghajlat alatt

pusztuló gyümölcsfák vagyunk.

Virágtalanok itt az erdõk.

Nem jó itt nekünk, Kenyeres.

Szelek s madarak rendre jõnek,

de egy se bennünket keres.

Mit ér, hogy a gyümölcsfák vagyunk,

ha lefagy rólunk a virág,

idegen éghajlat alatt

penész gyötör és moha rág?

Gyökerünket keleten õrzi

valami babonás varázs

s ebben az idegen tavaszban

lassan megöl a hervadás.

Bálintffy Etelka

Az én szerelmem...

Az én szerelmem nem viharzó tenger,

Nem hajtja szenvedély.

Az én szerelmem nyugodt tónak képe

Oly csöndes, tiszta, mély.

Az én szerelmem nem az égető nap,

Melytől meggyúl a lég...

Az én szerelmem igaz, szent, magasztos

S örök, miként az ég!

Egry Artúr

Szeress úgy!

Szeress úgy

Mint piros álom virág ring e csöppnyi létben

Amint szíved szívemhez ér egészen

Szeress úgy

Mint kevély fák közébe simuló szél lágyan

Amint követsz az elomló vágyban

Szeress úgy

Mint izzásukat a napon felforró kövek

Amint remegőn megoldom öved

Szeress úgy

Mint a kék hegy mely a mély tükrű tavat őrzi

Amint kezem szemérmed legyőzi

Sárhelyi Erika

Hétköznapi józanság

Csak apró vágyakkal él az ember.

Beéri azzal, ha ágyát megvetik,

ha az éjre ráköszön a reggel,

s ha ősszel eső, télen a hó esik.

Mert mivégre az ezernyi álom,

hogyha újra és újra ébredni kell?

Hiába lépne át minden határon,

kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,

a nyugvó Napot két szemébe zárja,

tenyerében még érintések égnek

emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,

s miről zakatolnak messzi vonatok,

hinni tud tükre szelíd mosolyának,

s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg apró vágyakkal él az ember,

s nem feszítik az elérhetetlenek,

egy esőcseppben elférhet a tenger,

és egy ébredésből álom is lehet

Aranyosi Ervin Amikor boldog vagy..

Tudod, amikor boldog vagy,

arcodról fény sugárzik.

Mosolyod fénye útra kél,

s érzékeli egy másik...

Boldogságod, mint fénysugár,

széjjel terül a földre,

szivárványszínben tündököl,

s árad csak körbe-körbe.

Tudod, körötted annyian

vágynak a boldogságra,

kérlek, boldogság-fényedet

vetítsd a nagy világra.

Szereteted, mint fényözön,

szívekben gyújtson lángot!

Tárd ki lelked a szép előtt,

s fogadd be a világot.

Azért jöttél a földre el,

hogy megtanulj szeretni,

nyílt szívvel éld az életed,

s ne maradjon ki senki.

Ne ítélj, ne bánts másokat,

ragyogjon tiszta fényed!

Boldog lesz minden pillanat,

mikor a percet éled.

nem akarok mást csak amit szeretnék:

megfürdetni arcomat a fényben

csodálni a játékot

a pazarló örömöt

s magammal vinni ezt a látomást:

mert velem hal az én világom

a félelmem és a vágyakozásom

a hiúságom és az öntelt szerepjátszásom

a jóságom és az ölelésem

a sok-sok név amit a szerelemnek adtam

nem lehet más:

ez voltam én

az egyetlen vendég

aki utakat keresett

de nem talált

Nagy István Attila: A fogva tartott képzelet

Istenem....Nagyon ,nagyon sajnálom....:(

Gyönyörű ez a vers...:

Húsz év múlva

Mint a Montblanc csúcsán a jég,

Minek nem árt se nap, se szél,

Csöndes szívem, többé nem ég;

Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Fejemre szórja sugarát;

Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán

Elálmodozva, egyedül

Múlt ifjúság tündér taván

Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,

Mint hosszú téli éjjelen

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelõ nap megjelen...

Vajda János

Meghalt! Furcsa ez az érzés idebenn.

Égeti a lelkem olyan kegyetlen.

Nem látlak, nem hallak!

Csak érezlek a szívemben.

Elment, már nincs velem!

Az nem lehet, hogy nyomtalanul eltűntél, kedvesem!

Az a szív, ami értünk dobogott,

Megszűnt verni és elaludt.

Az érzés, hogy veled vagyok,

Bennem örökre nyomot hagyott.

Nem válhat semmivé, ami köztünk volt.

Ha kérdezném, mi lenne a válaszod?

Hogyan éljek nélküled? Te tudod?

Ha tudod, mondd el nekem, vagy üzend!

Angyalok szárnyán küldj üzenetet,

Hogy legalább álmaimban még veled legyek.

Halk fohásszal kérem az Eget,

Had értsem meg a jelet.

De gyenge és elesett vagyok

Nem jutnak el hozzám a hangok

Annyira legyengít a gyász,

Hogy nem hallom, ha felém kiált.

Nem értem meg, mit mondasz

Nem álmodom rólad, hiszen Te már halott vagy!!!

Bölcs Alfonz . Rózsák rózsája

Rózsák rózsája ,virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya ,

Gyönyörű rózsa , angyali fényű ,

Vágyó , boldog virág , szűz erényű -

Malaszttal teljes , áldott szépségű -

Te nyomor s fájdalom csitítása ,

Rózsák rózsája , virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya ,

Úrnőm , kit szeretve szeretnem kell ,

Őrizz rossztól óvó két kezeddel ,

Kövér bűntöl bűzlik minden ember ,

Aki vétkeinket megbocsátja ,

Rózsák rózsája , virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya ,

Nagyon kell szeretnünk és szolgálnunk ,

Ne hagyj tovább sűrű bűnben járnunk ,

Segíts , hogy imádra nyíljon szájunk ,

Dícsérjen a megtértek imája ,

Rózsák rózsája , virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya ,

Hölgyem , akit Uramként imádok ,

Aki miatt trubadúrnak állok ,

Ha szerelmemre viszonzást találok ,

Hajtom sok vágyam ördögnek malmára ,

Rózsák rózsája , virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya.

SZABÓ LŐRINC:

TITKOS PÁRBESZÉD

S ha ígérném, hogy ma odamegyek?

- Számolni kezdeném a perceket.

Örülnél? Hogy örülnél? Mennyire?

- Ha szeretsz, szíved megszakad bele.

S ha mégse lehet, ha nem leszek ott?

- Füst s láng bennem is együtt kavarog.

Képzeld: máris zörgetem bokrodat!

- Nem mozdulok, el ne riasszalak!

Szép az a lugas, az a friss gyep-ágy?

- Nap! Zöld árny! Tücskök! Ezüst éjszakák!

Mit mond majd az első tekinteted?

- Hogy eddig, csak hazudni mert neked.

Szegény fiú, féltél tőlem, ugye?

- Félelmes az isten igézete!

Utad leszek tőle a föld fele.

- Az vagy, ígéret, minden gyönyöré!

Várj! Ma! Talán! Én sem tudom, mi lesz ...

- Még a boldogság is rettenetes!

MERT ENGEM SZERETSZ

Áldott csodáknak

Tükre szemed ,

Mert engem nézett.

Te vagy bölcse ,

Mesterasszonya

Az ölelésnek.

Áldott ezerszer

Az asszonyságod ,

Mert engem nézett ,

Mert engem látott .

S mert nagyon szeretsz :

Nagyon szeretlek .

S mert engem szeretsz :

Te vagy az Asszony ,

Te vagy a legszebb !

(Ady Endre )

FOHÁSZ

Álom, álom, édes álom.

Miért kerülsz el engemet ?

Miért kell éjszakákon át

Álmatlanul szenvednem ?

S ha jő az álmodás

Sors, miért vagy hozzám csalárd?

Legalább álmomban add meg nekem azt ,

Mit az élet tőlem megtagadt!

Egy boldog éjszakát adj nekem ,

Ha már boldog nem lehetek,

Legalább álmomban legyenek jók,

Szeressenek az emberek.

„Szeretnék úgy belédsimulni

Természet - mint egy falevél,

Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt,

...tovább »Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér.

Szeretnék úgy belédsimulni,

Mint egy elvesző árnyalat

Az alkony ezerszínű tengerén,

Szeretném fölszívni az árnyakat,

S magamat tőlük fölszívatni én.

Szeretnék úgy belédsimulni

Természet - mint egy lehelet,

Mint szél fuvalma, mely alig-alig

Borzolja fel az alvó vizeket,

Szeretnék úgy belédsimulni,

Mint egy tétova napsugár,

Mely jár az erdő sűrű rejtekén,

És nem keres és nem talál,

Szeretnék úgy belédsimulni

Természet - mint egy tűnő napsugár.”

Reményik Sándor

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon

És tűz nyelje el Sodomát.

A mindennap kicsiny csodái

Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre

Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,

Ez a finom kis kalapálás

Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,

Nézd a kis ezüstpontokat:

Nem csoda-e, hogy árva lelked

Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,

Hogy nő, hogy törpül el veled.

Nem csoda ez? – s hogy tükröződni

Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,

Kis hópelyhek az örömök,

Szitáló, halk szirom-csodák.

Rajtuk át Isten szól: jövök.