Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

"A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő „erogén zónája”: a lelke."

Müller Péter

"Mint folyékony fáklya, tudat-sötétben...

Gyógyíts, új Szerelem! Kellesz Nekem!"

Pálnagy László

"Leküzdeni a szerelmet, a vágyat... Újra hidegnek és ridegnek lenni... Nem érezni semmit, csak vegetálni... Erre vágyom megint! Vágyom a nem lét, a nem érzés, biztonságos, és sérthetetlen burkára! Nem kapni semmit, mert akkor adni sem kell! Nem várni semmit, nem félni a bizonytalanságtól, csak lenni, és elmélkedni sorsunk sivárságáról. Saját magunk okozta sebeinket nyalogatása, az önsajnálat biztos mélysége, ez az, ami eddig értelmet adott az életnek. Most? Most a nap be akar sütni az ablakon. Mit kell tenni? Elfutni? Maradni? Lehúzni a redőnyt, vagy egyenesen belenézni a vakító fénybe? De mi van, ha annyira elvakít a fény, hogy már magad körül semmit nem látsz?! Mi van, ha a fény erősebb, mint te?! Elvakít, megvakít, majd lemegy! Nem törődve azzal, hogy te még vágyod, hogy süssön, te még szeretnél melegedni a fényénél. Egy vigaszod van… Reggel talán újra ugyanazzal a melegséggel fog rád ragyogni. Ha nem? Remegő szívvel kémleled az eget. Várod, hogy mikor tűz már át a sötét fellegeken a nap. Míg nézed, arcodon könnyek gurulnak végig, mert érzed a nap gonosz játékát. Érzed, hogy azért sem fog sütni. De te szótlanul, sóvárgó lélekkel, csak az eget kémleled. Halkan rebeged könyörgésed… Szép lassan minden szelídséged, és önuralmad elvesztve, már toporzékol benned a dac. Fellököd a körülötted lévőket, és keresed a vissza-vezető utat. Újra vágysz a biztonságra, a csendre. Keresed a régi vágytalan, szürke életed. Hisz ott nincsenek színek. Nincs jó, és rossz, csak átlagos. De szemed az ablakon, és várod a napot…'

(Vaskó Ilona)

"Szeretek élni.

Néha persze rajtam is eluralkodik

a vad, kétségbeesett,

elviselhetetlennek

tűnő szomorúság,

de ha már túl vagyok rajta, tudom,

hogy pusztán létezni, életben lenni

nagyszerű dolog."

Agatha Christie

Olykor vágyaink börtönének ablakán is beszűrődik a hajnali Nap sugara és fénykezével ha csak pillanatokra is, de megérintheti sebzett lelkünk. Ettől az érintéstől új vágyak fogannak bennünk és általuk erősödik a remény, amely gyengíti láncainkat, enyhíti, elviselhetőbbé formálja bánatunk kínzó terhét..."

(Paudits Zoltán)

SZÉP ERNŐ

ESŐCSEPP

Elkezdett esni, és esőt leső

Szemem alá pattant egy csepp eső

Egy cseppet sem haragszom érte, sőt

Köszönöm szépen ezt a csepp esőt

Amint gurult, behunytam a szemem

Oly rég nem sírtam édes istenem

Kassák Lajos

AJÁNLÁS

Fogadd el ajándékom oly szerény

csak az eget adja és a földet

a zöld tengert az álcázott gyilkost

ki sok cápát ölt meg és sok halászt.

Fogadd erdőimet mezőimet

hol galamb fészkel szőke nyúl szalad

és fogadj el engem mert végülis

minden én vagyok e zord világon

s én neked ajándékozom magam

egy vörös csókért egy halvány mosolyért.

Fogadd el ajándékom kedvesem

oly hálatelt és oly neked való.

Illyés Gyula

Nélküled

Nélküled, mint az olló egy fele

- van árvább ennél?

Suta a sorsom: hogy vágjak vele?

Mit kezdenék, ha nem szeretnél?

Csak párban, mint a láb,

úgy mehetek tovább!

Vagy nézd, hogyan ível,

vagy nézd a madarat!

Nem is én vágyok szállani, hanem

a két hű igen ütemeivel

a győztes szerelem!

Add párba szárnyul hát magad

s megköszönöm, hogy veled volt közöm

ahhoz, amire szánt a végzet -

Azaz, hogy köszönöm

ezt a tíz évet,

az örömöm,

hogy élek.

"Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja."

Cecelia Ahern

Gubcsi Lajos

LÉLEKNYOM

Mint sötétben a napsütés

Amikor nincs már többé és

Amikor vagy te vagy

Vagy csak a lelked marad

Rám

Akként kereslek meg újra

"De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság - csak gyötrelem."

Paulo Coelho

"Nem mindig azé a nagyobb felelősség, aki a hibát elköveti, hanem sokszor azé, aki nem képes megbocsátani, és ezzel sokkal nagyobb hibát követ el."

(Raana Raas)

Az első szerelem olyan, mint egy álmodás,

Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás,

Az első szerelem mégis szebb a többinél,

Az első szerelem mindhalálig elkísér.

Máté Péter

"A világ minden nagysága nem ér fel egy jó baráttal."

Voltaire

RÁD GONDOLOK

Csillagok táncolnak a fénylő ég alatt,

Szerelmes sóhajom szövi legszebb álmomat.

Ha mellettem vagy, minden más elhallgat,

Csak te létezel, s érzem a vágyakat.

Már nem tudok nélküled nézni az égre,

Ha veled vagyok, úgy érzem élek.

Te vagy minden órám, te vagy minden percem,

Te vagy a lelkem, te vagy az egyetlen szerelmem.

Lehunyom a szemem és tovább álmodok,

Szerelmes lelkemmel, Te rád gondolok.

Ahogy a holdsugár világít az éjben,

Úgy ragyog a szeretet az ember szívében.

Ez a fény vagy bennem,

Barátságod csillaga csillog a lelkemben.

Szereteted melenget, mint puha takaró,

Tévelygéseimben Te vagy útmutató.

Fájó sebeimre, mit mások feltéptek,

Hűs kezed simogatása hozza meg az enyhet.

Sóhajaim elcsitítod, könnyem felszárítod,

Bánatos arcomra is mosolyt csal mosolyod.

Köszönöm, hogy barátom vagy

Segítőm, ha baj van,

Hagyd, hogy fényem, - mit te gyújtottál,

Áldásként rád szórjam...

/LadyMoon/

Szertefoszló álmaimból

mi az mi végül megmarad?

Egy halvány illat, s túl azon,

arcod...szemed...a szád...hajad...

(Alexandrosz )

A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat - a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!

Popper Péter

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.

A szeretethez nem kell teli erszény..."

"Az élettől nem várhatjuk, hogy megadja, amit kívánunk tőle. El kell fogadni, amit kapunk, és örülhetünk, hogy nem lett a sorsunk még sokkal rosszabb."

Mitchell, Margaret

Soha nem felejtem el,nyugodjon békében.

Míg a Hoxa portálja létezik,a naplómba a gyertya mindig égni fog...

Nagyon szép!!!

Sajnos az én Barátnőm olyan hírtelen elment,még csak el sem tudtam búcsúzni tőle... :(((((

Baranyi Ferenc:

Mi mit nyom?

Mostanában

ha balra fordulok az ágyban

derekán az éjszakának,

nem tudom, mi mit nyom jobban:

a szívemet az ágy - vagy

a szívem az ágyat?

Mosolyogj, és az egész világ idiótának fog tartani.

Vavyan Fable