Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.

Cecelia Ahern

Felnőtt vagy, - szólok undorodva néha,

és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.

Térj vissza, - szól egy hang ilyenkor,

csak ülj a földre és beszélj az égre.

Nem tudsz már? - kérdi s mintha rína.

A szék lábától, nézd csak! balra Kína

és jobbra lóherés örök vadászmezők.

Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?

nem érdekel már, honnan fúj a szél? -

Az ember egyre vénül, verset ír, tanít...

"Csak ülj a fölre és beszélj az égre."

S nem ül le. S nem beszél.

Felnőtt és azt se tudja, mivégre.

Radnóti

Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?

Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugatalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik.

A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta...

"Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem."

Laurell Kaye Hamilton

Kovács András

Axióma

Minden ezredik

könnycsepp útja

az arcunkba vésődik.

"Üres szavak alá rejtettük azt a rettenetes izgatottságot, mely egymáshoz kergetett. Dadogva titkoltuk, hogy akarjuk egymást. Megjött az a pillanat, amelyben kíváncsiak lettünk egymás ízére, és meg akartuk kóstolni egymást. A szerelmi emberevés ünnepi pillanata, amikor egymásnak esik az éhes férfi meg az éhes asszony, és kézzel, szemmel, szájjal, minden érzékével iparkodik mennél többet falni a másikból, hogy a ruhán, húson és csonton keresztül eljusson a mindentől megfosztott, mezítelen lélekig."

(Heltai Jenő)

"A szenvedély él és vár valahol, nem enged el. S ez jó így. Nem igaz, hogy teljesen céltalan életed és munkád. Valamit még akar veled az élet."

Márai Sándor

"Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk. Ugye, nem lesz nagyon sokára? Ugye nem?"

Richard Bach

Rab Zsuzsa

Otthagyott városomban

Valaki énhelyettem ittmaradt.

Elcseréltem vele a sorsomat.

Futamoz álmosan a zongorán,

temetőbe sétál ki délután,

gyereket pólyáz, szekrényben matat.

Valaki énhelyettem ittmaradt.

Az énnekem szánt sorsot pergeti.

Ezt a kisutcát hagytam itt neki,

ezt az ecetfát nyarai felett,

hitvesi ágyat, dombos szigetet,

halálig-biztos társat hagytam itt,

ki ősszel rá meleg kendőt terít,

keresztelőket, temetéseket,

boros-toros, bő nevetéseket,

víg névnapokat, apró gondokat,

sereg rokont, derék utódokat,

lángok-falta, vad esztendők helyett

tisztes nyugalmú, hosszú életet,

s csak néha egy névtelen sajdulást:

ezt akarta – vagy mást? Valami mást?…

Valaki énhelyettem ittmaradt.

Küszöbére csempésztem sorsomat.

Ha tudna rólam, hogy gondolna rám?

Nem merek benézni az ablakán.

,,Az alamizsnának két formája van: adni és megbocsátani. Elajándékozni azt a jót, amit birtokba vettél, megbocsátani azt a gonoszat, amit elszenvedtél."

Szent Ágoston

Nagy István Attila

Eltűntél

Úgy eltűntél, mintha a születés

előtti csendben várakoznál.

Meglehet, nem rám,

hanem valami boldogabbra,

örömre, ami úgy hevít,

hogy felemel magához.

Süvít bennem az elveszettség,

késik az önfeledt ölelés,

becéző ujjaimban hallgatás,

szemedben bujkáló könnyek.

Vigyázz reám, vigyázz nagyon,

maga alá gyűr a fájdalom.

"Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,immár tudom, hogy nem maradnak itt.Minden, ami szép, gyorsan tovalebben,az élet erre lassan megtanít.

"

Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót. Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

(Gary Chapman: Egymásra hangolva)

Gondolj életed néhány fájdalmas eseményére. Ezekből hányért vagy ma hálás, mert ezeknek köszönhetően megváltoztál, nőttél. Itt van az élet egyik egyszerű igazsága, amiről a legtöbb ember mit sem tud. A boldog események örvendetessé teszik az életet, de nem vezetnek önmagunk felfedezéséhez, növekedéshez és szabadsághoz sem. Az a kiváltság olyan dolgoknak, személyeknek és helyzeteknek van fenntartva, amelyek fájdalmasak számunkra. Minden fájdalmas esemény magában hordozza a felszabadulásnak és a növekedésnek a magját.

(Anthony Mello)

Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik,

akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik.

(Müller Péter: Örömkönyv)

Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait,s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak...

Márai Sándor

Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy, vagy mi van neked; egyedül attól függ, hogy mit gondolsz.

(Dale Carnegie)

Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyek észre, ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan Elmentél.

Victor Hugo

A bátorság lényege nem az, hogy a szívednek nem szabad remegnie,

hanem az, hogy másoknak nem szabad tudniuk a remegéséről.

(E.F.Benson)

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,

A múlttal nem szabad törődnöd,

S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,

Minthogyha újjászülten élnél.

Mit akar? - kérd meg minden naptól.

És minden nap felel majd akkor:

Tetteidnek tudjál örülni,

Más tetteit tudd megbecsülni;

Főként ne gyűlölj egy embert se,

S a többit hagyd az Úristenre!

Johann Wolfgang von Goethe

"Az idő, amit a rózsádra vesztegettél:

az teszi olyan fontossá a rózsádat.

Ha valaki szeret egy virágot,

amely csak egyetlen példányban

létezik a csillag milliókon:

ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."

Antoine de Saint-Exupéry A kisherceg

"A világnak szüksége van álmodozókra és cselekvő emberekre. De mindenekelőtt a világnak olyan álmodozókra van szüksége, akik cselekednek."

(Sarah Ban Breathnach)

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe

nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízhatunk, akinek kedves arca

elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon

boldogok legyünk”

Hemingway