Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"A nõ: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó...”
(Weöres Sándor)
˝Evolúciós késztetés, hogy törődjünk azzal, akit szeretünk, és szintés evolúciós késztetés, hogy az összes többit lesz@rjuk...˝
Dr. House
Mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak.
Oscar Wilde
Akárki, ha szól utánad ne nézz soha hátra,
Ne hallgass másokra, csak a szíved szavára..
Menj a saját szíved után, nevetve vagy sírva
Az élet úgyis úgy lesz, ahogy meg van írva...
Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél.
Victor Hugo
Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.
Gabriel García Márquez
..Ha akarom, fekszem a napon estig
És teszek rá, hogy van-e akinek ez nem tetszik..
(Kowalsky meg a Vega)
Nincs erőm küzdeni,
mert félek az elbukástól,
önmagam szégyenétől.
Mi jöhet még?
Láztalan éjszakák
hűvös nyugalma, a józanság
fehér fénye.
Maradok hát, bekerítve
a kettős fal börtönében,
s ha hajnalban felriadok,
letörlöm arcomról a könnyet.
Hiába minden szó,
ha lemostad magadról az érintésemet,
ha nincsen semmi, amiből az én arcom
visszanéz rád minden pillanatban.
Elolvadt benned a szerelem,
belefáradt a rettenetbe,
s hiába nézlek megfáradt szemmel,
vissza már nem hoz a vágyam.
Kiközösít engem ez a vers is,
mert minek nekem a szó,
ha csendben ülsz mellettem,
s arra vársz, hogy múljanak a percek?
"A múlt csak akkor fáj, ha hagyjuk, hogy kövessen minket."
(Mark Millar)
Az idő múlik....
Az élet megy tovább...
A távolságok elválasztanak...
A szerelem fellángol... aztán pislákolni kezd....
A szívek meg összetörnek...
A férjek elvannak otthon valahol....
Más esetben a házasságnak a bíróság vet véget...
A szeretők jönnek és mennek...
A férfiak megígérik, hogy majd felhívnak, aztán várhatod...
A munka is örökké változó...
Eltávozik mellőlünk anyánk és apánk...
Elköltöznek a szomszédok...
De a barátnők megmaradnak...
Mindaddig, míg akarjuk, ott vannak nekünk...
Mindegy, hogy hány év telt el és hány kilométerre nőtt a távolság...
Egy barátnő soha nem lehet elérhetetlen messzeségben a számunkra, ha szükségünk van rá...
Részese az életünknek, közelről vagy távolról...
,,Ha valóban Boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista tévhittől, hogy a boldogsághoz indok kell. Ez egy hatalmas csapda: amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha meg megszerzed a boldogságod vélt tárgyát, akkor meg minden pillanatban attól fogsz félni, hogy elveszted a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni. Ám a boldogsághoz nem kell semmi, nem kell hozzá indok. Csak az ego, az elme keresi az indokokat, mert képtelen felfogni az Élet ellentmondásokkal teli teljességét, tökéletességét. Az elmét az ok-okozati összefüggések létrehozása élteti, de mindez csak illúzió: amikor boldog vagy, arra alapvetően nincs indokod. Amikor igazán boldog vagy, amikor fekszel a tengerparton és napozol, amikor fáradtan hazaérsz, és jóleső sóhajjal belezuhansz az ágyba, amikor csak öleled a szerelmedet és nem gondolsz semmire amikor valóban Boldog vagy, akkor eltűnnek az indokok. Sőt, még te is eltűnsz: amikor te magad vagy a Boldogság, akkor az egód, az elméd megszűnik! Ekkor csak vagy, s ez maga a Boldogság. S hogy miért vagy boldog, amikor nincs rá semmi okod, hogy boldog legyél? Mindenért és semmiért."
(A. J. Christian)