Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

Egy arab már 40 éve New York közelében lakik. Szeretne a kertjébe krumplit ültetni, de egyedül van, öreg és gyenge. A fia Párizsban tanul.

Ír neki egy e-mailt a gondjáról:

Kedves Fiam, Ahmed!

Nagyon szomorú vagyok, mert nem tudok a kertemben krumplit ültetni.

Biztos vagyok benne, hogy ha itt lennél, tudnál nekem segíteni a kertet felásni.

Szeretlek. Atyád.

Másnap az öreg arab e-mailt kap a fiától:

Kedves Apám!

Ne nyúlj a kerthez! Ott rejtettem el a "dolgot"!

Én is szeretlek. Ahmed.

Másnap hajnali 4-kor jön az arabhoz a Hadsereg, az FBI, CIA, a Rangerek és Nemzetbiztonsági Hivatal is.

Átkutatják a házat és felássák az egész kertet is, minden millimétert átkutatnak, de semmit sem találnak.

Csalódottan távoznak.

Másnap az öreg arab újra e-mailt kap a fiától:

Kedves Apám!

Remélem mostanra már fel van ásva a kerted és ültethetsz bele krumplit.

Sajnos csak ennyit tudtam tenni érted.

Szeretlek. Ahmed.

Egy őszi hideg szeles késő délután

Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán

Magányos volt és hideg a szíve,

Senkit sem szeretett, senki sem szerette

Kigyúltak már az utcai fények,

S erősebben fújtak a fagyos szelek,

Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,

Lépteit jobban megszaporázta

Koppott vas-kapujához érve

Zsebében kulcsát keresgélte

Megtalálta, elővette ám leejtette,

Morgoldóva lehajolt hogy a kulcsát felvegye

S akkor, a kerítés tövében előbújó kis virágot észre vette

-Mindenhol csak a gazok nőnek, mormolta félhangosan

A szomszéd kislány rászólt, szeretettel nem haragosan

-Bácsi kérem , azt a virágot neked én ültettem

A férfi a vállát rándítva mondta- én ilyet nem kértem.

Azzal bement a fűtetlen hideg házába

Kopott kabátját hanyagul ledobva,

Kályhájába tűzet rakva

Kavargott benne a kislány mondata

-Minek nekem virág? mormogta

Éjszaka lett nem jött álom a szemére

Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe

-Virágot nekem? nekem ? nekem ültette.

Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette

Kiment , s a kis virágot óvatosan a földből kivette

A házba bevitte és gondosan elültette

Másnap mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak

Odakinn , mosolytalanul bólintott a kislánynak.

Kislány szelíden szólt, s rámosolygott

-Látom bácsi bevitted a Virágot

Be- válaszolta, majd elballagott

Este siettet haza , mert tudta, már nincs egyedül

Várja a kis virág, mely ablakában ül

A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott

A férfi boldog lett, hisz színével a szürkeségbe napot lopott.

Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette

Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette.

Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva.

Órájára pillantott párszor és várt és várt , de hiába

Este nem is haza sietett hanem egyenest a szomszédjához csengetett.

Idős néni jött elébe- Jó estét a kislányt keresem a szomszédból vagyok.

- A kislány beteg lett , kórházba van . - mondta a nénike- nagymamája vagyok!

A férfi elsápadt beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.

Hová- hová- szólt egy nővér- egy kislányt keresek ma beteg lett.

- Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett

Hazafelé, koszorút köttettet hatalmasat, színes , tarka virágokból.

Eljött a nap! Logó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából.

Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból

Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta.

- Köszönöm- összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel de hangosan érthetően mondta.

Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra- köszönöm

-Csak ezt az egy szót mormolta.

Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette.

A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.

- KÖSZÖNÖM! Ezt a virágot tőled kaptam

Látod ? Most ezt visszaadtam, már tudom, megtanultam. . . .

HOGY NÉHA MEG KELL ÁLLNI, MÁSOKKAL IS TÖRŐDNI!!!!

"Szamárság feladni a reményt.

Azonkívül bűn is, azt hiszem."

Ernest Hemingway

Fodor Ákos

Kavics

Remélem: igen?

Remélem: nem?

– Tudom: úgy lesz

jó, ahogyan lesz.

„Először vágyni kell rá. Akár a csókra, a testi szerelemre. Azt sem vallja be először magának az ember. Szinte félve gondol rá, "mi lenne ha", ám meglehetősen gyakran. Mind gyakrabban. Álmodozik róla, tervezget... Tüzes képeket lát. Fájjon rá a fogad, és akkor megváltozol. A szüntelen változásban örök fiatal maradsz. Majd meglátod. Csak ne siesd el. Akik ismerik a csók titkát, tudják, hogy igen fontos, talán a legfontosabb benne a tempó. A lassú szívverés. A változás - az élet - a természete a szerelemhez hasonlít. Nem a szenvedélyhez, hanem a szerelemhez, mely alaposan vizsgálja tárgyát és önmagát is, mielőtt nyilatkozna. A szerető éppúgy retteg a tévedéstől, mint a visszautasítástól. Semmiképp sem szeretné a szerelmet elriasztani, óvakodik szerelme tárgyát megsérteni valamivel, és ezzel önmagát a kezdet kezdetén elvágni attól, amire a világon a legjobban vágyakozik. Kívánkoznod kell a változás után, hogy megvalósuljon.

De tudd, hogy mit akarsz.

Tehát előbb nézz szembe önmagaddal.„

(Kornis Mihály: Vigasztalások könyve )

"Ha nagyon megszorítanának, be tudnám tenni egyetlen táskába mindazt, ami az életemben a legfontosabb.Ha az ember felteszi magának a kérdést, hogy mi az , amire valóban szüksége van , rájön, hogy nem az , amire először gondolna.Könnyedén félredobnám a befejezetlen munkát, a számlákat, a határidőnaplót, hogy legyen helye a fllnelpizsamának, ami jól jön esős időben, a szív alakú kavicsnak, a gyerek egyik ajándékának. Aztán fontos a rongyosra olvasott könyv, ami minden áprilisban előkerül, mert azt olvastam akkor, amikor szerelmes lettem...Kiderül, hogy nem az a sok minden a fontos, amit az ember évek során felhalmoz maga körül, hanem az a kevés, amit el tud vinni magával."

(Jodi Picoult:Elrabolt az apám )

Megérteni nem,

csak elfogadni tudunk:

kit, mit; úgy, ahogy.

F. Á

„Nem

tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.”/Müller Péter/

„Engedni

kellene talán az ösztöneinknek, hogy bántsunk vagy öljünk meg mindenkit, akire

megharagszunk, vegyünk el a gyengébbtől mindent, amire kedvünk támad, és

általában gázoljunk át mások érzésein? Nem vagyunk tökéletesek, vigyáznunk kell

a gyarlóságainkra, különben elpusztítanak. (...) Miért kell szükségtelen

szenvedést okoznunk? Mert mi van, ha csak adott mennyiségű érzelmi mindent ragasztója van mindenkinek, és én már elhasználtam az enyémet? Akkor

hogyan ragasztgatom össze megint a szívemet a sok törmelékből?”/ Laurell Kaye Hamilton/

Váci Mihály: Semmi az egész

Várom, hogy visszatérj,

szótlan szemembe nézz,

mosolyogj szomorúan:

- Semmi az egész!

Semmi az egész.

Minden volt - ennyi lett!

Vezess már haza engem.

Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha

ha erősek leszünk,

amit remélni kellene

- arra emlékezünk.

Minden angyal életében eljön az a pillanat, mikor teste hirtelen megremeg, majd egész lényét átjárja a melegség. Ekkor már tudják, hogy megfogant az a gyermek, akinek élete során útitársai lesznek.

Sokat álmodoztam rólad. Elképzeltem milyen leszel. Talán szőke hajú és kék szemű. Lehet cserfes kislány vagy örökmozgó kisfiú.

Még csak picike pont voltál, a szüleid nem is tudtak rólad, mégis nekem már akkor a legfontosabb voltál a világon.

Szeretlek, pedig te sokszor abban is kételkedsz, hogy létezem. Néha azt hiszed, cserbenhagylak, nem vagyok veled mikor pofonokat kapsz az élettől. Pedig akkor is melletted állok és a könnyeidet törölgetem.

Tudom, néha fáj, néha megbántanak, de nem védhetlek mindig meg. Nem hozhatom helyre a hibáidat, nem menthetlek ki a felelősség alól.

De mindig melletted vagyok! Nem látsz, nem hallasz, nem érzel. De ott vagyok!

Néha, megpróbálom megmutatni, hogy létezem. Ilyenkor azonban észre sem veszel. Pedig rajzoltam már arcomat a lisztbe, mikor sütéshez készülődtél, hagytam lábnyomomat a homokban és felhőkből kiraktam szárnyaimat.

Annyi mindent megtettem érted és Te nem is tudsz róla. De nem baj, mert veled lehettem minden boldog pillanatodban. Mikor megkaptad az első ötöst a suliban, mikor kimentetted a kismacskát a lyukból, mikor elszöktél a buliba, mikor teljesült az álomod. Annyi emlékünk van.

Most, hogy tudom hamarosan vége, félek. Hiányozni fogsz. Hiányozni fognak az élményeid, a mosolyod.

És igen, a lelke mélyén szerintem minden őrangyalnak fáj, mikor el kell engednie útitársát.

Tudom, jó helyre kerülsz, tudom boldog leszel, mégis könnyezem, mert sose mondhattam meg, mennyire szeretlek.

Wass Albert: Csak csendesen

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,

csak nagyon halkan, nagyon csendesen.

Amerre járunk,

ne rezzenjen egy kis levél se meg,

ma lelkem olyan mint a tó:

legkisebb rezzenéstől megremeg.

Gyere a templomunkba:

a bükkerdő ma vár,

a Csend harmóniája

ott megint a lelkünkbe talál.

Gyere velem...

csak szótlanul, csak csendesen,

csak csendesen...

"De a megbocsátás... Belekapaszkodom ebbe a törékeny reménységbe, magamhoz ölelem, és emlékeztetem magam, hogy valamennyiünkben van jó is meg rossz is, fény és árnyék, tehetség és kínlódás, választás és megbánás, kegyetlenség és áldás."

(Libba Bray)

Lefestenélek, de nincs olyan szín

Kifaragnálak, de eltörne a vésőm

Eltáncolnálak, de vérezne a lábam

Elmondanálak, de hazudnának a szavak

Ködbe, márványba, hangforrásba rejtőztél

S engem csak lépteim kopogása

kísér koporsómba

Így üres a vásznam, durva köveim

Megkonduló némaságom félretaszítva

Egyetlen esélyem maradt: megérinthetlek.

"A macska nagyon is az ember legjobb barátja, de ő soha nem görnyed, hogy bevallja."

- Doug Larson -

Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.

Popper Péter

Juhász Gyula: Van életünkben..

Van életünkben egy nagy pillanat,

Mikor érezzük, mégis érdemes volt,

Ragyog a szemünk és ragyog a mennybolt

S mi elfelejtünk minden árnyakat.

Lehet, hogy minden káprázat csupán

S az ember egy bús életen keresztül

E pillanatot keresi, mely eltűnt

S hiába néz az elillant után.