Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Édesanyám, köszöntelek
most e meghitt ünnepen,
azt kívánom most és mindig,
mindig maradj meg nekem.
Devecsery László
Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.)
Pam Brown
Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok.
David L. Weatherford
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem
az édesanyámat!
Amíg Ő véd engem,
nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó
áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal
dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke
csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem
az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét,
melyből reggel, este
imádság száll Hozzád,
gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét,
mely csak értem dobban,
itt e földön senki sem
szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét,
melyből jóság árad,
Istenem köszönöm
az édesanyámat!
Te tudod, Istenem
- milyen sok az árva,
Aki oltalmadat,
vigaszodat várja.
Leborulva kérlek:
gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek
nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket
áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat
takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám
járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását,
áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát,
melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel
az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem,
legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm
az édesanyámat!
"Te voltál már úgy, hogy azt hitted belehalsz a fájdalomba annyira hiányzik? Szereted tiszta, mély szerelemmel. Hittél neki, bíztál benne, a nap minden órájában rá gondoltál, felnéztél rá, ölelő két karja közt megnyugvást találtál. Lested a gondolatát, remegve vártad a telefonját, éjszaka átbuszoztad a várost, hogy vele lehess. Mindent megtettél érte, mégis vége lett… és nem tudod miért…
Azt hitted az aranyfonál, amivel összekötött a sors benneteket soha nem szakad el… Tévedtél.
És vársz egy jelre, telnek a napok, hónapok, évek.. és Te vársz" -ismeretlen-
„Te egy olyan falat húztál magad köré, ami megvéd ugyan a csalódásoktól
és így a fájdalomtól, de elzár rengeteg szép dologtól. Kizárod az életedből a
boldogság lehetőségét. És szerintem ez az igazi kín, lassan meghalni ott belül….”
Anyukám, anyukám
Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én kincsem, ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te?
Ültess gyorsan az öledbe.
Anyukám szeretlek
Anyák napján Téged
virággal köszöntelek,
és csak annyit mondok:
Anyukám, szeretlek!
Anyukám szeretlek,
virággal köszöntelek,
mint a gyönge gyökér
a jó anyaföldet
Gondoztál nap, mint nap
aztán évről, évre.
Tanítottál dalra, szóra,
szívre szépre.
És ma anyák napján
mint a mag a földet,
életadó anyám,
virággal köszöntelek
Reggel óta tanakodtam
Reggel óta tanakodtam,
mit mondhatnék teneked?
Olyan szépet gondoltam ki,
Elmondani nem lehet.
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem találtam.
Minden, amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban.
Keresd meg azt az embert aki mosolyt csal arcodra,mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz,hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.
Találd meg azt,akitől a szíved mosolyogni fog.
Ahogy az arcát megláttam, megdöbbentem - annyira elgyötört, majdhogynem fájdalmas volt, és olyan hihetetlenül vad és gyönyörû, hogy megint fellobbant bennem a vágy, hogy megérintsem. A búcsúszavak a torkomon akadtak.
(Stephenie Meyer)
“Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörült az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: “Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe…! ” Mi az, hogy “de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világ életükben gyűlölték egymást. “Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a Templom-térre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. “Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty a somfa pálcával – de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty a somfa pálcával. “Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: “Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: “Én igazán szeretlek.” Mi az, hogy igazán, háborodott Dömdödöm. Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem. S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: “Dömdödöm”. Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm…”
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő – részlet –
Nem mások alkotta kotta,
Nem az égi csillagflotta,
Remegõ kezemet
Egyedül Te vezeted,
Aki a kígyótól se félsz
És az almát is szereted...
Ákos - Asszony
Nem mások alkotta kotta,
Nem az égi csillagflotta,
Remegõ kezemet
Egyedül Te vezeted,
Ne mondd ki a nevedet,
Te vagy az Asszony,
Akit szeretek.
Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért?
Wass Albert
Mámor
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szívét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.
És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.
Stephen King
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen
Wass Albert: Magukrahagyottak
Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket és nem sírni,
amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb...
Akivel nem lehetett beszélni többé, akinek nem lehetett megmutatni egy különösen szép világot, akivel nem lehetett együtt hallgatni a madarak vidám csivitelését a park bokrai között, annak a lelki létezése kevés vigasztalást nyújtott az ilyen napokon. Annak a halálát szinte érezni és tapintani lehetett. Mindegy, hogy távozása óta mennyi esztendő telt el, s a megszokás apró pókhálószálai mennyire takarták el látszólag a hiány okozta űrt: az üresség, amit maga mögött hagyott, fájdalmas valóságként sajdult föl újra az asszony szívében...
Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.
LGT