Írjunk bátran verset, bármiről... (fórumjáték)

Semmi kedvem semmihez,

Ne érjen senki a kezemhez.

El kellene rendeznem a dolgaim,

1hónapja hiányol már a nagyim.

Hagyjon inkább mindenki békén,

Mérges leszek még a végén...

Költ a költő,

pénzt is sok nő,

arcán felhő,

gyere jenő,

kell a mani,

majd hoz Pali,

ha a Jenőd

egyszerű csőd.

Kicsi kocsim bekrepált,

Jó hogy mérgében el nem szállt.

Most szomorkodik kinn egymagában,

Szívesen beledugnám inkább a párnámba.

Folyik a szó belőle,

nincs szüksége levegőre,

kérdés sem kell,csak beszél,

hadar,darál,s bebeszél

neked mindent,ha hagyod,

s időben ott nem hagyod.

Érdekes látni mit írtam régen,

az embernek milyen gyakran változik a véleménye:)

Kíváncsi leszek hogy alakulnak a dolgok,

Szilveszterre talán mindent világosan látok.

Jár a szája,dől a szó,

beszél,beszél kis Kató.

Leszedi a keresztvizet rólad,

becsületed kemény hóként olvad.

Nyissz-elnyisszantod a szerelmet?

Ne tedd!most már csak jobb jöhet,

hidd el,aki neked rendeltetett,

értékelni fogja érző szívedet!

Férfiaknak hinni nem lehet,

távol áll tőlük becsület,szeretet.

Talán csak én vagyok béna,rosszakat fogok ki,

Ezentúl nem állhat velem szóba bárki:)

Vagy nem is kell inkább senki,

legalább senki nem csap nálam hisztit.

Bármi,bárki

vetted?-Márki

szerinted mindegy ki jöhet,

ki kéri most a szívedet,

ígér örök boldogságot,

mevalósított,örök álmot,

csodálatos csúcsokat,

vigyázz!-elbuksz álmokat!

Szerintem ennek vége van.

Valahogy le kell zárnom magamban.

De nagyon nehéz nem gondolni rá,

A szívem napok óta gyorsan kalimpál.

Füstbe mentek a közös terveink,

Ő biztos nem gondol erre,csak egyet legyint.

Megfogadtam nem reagálok semmire,

Érezze csak mit veszíthet nélkülem.

Talán mégis van remény,

végre egy jó esemény,

szívem tele örömmel,

orrom illatfelhővel.

Pedig csak egy mosoly volt,

átölelt és megcsókolt,

érdeklődött hogy vagyok,

s megvárta-válaszolok,

napom így lett teljesebb,

nem nehéz ez,emberek.

Tél

Csak

Hó

Tavasz

Jő

Jó

hull a hó és hózik,

vajon az én uram nőzik?

Leselkedjek utána,

vagy hagyjam a bajába'?

hull a hó és hózik,

vajon az én uram nözik? :D

Nincsen pénzem,se gatyám,

itt is hagyott a babám.

Talált nálam szebbet,jobbat,

öregebbet,gazdagabbat.

Nehéz a szívem,rosszat érzek,

súlyosan nehezedik rám a végzet,

szüleim betegek,gyengék nagyon,

aggódom és jókedvem hátra hagyom.

Kecsesen lépdelt a mezőn,

Szomorúságot nem lehetett látni e Nőn..

Haját a szél borzolta,

Simogató szellő átkarolta,

Kacagásától volt hangos a végtelen,

Boldog volt,de tudta,szerelme a Férfi iránt reménytelen...

Négy óra és sötét van,

nagyon csúnya kedvem van.

Nem vár senki,hideg van,

A kedvesem messze van.

Itt az ősz,színesek a fák,

már csak emlék néhány szép virág,

hajnali ködök és hidegek,

iskolába sietnek a gyerekek.

Nagyon nem írtok verset :)

Most nekem sem jut eszembe semmi...

Szia!

Köszönöm szépen,örülök neked,és várom verseid ha időd engedi..Nagyon szép vers.És szomorú is.

Szia Liszti!

Nem vagy egyedül , ide-ide nézek napközben , csak időm nem volt verset feltenni. De ami késik , nem múlik.

Édesanyámhoz írott verset teszek fel. Előre szólok, nagyon ritkán írok zárt verset, ezért se rím, se egyező szótagszám nincs.

Anyám

Törékeny, pici asszony voltál,

csöppnyi Anyám, -

méz ízû gyermekkorom ôrzôje.

Kezed hûsítette lázas homlokom,

mesét szôttél körém,

hogy ne lássam a kemény életet.

Foszlos kalácsod,

vasárnapi asztalon,

két dolgos kezed

soha sem pihent.

Sikerem - örömöd volt,

bánatom könnyeddel mostad,

életem volt a Te életed.

Én nôttem és Te fogytál

s távoztál túl a csillagok közé,

de itt hagytad nékem

a gyerekkor tündöklô,

tarka virágait.

Jól elvagyok egymagamban,

nem baj írok lankadatlan.

Tudom senkit nem érdekel,

de szövegelek ezerrel.

Jó éjt újra ,mondom.

Ma sincs már több gondom.

Nincs itt senki,nem baj mondom,

ez már nem is az én gondom.

Lassan lecsukódik szeme,

megkeresem ágyban helyem.

Aki fáradt tegyen szintúgy,

holnap is lesz egy nap amúgy.

Folytatódik majd a móka,

de most térjünk nyugovóra.

Nincsen könnycsepp két szemeden,

nincsen látom, és nevetem

ahogy játszol most énvelem,

és elringat majd két kezem.

Aludj csendben csak aludj majd,

anya elhesseget tőled minden bajt,

csukd le szépen a két szemed,

én itt maradok veled.

Ne félj addig míg engem látsz,

megadok mindent amire vágysz,

szeret anya csak tégedet,

és veled az Életet.

Boldog leszel és az is vagy,

csak most cserben ne hagyj,

tudod most már csendben vagyunk,

és nagyokat szuszogunk.

Látom s hallom már alszol rég,

és én óvlak mint mindig még,

lassan betakarlak s nézlek boldogan,

remélem életed mindig lesz gondtalan.

Mit mondhatnék fáradt vagyok

fáradt de ezt úgyis tudod.

Nem tudom hogy mit gondoljak

elegem van mit ne mondjak.

be is fejezem a verset,

nem teszek rád sem több terhet.

Hidd azt hogy minden rendben van,

és az életünk sínen van.

Igen,hát az utolsó sor kicsit sántít,de most így jött ki..