Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetős fórum)

Nekünk hatalmas szőlőkapánk volt a sorközi kapálásra...párom olyan ügyesen szántott(fülke nélküli kis gép,TZK),hogy alig kellett kapálni,csak a tőket kellett kitakarni.

Hja...a főnökasszony nem bírta a tempót...😁

Valahogy így vagyok én is...keresem a kedvenc tollam...párom kérdezi mit keresel?...mondom a tollamat! Mire ő...nem az van a kezedben? Ránézek a kezemben a tollra...de,ezt keresem!

Aztán valamit elteszek ide,itt biztos megtalálom,majdnem szem előtt van! Ahha...simán elfelejtettem a "tuti" helyet!😁

Még a kutya etetése is gondot okoz.

Igaz, volt egy olyan kutyánk, hogy itthon mertük hagyni a szomszédokra. Azt a kutyánkat mindenki szerette, barátságos lénye volt.

A komondor még kibírná, hogy másfél napra itthon marad, talán egy emelt adag száraz táppal is, és az itatást is meg tudnám oldani, de attól félek, ha bánatában kiszabadul a portáról, mi vár engem, ha hazaérek.

Így már világos!

Ó, én is mennyit tudok keresni olyasmit, amit valamiért a jól megszokott helyéről máshova tettem!

Ebbe néha csak egy pillanatnyi másfajta logika vezérel, aztán keresek, keresek sokáig.

Mert ugye géppel a sorközök gazolását csak úgy csinálták meg, hogy a sor mellett mindkét oldalon kb. 50-60 cm-t kihagyott a gép, nehogy a tőkét is elvágja. Azt a rész kiskapával = karasolóval kellett gazolni. És ugye ha nem csináljuk, az acat, + folyófű, és társaik megölik a tőkét...

Egy alkalommal minket irodistákat is kihajtottak a Tsz földjét karasolni, mert emberhiány volt éppen. Beálltunk a sorokba, én is elkezdtem a magam tempójában, mikor a mellettem levő sorban levő csaj utánam szól: ne olyan gyorsan. Miért is? Mert a főnökasszony nem bír olyan gyorsan haladni, és nem szabad őt megelőznie senkinek. Én se tegyem, ha jót akarok magamnak! Na puff. Már az is baj, ha dolgozik az ember???

Apámnak is,nagyszüleimnek is volt szőlő,en csak szüretelni jartam,a pasik megcsináltak mindent. Na,aztan mikor férjhez mentem,mennem kellett a párom szőlőjébe...egyedül a metszést nem csináltam,párom traktorral permetezett. Aztán az ideg...elég ember lesz-e szedni,elég kaját készítettem-e,sötétedés előtt végzünk-e,mennyiért veszik át...Volt,hogy szakadó hóban szedtünk,volt,hogy megfagyott a szőlő,azt jégbornak vagy minek vették át...

Hú,anyósnak még répát is voltam kapálni...mikor megláttam a sort...végtelen hosszú volt,nem is lehetett latni a végét...

Ne is emlegesd a szőlőt. Fél hold, 650 tőke, magas-műveléssel. Egyedül, csak a szüretre hívtam/fizettem embereket. És a 3 fm-es sortávokat rotálta, gazolta a Tsz. gépe. Persze azt sem ingyen.

Magunk ültettük 4kézláb a gyökeres vesszőt, és mire éppen termőre fordult volna, januárban lett 2 hétre -20, -22 fok, elfagyott az egész. Tőből visszavágni, és kezdhettük a termő-ágat ismét nevelgetni... olyankor senkinek nem jut eszébe, miből is fog megélni a termelő.

Nekünk meg a szőlő kilójáèrt adtak 50-80 Ft-ot...

Nem is bánom,hogy eladtuk,rengeteg munka és pénz vo

T vele/benne...pedig saját permetezőnk és traktorunk volt .

Erről eszembe jutott: egy alkalommal egy garázsboltban vásároltam, nénike 2 üveg colát vett, csak azt nézte, hogyan fogja tudni egy nekifutásból hazavinni. Mint kiderült, előtte nem sokkal szívvel műtötték, és pár háztömbbel arrébb lakott.

Segítek én, mondom. De még a 3. emeletre is fel kellene vinni. Akkor felviszem oda is! És elindultunk. Közben kiderült, hogy a fiával pár évvel korábban egy munkahelyen dolgoztunk... addig-addig behívott a lakásba, és a szekrény tetejéről leemelt 2 db. kissé öreg almát (február közepén) és hálából nekem adja. Nem akartam elfogadni, de olyan hálásan és olyan jó szívvel adta. Pedig februárban ő sem ingyen vette, egész biztos. De olyan hálás volt ő is, és azok után én is... jó dolgok ezek. Csekélység, amit tettem, de olyan jó vissza emlékezni az ilyen kis apróságokkal mennyi örömet is tudunk szerezni másoknak is, magunknak is.

Akkor most remélem felírtad!☺

Én a szomszéd mamitól vettem a tojást 40-ért,de sokszor csak ugy kaptam,mert én intéztem neki az irvossagfelíratást,kiváltást,bevásárlást,vigyáztam a férhére,míg fodrásznál,egészségházban volt. Hatalmas tojások voltak,de a fia màr elvitte a tyúkokat,mert a mamika sokat esett,szédikézik,megöregedett a lelkem!

Most mar a P*nny-ben és a L*dl-ben veszem...nem is rudom hol mennyi...párom a "szemem",mert én már nem látom.

Sosem felejtem el, a Konzervgyárban egy éjszakás műszakban találtam a léüzem mellé kikészítve csodálatos őszibarackot. Kb. egy köbméteres nyitott faládában voltak, csak úgy beleöntve, ökölnyi, gyönyörű egyforma, édes, lédús őszibarack. Vagy 4-5 láda.

Enni bármit lehetett, szabadon, de hazavinni nem. Abban az éjszakás műszakban az a barack mentett meg, frissített, energiát adott.

De amikor belegondoltam, hogy ezekért a termelő mennyit dolgozott, aggódott az időjárás miatt, örült a remek termésnek, aztán légyümölcsként vették meg tőle fillérekért, elszorult a torkom.

Csak azt kívántam, és kívánom ma is, hogy picit megérezze az én hálámat és köszönetemet.