Hogyan nevelem majd a gyermekem? (beszélgetős fórum)

Nemrég történt:

Rohanok a gyerekhez a bölcsibe, már mondom neki a bölcsibe, valószínű lekéssük a sárga (távolsági) buszt, és csak kékkel (BKV) tudunk hazamenni. Válasz: okéééé Anya.

A sárga busz hátulját látjuk, ahogy kifordul, lekéstük... Erre az addig nyugodt, jókedvű fiam a járda közepén nekiáll hisztizni, hogy ő sárga busszal AKAR hazamenni. Hiszti: lefeküdt a földre, úgy toporzékolt (állva elesne, rafkós a gyerek :-))), és közben sírt, üvöltött... Én röhögőgörcsöt kaptam, mert ilyet még nem csinált. Mondhattam én neki bármit, semmivel se hatottam meg, közben gyűlt a tömeg körülöttünk... Kaptam a jótanácsokat meg a beszólásokat (megfázik, jujjj de hisztis, meg egy Anyuka "oktatta" a gyerekét, hogy TE milyen ügyes, okos vagy, hogy nem hisztizel :-)) stb...), de nem igazán érdekelt csak az, hogy ezen legyünk túl. Végül három táskával, szatyorral a kezemben a vállamra kaptam (mivel mint egy rongybábu, úgy viselkedett), ott folytatta a rúgást, ütést, üvöltést, közben csitítotam, meg hogy elment a busz, megyünk kékkel, még ha a feje tetejére áll is... Cirka 2 perc után eljutott a tudatáig a vállamon üvöltve, hogy ez nem jött be, így egyik pillanatról a másikra abbahagyta, és a kék buszra egy nyugodt gyerekkel szálltam fel :-).

A földön fetrengés cirka 5 percig tartott, a cipelés meg 2 percig :-).

Egyébként nem hisztis, de neki is vannak rossz napjai :-)). Szerintem nem kell/lehet elítélni valakit - akár Anyát, akár gyereket - mert valaki lát az életükből egy-öt percet.

A DM-es történethez:

Nekem a Schleckerbe zsongott be már nem tudom miért. Én is úgy viselkedtem, mint az Anyuka, akit leírtál. Hamar abbahagyta. Én nyugodtan vásároltam, beszéltem hozzá, hogy gyere, keressük meg a popsitörlőt, stb... Közben üvöltött valamiért. A pénztáros meg a biztonsági őr rám mosolygott, én meg mondtam, hogy bocsi, de kicsit hangos a gyerek, de már megyünk :-)).

Szerintem az egész tolerancia kérdése. Én is látok hisztis gyereket, nem is egyet, de lehet hogy tíz perc múlva egy nyugodt gyerekkel találkoznék. A fiam ha hisztizik, akkor mindent bevet, de nem jut vele messzire, engem nem hat meg. Én is mindent megbeszélek vele, már petesejt-érlelés közben is meséltem neki a történéseket, hogy mit csinálunk és mi történik :-).

Hosszú lett, bocsi, de hallgattassék meg a másik fél is :-)))).

Szívemből szól a cikked.Mennyi-mennyi elhatározás volt..... és hol vannak azok ma már...:D

De sokat tanultam a kis Macimtól és még mindig tanulok

Nekem nagyon tetszett a cikk. Az ember az első babájával terhesen annyi mindent eltervez, hogy mit hogy fog majd csinálni. Aztán nem biztos, hogy ez így is lesz. De szerintem a gyerekneveléshez kell a nagyfokú rugalmasság is.

Én ragaszkodtam az anyatejhez. Megküzdöttünk érte rendesen végig, de sikerült!

Azt mondtam, cumi az aztán egyáltalán nem. Mikor hasfájósan üvöltött, és a cumitól megnyugodott 10 percre, kapott cumit. Mikor nem lehetett rá télen kesztyűt adni, mert szopizta az ujját, kapott cumit. És mégsem szokott rá.

Azt gondoltam, az én gyerekem nem fog a földön fetrengeni a hisztitől, mert szép szóval le tudom beszélni róla. Hát - egyelőre - nem tudom, de próbálkozom. 1 évesen teljes hisztit bírt produkálni. Felveszem, magamhoz szorítom, és próbálom megbeszélni vele, hogy ha hisztizik, nem tud közben sétálni vagy pl. falevelet gyűjteni vagy hintázni. Általában egy idő után megérti. De legközelebb megint hisztizik, ha nem rögtön és azonnal az van, amit ő akar. Remélem idővel megérti, nem ez a jó módszer a problémákra.

Úgyhogy lehetnek az embernek elvei, és megpróbálhatja betartani is őket, de ez nagyon függ a gyerektől is szerintem. Egy "angyalkát" azért össze sem lehet hasonlítani egy kis "zsarnokkal". De attól még a szülei mindkettőt ugyanúgy szeretik, és ez a lényeg!

Mi is pont így csináltuk csináljuk,és nekünk is bejött.

Sok szülőt ismerek,akiknek addig tart a határozottsága amíg a gyerek nagyon nem hisztizik.Aztán feladják.Inkább megkapja amit akar,csak hagyja abba.Aztán csodálkoznak,ha kis zsarnok válik belőle,aki nem ért a szép szóból,és mindenhol mindenért hisztizik,nem tud normálisan viselkedni,mindenki agyára megy bármerre mennek vele.

Ahogy olvaslak benneteket már biztos vagyok benne, hogy nagyon jó gyereket kaptam az égiektől: Az én kisfiam(2,5 éves) is szokott hisztizni, de mi mindent meg tudunk beszélni. MEgelőzöm azokat a helyzeteket, ami hisztibe csaphat át: pl ha a boltban vagyunk, akkor egy, max két dolgot veszek neki, de csak apróságokat. Ha már több dolgot akarna betennio a kosárba, akkor szólok neki, hogy Te ma már kaptál pl egy rudit, meg egy napraforgómagot. Valamelyiket vissza kell tenni. És ő válogat a kosárnál, hogy melyiket is szeretné megkapni. Az utcán, ha mást akar, mint én, másfelé akar menni, mint én, vagy egyszerűen leragad valahol, és nem akar jönni, akkor csak szólok neki, hogy "köszönj anyának, mert anya megy tovább". Ez baromi hasznos. Az, hogy én köszönök neki, semmilyen hatással nincs rá, de ha már neki kell köszönnie, az tudatosítja benne, hogy tényleg otthagyom. Azonnal indul utánam.

Ha itthon hisztizik valamiért, és már megy az üvöltés, egyszerűen elmondom neki, hogy ebben a szobában- konuyhában, nem hisztizünk. MEnj át a saját szobádba, ott lehet csak. Ez is mindig használ: egyedül semmiértelme, hogy sirjon. Ami még be szokott jönni, az az, hogy "most pont úgy viselkedsz, mint a picibabák. Pici baba vagy?" És ő már természetesen nagyfiú, ha pici babának nevezzük, akkor egyből zokon esik neki, és abbahagyja.

És ami a legfontosabb, hogy minden egyes hisztizés után, vagy rossz dolog után, amit csinál, mindig elmondjuk, hogy miért rossz az, amit csinál, veszélyes, vagy épp más oka van. De mindig megbeszéljük vele. Ez az alapja annak, hogy többet ne forduljon elő, és megértse, miért is nem szabad!

A hisztire kaptam egy jó tanácsot és be is vállt nálam. Bár nincs gyerekem, elég sokat vagyok az unokaöcséimmel, és az ők is ezt alkalmazzák. A hisztizik akkor én is kezdjek el hisztizni, utánozzam őt. Azon nagyon meglepődik majd és abbahagyja. Ezt alkalmazom én akár hol vagyunk, nem érdekel, hogy mit mondanak az emberek, bár sokszor vicces!

Egyébként nagyon jó a cikk és nagyon igaz.

Örülök, hogy ilyen sokan hozzászóltatok. Ezt a cikket máshova írtam először, de ott semmi visszajelzés nem érkezett (nem olvassák ennyien), már kezdtem feladni és abbahagyni az írást...

De visszakanyarodva a hisztihez: 20 hónapos a lánykám és ezzel együtt járva, rettentő kíváncsi, mindent megfog, megkóstol (jajj ezt már nagyon unom!), és megszagol. Egy bevásárlóközpontban ide-oda szaladgált, minden polcról levett valamit, mindenkinek nekiment. Ha fogjuk a kezét, vonyít, mintha bántanánk, az észérvekkel még nem érünk el semmit. Apukája megelégelte a dolgot és berakta a kocsiba, aminek egy oltári hiszti lett a végeredménye. Tőlünk zengett minden, többen megjegyezték, hogy milyen hisztis, biztos minden megvan engedve neki és most valamit nem kapott meg. Pedig nem engedünk meg mindent, vannak korlátai, amit Ő egyáltalán nem visel el, és hisztivel válaszol rá. Ami persze minket nem befolyásol, ezzel nem ér el semmit. Kb. 2 perc után abbahagyta és ismét egy kis angyalka lett... A lényeg, hogy a többiek csak ezt az egy pillanatát látták, és ebből vonták le a következtetésüket, hogy milyen elkényeztetett gyerek. Annak, akinek még nem csinált hasonlót a gyermeke, vagy szerencséje volt, vagy jobban csinál valamit, vagy más a kicsi egyénisége, vagy mindez együtt...

Azt hogyan tudod elérni?

Adj tanácsot.

Szia!

Nekem is tetszik a cikk,akár az én elveimet írtad volna,nálunk van ami megvalósult(mert Réka úgy igényelte) van ami nem.

A legfontosabb dolog a világon,hogy nyugodt szülőként feltétel nélkül szeresd a gyermeked,történjen bármi!

Ez az én tanácsom minden kezdő és gyakorló szülőnek.

Nekem is nagyon tetszett a cikk, nagyon aranyos és igaz is lehet, bár nekem még csak pocaklakóm van. De hasonlókat a várandósság alatt én is megtapasztaltam...ha nem is elvek, inkább ugyebár a különböző médiák által közvetített hiper-szuper okosságok, hogy hogyan lehet ideálisan terhesnek lenni: kismamatorna, jóga, relaxáció, légzésgyakorlatok, gátizomtorna, vitaminok szedése, omega3,mert jót tesz a fejlődő kis agynak, beszélgess a magzatoddal, hallgass Mozartot, ringatózz a hintaszékben, gyönyörű tanácsok, de ha mind meg akarnám valósítani (többségüket meg akartam:-)), komplett 24 órás bűvészmutatvány lenne az életem. Elvek kontra okosságok,jó tanácsok én is hallgatok a

szívemre:-)(eszemre) és teszem, amit diktál. Azt hiszem, ha baba kinnt lesz, ahogy a cikkíró is írta, helyzet csak fokozódik:-)

Ebben a világban sajnos elég nehéz a gyermeknevelés,de elsősorban a szülő feladat ezt szabályozni, csak a külső hatásoktól kell félteni, mert bizony a sok rossz, ami van az teljes mértékben hatással van a mai generációra és amit látnak az rájuk ragad. Ezen kivül még sok mindentől kell óvni őket, mert hiszen a cél, hogy majd rendes felnőtt ember váljon belőle. A mi időnkben ez különösebb akadályt nem jelentett, mert minket még jobban lehetett kordában tartani és fegyelmezni. Ma már ez másképpen müködik.

Üdv.Ágnes

Igen,a genetikai adottságok....

ez biztos,hogy meghatározó a viselkedésben,hiszen mindenki egyedi tulajdonságokkal jön a világra.

De azokon amik nem annyira előnyösek,vagy a gyerek életében a hátrányára válnak,talán lehet alakítani megfelelő hozzáállással.De mindenkinek magának kell ismernie a gyerekét,hogy megtalálja a helyes módszert.És nagyon igaz,hogy már a fogantatáskor hatással vagyunk a gyerekeink életére,nem mindegy,hogy hogyan várjuk Őket,hogy milyen "körülmények"közt tölti el a 9 hónapot az anyja hasában.Szeretettel örömmel várjuk,vagy nem kívánt gyerek és elutasítással.Nálunk van a családban egy örökbe fogadott gyerek,Ő nagyon szélsőséges eset pl.Unokatesómék 10évet vártak rá,most 16 éves,és elváltak miatta.Ő már egészen kicsi korában is kezelhetetlen volt teljesen.De azért talán szeretettel odafigyeléssel,megfelelő bánásmóddal a legtöbbjüknél lehet eredményeket elérni.

Hát elég baj ez sokaknak,ha csak ilyen sok idő múlva jönnek rá ha valamit elrontottak.Ne vedd magadra,mert nem konkrétan neked írom,csak általánosságban.De a mostanság divatos "nagy szabadelvű nevelésnek"látszik az eredménye.

Körül lehet nézni az iskolákban, a fiatalok között.Elkeserítő a helyzet szerintem.

És maximálisan a hátrányukra válik.

Én azt mondom,azért vagyunk mi szülők,hogy próbáljunk helyes utat mutatni a gyerekeinknek.És a mi hibánk ha pl tanárverő diák lesz belőle,nem tisztelettudó,önző....stb.

Sziasztok! Mi is nagyon sok elvet állítottunk fel, még a születése előtt. Aztán próbáljuk is betartani azokat.

Cumival én is igy voltam pont, most már talán leszokunk róla. Csak alváshoz kapta meg eddig, most már másfél hete ahhoz sem kell. - cumi elv elrontva.....

Sírás: én mai napig nem hagyom sirni. HA valami baj van megbeszéljük (2,5 éves). Kiságyban sem hagytam. Inkább elmagyaráztam neki, hogy nemsokára visszajövök, addig szépen ügyesen eljátszott. Érdekes, de mindig megérti amit mondok neki.

Telefon: soha nem fogunk telefonálni, ha mellettünk van: ez 6 hónapos koráig tartottuk: nem telefonáltunk vele egy szobában. simán tartható.

tv: nagyon sokáig elbarikádoztuk előle a tvt, hogy ne lássa. Nálunk napközben egyátalán nem megy, csak este. Nyár óta nézhet mesét, csak olyat, ami nekivaló, pl Ugrifüles, Thomas, Gyerekdalok, mondókák, de azt sem sokat, nem napi szinten!

Cukorka- csoki: ő bizony ilyeneket nem ehet, és nem is fog! De bizony: imádja az étcsokit, kb hetente egyszer kap két kockát. Cukrot nem kap, bolti édességet- kekszet is csak nagyon- nagyon ritkán- 1-2 havonta. Inkább megsütöm.

Sokat leadtunk mi is, de azért nagyvonalakban tartható az, amit elképzeltünk. Persze ez gyerekfüggő is.