Hogyan nevelem majd a gyermekem? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

ÉN azok mellett vagyok akik azt mondják hogy fuccs az elveknek ,sajnos itt igazán a gyerekek és génjeik határozzák meg a nevelési módszereinket és azoknak eredményét. Három saját gyermekem van és nevelőszülőként 7 napos kora óta nevelek egy babát .már 15 hónapos.Elhihetitek ugynazon módszerekkel próbálom őt is nevelni ,tanítani mint a sajátjaimat,semmi különbséget nem érzek a saját és nevelt gyermekem közt,de mégis a viselkedésük közt akkora szakadék van ami számomra is megmagyarázhatatlan. Az én fiaim mindíg nyugodt ,jó gyerekek voltak bárhova el tudtam velük menni,még a fodrásznál is végig csücsültek a babakocsiban míg szépültem,de ez a baba más .NEm tudunk vele kimozdulni ,üt -vág ,hisztis ,sikít ,sokat sírdogál ,de azért nagyon imádjuk.HIggyjétek el hogy az anyaméhben eltöltött 9 hónap nagyban meghatározza egész életünket. Ezért azt mondom minden kismamának ,próbáljon a lehető legnagyobb nyugalomra törekedni ,beszéljen a babájához ,simogassa a hasát és gondoljon rá mindíg sokat míg a szíve alatt hordja ,mert ez az időszak is mint a többi pótolhatatlan lesz számukra. Számít hogy hogyan várjuk gyermekünket. Nekem elhihetitek!

Azt hiszem ez így van rendjén. Könnyű gyerek nélkül kitalálni dolgokat, aztán úgyis mást hoz az élet.

Azt hiszem az a legfontosabb, hogy közben ne felejtkezzünk el arról, hogy azt a kicsit (aki épp üvölt a lábunknál - esetleg), nos őt bizony mi akartuk magunknak. És nem azért üvölt,h ogy minket idegesítsen, csak még a maga kis világában él és azt akarja, hogy neki legyen jó. A főzés és mosogatás bizony nem érdekli. A két nagy után, a kicsinél már tudom, hogy a legtöbb mindent el lehet érni (nem 100%-ban persze), ha okosak és higgadtak tudunk maradni. A figyelemelterelés, és a "segíts anyának légy szíves" legtöbb esetben működik. Kis akarnokom ezt még egyenlőre beveszi :). Na már nem mindig. De édesek és szépek. És olyan hamar megnőnek. Addig kell szeretni és terelgetni őket, amíg lehet.

Helló!!

Nagyon tetszik a cikk!!!

Jól összefoglaltad a fontosabb elveket amiket az ember elhatároz, mielőtt megszületne a gyereke. Aztán az élet, más forgatókönyvet diktál. :-)))))

Köszi !!

Nálam minden elv igaz és a valóság, ami a cikkben volt :))

Sose voltam igazán következetes, csináltam ahogy épp láttam hogy jó.

Aludt 8 hetes kora óta éjjelente és igaz cumizik meg tévézik de ezenkívül szerintem nem egy elveszett gyerek.Okos és tanulékony, meg aktív nagyon.

Sokszor az a tapasztalatom akit nagyon irányítanak,és mindig ott van apuka anyuka hogy mit hogy kell, azoknak nehezebben megy majd a beilleszkedés, mert nincs ott anyuka, apuka hogy megmondja mit csináljon, persze arra az igazi burokban nevelésre gondolok, meg azokra az igazi régi elvekre, amiket szerintem azért sokszor túlzásba visznek.Nem vagyok laza anyuka, de igazából nem csinálok nagy gondot a nevelésből, szabad elvekben hiszek.Választás elé állítom és nem azt mondom hogy ez van és kéész.

Mindenkinek megvan a maga nevelési módszere, valakinek könnyebb, valakinek nehezebb, de mivel minden gyerek más és minden szülő is más, mindenki máshogy érzi jónak.

A végeredményt meg olyan 20 év múlva megtudjuk :)))

Hát igen, Én szerencsés vagyok, bár higyjétek el, hogy nekem sem egyformák a gyerekeim. De szerintem hülyeség elvből olyan dolgot ráerőltettni a gyerekre, amivel csak rossz vágányra kerülünk a gyereknevelés során. Nem minden gyereknek válik be az elvből nevelés. Kicsit hagyni kell a saját személyiségét is kibontakozni. És ez kezdődik a cumizásnál. Pl. Én engedtem volna a cumizást, de egyik sem akart. Amikor a lányom 3 éves volt, akkor azt mondta Ő cumizni akar. ( milyen csúnya látvány egy 3 éves cumival a szájában?):) Erre Én elmentem, vettem egy cumit és bedugtam a szájába. Ő is érezte hogy ez hülyeség, ezért kivette a cájából és a babája szájába próbálta beletömni.:) Soha többé nem mondta hogy cumizni akar. A fiam 8 éves lehetett, amikor asszisztált egy körömlakkozásomnál. Azt mondta, hogy neki is fessem ki a körmét. Erre persze a legtöbb anyuka felháborodottan azt mondaná, hogy: " Ez lánbyoknak való." , de Én kifestettem a körmét. Nézegette egy pár percig, majd lemosatta velem.:)

Most annyit teszek azért hogy a gyerekeim " jó" gyerekek is maradjanak ( Tamianyu hozzászólására vonatkozóan), hogy másodikus koruk óta nem engedem nekik a napközit. A suliból túl sok rosszat lehet tanulni( pont a különböző etikai normák szerinti nevelésből adódóan), hogy csak annyit vannak suliban, amennyit nagyon muszály. Utána olyanokkal vannak, akiket Ők " válsztottak" maguknak közösségnek.

én a harmadikat várom. soha nem terveztem el igazán semmit velük kapcsolatban. az elsőt a széltől is óvtam, a második pedig csak úgy nő. :) a nagyobbik még csak 4éves, de már egy abszolút önálló személyiség. az általad felhozott elvekből nálunk nem volt gond a tv-vel és a cumival. cumizott de lerakta, a tv meg nem érdekli, pedig szinte állandóan megy a környezetében. a kicsi 9hós. na ő már inkább rábámul a tv-re és cumizik. majd lerakja ő is egyszer. a tápszert nem tudtam kikerülni, gyakorlatilag csak napok voltak amikor elég volt nekik a tejem. nincsenek velük szemben elvárásaim. azaz egy van. mindig maradjanak ilyen mosolygós, boldog gyerekek mint most! és ha ehhez bármilyen segítséget megadhatok megteszem! legyen az egy hamburger vagy bármi.

amit általában eltervezünk mi szülők, hogy n azt biztosan nem. :)

én most várom az elsőt... és nem fog cumizni, nem kap tápszert és nem fog tvzni. 2év múlva jelentkezem mi valósult meg ebből. :))))

grat a cikkhez, nagyon tetszett!

Én is erről beszélek nagyjából,de úgy látom sokan nem értik.Habár amíg nem volt gyerekem,nekem sem voltak határozott elveim a gyerek neveléssel kapcsolatban.Volt amiben biztos voltam,hogy így vagy úgy csinálom majd,vagy így vagy úgy semmiképp(ezeket nagyjából sikerül(t) megvalósítani),a többi meg nem foglalkoztatott annyira,nem terveztem előre.

Viszont sokat beszélgettem az egyik óvónénivel,aki még nekem volt óvónőm,majd a nagyobb és a középső gyerekemnek is.Azt mondja,ha nem menne már nyugdíjba pályát változtatna.Egyszerűen össze nem lehet hasonlítani amilyenek most a gyerekek általánosságban,és 30-40 évvel ezelőtt amilyenek voltunk mi.Katasztrófa a helyzet az iskolákba,és nagyon sok családba is.De akkor szerintetek ez hova vezethető vissza?Mert szerintem a családból ered minden,aztán jön az "élet".

És Linamelinda példája nagyon jó.Nem hiszem,hogy eddig muszáj eljutni sokaknak.

Sok mindennel egyetértek a cikkíróval, én is írhattam volna (kivéve a cumi, mivel a fiam nem akarta, én igen :-), illetve a tévé, amit másfél éves koráig nem látott bekapcsolva).

Tamianyuval is egyetértek, és szerintem ez nem ellentmondás.

A fiam szokott hisztizni a boltba, mivel a Mama drága minden szart megvett neki, amit a gyerek meglátott, és kiejtette a száján a szót, hogy vedd meg!!! Így már Mama nélkül járunk vásárolni, és azóta van hiszti, mivel mi nem vesszük meg a kiszemelt játékot... Most lelkiismeretfurdalásom van Mama végett, mivel ő egyedül nem tud vásárolni, de van két testvérem, oldja meg, én már szóltam elégszer, hogy ne vásárolgasson. Én mondom a gyereknek, hogy felőlem végigüvöltheti, én vásárolok, ha gondolja segít megkeresni pl. az olajat. Cirka a fél áruházon végigjutunk üvöltve, a másik felén meg megnyugodva. Most már egyre rövidebb ideig cirkuszol. Az öklendezéses hisztitől kezdtük!! Lehet mondani hogy kegyetlen vagyok stb... (Mama mondja), de mivel az elveimmel, pénztárcámmal igencsak ellentétes, így ez van.

Bocsi, hogy hosszú voltam :-)).

Egyébként nekem tetszett a cikk.

Aki azt mondja hogy még sose engedett az elveiből az szerintem nem mond igazat. :-))

Nekem két gyermekem van, egy 12 éves fiam, és egy 10 éves lányom. Most várom a harmadikat. Nekem nem voltak elveim, arra gondoltam, majd valahogy egymáshoz hangolódunk a gyerekekkel. És bevált. Mindkét gyermekem olyan, mint amilyenről minden szülő álmodozik. A környezetünkben viszont sok szülőt látok a gyerekével " szenvedni". Nem nagyon értem, hogy fajulhattak köztük a dolgok így el, vagy hogy a szomszédban a 6 éves kislány miért olyan akaratos és miért üvölt mindenért, és a tehetlenséget látom a szülei arcára írva. Sosem voltam a gyerekeimhez túl szigorú, mindkettő mondhatni el van kényeztettve, és soha nem kellett egyiket sem megütnöm. ( még a fenekére sem kellett csapnom) Mégis minden területen jól teljesítenek, bárhol tudtak viselkedni egész kicsi koruk óta, soha nem szégyenkeztem a viselkedésük miatt. Mindenhol mindenki el van tőlük ájulva.

Viszont van egy mondás, miszerint: " Amikor vártuk a babát, arról álmodoztunk, Ő majd orvos lesz, vagy ügyvéd. Aztán betöltötte az 5. évet és arra gondoltunk, majd lesz belőle egy jó autószerelő. Most hogy 10 éves, imádkozom, hogy ne kelljen a börtönben látogatnom." :) És ez nemcsak egy általános mondás, de a környezetünkben látom, hogy megállja a helyét a szülői álmodozás.:)

Szia

Jókat mosolyogtam a cikkeden..))

tök igaz amiket leírtál..van egy mondás amit a 9-es hsz-ben lehet olvasni.....na ez a fő igazság...

és még várjál amíg még kamasz lesz....))

Jó cikk lett!Van benne igazság.

Én mondjuk nem tervezgettem,alkalmazkodtam hozzá és az adott helyzetekhez.Csakis egy elvet tartok meg a mai napig is:hiszti NINCS!Valamit valamiért,de nem hisztivel!

Sziasztok!

Örülök, hogy tetszett Nektek az írásom :-), és annak is, hogy nem vagyok ezzel a dologgal egyedül...

Itt valóban nem arról van szó, hogy mindent engedjünk meg a gyereknek, csak nem szabad mindent megtiltani Nekik.

Az írásból kimaradt a következetesség, amit talán az elején kellett volna megjelölnöm, mivel az az elv bukott meg legelsőként... :-))

Nekem nagyon tetszett a cikk, annak ellenére, hogy voltak benne olyan példák is az elvekre, amihez én bizony ragaszkodtam (és sikerült is úgy csinálni).

Nem tudom, te mi alapján beszélsz, hány gyereked van például. Egyes gyerekek temperamentuma között óriási különbség lehet. lehet, hogy amit az egyik gyereknél könnyedén el lehet érni, az a másiknál olyan erőfeszítésekbe kerül, amit egy szülő nem tud vállalni.

A cikk írója egyáltalán nem írta azt, hogy nem tudunk befolyással lenni a dolgokra, csak példákat hozott arra, amikre ő nem tudott. Én úgy gondolom, te sarkítasz nagyon. Ezek, amiket te írsz, nem szerepeltek a cikkben. Nem tudom, honnan vetted őket.

ha igy gondolod hajlado vagyok bocsanatot kerni.Nem az oszintesegedelaz ami irtalt, ha nem a szigorusagod amit nagyon sok fele megfigyeltem. De meg egyszer bocsanatot kerek.

A forumot az eljetol olvasom. Velemenyem :sokszor a korulmenyek , a gyerek tipusa meghataroz sok mindent. Ha a gyereknek hagyuk szabad akaratot problemank , lesz mert atakarja hagni, ha nem hagyunk , kesobb lesz problema mert dontes keptelen lesz

Én sem emlékszem,hogy te magadról hasonlókat írnál...

Viszont én mindig a saját tapasztalataimat írom,a saját véleményemet.És marhára nem érdekel,hogy neked vagy másnak tetszik e!

Nem emlékszem,hogy bárkit kioktattam,vagy ok nélkül lenéztem volna!

Érdekes, hogy miként változikn meg az ember szemlélete. Én is mindig mondom, hogy a pálya széléről nem ér bekiabálni. Vagyis akinek nincs gyereke nem tudja miről beszél.

És csak mosolygok azokon, aki pofákat vágnak, ha a gyerekem hisztis, vagy hangos, vagy akaratos. Mert én tudom, amit ő még nem.... hogy az övé sem lesz különb, és akkor majd eszébe fogok jutni, és és a mosolyom.... meg ami mögötte van.

Íme a kedvenc idézetem:

"Tökéletes szülő az, akinek kiváló elméletei vannak a gyereknevelésről, de nincsenek gyerekei."

/Dave Barry/

Szia! Milyen igazad van!

Én óvónő vagyok. Amíg nem voltak saját gyerekeim, én is azt mondtam, majd ezt így fogom, azt meg úgy, ezt nem fogom, meg ezt sem.

Háááát! Azóta van egy 3 éves lányom, meg egy 10 hetes fiam... :) Már nem mondom, hogy mit fogok... :) A sajátjával az ember más! És igen: beleszólnak ők a saját nevelésükbe...

Amiket írtál, azoknak a nagy része ránk is igaz! Főleg a cumi! :)