Hogyan NE szoptassunk? Hibák, amiket elkövettem (beszélgetős fórum)

Nemhiszem hogy én mégegyszer szoptatni fogok... :) eleinte még fagyasztottam is le tejet, mert úgy voltam vele, h később jó lesz, de volt annyi, hogy azokat is kidobáltam egy idő után.

Meg én nem is melltartóba tettem (bár volt is korong vagy mi volt a neve). Hanem mikor szoptattam, levettem a melltartót, elfeküdtem oldalra, kis 'szivattyút' mellém fektettem, és úgy cumizott. A másikból meg spriccelt a tej. Csak annyi, hogy amíg szoptattam rátettem a textil pelót,hogy ne legyen minden tejes... :)

Meg arra is emlékszem tisztán, hogy mikor felsírt a kisfiam a kiságyba, már befeszültek a melleim és elkezdett jönni a tej...

?:)

Eleg egyszer kiprobalni a kagylot, soha tobbe nem teszel szivacsot vagy ilyesmit, pelenkat stb. Nem eri meg kidobni es a kagylot szoptatas utan kiveszed, sterilizalod es elteszed a kovetkezoig. Nem kell 2 szoptatas kozott is ott tartani

Teljesen egyéni, hogy hogyan reagál a teste valakinek egy ilyen beavatkozásra. Attól még, hogy az egyik pár óra után "szaladgál", nem szuperebb, csak szerencsésebb.

Ha valakit érdekel, érdemes utána nézni, létezik homeopátiáscsomag, ami segít felkészíteni a szervezetet műtétre és lerövidíti a lábadozás időszakát.

Nem mindenben értek egyet a cikkel kapcsolatban.

Bababarát kórházban szültem, rákérdeztem, hogy mellre teszik e a babát miután megszületett, azt mondták természetesen igen, persze hogy nem így volt, pedig minden rendben ment.

Pólyában gátvarrás közben megkaptuk a kislányomat, utána 5!!! órán keresztül nem láttam, és senki sem hozta szoptatni: a válasz: rengetegen szülnek, nincs idejük.

Én mentem keresni a csecsemősökhöz (szerintem ez nem egy frissen szült nő feladata...), elhoztam a szobába, mélyen aludt, mivel első baba nem ébresztettem fel, egy szóval sem mondták hogy kellene.

1,5 óra múlva jöttek kérdezni hogy mennyit szopott, mikor mondtam hogy még semennyit, mert nem ébredt fel, le voltam szúrva, lemegy a cukra, kék fény alá kerül stb...

Mindkét mellem kisebesedett... senki nem mutatta hogy hogy is kéne szoptatni, én azt hittem jól csinálom, másnap amikor jöttek segíteni, már mindegy volt.

Az elején fejtem, kb. 2 hete abbahagytam, ugyanúgy van tejem, annyit szopik egy baba amennyire szüksége van, és az újratermelődik. Na és nem kínozza az ember fölöslegesen magát...

És inni kell!

Tegnap volt 5 hetes Sári, összecsiszolódtunk, Ő is és én is megtanultam hogy szopizzon.

Nem kell agyon stresszelni a dolgot és menni fog.

Remélem még jó néhány hónapig tudom szoptatni.

Tényleg szerencsés vagy,biztos erős ember vagy ,az jó.

6 év után én is próbálom elfelejteni,csak ilyenkor jut eszembe,ha ilyen téma merül fel.

Nem baj,örülök,hogy lett gyerekem végre,imádom,nagyon sok örömöm van benne.Ha a rossz dolgok eszembe jutnak,arra gondolok,igazán nagy baj az lenne,ha nem sikerül teherbe esnem.Végtelenül sajnálom,aki szeretne babát és nem jön össze.

Mindenkinek csak azt tudom mondani,akinek gondjai vannak a szoptatás,baba körül:Örülni kell,hogy van baba és vannak gondok.Elég idétlenül sikerült megfogalmaznom,remélem,értitek.

Megint csak a régi időket tudom felhozni példának,nem biztos,hogy mindenkinél működnek az ösztönök.Persze,az ösztönöm azt mondja,etetni kell,de ha nem megy!És van olyan,hogy nem sikerül,bármivel is próbálkozol.Régebben a kislányok látták a családon belül,mi vár rájuk,ha kisbabájuk lesz.A mai életben ez már sajnos nem igy van.Nem vagyok már mai csirke,de már az én gyerekkorom se úgy telt,hogy láttam volna a családban,mit kell csinálni egy babával.Azt se tudtam a kórházban,hogyan kell bepelenkázni,kezelni a köldökét.Fogalmam sem volt semmiről.Ha vendégségben voltunk kisbabás családoknál,csak megcsodáltuk a picit a mamája kezében,és kész.Arra senkit nem készitenek fel,hogy mi vár rá a szülés után.Én császárral szültem(a 42 évem és a 2 miómám miatt,amit rögtön ki is vettek)annyira fájt a sebem,csak nyeltem sokszor a könnyeimet,mikor felemeltem a majd 4 kg-s picikémet.

Nem tudom,csak én vagyok ilyen nyamvadt,vagy mások is jártak ebben a cipőben?

:) Azt vedd a lelkedre, hogy az anyukája vagy és más dolgod nincs, mint őt ellátni. Higyj magadban, hogy te is alkalmas vagy arra, hogy el lásd a 'mindenedet'!

Tény és való, hogy néha eléggé fárasztó, de meg tudod csinálni! :) Nekem általában egy mellemből jóllakott. Míg abból szopizott a másikból spriccelt a tej, mindíg textil pelenkát kellett rátennem :) Meg néha azt is megfejni picit, mert annyira tele volt. Lehet meg kéne próbálnod a lefejést is, nekem nagyon bejött!

Én arról beszéltem, hogy ha minden oké, és megvan a szükséges önbizalom, akkor szerintem nagy baj nem lehet a szoptatással! (nem felnevelésre és gondozásra gondoltam most...)

Nem is mondtam, h genetikailag kódolt, de most hogy mondod, elvileg annak kéne lennie... Ösztönből kéne menni a dolgoknak. Ha már 9 hónapon keresztül a részed volt, akkor annyi idő alatt a szervezet fel kell, hogy készüljön a további tennivalókra is, értem alatta a szoptatást...

Azért is írtam a korábbi mondókám végére, hogy nemakarok megbántani senkit, csak én így gondolom! Persze azt is aláírom, hogy nem vagyunk egyformák! És lehetnek komplikácíók is... és igen, azthiszem 'baromira magabiztos' voltam és vagyok is... de ebből károm még nem lett soha... :)

És üzenem is mindenkinek, hogy higyjenek magukban!!! Ez a legfontosabb! Ha pedig tényleg nem sikerül a tápszer is egy megoldás. Attól nem lesz rossz anya valaki... :)

Ez igaz, tenyleg vannak lusta babak is. Az enyemek bar 2 kulonbozo karakter de ok szerettek mindketten sokaig szopizni, csak ugy.

Es nagyon sokat nottek, szerintem pont emiatt a zsiros hatsotej miatt, mert ha lemertem, a tej amit ittak keves volt sulyra megis ok sokat nottek. A dokineni azt mondta hogy akkor eleget esznek vagyis eleg zsiros a tej, megha mennyisegre keves is, mert kevesebb viz van benne, keveset nyom.

Izre bizti nem lehetett valami fini mert en aztan ettem minden fuszereset stb, de ok kuzdottek az eletert, gondoltak, ez van ezt kell szeretni;DDDD a picur a mai napig nem finnyas

Így igaz, jó dolog a komatál. Én egy kisvárosban élek, ahol bizony a barátnőim megszervezték, ki melyik napon hozzon ebédet. Nem szégyelltem elfogadni, mert minden időmet és energiámat lekötötte a szoptatás, fejés, és az, hogy próbáljam magamat is kipihenni.

A hívatlan vendégeknek pedig udvariasan azt mondtam-mondom, hogy szólni fogok, mikor alkalmas a látogatás. Aki ezen megsértődik...

Igazán hasznos a cikked! Nagyon sajnálom, hogy így alakult a szoptatásod. Legközelebb biztosan menni fog.

Nagynak látom ebben a kórházak felelősségét, mert hogy mondhatják a 3. napon, hogy nincs elég tejed, mikor akkor még nem is biztos, hogy belövell? Addig csak előtej van, ami szinte nem is mérhető mennyiségű, de minden megvan benne, ami a babának kell. Pl nekem a 3. nap éjszakáján lett, amikor plusz egy napot ráhúztunk a kórházban, sárgulás miatt. És noha a szolnoki kórház, ahol én szültem, borzasztóan lepukkant, a csecsemősök sem teát, sem vizet, semmit nem adtak a babáknak, és még azt is megtiltották, hogy cumit vagy cumisüveget bevigyünk az osztályra. Naponta 10-12-szer kellett szoptatnunk, akár úgy, hogy felébresztjük a babát. És láss csodát, senkinek (persze, amíg ott voltam) nem kellett tápszereznie a babáját. (Alig volt sírás az osztályon.)

Cumisüveget vettem én is, de még egyszer sem használtuk (fél éves a kisfiam).

A másik, és szerintem legfőbb ellenség a mérleg. Ki kell dobni a fenébe, majd a védőnő szól, ha nem fejlődik eleget a baba. Nem lehet úgy etetni, hogy folyton azon stresszelsz, hogy hány grammot evett. Ugyanígy feleslegesnek tartom a próbaszoptatást a kórházban, nekem is csináltak, nem mértek semmit, végigbőgtem egy éjszakát, és mégis van elég tejem, mindig is volt.

Az ivás is nagyon fontos, én simán megiszom 5-6 liter vizet egy nap (persze előtte is sokat ittam). Rögtön észreveszem, ha nem iszom eleget, kevesebb tejem van.

Szóval a kórházon nagyon sok múlik... Annyira rövid időt töltünk ott, hogy felelőtlenség kimondaniuk, hogy kevés a tej, és tápszerezni kell. Majd ha egy hetesen, meg egy hónaposan is kevés, az más. De a kórházban, ahol alig vagyunk?

Ne higgyetek nekik, ha tápszert ajánlanak. Nekem a +1. napon lett tejem, amikor elméletben már otthon lettünk volna. Ennyi.

Annak isején én is hallottam a LLL szoptatási tanácsadóról,csak az a napi 7000Ft-om nem volt,amennyiért 6 évvel ezelőtt kijöttek volna.Nem mindnki van olyan anyagi helyzetben,hogy ezt megtehesse.Szentendrén laktunk,egy dombtetőn,az egyetlen autónkkal pedig a férjem járt dolgozni.Mindig elönt a méreg,mikor hallom,hogy nem kell otthon ülni a babával,ki kell mozdulni.Egy lakótelepen biztos könnyebb elmenni valahova,de arra is pénz kell.Mások jártak a babával zenebölcsibe,játszóházba.700Ft.volt fél óra,szivesen mentem volna néhány órára.Ugyanez volt a baba-mama tornával,szerencsére oda elvitt egy anyuka,aki közel lakott.

Azt hiszem,túl könnyen itélkezünk valaki felett,pedig talán csak nem ismerjük a körülményeit.

Szerintem az lenne a legfontosabb, hogy nyugodt maradj, de aggodalmaskodj előre olyan dolgokon, amik még meg sem történtek! (Mondom én persze, aki mindig mindenen kattog..., de hidd el tapasztalatból beszélek!)

Az én kisfiamnak van cumija, semmi gond a szoptatással!!! A cumisüveg nagyon ritkán kerül a szájába, de akkor is csak rágja :)

Hozzá teszem baromira cumi ellenes voltam, de a kisfiam nem :D, így beadtam a derekam.

Lesz elég tejed, ha: nem idegeskedsz, eleget iszol, hallgatsz az ösztöneidre, és gyakran mellre teszed a picit!

Teljesen igazad van,az én fiam egyetlen slukkot sem szivott a cicimből,ahogy megérezte a bimbót a szájában,öklendezni kezdett,hiába próbálkoztunk bármivel.Voltunk szopásambulancián,ott egy nagyon kedves doktornő próbált ki vele minden létező poziciót,semmi nem használt.Rekedtre orditotta magát,a végén pedig nemes egyszerűséggel elaludt.Részéről vége volt a találkozónak.Fejtem neki a tejet 7 és fél hónapig,itta cumisüvegből.De azt a hét hónapot az ellenségemnek sem kivánom.Nem azért ragaszkodtam a saját tejemhez,mert most divat a szoptatás,hanem azért,mert a tápszert sugárban hányta ki az első hónapokban.(sajnos a hatodik héttől már menstruáltam,olyankor pedig nem volt tejem)Én sajnos rémálomkánt éltem meg az első fél évet,aminek pedig a legszebb emlékemnek kéne lenni.A dolgok nem mindig úgy történnek,ahogy azt eltervezzük.Ezért volt jó a régi "komatálas módszer".A frissen szült nőhöz minden nap más rokon vagy barát beugrott egy percre(nem egy fél napra)beadta a megfőzött ételt a családnak,hogy az első időkben legalább azzal ne kelljen törődni.

Svájcban,ha van biztositásod,kijön egy nővér minden nap,mindaddig,amig a gyerek nem szopik rendesen.Addig jön,amig szükség van rá.Nálunk is valami hasonlót kéne szervezni,mert nagyon sok nő egyedül marad a problémáival szülés után.