Hogyan győzhető le az alkoholizmus? (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Nálam a függőmmel a megvonás jött be. Már ő is említette, hogy nincs ez így jól, hogy iszik, de benn ült a hintában....
ekkor házasságunk sokadik átszenvedett évei után elvettem tőle minden pénzforrási lehetőséget, most nem tud inni, persze nem jött el a kánaán, mert sok mindent gyógyított nála az ital, depit, feszültséget,
én is sokszor válok ám, teljes elhatározással, de aztán elmúlik a dühöm, és maradok....
Értsétek a lehülyézést!
Remélem a hozzászólásomon nem vérig sértődik, mint te, hanem cselekszik esetleg. Én azt szeretném, ha lépne, hogy jobb legyen neki. Ül egy jó pár rendőr sitten, elfér ez az állat is mellettük!
A függők keressenek olyan függést, amivel másokat nem tesznek tönkre. Én cigizek, sok csokit eszek, s ettől nem lesz semmi baja a környezetemnek. Mindent lehet normálisan csinálni, és nem kell senkit tönkre tenni, illetve senkinek nem kell elviselni a barmokat.
Te milyen hüle vagy! Már bocs, de semmi más nem jutott az eszembe a történetedről.
Lemondani családiról, gyerektartásról? Ezt mégis, hogy hihetted el, hogy nem jár a kettő a együtt? És most közössé tetted a te házadat? Hány éves voltál ekkor? Nem hiszem el, hogy nem tudtad logikusan végig gondolni.
Rendőr a férjed? Én már csak ezért is feljelenteném. Egy ilyen védi az embereket? Egy ilyen, aki agresszív a családjával? Menjen haza a szüleihez vagy bárhová.
Annyira sajnálom, hogy így élsz a gyerekeiddel! Valamit ki kell találnod, hogy megszabadulj ettől az állattól!
Szia!
Az önzőséggel teljesen egyet értek! Azonban ez szerintem csak a látszat, mert ahogy írod te is, a szer hiánya diktál!
A gyereked életben maradt? Ha igen, milyen problémával kell megküzdenie?
Nem hibáztatlak érte, és te sem tedd ezt magaddal, mert akkor valamiért nem volt elég erőd a tisztasághoz, amihez most szerencsére van!
Csak remélni tudom, ha él, sok szép percet töltötök együtt...
Azért, mert a pasik nem szólalnak meg, azért ott vannak, és figyelnek :)))
Tudom, hogy itt vagy, kíváncsi voltam, mi van veled.
Az Al-Anon nemzetközi önsegítőcsoport 60 éve létezik, a világ minden táján összegyűlnek az alkoholisták hozzátartozói, hogy egymást segítsék. 60 év orvosi, emberi és spirituális tapasztalatai segítik a tagokat, hogy megbirkózzanak az alkoholizmus által keltett reménytelennek tűnő helyzettel.
Az Al-Anon ezt írja saját magunkról:
Megértjük önmagunkat
A családokon és a barátokon is nyomot hagy az alkoholizmus
A kényszeres ivás kihat az alkoholistára, és annak összes kapcsolatára. A barátok, munkahelyi kapcsolatok, az alkoholista gyermekei, szülei,
partnerkapcsolatai, házastársa mind szenvednek az alkoholizmus következményeitől. Azokra a sajátságos kapcsolatokra hat legmélyebben e betegség, melyekben egy személy valóban szoros közelségbe kerül egy alkoholistával, és mi, akik törődünk velük, kerülünk leginkább a másik személy viselkedésének hatása alá.
Elkezdünk reagálni az alkoholista viselkedésére. Látjuk az ivászat kezelhetetlenségét, és mi magunk próbáljuk meg irányítani azt. Szégyelljük a nyilvános jeleneteket, de megpróbáljuk azokat magunk között elrendezni. Hamarosan egyre többet
hibáztatjuk magunkat, és magunkra vállaljuk az alkoholista sérelmeit, rettegését és bűntudatát. Magunk is megbetegedhetünk.
Még gyanútlan emberek is gyakran elkezdik számolni a másik ember által elfogyasztott italokat. Mi pedig talán ki is öntjük a drága likőröket a lefolyóba, felkutatjuk a házban elrejtett palackokat, fülelünk a kinyíló sörösdobozok hangjára. Minden gondolatunk elkezd akörül forogni, hogy mit csinál, vagy mit nem csinál az alkoholista és hogy miképp lehetne őt az ivásban megállítani.
Ez a mi rögeszménk.
Fájdalmas dolog végignézni, ahogy embertársunk az alkohol segítségével önmagát pusztítja. Míg az alkoholista nem látszik aggódni a számlák, a munka, a gyermeke vagy saját testi épsége miatt, a körülöttük élő emberek általában elkezdenek aggódni.
Mi gyakran a takargatás hibájába esünk. Mindent megpróbálunk helyrehozni, kifogásokat keresünk, kis hazugságokat eszelünk ki a sérült kapcsolatok helyrehozására, és egyre jobban gyötrődünk.
Ez a mi szorongásunk.
Az alkoholista viselkedésével előbb vagy utóbb magára haragítja az embereket. Amikor felfedezzük, hogy az alkoholista hazudik, kihasznál minket, nem vesz tudomást kötelezettségeiről, talán elkezdjük úgy érezni, hogy az alkoholista nem is szeret minket. Gyakran vissza akarunk ütni, büntetni akarunk, meg akarjuk fizettetni az alkoholistával sérelmeinket és csalódottságunkat, amelyeket az a kontroll nélküli ivással okozott.
Ez a mi dühünk.
Az alkoholistához közelálló emberek időnként elkezdenek színlelni. Elfogadjuk az ígéreteket, bízunk az alkoholistában. Minden józan periódus alkalmával, bármily rövid is legyen az, el akarjuk hinni, hogy örökre így marad. Bár minden józan eszünk azt súgja, hogy valami baj van az alkoholista ivás és gondolkodásmódjával, mégis leplezzük érzéseinket és valódi gondolatainkat.
Ez a tagadásunk.
Bennünk, akik életük valamely szakaszát egy alkoholistával együtt töltöttük, talán az a kínzó érzés okozza legsúlyosabb kárt, hogy mi vagyunk a hibásak. Úgy érezhetjük, minden azért van, mert valamit megtettünk vagy nem tettünk meg: nem hoztunk elég áldozatot, nem voltunk elég csinosak, vagy elég okosak, hogy szerettünk problémáját meg tudjuk oldani.
Bűntudatot érzünk.
Segítségnyújtás és remény
Sokan kétségbeesetten fordultunk az Al-Anonhoz, mert már nem tudtunk hinni a változás lehetőségében, és képtelenek voltunk úgy folytatni az életünket, mint azelőtt. Úgy éreztük, a szerető társ becsapott minket, kiégtünk a túlzott felelősségvállalástól, terhesek vagyunk mások számára, nem szeretnek, és magányosak vagyunk. Köztünk is akad olyan, aki gőgös, öntelt, képmutató és zsarnok. Mégis eljárunk az Al-Anonba, mert akarjuk a segítséget, és szükségünk van rá.
Mialatt bennünket, házastársat, gyereket, fivért, nővért vagy szülőt, akit egy alkoholista viselkedése kényszerített rá, hogy eljöjjünk az Al-Anonba, hamarosan rájövünk, hogy ahhoz, hogy új, sikeres életvitelt tudjunk kialakítani, gondolkodásmódunknak meg kell változnia. Az Al-Anon megtanít, hogyan kezeljük rögeszméinket, szorongásainkat, dühünket, tagadásunkat és bűntudatunkat. A közösség segít, hogy érzelmi terheinket csökkentsük, azáltal, hogy megosztjuk
egymással tapasztalatainkat, erőnket és
reményeinket (TER). Összejöveteleink alkalmával apránként észrevettük, hogy szorongásaink nagy része hozzáállásunkból fakad. Elkezdjük megváltoztatni hozzáállásunkat és megtanuljuk az önmagunk iránti felelősséget. Felfedezzük az önbecsülés és szeretet érzését, spirituális fejlődésnek indulunk. A hangsúly lassan lekerül az
alkoholistáról, és áthelyeződik oda, ahol valóban rendelkezünk némi befolyással:
a saját életünkre.
Nagy igazságokat írtál, de az ember ha képes lenne mindig jól dönteni, akkor alkoholista se lenne a földön,,,,stb. Szóval nem olyan egyszerű ez, mert az ember, vagyis én is sok mindent tudok az eszemmel, de nem visz rá a lélek, hogy meg is tegyem az alkoholistámmal szemben. Bedarál a történet. Sok pár él hasonlóan, hogy az egyik el van nyomva, alkoholistával, vagy anélkül.
Sok erőt kívánok mindenkinek! Magamnak is! Meg al-anont!
Szia!
Teljesen megértelek és átérzem a helyzeted!
Az életedet már rendesen megkeserítette, legalább az anyagiakat ne vigye magával!
Egy ismerősömnél is ez volt, a férj/apa meghalt, most végre nyugodt lehet a család. A gyerekeken nyomot hagyott a sok feszültség, de tanultak is belőle.
Azt kívánom, hogy mielőbb rendeződjön a te lketed is!
Sziasztok. Én megint egy borzalmasan hosszú éjszaka után vagyok.
Olvasva az előző hsz-eket, BűbájBabyvel értek egyet. Kizárt, hogy én bármiben is akarjak segíteni a férjemnek. 25 éve élek vele, többször próbáltam, mindig elhajtott, hogy hagyjam békén, neki semmi baja... Az összes bajunk, problémánk, ami a családomban történt, mind az ő ivása miatt volt. Tönkre tette az életünket. Valamilyen szinten biztosan én is kellettem hozzá, hogy ilyen legyen, bár, mint később kiderült, ő már a megismerkedésünk előtt is ugyanennyit ivott... Tehát nem én, vagy a velem együttélés, a problémáink alakították ezt így nála. Azt pedig, hogy én akartam még régebben segíteni neki, ő utasította el, azzal, hogy ő nem alkoholista, csak lenézem őt... Az azóta előállt problémáinkban sosem akart, és most sem akar segíteni (anyagi problémák), pedig tudott/tudna... Nincs az az isten, hogy én valamikor is segítsek neki bármiben is. Én bizony, ha Isten erőt ad, végig fogom nézni a haláltusáját. Egy célom van: a túlélés.
Én vajon, hogy jutottam eszedbe?:)
Köszönöm megvagyok!
Na, és veletek mi van?
Pista?
És mindenki más?
Sziasztok,
köszi a kérdést.
Én egész jól vagyok, élvezem, hogy meglehetősen ügyesen osztogatom be az időimet, sok a munka, de egész ügyesen mondok nemeket is. Nekem most ez a nagy eseményem :), mert alapjáraton egy magamat széthajtó típus vónék :D
Tök jó, hogy segít az Al-Anon! Levelezőlista?
Pusz: Cila
Sziasztok!
Hogy telnek a napjaitok!
Egy újabb 3 napos megpróbáltatás?
Nálunk tegnap családi összejövetel volt. 6 férfi és 2 nő. Sör, bor, pálinka, mindenki hozott valamit, ja és pezsgő.
A programnak köszönhetően teljesen nyugodtan jöttem ki a dologból. Annyira hálás vagyok az al-anonnak, hogy megtanított higgadtnak maradni és kívülállóként szemlélni a dolgokat. Régen ez nekem egy szorongással teli nap lett volna, most még jól is éreztem magam, mulattatott a dolog, a pasi rokonaim eltompulásának látványa, szerencsére csak a férjem alkoholista a csapatból, de most nem gyűlöltem a többi ivóst sem. Én magam megmaradtam a kormánynál, én vezettem, egyébként is ritkán iszom, ezért akkor is keveset, nekem az ital nem jön be, szerencsére, pedig vörösbort jó lenne inni, az egészséges, de nem vagyok az a típus...
Nálatok?