Hogyan győzhető le az alkoholizmus? (beszélgetős fórum)
Ittasan agresszív?
Én egy éve léptem ki - igaz, nekem sokkot kellett kapjak, hogy tudjak lépni: kiderült, hogy skizofrén, az alkoholizmus csak a betegsége egyik tünete. 3 évig szenvedtem, a végére lebénultam, azóta rendben az életem, jól megvagyok a lányommal és örülök, hogy léptem. Azt hittem, hogy nélkülem éhen hal, közben meg jól megvan: meghízott mert nem stresszelem, minden nap iszik és jól érzi magát...
Mit tettél eddig?
Ha ő nem látja be, hogy beteg akkor neked nincs mit tenni: a fiad életéért vagy elsősorban felelős! Azzal, hogy kilépsz egy ilyen kapcsolatból lehet, hogy őt is változtatásra sarkallod...
Sziasztok!
Tud valaki ajánlani Budapesten jó orvost, aki alkoholistákat kezel?
Köszönöm
Sziasztok!
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
Sajnos náőlunk 3 hétig tartott a kevés ivászat, ünnepek alatt ment megint ezerrel és persze ennek fényében aludt is elég sokat. A karácsony totál el lett rontva. :( 2 hétig voltunk otthon szabin, de már most jó, hogy ismét dolgozom. Az ivászat miatt elég sokat éreztem magam egyedül. Az ígéret továbbra is megvan, hogy visszafogja magát, hát....kíváncsi leszek.
Kedves Fórumozók!
Nagyon boldog, békés ünnepeket nektek, akik ismét egy nehéz éven, hónapokon vagytok túl, velem együtt......nagy szeretettel
:DDDD
Ez az alkoholista nők agyára is vonatkozik :DDDDD
Az alkoholisták ingerküszöbe olyan hihetetlenül magasan van, amit mi, hozzátartozók, el sem tudunk képzelni.
Magyarul, ők akkor veszik észre, hogy gáz van, amikor már majdnem belehalnak, vagy a legeslegfontosabb dolgokat elveszítik (állás, házastárs, egészségük). Olyankor állnak csak le az ivással. Az ivás, mint egy vastag páncél, védi őket a fájdalomtól, amit helyettük mi, a hozzátartozók élünk át. Őnekik NEM FÁJ annyira, hogy alkoholisták, mivel folyamatosan tompítják magukat.
Sok hozzátartozó normális ingerekre (ami az alkeszna icipici, szinte észre sem vehető ingernek számít - például egy számlabefizetés) is már tök ideges. Az alkoholbeteg meg nem érti, mit pattog a másik. Őt ugyanis akkor is tompítja az alkohol, amikor éppen nem ivott, mert az alkohol hosszú távon torzítja a személyiséget is.
Több hónap nem ivás után kezdik csak el AZT érzékelni a világból, amit mi is érzékelünk...
Erre kell egy hozzátartozói csoport, hogy megtanítsa a hozzátartozónak, hogy hogyan viselje el azt az iszonyú frusztrációt, amivel le tudja engedni az alkoholistáját annak mélypontjára. De ez nem könnyű, mert a helyzetet tudatlanul kezelő hozzátartozó rengeteget árthat azzal, ha kimenti az alkoholistát szorult helyzeteiből, kipárnázza neki az életét...
Minek kell mélypont?
Hát azért, hogy az alkoholbeteg ráébredhessen, hogy ő ALKOHOLBETEG. Ugyanis nem tudják!!!
Valamit homályosan sejtenek, de olyan iszonyú szégyent élnek meg miatta, hogy a szervezetük lenyomja a tudattalanba. A szavak mit sem érnek, mi úgysem tudjuk megmagyarázni nekik, hogy alkoholbetegek.
Csak a tettek számítanak, hogy az alkoholistát a hozzátartozónak engednie kell belekerülni abba a slamasztikába, amibe az folyton belekeveri magát.
Hát, nagyon kevés olyan hozzátartozót láttam, aki ezzel a szörnyű nehéz feladattal egyedül megbírkózott volna.
Egyébként olyan is van! Van akinek sikerül.
De ha segítséggel (addiktológiai konzulensek is fogadnak hozzátartozókat, lehet menni önsegítőcsoportba) sokkal gyorsabban megy le ez a folyamat, akkor mi a fenének szenvedjek vele évekkel többet? Valóban, ki szereti bevallani egy másik embernek, hogy alkoholista a családtagja?... Nehéz kifelé fordulni ezzel a problémával! Nekem sem volt könnyű.
De baromira megérte.
Az alkoholbetegség pontosan fordítva működik, mint ahogy a józan ész diktálná...
Nincs az az ember, aki erre magától rájön...
Ha influenzás vagyok, vagy a gyerekem az, akkor elmegyek a dokihoz, és felírja a gyógyszert, amit be kell neki adnom, vagy nekem be kell vennem.
Ha alkoholbeteg családtagom van, és én stresszes vagyok tőle, akkor elmegyek, hogy megtanuljam, hogy működik a betegség, és mit tudok tenni, hogy valami változzon.
Ma a világon húszmillió alkoholbeteg gyógyul önsegítőcsoportban. Köztük sokan olyanok, akiket a megváltozott, tájékozott hozzátartozójuk megváltozott viselkedése és személyisége kényszerített abbahagyni az ivást...
Na, ez hosszú lett, de éppen sikerélményünk van, mert egy csoportbeli társunk alkoholista férje most kezdett nemrég józanodni, a felesége kitartó ön- és betegségismereti munkájának köszönhetően.
Van remény!
Szia!
Azt gondolom, a férfiak agya, egyébként is másképp működik, és kell nekik valami kihívás, hogy eltérjenek az átlagostól, abba belehalnának, ha egysíkú lenne az életük. Virtuskodnak, a kor adta lehetőségekkel...
szegény nők....
Sziasztok,
na, kiderült, aminek ki kellett derülnie :(((
Nem véletlenek a párválasztásaim:
a mostani, akivel vége lett aztán,
munkaholista.
De olyan jó volt... Amíg volt, nagyon élveztem...
Hiába, olyan párt választunk, akivel dolgunk van :)))
Ui: az alkoholista agya éppen ellentétesen működik a hozzátartozóéval: nekem nem sikerült megértenem, pedig óriási energiákat fektettem bele. Csak kikészültem tőle...
Puszi!
Szia!
Köszönöm, hol így, hol úgy.... mostanában többet józanul, de így sem tökéletes, idegeskedik, ami zavar, mert értelmetlen, próbálom megérteni, nem könnyű
Szia!:)
Nálatok mi ujság?
szia!
teljesen jogos, hogy kiírtad magadból....ezt mindenki átéli, akinek a családjában van alkoholbeteg....
Sziasztok!
Új vagyok még a forumon de sajnos nekem az alkoholista férjemmel van a probléma.Mikor megismerkedtünk is ivott de fiatal voltam és szerelmes és buliból buliba járva ez fel sem tünt.Aztán megszületett a kislányunk és akkor jöttek a problémák.Az első hónapban teljesen letette a piát .Aztán jött az egyik haver születésnapja és jött a napi szintű ivás.Volt olyan hogy a lázas pár hónapos gyerekkel egyedül voltam mert ő valamelyik kocsmában ült a haverokkal.Többször volt ez miatt veszekedés.Szerinte megjár neki a munka után egy kis kikapcsolódás meg egyébként is megdolgozik érte.Tény hogy nehéz fizikai munkát végez nap mint nap de a napi 7-8 sört kicsit soknak találom ha nincs itthon sör akkor bármi más is megteszi.Voltak tiszta hetei amikor megállta hogy nem ivott és akkor nagyon jó volt vele mintha kicserélték volna de aztán jött egy haver és vége volt a nyugalomnak.Ha hazaér beköszön és már megy is a házunkkal szembe levő kisboltba - ami inkább kocsmaként üzemel- ahol a gyülekezőhely van és 1-2 órát a bolt előtt állva iszik a többiekkel.Ha péntek van akkor még tovább marad mert elvégre hétvége jön.Hiába mondom hogy nekünk is péntek van és a gyereket nem akaszthatom be a szekrénybe Ő akkor is itt van ha péntek is van nem érdekli és csak azért is kinn marad.Mikor szólok hogy az lenne a normális hogy először a gyerekkel kéne foglalkozni akkor én vagyok a rossz és a hárpia.Pedig elengedem horgászni mert ez a hobbija és sokat vagyunk egyedül ez miatt is.Ha a haveroknál buli van soha nem mondom hogy ne menjen.Nem tudom mit csinálok rosszul de kezdem úgy érezni hogy elég volt.Sajnos a családjába és a környezetünkbe szinte csak alkoholista van.És szerinte az a normális ha egy férfi a munka után kikapcsolodik.Én amiota GYES-en vagyon egyszer sem kapcsolodtam ki,nem mentem el bulizni.Illetve egyszer akartam de nem engedett el mert biztos pasizni mennék.Az osztálytalálkozom ami délelőtt volt és délután 6-ra hazaértem szerinte ott is bepasiztam teszem hozzá lány osztály volt és összesen 2 fiu volt az osztályba.Belátja hogy alkoholista mikor megkérdezem miért akkor az a válasz mert szeret inni :-(Szerinte én idegbeteg vagyok mert mindig veszekszek és többet ártok a gyereknek mint ő az ivással.
Bocsánat hogy kicsit hosszúra sikeredett a hozzászólás de sajnos nem tudom másnak kiönteni a lelkemet :-(
Sziasztok,
hogy vagytok így Karácsony előtt? Bokrosodnak nálatok is a teendők?
Úgy döntöttem, megbeszélem a családommal, hogy hagyjuk ki az ajándékozásos dolgot, inkább babráljunk együtt a konyhában, menjünk kirándulni az erdőbe, és beszélgessünk.
Már korábban is próbálkoztam ilyesmivel, nem is működött olyan rosszul... :)))
Ti hogy vagytok, hol tartotok a készülődésben?
PusziCila
Szia!
Ez mind nagyon jó hír. Örülök, hogy így vagy és jól érzed magad. :)
Nálunk a helyzet ingadozó. A párom sokat próbálkozik. Már 2 hete van úgy, hogy mikor jön hazafele nem iszik egy üveg sört sem, mint előtte. Hétvégén nagyon minimálisat iszik és azt vettem észre, hogy az hamar meg is árt neki. Úgy tűnik már a kevesebb a több nála. Jó lenne, ha letudná tenni. Annyira jó volt az elmúlt hét mikor tiszta volt, jól éreztem magam mellette. Teljesen más olyankor, olyan mint mikor megismertem. :)
Sziasztok,
olyan szépen süt a nap...
Az jutott eszembe, hogy a mostani kedvesem (aki régebben sok időt húzott le alkoholbeteg feleséggel) mennyi bizalmatlanság alakult ki benne emiatt a szörnyű betegség miatt...
De olyan jó, ahogy ez oldódik felfelé...
Senkinek se könnyű... Nekem se... Pedig már nem is vagyok együtt az alkoholbetegemmel...
Az alkoholistám egyébként már öt éve nem iszik, és volt bennem félelem, hogy mivel szakítottunk, hogy reméltem, azért nem fog visszaesni... És úgy örülök, mert nem esett vissza.
Szörnyen haragudott rám a szakítás miatt, de most már az is enyhülni látszik: a napokban tudtam vele beszélgetni, barátságos hangnemben. Most csak arra kell vigyáznom, hogy ne engedjem túl közel, nehogy félreértse, hogy visszacsinálunk valamit.
Köszi, hogy meghallgattatok...