Házasság és gyerek nélkül miért tekintik céltalannak a kapcsolatot? (beszélgetős fórum)

Most mennem kell, de el kell mondanom: nagyon örülök, hogy a kezdeti puskaporos hangulat után nyugodtan tudtunk beszélgetni a témáról.

Sziasztok!

Most nagyon röhejes leszek, de nem bánom. Ez egy fórum, szerintem belefér.

Mi a férjemmel nagyon régen ismerjük egymást, de 12 évvel ezelőtt "bútoroztunk" össze. Ő akkor eleve azt mondta, hogy én ismerem őt, az életét, tudom, hogy volt házas, és nem sikerült. Ő nem szeretne megint házasodni, mert rossz ómen az életében.

Én meg az a típus voltam, aki nem akart nagy esküvőt még kislánynak sem, tehát nem éreztem azt, hogy megalkuszom, ha nem lesz házasság.

5 éve éltünk együtt, amikor egy délután az én párom megszólalt: "Szeretném, ha összeházasodnánk. Én azt szeretném mondani, hogy a feleségem."

Hát ez volt az a nagy érv, amitől megszakadt a mi kis élettársi kapcsolatunk.

És az közös kívánság volt, hogy nem lesz semmi, 2 tanú és mi. Azaz az anyukám is, mert az ő szülei sajnos már nem élnek. Aztán, rá 1 hétre tartottunk itthon egy bulit, senki meghívott nem tudta, hogy miért, csak akkor mondtuk el, amikor már itt voltak.

Azok közül amit leírtál, egyik sem fontos.

Ami nálunk fontos volt: az aláírás a nagykönyvben, az új név, a karikagyűrű, a szülők "jelképes elbúcsúztatása", a házassági anyakönyvi kivonatunk, az érzés, hogy felértünk a csúcsra és ennél jobban már nem tartozhatunk egymáshoz.

Azoknak értékesebb, akik olyan módon kötötték, NEM azok számra kell annak lennie, akik nem tették meg ugyanezt.

Nem lehet azoktól, akik részt vesznek benne, elvitatni azt, hogy SZÁMUKRA az x módon végrehajtott ceremónia s az így kötött házasság magasabb rendű.

Azért azt ne hanyagoljuk el, hogy a házasságot nem inden esetben a nők kezdeményezik, duruzsolják. Nálunk például férjem volt a kezdeményező, ő volt az aki a dátumot is korán szerette volna, akinek ez annyira fontos volt, hogy eljegyzés után pár hónappal házaspár voltunk. Azt mondta az egész világnak tudnia kell, hogy ő engem szeret, engem választott (karikagyűrű, névváltoztatás és persze maga az esemény).

Szerintem nagyon sok olyan férfi van, aki nem csak fejet hajt a leendő feleség előtt és "Na jó, legyen meg az öröme" címszóval végigzabálja a lagzit és jól berúgik, hogy legalább neki is meglegyen az öröme....

Ez nagyon szép, és egyetértek vele.

Csak ez már olyan, hogy most jöhetne a tovább boncolgatás. Mennyire értékes az, ami nem egyházi szertartás, csak polgári keretében köttetett, mennyit ér az, amit csak 2 tanú előtt 10 perc alatt kötöttek, és mennyivel ér többet az, amelyiknél nagy lakodalom keretében, stb...

Nem tudom, mennyire érthető, amit próbálok kigagyogni...

Nem, rosszul érted. Azt mondom, hogy a házasság jelenti azt, amit jelent, azzal az elköteleződéssel, építkezéssel és tiszteletteljes támogatással, amit jelent. Jelenti ezt más típusú kapcsolati formák létezése ellenére is, amik hasonlíthatnak néha hozzá, persze, hogyne.

Persze, hogy nem lett más tőle, hisz a választásod már előtte is adott volt :)

Ilyen nő nagyon kevés van. Nem annyi, mint ahány élettársi kapcsolatban él. A nők mint oly sok mindenben, alárendelik magukat a férfinak, és meg akarnak felelni. Ezért mennek bele az élettársi kapcsolatba.

Ezért gondolom úgy, ha egy férfi szereti a nőt, és ő számára az akivel élete végéig élni akar, akitől gyereket akar, akkor letérdel, előveszi a gyűrűt, és azt a mondatot.

A legtöbb nő erre vágyik. Lehet itt pattogni hoxán, hogy nem fontos a papír. Persze, nem életbevágóan fontos.

Jön a gyerekszületés...lehet változott most már a rendszer. De ha jól tudom, élettársi kapcsolatban nem autmatikusan megy az apa nevére. Apasági nyilatkozat kell. Gondolom, nem ez volt a nők álma, mikor férjről, és családról álmodtak.

És mindenki elsiklik a templomi esküvő felett, ami nem csak egy ceremónia. Isten előtt teszek esküt. Ez még azért van, akinek jelent valamit.

A házasságnak van egy jelentése és egy tartalma, értéke.

Nem kell benne részt venne, nem kötelező, sőt.Csak ne vitassuk el, hogy van neki olyanja. Nem kell azt szeretni, nem kell támogatni stb. De az nem igaz, hogy a házasság nem jelent semmit, üres, rossz, megbukott stb.

Aki élettársként óhajt létezni, tegye. De érveit az élettársi kapcsolat MELLETT tudja akkor megfogalmazni, nem a számára állítólag semmit nem jelentő házasság ELLEN.

Ez nem biztosíték, hanem egy élmény, egy lelki dolog, amire két egymást szerető ember vágyik. Nem többszáz embernek, nem a külvilágnak, nem a papír miatt, hanem az egymás iránt szeretetük miatt.

Sokan valószínűleg ezért nem értik meg, hogy nem azért van, mert társadalmi elvárás/ az élettársi kapcsolat nem elég, stb... hanem mert egy olyan élményt akarnak szerezni, olyan ceremónián szeretnének résztvenni, ahol egy "magasabb szint" is névlegesen megáldja a szerelmüket. Papírt kapnak arról, hogy egymást választották, és azért, mert ez nekik fontos, egy gyönyörű emlék, egy élmény. Ez csak a két ember szívügye, semmi más nincs mögötte (normál esetben).

Hogy mennyi ilyen házasság van, ami valóban csak ezért köttetik... azt ne kérdezd... nem tudom.

Az objektív értéket nem értem, hogy őszinte legyek.

Lehet, hogy tévedek, de azt érzem, hogy a Te meglátásod az, hogy csakis akkor élhet két ember hosszú ideig normális kapcsolatban egymással, ha házasok. Ha ezt a lépést nem lépik meg, akkor az a kapcsolat nem lehet olyan komoly, mint a házasoké.

Bocs, ha nem így gondolod, de nekem a szavaidból ez cseng.

És ha ez így van, akkor vitatkoznom kell, mert mint korábban is írtam, évekig éltem élettársi kapcsolatban azzal, aki a férjem lett. És őszintén mondom, hogy nem érzem, hogy más lenne az életünk, az érzéseink, a kapcsolatunk komolysága. Mielőtt házasok lettünk, akkor sem gondoltunk egymásra kevésbé komolyan.

Nézd, mondok egy példát a dolog szertartás és gesztus, valamint ünnepély-részére, a másikra nem lehet, az úgy van és kész, azon nincs mit magyarázni.

Dec.24: ordenáré hang a konyha afelől, majd kiront onnan egy kinyúlt, több napos melegítős nő, maga után sodorva a porcicákat s elüvölti magát "zabálás".

Vagy

Dec. 24: a tiszta lakásban, feldíszített fa, finom illatok, halk zene szól. A konyhából kilép egy elegáns nő, s így szól: "kedveseim, üljünk asztalhoz".

Mindkét módon lehet élni, mindkettő karácsony. Csak milyen?!

(Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy minden élettárs koszos proli. A szertartásra próbáltam utalni...)

Ahogy az előbb írtam, én úgy gondolom, hogy ha az egyik házasodni szeretne, a másik nem, az nem jó. Mert ahogy Te is írtad, akkor az egyik elfolytja magában azt, hogy mit szeretne.

Akkor lehet normális és boldog egy élettársi kapcsolat, ha komolyan úgy gondolja mindkét fél, hogy maga a házassági ceremónia nem fontos, nem lényeg, hogy egy ilyen szertartással biztosítsák egymást és a környezetüket arról, hogy mélyen szeretik egymást.

Mit jelent a mai világ?

Én meg azt kérdem, miért nem érték a házasság?

Tényleg leírtam már korábban :)

A "mai világnak" semmi köz ehhez, vannak objektív értékek, amik függetlenek attól, hogy hány valóságsó megy a tévében, meg attól is, hogy osztódással szaporodnak az agyatlan emberek, ezt te is tudod.

Ebben teljesen igazad van. Csak azt nem értem, hogy akik gyönyörűen együtt élnek már évek, évtizedek óta, sok esetben gyerekeik is vannak, azok miért félnek a papírtól? Tehát nem azt mondom, hogy papír nélkül nem lehet egy kapcsolat akár jobb is, mint sok házasság, én azt nem értem, hogy ha valakik szintén holtomiglan-holtodiglan gondolják, akkor miért fáj az a papír?

Bagdy Emőke mondta egyszer, és néhány idősebb barátnőm példáján látom, mennyire igaza volt: sok nő, azért hogy ne ijessze el a férfit, addig mondogatja, hogy neki nem fontos a papír, amíg maga is elhiszi. És tényleg jól megvannak együtt, szépen élnek. aztán 40 felé, vagy valamivel később egy ismerős lagziján rájön a zokogás. Amiért az ő életéből ez a csodás nap, és az, hogy a párja ország-világ előtt kimondja: neki ő és csakis ő kell élete végéig.

sokan nem tartják be az esküjüket sajnos, néha okkal, néha csak azért, mert nem tanulták meg kezelni és megoldani a problémákat. De ez nem jelenti azt, hoyg maga a házasság intézménye rossz, vagy hogy az ölné meg a kapcsolatot. Esetleg azt tudom elképzelni, hogy a szépen élő élettársakban papír nélkül a szívük mélyén valahol ott van, hogy ez a kapcsolat nem biztos, hogy végleges, és a foylamatos egymásért küzdés-megtartani akarás visz némi színt a kapcsolatukba, míg sok házasságban élő elhagyja magát. Pedig ez is csak tudatos döntés kérdése, és nem a házasságkötéstől üresednek ki a kapcsolatok.

Amelyik párnál az egyik akar házasodni, a másik nem, ott baj van. Akár az érzések komolyságával is, szerintem.

Ha egyikük sem tartja fontosnak, az oké. Ha az egyik igen, akkor meg fogja mérgezni ez az ellentét a kapcsolatukat.

Nekem nem volt, mégis szívesen kötöttem össze az életemet a másik felemmel...nem ez a lényeg.

:)