Harmincas nők.. Szinglik, gyermektelenek ide:-) (beszélgetős fórum)

Egyébként nem is értem mi a bajunk...szopásról sokféleképpen lehet beszélgetni :)

(bocsi, visszafogom a pimaszságom)

Elhiszem hogy fordul, ez a természetes. Csak engem is az zavar hogy ők csak a gyerekről tudnak beszélgetni. És volt, hogy én kaptam tőlük sírógörcsöt a sikertelen lombik után...De sokszor ugyerzem eltavolodtunk egymástol. Egy teára sem tudunk nyugodtan elmenni, mert az agyuk otthon jár hgoy mi van a gyerekkel. Persze azoknak akiknek tényleg férjuk van és párjuk, akire lehet meg ebben is szamitani, azoktol elnézést....CSak segitség nelkul ...

Nem tudnak hozzam eljonni mert hát a gyerek nem birja az utazast...Az pedig hogy mindig en menjek, a mai benzin arak mellett kicsit durva-

És az a gáz, hogy ezek a csajok amikor már jobban ráérnek, mert ovis/iskolás a gyerek, akkor rádöbbennek, hogy az összes barátságuk "elsorvadt".

Nem tudom, miért olyan lehetetlen összeegyeztetni a két dolgot.

Nyilván nem arra gondolok, hogy a 3 hetes csecsemővel induljon neki bulizni:)

Ez a szopika is...

(tudom, fennakadtam a szavakon...de szinte látom hozzá a párás tekintetet és meghatódott mosolyt...)

És hogy egy kicsit elkanyarodjak a másik téma felé: igen, van, amikor egyedül vagyok, nincs párom. Nagyon jól tudom, hogy sokan azért vannak benne egy szar kapcsolatban, mert vagy kompromisszumot kötöttek (anyagiakra gondolok elsősorban), vagy rémesen cikinek éreznék, ha egyedül lennének.

Én viszont nagyon szeretek egyedül lenni, kell a nyugi, az ingerszegény környezet. Ilyen nyugis időszakokra akkor is szükségem van, ha éppen van párkapcsolatom.

Valamint úgy gondolom, hogy az egyedüllét, a "szingliség" lényegesen jobb, mint egy félszar kapcsolat.

Arra már ütök :)

Nem értem, miért nem lehet normálisan kifejezni a gyerekvárással stb. kapcsolatos történéseket.

Valahogy a szüleim generációja is átélte ezt az örömöt ilyen elmebajok nélkül.

Én tök megértem, ha valaki babát szeretne.

Én azt nem értem, illetve nem fogadom el, hogy a gyerekszülés együtt jár a nő személyiségének elveszésével, feloldódásával.

Szerintem a többiek is erre gondolnak.

És mi a véleményed a "babaprojekt" kifejezésről? :)

A hátamon feláll a szőr tőle... mi a f*sz közöm van hozzá, hogy náluk most babaprojekt van? Mert ezzel kb azt közölték velem, hogy állandóan dugnak :) Az meg nem hiszem, hogy rám tartozik :)

Amúgy miről szóljon a fórum? Nyilván nem az a cél, hogy elmenjen gyerek-ellenes kampányba :)

Nekem most csak annyi jutott eszembe, hogy

1. Kivétel nélkül MINDEN barátnőm, aki férjnél van, teljesen "elveszett" a számomra: alig ér rá, tök jó bulit lemond az utolsó pillanatban, mert nincs kedvük kimozdulni, ő meg egyedül nem akar jönni, fő téma a férj családjának fikázása...

2. Házasságban élő, gyerekes barátnőim egy kivétellel elpunnyadtak, meghíztak, már sokkal kevésbé érdekli őket a kinézetük, és már számomra is látszanak az első repedések a házasságukon. Van, ahol már előrehaladottabb a dolog: lassan válnak, illetve egyik nagyon jó barátnőm férjecskéjével összefutottam egy szórakozóhelyen, csajozott mint az állat.

Szinte csak ilyeneket látok sajna, egy olyan ismerős sem jut eszembe, aki pozitív példa lehetne, reményt adhatna, hogy pl nekem sikerülne.

Nyilván rengeteg jó házasság van, csak valahogy nem az én környezetemben.

pontosan ugyan ezt érzem amit írtál...az a 2 óra untig elég nekem...átmegyek és arról kell beszélgetnem,hogy szopi meg jár gyerek meg pakol és hopp eltünt a barátnőm ...már nem régi...megértem én őt is.--csak már mások vagyunk....

a legkomolyabb az volt amikor vittem neki egy cosmot és lehurrogott,hogy az őt már nem érdekli csak a brandon újság....na akkor éreztem,hogy ez már totál más világ...