Hány évesen és miből lett saját lakásotok/családi házatok? (beszélgetős fórum)

A CSOK-al kalkulálsz?

Úgy is akartok gyereket és akkor ezt is igénybe veheted.

EZ így van. DE gondold el, hogy ha ki akarsz venni két gyerekkel egy albérletet, akkor meg fizethetsz havonta kb. 80-100 ezret vagy többet albérletre. AZ több, mint évi egymillió "kidobva az ablakon".

Abból már akár a saját házadat is újíthatnád.

Alapvetően én sem gondolom, hogy luxus, de azért tény, hogy vidéken - gondolok itt a nagyvárosokra -, többnyire kell hozzá valami plusz, amiket a kezdő kommentben írtam.

Mindig csodálkoztam, honnan a francból van embereknek pénze családi házra 30 évesen, és aztán majdnem mindenhol hallottam, hogy a szülők adtak pár milliót. Ami szerintem tök jó dolog, én is szeretnék majd segíteni a családomnak, de amúgy nem gondoltam volna, hogy ennyire sok családban gyűjtenek erre, főleg, mert sokszor olyanokról beszélünk, akiknek tök egyszerű, nem jól fizető munkája van, mégis.

De ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy vannak, akik önerőből is elérik, szerettem volna olyan sztorikat olvasni, hogy én ezt meg ezt tettem, így lett meg.

Egyébként mindketten családi házban nőttünk fel, tényleg nem kell rá évente milliókat költeni. Na meg, nem 1000nm-es telekről beszélek, nagy kerttel.

Frissen hazasodottaknak nem ajanlanam, hogy sok-sokmillios "almaim hazaba" fektessenek hitellel.

1. nagy teher; 2. a gyermekvallalas is nehezebb, hiszen egy kereso lesz egy jo ideig;

a tulvallalas viszont sok hazassagot felorol;

eleg csak a devizara gondolni.

A hasonlo kicsi ingatlanon kesobb is konnyebb tuladni, jo befektetes, mindig van ra kereslet.

Nagy hazat mindig nehezebb eladni a hitelcsapda miatt.

En pl. ezzel a lakassal kacerkodom;

es bizony ket ingatlant kellene eladni hozza.

Sokallom az arat.

Ha hozzaveszem meg a jarulekos koltsegeket (ugyved, illetekkulonbozet, koltozes, tisztasagi festes, kiegeszitok, stb.)

[link]

Nem lepukkantra gondoltam, hanem egy kicsire, aminek kicsi a rezsije és mellette tudtok spórolni/gyűjtögetni, majd néhány év múlva eladni és mellette a gyűjtött pénz már talán elég.

Mi is kicsit vettünk elsőre, aminek a rezsije minimális volt, majd 6 év múlva vettünk egy nagyobbat.

Az a helyzet, hogy a kertes ház a létformától is függ. Férjem 12 órát dolgozik egy nap a hét minden napján, sokszor hét végén is. Filems. Én mérnök vagyok. A 4 gyereket hozzuk, visszük..

Igazából nem is nagyon tudnánk mikor élvezni a kertes házat, és a gond ott van vele. Meg a sok költség. Mert ott te javítod a tetőt milliókért, a fűtést ugyanennyiért.. És ha nem ölsz bele milliókat a szigetelésbe, az innovatív technológiákba, akkor 25-30 év múlva a gyerekeidnek nem fog semmit sem érni.

Ez volt sajna nagymamám házával is, de még anyósoméval is ez van, pedig ő fent lakik a helyen a 3. kerületben. Apósom ráadásul építési szakértő volt, mérnök... De éjjel-nappal dolgozott, a házra egyszerűen nem volt idejük. Apósom meghalt, és most kb. 30 millió kellene a házra, amire mindent kicserélünk... Anélkül meg eladhatatlan, hiába adták most el a szomszéd telket ott 60millióért...

A családi ház - idővel még az új is - nagy pénznyelő sajnos...

Az annak igazán jó, akinek az életformája is olyan. Vagy otthon van az anyuka, vagy még gazdálkodik is. Az összes többi embernek viszont sajnos meg meg kell fizetni a "luxust". Csak a kert is anyósomnál heteket és sok ezret vesz el az életünkből, és még így is hányinger...

Persze, csak ilyen esetben mondhatni felesleges hazajönni. Mert idekint, ha akarok, bérelhetek családi házat és még akkor is megélünk. Csak közben baromira nem akarunk itt maradni.

De valahogy megértem, rajtunk kívül miért nem akar senki hazajönni.

Persze, csak az ember tanul, dolgozik, szorgalmas, hajlandó tenni magáért, és mégse tudja elérni a céljait. Ez elég lelombozó.

De ha addig nem történik valami csoda, marad a lakótelepi panel, mert két gyerekkel 10+-os hitelt nyilván nem merünk bevállalni, annyira nem léfontosságú, hogy tönkremenjünk bele.

Csak gondolom, az embernek összeszorul a szíve, mikor elmegy egy szép kertes ház előtt és tudja, hogy nem rajta múlt a dolog.

Ha tényleg semmi nincs, akkor valóban nincs más, mint a hitel.. Ha adnak...

De tényleg érdemes az igényeket a minimumra szorítani, és minél kevésbé kiszolgáltatni magunkat. Amennyire lehet..

Nyilván jó lenne a családi ház nekünk is a 4 gyerekkel, de eleve nem mertem belevágni. Mi van, ha valami történik a férjemmel, én meg ott fagyok meg.. Bár én is dolgozom, de hát..

Tehát eleve a legkisebb célt kell kitűzni, aztán majd alakul.. A négy fal + tető meglegyen.

Ha nincs olyan dolog, ami helyhez kötne - mint nálunk a fogyatékos gyerek intézménye - akkor érdemes esetleg vidéken, vagy olcsóbb helyen venni valamit, aztán utazni... Nem feltétlenül a legjobb, de ha nincs más...

Egyébként a lakás megvételében nekünk sem a szülői 2 millió volt a döntő, hanem az a 6, amit külföldön keresett a férjem... Két millió hitelt még talán felvettünk volna..

Itt Magyarországon - bár én imádom a hazámat, azért is nem vagyunk kint - átlag fizetésekből tényleg gáz...

Mi most azt csináljuk, hogy annak ellenére, hogy most vettünk valamit, fizetünk Fundamentát. Vagy egyszer nagyobbat veszünk, vagy még egyet, amiből majd a gyerekek indulhatnak.. Persze majd 10 múlva, ha lejár, és még világ lesz.. :-)

Építészmérnökként meg építkezni nagyon nem mernék.. Másét szívesen, de azt a sz.vást, kiszolgáltatottságot az én idegeim nem bírnák...

Ki nem?!

De ha sem szülői segítség, sem öröklés, sem lottó nyeremény, sem havi millás, de legalább több százezer forintos fizetés, és még 5 millánál többet nem is akarsz felvenni... Bocs, de örülj ha egy kis garzont vagy 1,5 szobás lakást tudsz venni. Az a tiéd, alapnak jó lesz, spórolsz, félre teszel és majd meglátjátok mire juttok.

Ne haragudj de sajna ez a nagy magyar valóság a te esetedben.

Biztos vagy benne egyébként, hogy kertes házban szeretnél élni? Azért kérdezem, mert mi pl. építettünke egy bazi nagyot Budarsön, és nagyon utáltam. Volt egy jó nagy teraszunk, vagy ott voltunk, vagy házon kívül.

Pár éve beköltöztünk Budapestre, a terasz most is kb. akkora, mint a régi volt, egy társasház tetőterében, egy lakásban lakunk, és el nem cserélném semmire.

Szóval, mielőtt döntesz, légy benne biztos, hogy azt akarod ;)

Miért? Nem kötelező 30 évesen családi házban élni. Majd költöztök 40 évesen oda. Aztán, ha kirepülnek a gyerekek, el lehet adni, és lehet költözni újra kisebb, kényelmesebb, könnyebben fenntartható lakásba.

Nem, a gyerekek nem fognak sérülten felnőni attól, hogy nincs kert, ahová kamaszként úgysem mennek már ki.