Ha Te nagymama vagy és az unokád hozzád akarna költözni, mert nem tetszik neki az otthoni rendszer, mit tennél? (beszélgetős fórum)
Valószínű, hogy akkor'máshová' ment volna.Különben az anyuka meg cakkom-pakk haza is vihette volna a mimitól a kislányát.
Igen ezért nem kellett volna megengedni,hogy oda menjen.
A nagymami 'ugrik' az unokájának is, nem csak a lányának,fiának. Úgy érzem, mintha a nagyit okolnád a dolgok alakulásáért.
A maminak a 'ti' családi életekhez nincs semmi köze, nem neki kell tudni, és megoldani problémáitokat.
Tudom... én is belehaltam. De a Tiéd kicsi jobb eset. Mondd meg neki (szerintem), hogy megérted, hogy kicsit önállósodni szeretne, de tudjon róla, hogy bármikor visszavárod, ha úgy gondolja.
Az, hogy a mamához ment, ez végülis kicsit segítség neked is, nem kell konfrontálódnotok ebben a nehéz időszakban. Ne hibáztasd magad, ez úgy látszik törvényszerű, és talán ezek a gyerekek lesznek, akik később megállnak a saját lábukon, hiszen gyorsan le akarnak válni, gyorsan akarnak függetlenedni... és ez nem biztos, hogy rossz.
Én egy-két éjszakára megengedném, hogy ott maradjon, hogy ne érezze az elutasítottságot. Aztán meg valami olyan viszonyra törekednék, hogy bármikor jöhessen, de neki az anyja a családja, és ott kell megküzdenie a problémákkal...
Sokat beszélgetnék vele a régi dolgokról, őszintén. Hogy hogy volt a nagyi idejében, meg anya idejében. Ez csak látszólag untatja a fiatalokat. Ha az ember önirónikus, tréfás, őszinte, akkor életeket lehet vele menteni...
Anyukával is lehetne beszélni...
De az ne legyen, hogy a nagyi bezzeg megengedi, és akkor azt már szabad... az öreg hiba lenne, és felelőtlenség, és igazságtalanság az anyukával szemben...
Létezik egy Kamasz-szervíz nevű szervezet a "boldogabb családokért".... ha nagy lenne a baj...
Ne hagyjuk, hogy a gyerek saját fészkébe piszkítson, mert később, a "visszatérés" időszakában megbánná. Nekem is voltak konfliktusaim, mégis ők maradtak a szüleim. Össze kellett érni, csiszolódni...
Remélem sikerül neki,de feldolgozni borzasztó nehéz.
... az én lányom is most fog érettségizni. De már elvégzett egy táncoktatóit, és dolgozik is a suli mellett... angolból van nyelvvizsgája, és franciául tanul és beszél még... szóval amúgy értelmes, de
úgy látszik 18 körül mindenki megkergül. :)
Pont most mondtam a fiamnak, hogy én annak idején 18 évesen elmentem albérletbe, az unokahúgom vagányabb volt, egyik nap betöltötte a 18-at, másnap felült a repülőre, és meg sem állt Németországig... azóta már ő is normális családanya. :)) ... szóval reménykedjünk. :)
Köszi.Szerencsére jár suliba tervbe van neki az egyetem is attol függ milyen lesz az érettségi,most fog.
... hááát akkor bízz abban, hogy eddig jól nevelted, és csak kicsit tiniskedni akar.
Tudom, hogy nehéz nagyon.... és az ember (az anya) először saját magát okolja, hogy mit rontott el... Semmit! Túl lesztek rajt! Suliba jár rendesen, ugye?
Saját szobája volt,gimnáziumba jár megengedtük ,hogy a barátjánál legyen hétvégén csak annyit kértünk,hogy tartsa rendbe a szobáját néha segítsen be nekem mosogatás,felmosás meg ilyesmi mert dolgozom és háromgyermeket neveltünk.Ehelyett haza jött befeküdt a szobájába ,túlélte így a hetet pénteken meg ment a barátjához.Ezen sokat veszekedtünk kéthete felpakolt és elköltözött.Tudom nem itt kéne megbeszélnem ezt de nem tudom megemészteni.
Ha nem egyeztettek veled előtte, akkor jogos a felháborodásod. Ha Te nem engedted, akkor nem lett volna szabad "befogadnia", persze, ha normálisan éltetek, nem veszélyeztettétek a gyereket... stb. Feltételezem, ilyen nem volt.
Bocsi.Én nem a nagymama vagyok hanem az anya,csak rettenetes ,dü ,fájdalom van bennem és okolom az anyámat,hogy nem azt mondta a gyerekemnek ,hogy igen is maradj otthon és tedd amit kell ,hanem gyere hozzám és azt csinálsz amit akarsz.De nem tudom hogy melyik a normális amit én gondolok vagy amit ők.
Dehogy, nem esett rosszul semmi. Egyszer majd nálunk is normalizálódni fog... Anyukám mindig azt mondja, hogy "nyugodj meg! Ezt a kislányt Te nevelted, és olyan marad mindig, amilyennek nevelted. csak ez egy ilyen időszak... Emlékezz, hogy Te milyen voltál!" ... és én emlékszem, anyum összetette volna a két kezét, ha csak ennyi probléma van velem. :)
Bocsi, ha valami olyat mondtam, ami rosszul esett, csak a te sztoridhoz hasonló volt az enyém az anyukámmal, és én örülök, hogy a mi sztorink vége happy lett. Remélem, a tied is az lesz.
De minden esetben szerintem a legfontosabba kommunikáció és a kompromisszum!
.. azt hiszem még el kell telni kis időnek, hogy nyitni tudjunk.
Normális esetben én is így gondolom, de sajnos ez nem normális eset.
Áh... hosszú és bonyolult, csak mindig kibukik belőlem, ha érint a téma.
Lényeg a lényeg, ha a gyereknek otthon minden megvan a normális élethez, nem hagynám a nagymamához költözni. :)
Ja! és nincs olyan, hogy ennyi! Te vagy a háttere! Pasik jönnek, meg mennek!
Én mázlistának mondom magam, hogy a szüleim így álltak a dologhoz. Először náluk laktunk, de nem volt jó a hangulat, mintha tojáson lépkednél, aztán albiba mentünk, két átlagos év után kezdett javulást mutatni a kapcsolatunk, hogy most a szüleim tulajdonában levő családi házban élünk, csak a rezsit fizetjük, de mindketten rájöttünk (a szüleim és én is)hogy engednünk kell, hogy a kecske is jóllakjon,a káposzta is maradjon. Persze ezt rengeteg beszélgetés előzte meg, amit először anyukám, majd később már én is kezdeményeztem. Szerintem próbálj nyitni! Valahogy olyan körülményt teremteni, hogy csak ketten legyetek. Próbálj beszélgetni vele, meghallgatni. Ha pedig a pasiról beszél, próbálj úgy gondolni rá, mintha 30 év helyett csak 3 lenne köztük. Persze a pasit nem kell feltétlen elfogadni, de ha úgy csinálsz, mintha, akkor megmaradhat a káposzta is.
Amit leírtál, aszerint nincs nagy gáz csak lázadó tini, aki már nagykorú és vannak dolgok ami ellen lázad
Ülj le a szülőkkel is és beszélgessetek...
Nekik milyen ötletük van, te miben segíthetsz...
felvetheted a hozzád költözést..., ha te is benne vagy...
ha mégis hozzád költözne, legalább annyit várj el mint a szülők, mert a nagyik hajlamosak kényeztetni... :) (persze jó értelemben :) )
...és az unokának miért jutott eszébe a hozzád költözés?
Mi jár a kis agyában?
Miért lezs neki nállad jobb?
A lányom teljesen elfordult tőlünk... mi vagyunk az első számú ellensége. Nem vagyok lépéshelyzetben sajnos. Vagyunk és várjuk, hogy felébredjen, ha pedig már így marad, és így éli le az életét nélkülünk, akkor ... kötelességem megtettem, becsülettel felneveltem, innét már csak azt kívánhatom, hogy boldog legyen a maga választotta életben.
És a lányoddal nem tudtok értelmesen beszélni?
Járjon haza Ő a pasi nélkül hozzátok.
Őt nem kell szeretnetek,elfogadni sem ha ilyen.Ezt a lányod is megértheti,de attól Ti még a családja vagytok.Hát megértem mit érezhetsz,mit élhettek át miatta.
...nem az a bajom a pasival, hogy öreg és ocsmányul néz ki, hanem az, hogy egy jellemtelen, gerinctelen ember, és a lányomat is sikerült kiforgatnia a valójában, mindenesetre tudom, hogy nem örökre, azt a gyereket ugyanis 17,5 évig én neveltem, tehát ha belegebed a pasi, bizonyos értékeket kitörölni akkor se tud, max. ideig-óráig elnyomni. A lányom igen, most boldog... én pedig megtanultam örülni annak, hogy egészséges, és boldog. Ennyi... de senkinek nem kívánom, amin átmentünk most már több mint egy évig... viszont azt is tudom, hogy sokan örülnének, ha csak ennyi lenne a problémájuk.
Én nem vagyok nagymama, még csak 4 éves a kisfiam, de nálunk most van egy ilyen helyzet.Az egyik rokonom ő már 20-on túl van, szóval szerinte túl sok az elvárások otthon.Az igazi helyzet:a szülei még eltartják, és mondják neki, hogy keressen munkát, bármilyet(persze nem olyat..)akár gyárban is, mert falun élnek, és nehéz.Amikor dolizott, akkor sem adott haza, csak egy utalvány(kát), elvárnák, hogy mondjuk legalább egy kicsit segítsen otthon és ne délig aludjon.Ő már menekülne mindenhová és gondolt a nagymamára is mert a pasija húzza a költözést évek óta.Nem tudom, a mama még szigorúbb lenne.Sztem meg kéne vele beszélni ha odaköltözik, azt hiszi nem lesznek korlátok.
Én főiskolás voltam (19) amikor megismerkedtem egy 32 éves pasival. Nekem diplomám, neki technikusi vizsgája van. A családja jóval kisebb jövedelmű az enyémnél. Nekem nincs állásom, neki stabil munkahelye van. A szüleim nem fogadták el nagyon sokáig, de én kötöttem az ebet a karóhoz, míg végül 2007-ben összeházasodtunk. A kisfiúnk most 23 hónapos, a szüleim imádják. A tesóim mind úgy házasodtak, hogy vagy hasonló, vagy jobb körülmények közül származó párt választottak, mint amilyenek ők. Most a tesóim szinte csak ünnepekkor néznek rá anyukámékra, a szüleim is inkább hozzánk fordulnak, ha segítség kell nekik. Próbálj meg a lányod miatt egy kis elfogadást mutatni a pasija iránt, hátha segít, bármilyen nehéz is lesz. Csak azért írtam ezt le, mert kb a lányod lázadó szemszögéből látom a helyzetet. Ja! De az összes tesóm párkapcsolatából a miénk a legharmonikusabb kapcsolat! Ezt a környezetünk mondja - és a szüleim.
Szeptember volt 18, gyönyörű és értelmes, és együtt él egy 50 éves pasival... és a családja (a testvérei és én) mi vagyunk az első számú ellensége (gondoskodott róla a pasi)... így érzi és így látja... evvan. Várhatok éveket, amíg felébred... vagy nem.
További ajánlott fórumok: