Ha a mama megkülönbözteti a vér szerinti, és nem vérszerinti unokákat... (beszélgetős fórum)

Ez olyan igazi buta ösztönlény-magatartás anyósodtól,és persze problémakerülés:hogy csak az a jó,ami szép,és hibátlan,AKIVEL LEHET DICSEKEDNI.

Szerintem egy ilyen értékrendű embernek nem is érdemes a kedvében járni,vagyis törekedni arra,hogy jóban legyen a gyerekekkel.Csak ezt a hülye nézőpontot tanulhatnák el tőle.Én inkább egyre kevesebbet vinném a gyerekeket a közelébe.

Anyám él csak, ráadásul velünk, itt nincs gond. A szomszédom épp apósom testvére, na ő pótolja a nagymamát, duplán! Pedig ez a ló nincs, szamár is megteszi érzés így.

Szerintem az is bajuk, hogy a férjem nem fogadja el, hogy két gyerekes anya maradjon csak otthon, ne legyenek vágyi, igényei, anyósom ezen hitét elutasítja, és akár saját maga vesz nekem egy-egy ruhát, ami nekem tetszik, stb... Meg még sok egyéb is állhat a háttérben.

A férjem azt mondja, ne foglalkozzunk velük, éljünk mi csak magunknak, örüljünk annak, amink van, meg egymásnak, úgyis az lesz, amit én mondok: anyósom, ha leesik lábról, és ápolni kell nem számíthat másra, csak rám.

Ez egy több éves folyamat következménye, amihez kellett anyósom műveletlensége (hogy szépen fogalmazzak), kellett az egyik lánya magánéleti kudarca, a másik lánya gőgös rosszindulata. Plusz egy családi tragédia, amit tényleg még az ellenségemnek se kívánok.

Régen a lányom, az első unoka volt a kiskedvenc, a fiam meg a "rossz" gyerek, akire nyűg vigyázni. Aztán a lányom először szemüveget kapott, ami még nem volt gond, aztán gyógytakarót a kancsalságára. Onnantól megváltozott az élet, ő lett félretolva, a fiam kiemelve. Pl. a fiam kapott sok édességet, játékot a névnapjára, a lányomnak meg azt mondták, hogy meg kell értenie, hogy ő miért nem kap, ő a nagyobb, és MEG KELL ÉRTENI!! Akkor volt négy éves a lányom... Sok évig ez volt a rend, már úgy-ahogy a lányom is beletörődött. Tavaly kiderült, hogy diszgráfia-gyanús a fiam. Fura lehetne, de nekem nem az, hogy miután ez a gyanú kiderült, a fiam is elkezdték eltolni maguk mellől. Addig, ha ott akart aludni, megtehette, még úgy látszott, örülnek is neki. Azóta egy kezemen meg tudom számolni, hány puszit kapott. És simán el van felejtve az ő szülinapja is, ahogy eddig csak a lányomé. Na, szeptemberben megkaptuk a szakvéleményt a diszről. A változás annyi, ha véletlenül összefutok anyósommal, ESETLEG megkérdezi, mi van a gyerekekkel. Közben megszületett a harmadik unokája, a lányától, azóta épp csak ki nem mondja, hogy neki csak egy unokája van.

A férjem bántja ez az egész, de neki is az a vélemény, mint nekem, vitatkozni lehet velük, de nem érdemes. Megbeszélni velük nem lehet, mert minden szavunk kiforgatják, fújják a maguk igazát, meg sem hallgatnának minket.

Ja, el kellett menni neurológiára a fiammal, nem-e neurológiai háttere van a problémájának. Reális esély van születési oxigénhiánynak. Anyósom tudta, mikor megyünk. A vizsgálat után majdnem egy héttel véletlenül találkoztunk a férjemmel az utcán. Ők beszélgettek, de ha én nem hozom szóba, akkor anyósom meg sem kérdezi, mit mondott az orvos. Elmondtam neki, ő meg rögtön másra terelte a szót. Többek között arra, hogy fáj a veje válla. Hogy a férjemnek, nevezetesen az ő fiának meg fizikoterápiára kellett akkor járnia, már nem volt akkora hírértéke...

Akkor mégiscsak jól értettem.

A férjedet nem zavarja ez a helyzet?Nem érzi úgy,h tenni kéne valamit?Vagy őt magát sem szeretik annyira,mint a lánytestvérét?Vagy haragszanak rá vmi miatt?

A te szüleiddel jóban vannak a gyerekeid?Sok helyen van olyan,hogy az egyik nagyszülőpár nehezebb eset:S

Igen, ha intelligens, akkor nem tesz ilyet, bár ez sok mindentől függ.

Ha az anyukával sem felhőtlen a kapcsolat, akkor sajnos ezt kivetíti a gyerekre is, sok szülő, nagyszülő a vérszerintire is. Akkor min csodálkozunk?

Hány olyat olvasunk itt a hoxán, hogy a saját szüleit, testvéreit, rokonait szidja valaki? Rengeteget és sokan mit tanácsolnak egy ellentét kezelésére? Rúgd fel! Leköpném! Nanehogymár azért ilyen legyen, mert az anyád!

Tehát, én egy kicsit sem csodálkozok már, ha ilyet hallok, ráadásul a mai kisgyerekek annyira bénán vannak nevelve, hogy sokszor nem az jut eszembe róluk, hogy de helyes, milyen kis aranyos, hanem az, hogy de megverném. Pedig én nem vagyok egy agresszív ember, és gyereket sem szoktam még szóban sem bántani.

Nem hiszem, hogy akkor zavarna, ha így történne, hiszen, akkor is a te gyereked lenne, legyen az bárkitől.

Az egy más kérdés, hogy nem tudod elképzelni jelen pillanatban azt sem esetleg, hogy másik férjed legyen vagy azt, hogy gyereked legyen, és azt, hogy több gyereked legyen, de ez nem is ettől függ. Az élet produkálhat igazán érdekes eseményeket...

Nem kell magára zárnia az ajtót senkinek. Más azt csinál, amit akar, felőlem kóbor macskaként is gyűjtögetheti a kicsinyeit, de számoljon vele, hogy benne van a pakliban egy ilyen (minden bizonnyal akarattalan) megkülönböztetés az X-edik ivarsejt donortól vagy annak a családjától.

Nekem ez a minden szerelem bizonyítékaként egy gyerek nagyon fekszik.

6 állításból egyben volt soha szó, 5 még mindig áll :P

Meg vannak kijelentések, amiben a soha cáfolhatatlan még öreg bölcsként is. Pl. soha nem lesz az ember fiatalabb, mint volt.

Azt még mindig megteheted,hogy a kicsinek adott csokit kettétöröd,és adsz a nagynak is.

Ebből a jelenetből minden résztvevő okulhatna,és ami a lényeg:szerintem a két testvért közelebb vinné egymáshoz,ha mindig elosztanád köztük az iylen féloldalasan kapott ajándékokat.

Meteor nélkül is nagy valószínűséggel más leszel.

Az idő múlásával ,az éveid számának növekedésével fordított arányosságban fogod majd használni a "soha " szót.:))

Most ne Te legyél a példa, de ha adott egy nő. Babát vár, közben betegségben, balesetben meghal a férje, akkor örökre magára zárja az ajtót? Ha nem és összejön egy nagyon rendes pasival, annak még nincs gyereke és imádják egymást, akkor elvek miatt nem lesz közös gyerek??

Persze van ilyen is. Édesapám 41 évesen lett özvegy, nem nősült meg, hogy ne legyen mostohánk. De, nem ez a jellemző.

Ha egyáltalán lesz EGY gyerekem, addigra leszek vagy 35 éves.

Nem akarok egynél több gyereket.

1-2 év után még nem házasodnék, ezelőtt sem ugrottam fejest házasságba.

Házasság nélkül nem vállalnék soha gyereket.

40 év fölött nem fogok gyereket szülni.

A gyomrom forog attól a gondolattól, hogy 2 apától hordjak ki gyereket.

Elvileg persze nem kizárt, hogy holnap fejbe ver egy meteor, és teljesen más leszek, miután újra járni tudok a vakságot leküzdve, majd megbokrosodva José Armando karjaiba borulok, mikor még Alvaro Fernandot szeretem igazából.

Szerintem senki sem úgy megy férjhez, vagy lép élettársi kapcsolatba, hogy majd váltogatja a pasikat, mint a fehérneműt.Minden normális kapcsolat úgy indul, hogy életünk végéig, aztán valamelyiknél elindul a vezérhangya. Amíg élünk remélünk, de bármikor érhet, bárkit pofon.

Nincs két apától gyerekem, és nem is lehetne, ha akarnám sem, de akkor is azt mondom láttam nagyon sok olyan esetet, amikor valaki azt hangoztatta, vele biztos nem esnek meg dolgok, aztán meg mégis.

Persze... matematikailag 50 %, hogy benéz egy szép, sárga Combino a nappalim ablakán meg még be is bújik ide mellém.

Emberileg nézve meg elég valószínűtlen, hogyha most kb. 5,5 év házasság után a gyerek még mindig majd, ha... esetleg 1, azaz egy db, akkor ha ez összejön, utána még gyerekvállalásra hajlandó koromban eléggé megbízzak egy másik férfiban, hogy egy másik ivadékra szánjam magam annak ellenére, hogy mindig is taszított a több apás gondolat.

Mert Ő a vérük, Ő ott van velük a születése óta. Őt ismerik az első perctől kezdve.

De most nézzük más oldalról. A te nagyobb gyerekednek van egy másik nagymamája is, aki imádhatja, aki imádja. Neki kettő, a kicsinek csak egy?

Fenéket, bár így lenne!!

De ott a férjem tesójának a gyereke...nos, ő idősebb picit az én nagyfiamnál, mégsincs elfelejtve...:-(