Ha a mama megkülönbözteti a vér szerinti, és nem vérszerinti unokákat... (beszélgetős fórum)

Szia! Nem csodálkozom, hogy ellenszenvet váltott ki.

Nehéz dolog, úgy gondolom a fiadnak kellett volna a sarkára állni, ami persze nehéz, ha Ő nem tartózkodik a családdal. Te nem tudnád nevelni a kislányt esetleg?

Szerintem itt nem az a baj, hogy a mama a vér szerintit jobban szereti, még az se, ha csak neki vesz ajándékot, stb.

Hanem az, hogy azt javasolja, dobja el az anya a másik gyereket, meg terveket sző, hogy hogyan lehet megszabadulni tőle, hogy "ne álljon a pici útjába". Ebből látszik, hogy a mama orvosi eset. Én nem foglalkoznék vele, ha meg mégegyszer előjön a hülyeségeivel, elküldeném a búsba.

Az első reakcióm az volt, hogy természetes dolog, hogy a nem vérszerinti unokát nem tudja úgy szeretni a nagymama. Unokáinkban a gyermekeinket látjuk újra picinek, érezzük a bőrük illatát, végig velük vagyunk születésük óta. Pont ugyanilyen kapcsolatot nem lehet keresni egy olyan gyermekben, amelyik már nem újszülöttként kerül a családba.

Beleolvasva a fórumba azonban azt látom, hogy anyósod igencsak "problémás". A kisfiadnak rengeteg szeretetre van szüksége és gondolom hálás is, ha látja, hogy szeretik. Még azokban a családokban is megesik,hogy a kistesóval többet foglalkoznak, akik édes testvérek. Nem tudom, én biztos, hogy igyekeznék maximális segítséget és szeretet adni akkor is,ha nem vérszerinti unokám lenne!

Nem, szerintem nincs középút. Az én gyerekem a legszebb a világon, merje valaki bántani, akkor anyatigris is leszek. Persze az, hogy valójába én mit gondolok az egy más kérdés. Nem vagyok egy elfogult anya, látom a gyerekem hibáit, na de ha valaki bántja, akkor az meneküljön! Legyen ronda, legyen buta, vagy bármilyen, akkor is a gyerekem, aki nekem a legtökéletesebb.

Soha nem találkoztam még ilyen helyzettel, és annak ellenére, hogy volt olyan rokonunk, aki azt mondta, hogy a húgom szebb nálam, nem jelentette azt, hogy az általa vélt nem előnyös külső adottságaim miatt nem állt volna szóba velem. És persze a szüleim, nagymamám mindig úgy beszéltek rólunk, mintha a világ legszebb gyereki lettünk volna:) pedig ez nyilván nem így van...

Gondolom,a kettő közt van az arany közép:hogy imádom a gyerekem,de látom azt is,h valószínűleg nem tökéletes.

Talán gyakoribb az "imádom a gyerekemet,senki nincs nála szebb-okosabb" hozzáállás.

Az ex-anyósom egy nagyon külsőkontrollos ember volt,legtöbbször azt nézte,h hogyan látja őt,és a családját más,külső ember.Ő se volt megelégedve sose magával,még 60évesen is a hibátlan testalkat volt számára a legfontosabb,meg a divatkövetés.Szánalmasnak tartottam,mert pl.emiatt a hozzáállása miatt sem tudott boldog lenni.Pedig nagyon jól tartotta magát,és a gyerekei egyébként nagyon remek fiúk ,és okosak is--csak pl szemüvegesek.

Általánosságban írtam ,nem az itten hsz-eidre .

....de lehet ,ha mondjuk új életet kezd ,és rendbe teszi a lelkét testét ,akkor fiatalabb lehet pár év múlva ,mint amikor elkezdte,természetesen nem években ,hanem ami igazán számít ,sejtszinten fiatalodhat meg ...:)))

Szóval a soha ne mondd ,hogy soha ,azért nem hülyeség :)))

Én tudom:)

Nem nekem kell "bizonygatnod"!

Azok a nevek nem vígaszok, hanem a jó példák. A fiam tud írni, még ha alig is olvasható. Az analfabéta a szememben ott kezdődik, hogy nem ismeri a betűket, nem pedig ott, hogy néha olvashatatlanul, és rengeteg hibával ír valaki. Tehát az én fiam nem volt, épp ezért nem is lesz analfabéta, még ha a rokonságból is, meg máshonnan is ezt kapja meg. És soha nem hasonlítom össze a két gyerekem. Nem is lehet. Egy közös van bennük, méghozzá a vérrokonság.

De hogy a tanulási problémája miatt a nagyszülei és nagynénjei (apai ágról) "más"-nak nézik, sőt lenézik, el nem fogadják, az már bosszant.

Einsteint és társait azért hoztam és hozom fel példának, mert szépen bizonyítja, hogy nem ez a probléma határozza meg, kiből mi lesz. De nem is Einstein a legjobb példa, hanem Christie. Diszgráfiásan a világ legelismertebb írónője volt. Ezt nem értik meg sokan. De fájjon nekik! Nekünk ez a remény!

Saját szülő szégyenli a gyerekét? Jól értem? Pedig biztos nem mástól néz ki úgy a gyerek, ahogy kinéz. Mondjuk ezen a nagyszülőknek is kellene gondolkodnia, hiszen lehet, pont rájuk hasonlít az unoka és azért nem túl előnyös a külseje.

Nevetségesek az ilyen emberek!

Valahol saját magukat járatják le.

Hol van ilyenkor az én gyerekem a legszebb a világon, legyen akármilyen?

Azért még visszatérek a szépség témára,ami alatt inkább a külső hibátlanságot értettem.

Faluhelyen,régivágású embereknél nagyon sokat számít a jó külső.A "szép szál ember" az egy 10pontos érv ,emellé elmegy az is,ha gyakran néz a pohár fenekére,vagy nőcsábász.

Még anyukám is volt olyan kis süsü,h visszautasított egy,amúgy mindenben jó kérőt,mert szemüveges volt. Mostmár szégyelli a dolgot,de mondta,h nekik azt tanították,h olyat válaszon,akinek mindene megvan(mondjuk a háború sokmindent leszedett az emberekről )Látása,hallása,haja,végtagjai..és magas is legyen.

Sajnos sok embert ismerek,akik hívőnek vallják magukat,és erkölcsileg egyébként a békas.gge alól kukucskálnak.

(együtt tudok veled érezni:nálunk az öcsém volt az ilyen fekete bárány,mint neked a fiad.Az exemmel együtt neveltül őt.Az ex-anyósomék kiötlötték,h értelmi fogyatékos lehet,és semmiképpen ne menjen 6 évesen suliba-szorongós,zárkózott gyerek volt-elvittem alkalmassági vizsgálatra,ott azt mondták,h 138 az IQ-ja,és vigyem csak a suliba,mert halálra unná magát az óvodában még 1 évig)

A többedik hasonlóság a történeteink között:az exemék családjában is okosak voltak a gyerekek,mégis inkább arra volt kiélezve a téma,h nem elég tökéletes a külsejük:ők alacsonyabbak az átlagnál.Kifelé néha dicsekedtek a szülők az eszükkel,szűk körben meg a külsőbeli hiányosság volt a téma..idiotizmus.

valószínű a nagyi is nagyobbnak érzi a látható problémákat-felszínes a lelkem-:mint pl.lekötött szem,vagy írási képességzavar,mint azt,h miben jók a gyerekek egyébként belül,fejben.

Túlliheged.

Felesleges.

Ezek csak vigasztalásra jók, mármint Einstein és társai. Sokat kell foglalkozni a gyerekkel. Nem lesz analfabéta, csak nehezebben tanul meg olvasni és írni, illetve a helyesírása csak későn fog rendeződni. És mi van akkor, ha idény munkás lesz? Ha közben jól érzi magát benne, addig nincs semmi gond. Az meg a te feladatod, hogy a gyerekedet úgy neveld, hogy ne dörgöld az orra alá a hiányosságait és erősítsd benne azt, hogy nem számít mivel keresi meg a megélhetéshez szükséges pénzt. Nem ez a lényeg.

Ja, és persze azt sem kell éreztetni a gyerekkel, hogy a lánytesó milyen okos, mert kitűnő....

Na igen..., ők hisznek Istenben, mégis az a tipikus a saját szemében a gerendát nem látja emberek ők. Pl. a fiamra kivetített jövőképük: napszámos idénymunkás. Nem vicc! Szerintük mivel a gyerek nem tud írni, ebből a munkából is meg tud élni majd. Nem számít, hogy George Washington, Einstein, Agatha Chritie szintén diszgráfiások voltak...

A lányom a negyedik osztályt fejezte be, mikor megműtötték a szemét. Már nem kancsi. Viszont elsős kora óta töretlenül kitűnő tanuló, a két legjobb egyike az osztályban. Hát szerinte ezzel is lehetne dicsekedni, meg lehetett volna akkor is, mikor az egyik szeme gyógytakaró alatt volt.

Szerintem nálatok is más van és nem az, hogy a gyereked "már nem olyan szép" (ez baromság is bárki részéről), illetve az, hogy a fiad diszgráfiás és ezért esetleg vannak gondjai a suliba. Már sokat írtál anyósról és a kapcsolatotokról. Itt teljesen más problémák vannak. Valószínű, hogy anyósoddal és veled is.

Nem kötelező velük sokat együtt lenned/lennetek, így csak akkor találkozz velük, ha szükséges vagy ha úgy gondolod. Valóban sokkal fontosabb a családi béke. Persze biztos érthetetlen számodra, hogy ez miért pont veled történik, de az lenne a legjobb, ha megtanulnál ezzel a problémával egyre kevesebbet foglalkozni. Sokszor úgy érzem, hogy sok időd van ilyen dolgokkal foglalkozni vagy csak nincs semmi olyan tevékenységed, amivel a szabad idődet, gondolataidat jobban lefoglalnád...

A szomszédban élő távolabbi rokont nagyon becsüld meg!A vele való jó kapcsolat nagyon sokat tud adni a gyerekeidnek.Nekik az annyira nem fontos,nem látványos,hogy nem a vér szerinti nagyi szeretgeti őket(az én tesóm gyerekkorát egy pótnagyi aranyozta be:egy egyszerű szomszédnéni.A nagyikorú családtagok,rokonok nem éltek már,vagy messze voltak,mikor ő született .Az egész családunknak nagyon sokat adott ez a néni lelkiekben).

Legnagyobbrészt egyetértek a férjeddel,a ti családi békétek fontosabb.

Ha eléggé eltávoldtok tőle,akkor egyáltalán nem te leszel az,akinek ápolnia kell,sezt senki nem vrhatja tőled.