Gyógyító Kód tapasztalatok (beszélgetős fórum)

Szia! Én azt gondolom, pont neked való a gyógyító kód! Persze - mindenkinek - de úgy láttam a pozitív tapasztalatok nagyobb része pszichés betegségekre vonatkozik, depresszió, szorongás, pánikbetegség. Amúgy is az a hatásmechanizmusa, hogy a betegséget kiváltó okot, tehát a stresszt kezeli. Tanácsom, olvasd a könyvet, de már előtte megnézheted a youtube-on Anita videóját, aki egy órában röviden összefoglalja az egész lényegét, és bemutatja a gyakorlatot. Így már kezdheted is, mialatt a könyvet olvasod, már tudsz kódolni.

Amúgy én is használtam pánik tüneteknél, szinte azonnali javulást, megnyugvást tapasztaltam. S persze, számit az is milyen zenére végzed, az fontos hogy az a zene is "jólessen"! :) Én Asha zenéjére szeretem a legjobban.

Sziasztok! Én most találtam meg a fórumot, visszaolvastam elejétől! Ami igencsak izgalmas volt...ahogy keverték Grabovoi-jal... :D

De a végére csak kibontakozott a fórum téma... :)

Sámán56: Megnézem, amit belinkeltél! Köszi! :)

És ha idetévedne valaki, szívesen hallanék tapasztalatokat! Én is gyakorlom, sajnos nem elég kitartóan, de igyekszem rendszeressé tenni, mert hiszek benne!

Nagymamám mesélte, sosem fogom elfelejteni.

Spanyol nátha járvány, hullanak az emberek. Nagyim édesanyja is nagyon beteg, 2 szomszédja, akikkel jóban volt, már meghaltak. De ezt nem merték megmondani az édesanyjuknak. Egyszer csak azt mondja neki és nővérének az anyjuk: olyan szép helyre hívnak ezek az asszonyok, de még nem mehetek!

Ebben minden benne van!

Igen, erről már sokat hallottam, hogy ott csak el kell gondolni valamit, és máris megjelenik. De nem igazán értem, hogy miért jelenik meg valami akkor, ha nem is gondol rá az ember. Én legalábbis úgy emlékszem, hogy csak történt velem egyik pillanatról a másikra, hogy egy ismeretlen helyen találtam magam, egy testen kívüli élmény során. Előtte viszont az nagyon érdekes volt, hogy a szobám ajtaja előtt "lebegve" eszembe sem jutott a kilincs használat:)Teljesen természetesnek tűnt, hogy én képes vagyok a nélkül is közlekedni.

Az biztos, hogy mindent akkor élünk át igazán, ha a saját bőrünkön tapasztaljuk meg.

Az egyedüllét alatt azt értettem, hogy biztos-e, hogy amikor egy embernek halálközeli élménye van, ott vannak-e azok a személyek akik megjelennek neki, vagy csak a tudata hívja elő az egészet, tehát egyedül van. Bár ha arra gondolok, hogy minden egy akkor ennek a kérdésnek nincs is értelme. Csak nehéz felfogni. Bár úgy ahogyan itt is különálló lények vagyunk, lehetnénk más létsíkon is azok még, és legfeljebb valahol máshol már nem. De ki tudja, ki hol van, amikor ilyen tapasztalása van.

Azon a létsíkon úgy teremtesz, hogy csak elgondolsz valamit. Ez jól jön pl. egy építésznek:))

Amikor "meghalsz" az energia testeid változatlanok, csak a legsűrűbb, fizikai, marad itt.

"mintha mindenki egyedül lenne a tapasztalásai során" Az egész életedben egyedül vagy, hiába vesznek körbe emberek. Azokat az érzéseket csak te éled meg, ez esetleg hasonlíthat valakiéhez még, de csak hasonlíthat.

Egy jó barátod gyereke meghal. Megöleled, és azt mondod neki, hogy osztozol a gyászában. De ha te még nem temetted el a gyerekedet, halvány segéd fogalmad sem lehet, hogy ő - magányosan - min megy keresztül. Ez nyilván fordítottan is igaz.

Úgy értettem, hogy ott is meg kellene változnia. De az, az itteni világban is, csak az újraszületés által lehet. Akkor ott hogyan változna meg a kinézet?

Sajnos, én csak a másik szobáig jutottam egyszer, egy testen kívüli élmény által, majd egy egészen más helyen találtam magam, de annyira rövid ideig tartott, hogy nem igazán tudtam meg semmi érdekeset.

Nekem olyan érzésem van, mintha mindenki egyedül lenne a tapasztalásai során. Főleg amikor arról beszélnek, hogy az én az ő, az ő pedig az én. Ez bonyolult nekem. Egyszer egy tudatos álomban ott volt velem a lányom, pedig tudtam, hogy dolgozik. Miért történnek ezek a dolgok így az emberrel? Vagy például miért látnak sokan szörnyeket paralízises élmény alatt? Vagy ott vannak a földönkívüliekkel való tapasztalások. Miért van az, hogy másokkal semmi ilyen nem történik? Kicsit el is kanyarodott már a téma a Gyógyító kódról:)

"De ha ott, amit nem tudok hol van, így nézünk ki, ahogyan most, akkor a következő élettel ennek meg kellene változnia. " Változik is. Az életeidet váltogatod, hol férfi vagy, hol nő. Nyilván más a test, de a lényeg, az örökkévaló, a fénymag, állandó. Az egyik életedben - mert akkor az volt a gazdagság jele - kövér vagy de nagyon, a sok evéstől tönkremennek az emésztőszervek, halál. Nem hiszem, hogy a következő életedben is a jó kövér testet választanád! A leszületés előtt, az életfeladatok tisztázása során nagyjából a fizikai testedet is megtervezed. A következő életben a célod a fizikai megterhelések, a kitartásod kialakítása a feladat. Triatlonozni fogsz, ami embert próbáló. Nem építhetsz magadnak 120 kg-os testet. Ha balettozni fogsz, elég a 155-160 cm-es magasság, de ha a kosárlabda érdekel, ez nyilván nem elég. Ahogyan magaddal hozod az egyéb, már megszerzett képességeidet, amik segítenek az úton, ugyan úgy a fizikai test kialakítása is fontos feladat.

A testen kívüli élmények gyakorlatilag azt jelentik, hogy a tudatosságodat, a tudatodat a jelenlegi helyzetéből kimozdítod. Ezt kiterjesztve pl. egy egész várost tudsz érzékelni egy pillanat alatt. Vagy valakinek a betegsége okát látod, ami mondjuk 3 élettel előbb volt.

Az biztos, hogy nagyon érdekes. Azért vannak a tapasztalásban különbségek, mert különbözőek vagyunk, más és más a tudatossági szintünk, másként látjuk a világot.

"hogy a halál pillanatában jóra kell gondolni, mert annak megfelelően fognak folytatódni a dolgok. "

Ez így önmagában kevés. Egy élet alatt "elkövetett" dolgok nem tisztulnak meg 1 jó gondolattól.

Ha valaki a halál pillanatában nem tud tisztán gondolkodni, akkor olyan "kórházba" kerül ahol szépen, lassan rávezetik arra, hogy befejezte egyik inkarnációját. Amikor már megfelelő mentális állapotban van, akkor jön csak az elmúlt élet elemzése, tanulságok levonása.

Valóban minden dolog más amiért kitartóak lehetünk. Van amit esetleg fel is adunk, legfeljebb nem tudjuk kipipálni, hogy sikerült, de elvan felejtve, nem okoz különösebb gondot. Minden álmunk sem sikerül. A betegség valóban más. De lehet épp ezért még kitartóbbnak kell lenni. Mert nem jó betegnek lenni. Én olvastam már olyat, hogy valaki azt írta, hogy fájdalmai vannak, de nincs ideje orvoshoz menni, majd össze esik a munka végére. Hát ez elég érdekes, akkor mégsem lehetett annyira nagy a baj, ha tudott dolgozni. Én ugyan mentem orvoshoz, dolgoztam is amíg bírtam, de a végén már egy belebújós pólót nem tudtam felvenni. Még mindig nincs vége, még mindig csak próbálkozom mi segít. De muszáj, mert ebbe nem lehet beletörődni.

Azért nem egészen úgy sikerült ez a dolog ahogyan akartam. Nagyon nem. Sokat is gondolkodom rajta, hogy miért alakult így, és fogalmam sincs mit terveztem, és miért. Olyan dolgok jöttek közbe, amik lehetetlenné tették a visszautat. Valószínüleg ha láttam volna a jövőt, nem akartam volna semmit, mert máig fáj, hogy távol vagyok néhány családtagomtól. Ez most szabad akaratomból történt, vagy a sors akarta így? Néha úgy érzem a sors egy játékos, én meg a bábú.

"Hiszen az embereknek sok vágyuk nem valósul meg, aztán van az is, amikor idővel belátják, hogy ha megvalósulna, már nem is szeretnék, vagy nem is tudnának neki örülni."

Igen, ez így van, nem minden álom válik valóra, így örülhetünk annak, ami mégis:) Lehet a többire, majd a következő életben kerül sor. És az is igaz, ami későn jön, sokszor már nem is okoz örömöt, elveszti fontosságát. Bizonyára jön valami más helyette De az is lehet, hogy valamire figyelmeztet, ha nem kapunk meg valamit. Ha minden azon nyomban valósággá válna, akkor lehet unalmas lenne minden. Állítólag az asztrálsíkon így van. Aki ott van, és gondol valamire azonnal létre jön.

A Gyógyító kódnál azt mondták teljesen mindegy miért történt valami, nem kell tudni, hogy működjön. Ez valóban csak érdekes lehetne, de ugyanakkor veszélyes is. Egy videóban hallottam, hogy valaki neki ment a szomszédnak, mert állítólag előző életben megölte őt. Legalábbis ezt mondták neki egy hipnózis után. Persze nem tudom igaz volt-e a történet. De, ha csak arra gondolok, hogy amikor visszamondanak valamit valakinek, már azzal össze tudnak ugrasztani két embert.

Nekem mindig az jut az eszembe erről (mármint, hogy nem tudhatjuk a vizsga eredményét), hogy ha tudnánk mindent, amit nem, olyan lenne, mint amikor előre megmondaná valaki a film kezdődésekor, hogy mi lesz a vége, és akkor már nem lenne olyan izgalmas. Egy betegség esetében semmiképpen nem lenne jó tudni a végét, ha az a megsemmisülés lenne, mert elveszne a remény, a kitartás. De, ha valaki azt mondaná nekem hogy fél év múlva megszűnnek a fájdalmak, elkezdeném számolni a napokat. Mint egy vakációnál az iskolában. Attól még ugyanúgy kellene foglalkozni vele, hogy elviselhetőbb legyen. Bár fent biztosan jobban tudják.

És amikor nem tudjuk, hogy valami miért úgy történt velünk, akkor azon hogyan lehet mégis változtatni? Mert ha tudjuk, akkor máskor másképp csináljuk. Bár itt bejöhetnek azok a programok, amik a háttérben futnak, és lehet mégsem tudjuk másképp csinálni. Vagy a karma. Mondjuk, ha valaki egész életében szegény akármit is tesz. Vagy nem találja a boldogságot.

Ezek szerint a rossz döntés által okozott dolgokat is le kell dolgozni, még akkor is, ha csupa jó indulatból történt? Gondolom most is csak segíteni akart az orvos.

A bűnözőnél úgy értettem, hogy amikor egy ilyen embert ér valami rossz, vajon mi jár a fejében, esetleg még Istenhez is fohászkodik? De hogyan? Aki nem bűnöző, és valami csapás éri, sokszor úgy fordul Istenhez, hogy miért történt, hiszen ő jó. Na de egy eleve rossz utakon járó ember ugyanezt már nem mondhatná el. Csak egyszerűen nem tudom elképzelni milyen lehet a gondolatviláguk.

A lelki kínok itt is vetekszenek a testivel néha. Bár ki tudja melyiknek milyen a csúcspontja. És amíg a testinél esetleg eszméletvesztés is bekövetkezhet, ha túl nagy a fájdalom, a lelkinél nem tudom hogyan van ez.

Azt a barlangos történetet mintha már hallottam volna. És azt is, hogy a halál pillanatában jóra kell gondolni, mert annak megfelelően fognak folytatódni a dolgok. Na igen, de mi van amikor valaki már nem is tud tisztán gondolkodni mire oda kerül? Valóban bonyolultak ezek a dolgok.

Érdekes dolog a kitartás. Szerintem több dologtól függ. Az is befolyásolhatja, hogy mennyire egysíkú az út. Úgy értem, hogy pl. ha egy gyerek eldönti, hogy orvos lesz, akkor az ahhoz vezető út igen színes, hiszen rengeteg tudást kell megszereznie. Tehát míg a végső célt akarja elérni, addig közben nagyon sok kihívás van. Vagy ha valaki eldönti, hogy külföldön akar élni, de ehhez nyelvtudás és kezdő tőke kell, akkor nyilván ezek megszerzésére fog koncentrálni, hiszen úgy gondolja, hogy ezek vezetnek a célhoz. Viszont teljesen más, ha valaki egy betegséget akar megszüntetni. Kérdés, hogy ebben az esetben állandó fájdalmai vannak, vagy lényegében a gyógyszerek miatt különösebb zavart nem okoz a betegség.

Viszont a példád, amit írtál, hogy most ott vagy, ahol lenni akartál, nekem azt juttatja eszembe, amit korábban is írtam, hogy vajon hol kezdődik a szabad akarat és mi a sors? Mert kérdés, hogy biztos, hogy ezt te tervezted el már itt élve a Földön, vagy még mielőtt idejöttél lett a sorsod része? Az, hogy te vágytál rá, lehet, hogy összhangban volt a sorsoddal és azért sem adtad fel. Hiszen az embereknek sok vágyuk nem valósul meg, aztán van az is, amikor idővel belátják, hogy ha megvalósulna, már nem is szeretnék, vagy nem is tudnának neki örülni.

Amikor az ember úgy érzi, hogy valami hosszú ideje tart már, akkor tényleg jó lenne tudni, hogy meddig tart a ledolgozás, bár szerintem sokkal érdekesebb lenne tudni, hogy mi is az oka. Mert azt sem hiszem, hogy minden rossz, ami történik velünk, legyen akár csak egy kis bosszúság, azért van, mert le kell dolgozni valamit. Ha korábban létrehozhattunk, akkor történhet azért is rossz, mert valaki éppen velünk szemben hoz egyet létre magának.

A link:

[link]

Sok sikert!