Gyász feldolgozása (beszélgetős fórum)
Hát én nem tudom hogy komolyan gondolta e de szerintem ha tényleg annyira akarta volna akkor le tudta volna tenni csak sajnos nincs akaratereje. De én akkor sem tudom elfogadni hogy szívja azt a mocskot. És sajnos függő lett tőle. Ha nincs cigije addig megy amíg nem kapja meg. Borzalmas mit tud okozni az a rohadt bagó. Sokan ölni is képesek lennének érte.
Ez többnyire így van. Lehet az is, hogy komolyan gondolta akkor.
Hát sajnos igen mert hülye és az a legszomorúbb hogy nem is akarja letenni. Pedig amikor összejöttünk nekem megígérte hogy leteszi de nem lett belőle semmi. Csak hitegetett áltatott én meg hittem neki.
Többek közt ezért nem értjük meg egymást. Én soha nem tudom elfogadni hogy cigizik ezt ne is várja tőlem.
A páromnak eszébe sincs leszokni amúgy is már 11 éve szívja és méh csak most 23 éves.
Hátha mégis majd leszokik róla. Az jó, hogy te nem cigizel.
Az anyunak nem volt nehéz letenni a cigit apám meghalt 2003- ban akkor még az anyu szívta. És a bátyámmal addig nyüstöltük míg elhatározta hogy leteszi a cigit. Megfogadta nekünk hogy 2005 január 1-től már nem fogja szívni és így is lett. Egyik napról a másikra tette le a cigit mert ő is akarta. Szóval le lehet tenni ez csak akarat kérdése.
Hála a jó istennek én nem dohányzom és nem is fogok soha. Amióta megszülettem azóta utálom a cigit pontosan anyám és apám miatt mert ők mind a ketten szívták én meg a bátyám ugye nem. Egyedül csak a nővérem szokott rá a cigire de ő nem is akarja letenni. Én ki nem állhatom a bagót szerintem az egy undorító szokás meg büdös is arról nem is beszélve hogy milyen káros. A páromat is ezért nyüstölöm hogy tegye le azt a rohadt cigit de nem hajlandó rá azt mondta neki nem megy. Ezért van köztünk nagyon sok vita.
Őszinte részvétem. Sajnos a cigarettát nehéz letenni. Nagyon sajnálom.
Még nem volt öreg az édesanyám 66 évesen ment el. És mindenért azt a rohadt cigaretta a hibás ha nem szívta volna 35 éven keresztül még mindig itt lehetne velem. Hányszor de hányszor mondtuk neki hogy tegye le de ő nem hallgatott ránk. Apám mellett lehetetlen volt hogy abbahagyja mivel ő is szívta ugyan úgy meg hát ivott is mellé és nagyon rossz ember volt. Gondolom nem kell részleteznem hogy milyen egy alkoholista. Anyámnak nagyon sok rosszat át kellett élnie mellette. Többek közt ezért nem tudott leszokni. De 2005-ben sikerült neki és nagyon boldogok voltunk. De sajnos már későn hagyta abba mert ahogy telt múlt az idő egyre többször kezdett fulladni kivizsgáláson is volt szegény de nem találtak nála semmi komopy bajt vagyis daganatot nem. Ct-n is volt tüdőtükrözésen is meg még sol vizsgálaton. Aztán ugye kiderült hogy a tüdeje egyik részén van valamilyen folt tüdőgyulladás maradványok meg meszesedés stb. De az a folt nem nagyobbodott ugyan akkora maradt. Így is megnyugodtunk hogy nem rák. De aztán ahogy telt az idő egyre jobban fulladt pipát kell használnia meg hörgőtágító gyógyszereket. Én láttam a palírján hogy COPD betegségben szenved de nem tudtam először hogy mi az. De neten utánanéztem és sokat olvastam róla. Oda volt írva hogy nagyon sok ember ebbe hal bele. És az anyuval is pont ez történt. Napról napra csak rosszabbodott az állapota. Alig tett egy lépést már fulladt mindig meg kellett állnunk. A végén meg már ülni nem tudott annyira fulladt szegény. Nagyon sokszor ki kellett hívnom az ügyeletes orvost hozzá mert olyan rosszul volt elkapta az asztmás roham. De akármilyen rohama volt mindig jobban lett utána gondoltam most sem lesz ez másképp de tévedtem. Pont húsvét másnapján halt meg elfulladt és már a mentősök sem tudtak segíteni rajta. A bátyám is próbálta újraéleszteni de nem sikerült neki se. Nagyon hirtelen meghalt. Én csak áldom az isten azért hogy nem voltam ott amikor történt. De még utoljára el tudtam köszönni az anyutól. Nagyon rossz nélküle borzasztóan hiányzik a világ legjobb édesanyja volt.
Őszinte részvétem!
Nekem 7 éve halt meg az Anyám, azt hittem nem lesz viselhetőbb, de az lett. Az idő tényleg segít. Nem múlik el a hiányérzet és vannak nehezebb napok, de ez így van rendjén, hiszen szerettünk ment el. Az idő tompítja a kezdeti éles kínt és megtanít tovább élni, mert nincs is más út, meg tényleg csitul az a nagy szomorúság.
Erőt kívánok és az idő gyögyító erejének a megtapasztalását!
Őszinte részvétem! Ahogy azt már előttem is írták, igen enyhülni fog. Hogy mikor azt nem tudom. Rajtad és a környezeteden is múlik. Én 25 éves voltam amikor édesapámat elveszítettem. azt hittem, hogy vége a világnak, pedig már volt egy két éves gyermekem. Nem tudtam feldolgozni. Aztán 9 éve veszítettem édesanyámat, ugyan úgy hirtelen, mint apukámat. Na akkor jött csak az igazi veszteség. Akkor éreztem úgy, hogy vége nincs senkim. Pedig van egy jó férjem, egy nagyon jó fiam. Ők nagyon-nagyon sokat segítettek nekem, hogy fel tudjam dolgozni. Nem tudtam, egyik szülőm elvesztését sem, még a mai napig. Igen enyhült a fájdalom, most már a szép dolgok jutnak eszemben inkább. De még mindig ha történik valami velem, az jut eszemben, hogy hazamegyek és elmondom anyukámnak. Kértem orvos segítségét, de azt mondta, hogy tudna segíteni, de nem nagyon akar, mivel azzal csak kitolja a gyászidőt.Nem véletlen, hogy azt mondják egy év a gyászidő. Igen! Az első karácsony, az első húsvét, az első anyák napja, névnap, szülinap nélküle. aztán kicsit enyhül majd a fájdalom, de elmúlni soha nem fog.
Nekem még mindig nagyon-nagyon nehéz nélkülük. Nagyon sokat megyek ki a temetőbe, nekem utána jobb. Van aki azt mondja, hogy rosszabb. Nagyon sokat gondolok rájuk
Őszinte részvétem! Minden bizonnyal fiatal volt még az édesanyád, sok együtt tölthető évtől fosztott meg az elvesztése.
Még sokáig fájni fog, idővel enyhül. Teljesen sosem múlik el, de eljön majd az idő, amikor nem fájdalom, hanem szép emlékek is jutnak majd eszedbe. Kívánom, hogy minél előbb így legyen.
nekem 7 éve, hogy meghalt az anyukám. Egyedüli gyerek voltam, igy talán az átlagnál jobban össze voltunk nőve. Azt httem, hogy soha nem heverem ki, de idővel hanem is enyhült, de az életemben már nem a legelső dolog a fájdalmam, azaz anyukám, gyászolása. Egy fiam van, az egyetlen unokája, aki minden lépésemet, főztőmet, tanácsomat a " mamához"haonlitja, igy egy picit olyanm mintha velünk lenne,
Hetente többalkalommal álmodom róla, és az olyan jó.
Természestesen szerettem édesapámat is és a férjemet is, de róluk nem álmodom olyan gyakram.
Ha gyakran gondolsz rá, olyan mintha veletek lenne. Én a mostani életemben is elképzelem, hogy klrizishelyzetbem vajon milyen tanácsot adna és ahhoz tartom magam. A
27 éves fiam ha valamivel nem ért egyet, rámszól, mit szólna ehhez a mama ? "
Lehet hogy nem normális dolog, de olyan, mintha még mindig velünk élne és ez enyhiti a gyász feldolgozását,
( az hülyeség hogy a halottakat " engedjük el " )
Együtt érzek veled, de hidd el, hogy enyhülni fog a fájdalom. Nem tudom, hogy kell gyorsítani a folyamatot, de az idő valóban segít. Foglald el magad, legyen sok programod és próbálj ne minden percben rágondolni.
Tudom miről beszélek, én nem voltam 22 éves, amikor meghalt az anyukám, ráadásul úgy, hogy az unokája 11 nap múlva született, így még a temetésén sem voltam ott, mert a szülésem utáni napon volt a temetés. Az anyukám 40 éves volt akkor. Ráadásul 6 év múlva az apukám is meghalt 55 évesen.
Sikerülni fog!!!
Nagyon sajnálom Marika. Idővel valamennyire enyhül a fájdalom.
Soha nem fogod túltenni magad, én 33 éve gyerekként vesztettem el Aput, de mindig itt van minden percben...lassan Anyu is megy utána...enyhülést hoz azért az idő...az baj, ha a párod nem jelent támogató vigaszt.
Egy édesanya halálát soha nem lehet elfelejteni szerintem ezen az idő sem segíthet. Igen itt van mellettem a párom de ő nem ért meg engem. Vele is csak a gondok vannak az a baj.
Őszintén sajnálom,Marika! Biztosan te is tudod, hogy a gyász egy hosszú, többlépcsős folyamat, aminek most még az elején jársz. Azt fogják mondani neked, hogy fiatal vagy, és majd az idő segít...ez igaz is, csak most még túl friss a fájdalom. Van valaki a közeledben, aki vigaszt tudna nyújtani?
4 hónapja halt meg édesanyám amit még mindig nem tudok elhinni és végképp nem elfogadni. Nincs olyan nap hogy ne gondoljak rá borzasztóan hiányzik. Amióta meghalt nem találom a helyem az életben semmi kedvem tovább élni nélküle. Nekem ő volt a mindenem az egyetlen támaszom az életben. Rá mindig mindenben számíthattam a testvéreimmel szemben is mindig megvédett és kiállt értem. Számomra azért is olyan nehéz ezt elfogadni mert mindig vele éltem. Én voltam az egyedüli gyereke aki mindig mellette volt. 29 éven keresztül együtt éltünk. Sose hagytam magára mindenhova együtt mentünk. Szinte olyanok voltunk mint a sziámi ikrek. Álmomba se hittem volna hogy ilyen hirtelen meghal. Nagyon beteg volt szegényem olyan tüdőbetegségben szenvedett amit már nem lehetett kigyógyítani. 35 évig dohányzott és 2005 ben miután apám meghalt ő megfogadta hogy örökre leteszi a cigit és így is lett de sajnos már későn szokott le mert a tüdejét már szétroncsolta a nikotin. 35 évig szívta azt a mocskot és nagyon erős dohányos volt. Naponta 3 dobozzal elfogyott neki szinte csak úgy ette a cigit. De ennek több oke is volt családi problémák de ebbe most nem megyek bele. Így ahogy telnek múlnak a napok a hetek a honapok egyre jobban hiányzik nekem pedig azt hittem egy kicsit enyhül a fájdalom amit érzek a szívembe de nem inkább napról napra csak erősebb. Úgy érzem én ebbe soha nem tudok beletörődni. Telhetnek múlhatnak az évek az anyu akkor is mindig hiányozni fog. Nagyon rossz ez az érzés senkinek nem kívánom hogy átélje. Nagyon hiányzik az anyukám. Nagyon rossz nélküle. Hogy tudnám egy kicsit könnyebbé tenni ezt a gyász feldolgozást? Adjatok tanácsot nekem.
További ajánlott fórumok: