Gyász feldolgozása (beszélgetős fórum)
Igen az én anyukám is mindig arra törekedett,hogy Nekem legyen jó meg a testvéremnek!
Tudod sokan nem mondhatják el az anyukájukról!
Ezért vagyunk nagyon,de nagyon szerencsések!
Én is hálát adok az istennek hogy ő volt az anyám nála jobbat nem is kívánhattam volna. Ő tényleg mindig azt nézte hogy nekem legyen jó. Nagyon szeretem és örökké a szívembe lesz.
Tudod Én minden nap hálát adok az Istennek, hogy Ő az anyukám!!!Szerencsés vagyok ,hogy bár kevés idö volt,de az anyukám volt!
Az én anyukám is egy angyal volt és nagyon jó asszony. Mindenki kedvelte a faluban. Segítőkész volt nagyon szerették. Ő tényleg nem ártott a légynek sem.Mindig vidám soha nem szomorkodott. Nem úgy mint én. Ezt nem tőle örököltem sajnos.
Értelek!
Írd ki magadból és reméljük, hogy segít ez is!
Csak arra szerettem volna rámutatni, hogy sokan elvesztettük az édesanyánkat, de az élet nem áll meg! Élni kell, és jól kell érezned magad így is! Ne kattogj a megváltoztathatatlanon, mert csak saját magadat keseríted meg, illetve a környezeted, ahogy írod!
Hidd el, hogy jövőre ilyenkor már máshogy gondolsz majd erre. Közhely, de az idő valóban gyógyít! Ez tapasztalat, ahogy sokaknál az szintén.
Ha egészségesen állunk ehhez a szomorú eseményhez, akkor így történik, de ezt neked is akarnod kell. Attól, hogy nem kínzod magad nem azt fogják gondolni az emberek, hogy te nem szeretted, neked nem hiányzik! A normális emberek nem. De ha állandóan bizonygatsz, akkor hiteltelennek tűnhet egy idő után.
Nyugodtan írd ki magadból!Hidd el az is feldolgozás!
Én nagyon jól tudom hogy mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb és nem azért írtam ki a kérdést hogy sajnáltassam magam. Egyet tudok hogy édesanyámat elveszitettem amit soha nem tudok elfogadni és beletörődni meg végképp nem tudok. Ő volt a mindenem a támaszom rá számíthattam mindenben és már nincs többé.
Sajnálom iszonyat lehetett!!!
FI!
A te anyukád legalább élt 66 évet! Gondolhatod, hogy nekem mennyire rossz, hogy egy fiatal anyát veszítettem el úgy, hogy még én is nagyon fiatal voltam. Az én anyukám csak 40 éves volt én meg még nem voltam 22 éves. Ráadásul ha még élhetett volna néhány napot pontosan 12 napot, akkor még az unokáját is láthatta volna, valamint rész tudtam volna venni a temetésén is...
Na, tényleg nem akarok a fájdalmaddal versengeni, de hidd el, hogy a legtöbb embernek a saját fájdalma a legnagyobb. Tudunk együtt érezni, de ha te azt hajtogatod, hogy neked rosszabb, mert....akkor elég nehéz!
Az sem megoldás, hogy 30 évesen képtelen vagy élni és ebbe lovalod bele magad.
Mire jó ez? Nekem is fájt és fáj, hogy már nincsenek szüleim, a másiknak is fáj, hogy elvesztett valakit. Miért bizonygatod, hogy neked fáj a legjobban?
Fura, hogy elvárod, hogy mindenki együtt érezzen veled, miközben te egy kicsit sem tudsz empatikus lenni másokkal...
Két évig kellett ott lennem!Most a szívem is össze szorul,ha arra megyek!
Hidd el ugyan azt éreztem,akkor amikor Én voltam az elején,de sajnos nem változik semmi!Próbáltam már minden pozitív ákombákomot,gondolat javítás stb.,de nem múlik!Nekem 68 éves volt és egy angyal!Mindenki imádta!Én is vele laktam kis kihagyással!
Iszonyat,de arra tudok gondolni,hogy a rossz ember anyós meg vidul.....
Sajnos ez van ezzel kell élni:-(
Én szerencsére eltudtam jönni a házból ahol laktunk és nem is akarok oda visszamenni. Mert ott minden csak rá emlékzetetne és nagyon rossz lenne. A bátyám lakik most otthon egyedül ő elvan abban a házban. Velem se foglalkoznak a testvéreim de nem is érdekel egyik se. Nekik is megvan a saját életük meg nekem is. Csak nekik azért sokkal jobb mint nekem.
Akkor te már régebben elveszítetted anyukádat. Gondolhatod nekem milyen rossz 30 évesen vesztettem el anyut ő volt 66 éves. Még javában élhetett volna. Nagyon vidám és humoros asszony volt mindenki szerette. Mindenből viccet csinált. Nagyon sokat dolgozott még betegen is hordta a fát pedig már akkor is nagyon fulladt mégsem hagyta el magát. Sokat harcolt az életéért az utolsó percig. Nem tudom miért ilyen kegyetlen az isten miért azt veszi el aki nagyon jó ember? A gonoszok meg a földön maradnak. Kegyetlen ez az élet. Nekem azért rossz mert amióta élek vele laktam elválaszthatatlanok voltunk. Én soha nem leszek képes ezen túltenni magán.
Ezt, én is meg akartam kérdezni. Nem vagyunk egyformák, van aki meg rajong a gyerekekért.
Részvétem!Nekem 2011-ben ment el az Anyukám:-(
Azóta sem térek magamhoz!Attól a közhelytől,hogy az idő majd így meg úgy egyszerűen kiakadok!
Mai napig nem jobb!
Gondolok,álmodok ,hiánya fáj és minden, kivéve,hogy a sírás kevesebb!De,ha nézem a képeket vagy bármi vele kapcsolatos dolog történik már sírok is!
Nekem 2 évig kellett a lakásában lennem amíg el nem adtuk a miénket,mert egy udvarban voltunk!A testvérem azóta nem beszél velem,pedig Ő igazán érti mit érzek!
Kívánom,hogy Neked könnyebb legyen feldolgozni!!!
Ugyan már semmi baj hogy megkérdezted én szívesen válaszolok rá. Azért mondtam hogy hála istennek mert én nem szeretnék gyereket és nem is vagyok oda értük. Elég a bajom gyerek nélkül is.
Bocsánat, lehet, hogy semmi közöm hozzá, de miért "hála Istennek"?
Gyerekeid nincsenek Marika?
Köszi szépen próbálok erős lenni ahogy csak tudok így talalán könnyebb hogy nem lakok otthon nem emlékeztet semmi az anyura. Azt tudom hogy amíg élek örökké a szívembe lesz.
Szegénykém, nagyon nehéz lehet Neked. Ha végképp nem tudsz kilábalni a mély gyászból, kérhetsz segítséget szakembertől. Bár szerintem még korai lenne. Sajnos ezen végig kell menni, nem lehet megúszni. Kitartást, tényleg jobb lesz egy idő múlva.
De pontosan hogy vele éltem 29 éven keresztül. És soha nem hagytam az anyut magára. Én voltam az egyedüli gyereke aki a legkésőbb repült ki a családi fészekből. Mivel én vagyok a legkisebb nekem van még egy bátyám és egy nővérem is. Az anyu is meg az apu is engem szeretett a legjobban mindent megadtak nekem elvoltam kényeztetve. Nekem ezért is nehéz elfogadni hogy nincs többé anyám. Mert nekem ő olyan volt mintha csak a testvérem lett volna. Mindenhova együtt mentünk ha neki kellett mennie valahova akkor én kísértem el ha nekem kellett menni valahova akkor ő jött el velem. Nagyon szoros volt a kapcsolat köztünk.
Tényleg nagy szerencse, hogy nem vele éltél! Én évekig az utcába sem mentem be. Viszont néhány, a szüleimtől maradt tárgyat nagy örömmel használok, és kincsként őrzöm.
Szia köszi szépen a jó tanácsokat nagyon remélem ahogy telik múlik az idő nekem is könnyebb lesz és eltudom fogadni hogy az anyu már nincs többé. Nagyon nagyon hiányzik nincs olyan nap hogy ne gondoljak rá. Tudod mi a nagy szerencsém hogy eljöttem otthonról mivel én mindig az anyuval éltem soha nem hagytam magára. Hála adok az istennek hogy akkor a páromat megismertem ő hozott el magával. Mi együtt élünk albérletben és így nekem is sokkal könnyebb hogy nem vagyok otthon nem látom a szobát ahol feküdt az anyu nem kell néznem a fotelt ahol a nézte a tv-t. Így sokkal könnyebb hogy nem vagyok ott. Így is elég elviselni a fájdalmat hogy már nem láthatom soha többé.
Őszinte részvétem Marika. Tudom nehéz elhinni, de idővel csitulni fog a fájdalom. Az én anyukám 14 éve halt meg és még mindig negyon hiányzik. Már nem olyan kínzó a fájdalom, de a világom már sosem lesz kerek. Neked nehezíti, hogy nincs családod, legalábbis a bejegyzésedbő az jött le. Sajnos sok-sok idő kell hozzá. Próbálj célokat kitűzni, olyan dolgokat csinálni amiben örömöd telik. Ismerkedj emberekkel. Foglald le magad annyira. amennyire csk tudud. Tudom, momdani könnyű, de sajnos nincs olyan módszer amitől egy varázsütésre könnyebb lesz. Még nagyon friss a gyász, sokkal több idő kell, hogy elviselhetőbb legyen. Kívánok Neked sok erőt a gyász feldolgozásához.
Igen az orvosok megmondták hogy a cigi okozta neki ezt a betegséget 35 évig szívta naponta 3 dobozzal és az évek múlásával az a sok nikotin lerakódott a tüdejében. Én el tudom hinni hogy a cigi okozta neki semmi kétség nem fér hozzá. Nekem hála a jó istennek nincsenek káros szenvedélyeim soha nem is voltak meg nem is lesznek. A ciginek már a látványától is undorodom nem hogy még szívjam is. Elég nekem elviselni hogy a párom dohányzik utálom is emiatt de nem tudok mit tenni úgysem szokik le róla soha.
Nagyon jól mondja Channa, érdemes lenne hallgatnod rá.
Ha a gyászt úgy tudod feldolgozni, hogy anyukád halála kapcsán a dohányzást hibáztatod, akkor tedd. Remélem megkönnyebbülsz tőle!
A COPD nem csak a dohányzástól alakulhat ki. Nálatok egyértelmű volt a diagnózis? Mármint az, hogy a dohányzás miatt alakult ki?
Azt hiszem te nagyon fiatal vagy, így jó lenne, ha elterelnéd a gondolataidat a gyászról, dohányzásról, stb. Próbálj meg élni! Nem hiszem, hogy anyukád örülne, ha tudná, hogy kikészíted magad miatta. Ő biztos azt szeretné, ha boldog lennék és jól éreznéd magad.
Vigyázz magadra, ne legyenek káros szenvedélyeid és élj!
További ajánlott fórumok: