Gyász feldolgozása (beszélgetős fórum)

Amikor megtaláltam elhiheted olyan volt mint egy valóra vált álom.

Nagyon szomorú volt a cd, de ő beszél.

Tudod mi maradt meg nekem is?Az utolsó pillanat a kórházba, már nem volt magánál és én nem hittem, hogy utoljára látom, csak álltam ott és nem bírtam ránézni, mert potyogtak a könnyeim.

És a néni aki ott feküdt mondta, hogy sírt egész hajnalban:-(

Az nagyon nem jó. :(

A rossz emlékek.

Szerencsés vagyok. A rosszabbakban is a jót látom. Kivéve, mikor utoljára visszanéztem a kórterem ajtajából, mikor még magánál volt. Tudom, nagyon nem akartam eljönni. De muszáj volt.

Remélem meg fogod tudni hallgatni majd a CD-t.

Ölni tudnék azért, hogy legyen egy ilyenem. Valahol talán (talán) van egy régi kazetta.

Két nap és megint halottak napja.

Nehéz ez.

Távolinak tűnik a hangja.Bár van egy cd, de azt jobb, ha nem hallgatom meg:-(

Vannak emlékek, de valamiért csak a rossz jön elő!

Szép estét!

Engem érdekelne.

Üdvözlet Mindenkinek!

Gyász-és Veszteségfeldolgozó Módszer® Specialista vagyok ,és szívesen segítek egyéni ,vagy csoportos feldolgozásban.. amerikai-magyar módszerrel dolgozunk hatékonyan. Részletekért privát üzenetet fogadok.

Szeretettel: Vera

Tudod bennem jobban megmaradt.

Akkor nem is éreztem, de amikor kitisztul az elme egy kicsit, és nem csak a gyász és fájdalom tölti be, akkor jönnek elő a valós dolgok.

Biztos vagyok benne, hogy senkinek nem volt könnyű, és megértettek téged is.

Szerencsére nagyobb baj nem történt. :)

Meg. :)

Régebben beszéltük, hogy talán varratna magára.

Én is gondolkoztam rajta már, hogy majd, ha elkészült a harmadik mintám, a negyedik “Róla fog szólni”, de nem volt teljes a kép a fejemben még, és a helyét sem tudtam.

A halála után tisztán láttam magam előtt az alap koncepciót, a kivitelezés része nehezebb volt, hogy a rajzoló is úgy lássa, ahogy én a fejemben. A helye is gyorsan meglett: ahova Ő csináltatta volna.

Így cserélődött a sorrend.

És úgy éreztem, azon a napon kell megcsináltatnom. Két hónappal előtte bejelentkeztem...

Az mindent túlél.

Szegény gyerekre fogtuk, hogy eltette és annyira bántott amikor meglett, hogy apa ezért kiabált vele.

Gondolom ők is szarul érezték magukat miattam.

Nem kívánom senkinek, de jó gyerek és elfelejti a rosszat.

Szerencse, hogy a kutya túlélte. Így is nehéz lehetett, cseppet sem irigyellek. De akkor.

Olyan utolsó cseppnek tűnik.

Én is elmondom. De valahogy ez most jobb. (És nem néznek hülyének, ha hangosan beszélek itt-ott)

A karácsonytól félek én is.

Az első nem vele töltött születésnapján elmentem tetováltatni. “Neki”. Az Ő, illetve a közös motívumainkat.

Én elmondom neki.

A füzet is jó, valahogy ki kell mondanom, mert rossz, ha bennem marad:-(

Első karácsony az borzasztó volt.

A fa tartó csavarjai elvesztek, a kutya beleharapott az égők zsinórjába.Megrázta az áram, de szerencsére túl élte!

Sírtam egész nap.

Nagyon nehéz volt, az első nem vele töltött szülinapja is.

Hülyén hangzik, de kitartást!

Új módszert találtam, hogy könnyebb legyen. Egyelőre úgy néz ki, talán működik.

Vettem egy füzetet. Anyunak címezve. Amikor valami olyan történik, amit nagyon elmondanék Neki, leírom.

Adjunk erőt egymásnak az ünnepek alatt, vagy legalábbis próbáljuk meg. :)

Nekem is nehéz időszak jön, de megvagyok.

Az ünnepek igazán nehezek.

Szia!

Megint eltűntem.

Közeleg a november elseje, és jönnek ismét a random sírórohamok.

Tavaly ilyenkor még minden jó volt. Nem hittem volna, hogy ennyi minden meg tud változni.

Tavaly még együtt mentünk a temetőbe. Nagymamám akkor azt mondta, hogy jövőre ő már nem jön, mi megyünk hozzá.

Nem hittem neki, igaza lett.

Anyu januárban mondta, hogy megy mama után. Nem hittem neki. Igaza lett... 😢

Te hogy vagy?

Szomorú amit veled tett!

Sajnos amíg nem lelsz megnyugvásra addig cipeled azt az emléket!

Kívánom, hogy meggyógyulj!

Nagyon nehéz az ünnepeket végigcsinálni, de menni fog!

Majd itt leszünk és segítünk egymásnak!

Vigyázz magadra!

:-)))

Imádom a kutyákat!

Lilu szerelmes belém, de én is belé!Ciki nem ciki!

Jááááááj mijazhogyreggel?

Rám gondolj ilyenkor legközelebb, ahogy fejtetőig betakarózva, egy kupac vagyok a takaró alatt, és a kutyáim türelmesen várják, hogy mocorogni kezdjek. Néha a Juta kutya odajön és kornyikál egyet, hátha rászólok - vagy picit megbök. És akkor elneveted magad talán, hogy ez a vén banya milyen lustaság. :D

De cuki vagy!

Már nem sírok csak reggel érzékeny voltam magamba!