Fenn kell tartani a vadászösztönt? (beszélgetős fórum)

Köszi a hozzászólásokat!:)

Próbálom megállni,hogy egy ideig nem lépek vissza a társkeresőre....,hagyok időt magamnak.

BÚÉK mindenkinek!

Popntosan ugyanígy vagyok én is, mint te. :)

Nekem is volt családom, 20 évig voltam férjnél, két nagy lányom van, a kisebbik 16 éves. 4 éve vagyok egyedül. Én még nem látom, hogy nagyon gyorsan találnom kellene valakit, bár érzem, hogy rohan az idő. Én úgy gondolom, hogy majd eljön az igazi, amikor itt lesz az ideje. Addig meg élvezem a szabadságom, igaz sokszor küzdök az élettel ebben a mai szemét világban, amit a pénz ural..

Ez nagyon igaz! Én is azok népes táborát gyarapítom, akik a neten találtak magunknak társat. És éppen akkor, amikor már eléggé el voltam keseredve, mert csak járkál

tam randikra, de mindegyikkel volt valami gixer.

Majd elmentem Vele találkozni... és már rögtön az első randin nagyon konkrétan a tárgyra tértem, ezekre többek között, amiket itt is leírsz.

Kissé csodálkozott, amikor elkezdtem faggatni, van - e valami olyan a szexben, ami neki mindenképpen fontos; ha lenne barátnője, meddig lenne még fent a társkeresőn; és biztosítottam róla, hogy monogám vagyok és tudom, hogy ha valaki kalandozó típus, úgyis bebukik előbb - utóbb és akkor velem vége. Szóval erre számítson.

Bejött neki :)

Szerintem a kapcsolat legelején, az első néhány randi alatt nem árt hagyni, hogy mindig a pasi keresse a csajt; a csaj ne írogasson neki, ne hívja fel meg ilyesmi. Ha akar, úgyis jön.

Jó, ha tudja a pasi, hogy a csajnak nélküle is van élete, és olyan, hogy jól érzi magát benne. Vannak barátai, programjai.

Majd, ha már meg volt jó néhány találka, akkor persze már lehet keresni stb, de onnantól kezdve már mindkét fél tudja, hogy itt "kapcsolat"ról van szó, aminek ugye alapja a kölcsönösség. Egy érzelmileg érett pasi szerintem szereti, ha odafigyelnek rá, törődnek vele.

Azért ez nem egészen így van; nem kifordulnod kell önmagadból, mást láttatni csak picit titokzatosabbnak lenni, sejtelmesnek, érdekesnek maradni, de attól te még önmagad vagy. És igen a játék nagyon fontos, ami nem azt jelenti hogy vetítesz magadról, vagy félrevezeted a másikat, neeeem, csak játszol, flörtölsz.

Másrészt ne keresd ennyire görcsösen, hagyj időt magadnak, ne akarj mindenáron, ne ez határozza meg az életedet. Egyszerűen békélj meg magaddal és sodródj az árral.

Értelek:)

De a felsorolás nagy része arról szól amire gondolok.

Örülök hogy visszajöttél:)

Bár pár szavadnak ellent mondanék.De ez az ismeretlenségből fakad.Bocsánat érte.

Kedves pandoracic. Nem céloztam semmire és senkire sem. Kérlek, felejtsd el azt hogy kihez volt közöm, mert az már a múlt, és kerülöm mint a tűzet. Bántani sem célom azt, akire gondoltál, és a gondolataimból is kikerült nagyon egyszerűen. Szóval a továbbiakban szeretném ha nem helyeznél rám nagy hansúlyt itt a fórumon, mert ugyanúgy itt maradok, témákhoz hozzászólni, de nem ravasz módon ismerkedni és halászni azokra akikre lehet.

Lehet volt egy-két nem hozzám méltó húzásom és személyeskedés, de ez már a múltté és ismét kérlek, ne köss hozzám senkit. A tapasztalat pedig tapasztalat marad, és nem csak egyvalakitől...

Remélem megérted.

Genetikailag a pasikba (és talán a nőkbe is) van egy vadászösztön.

Viszont én azt gondolom, hogy akinél az őszinteség, a becsület, egymás tisztelete és szeretete gyerekkora óta "bele van szocealizálódva" annál az erkölcsi-morális értékrend felülírja, inaktívvá teszi a vadászösztönt.

Szerintem legyél őszinte, odaadó, kedves, gondoskodó, stb... Fel fogod ismerni, hogy ki az aki ezt értékeli és ki az aki nem.

Attól hogy szereted, még ezreheti azt hogy harcolnia kell érted, a kettő nem egymást kizáró ok. Az egyensúly megtalálása nem egyszerű, az kétségtelen.

A MEGFELELŐ PARTNER mellett igen.

Erre jó és rossz példa is van a családomban,a környezetmben,ezért nem keresem ész nélkül tucatnyi társkeresőn a páromat.

Szerintem még helytálló az is,hogy mindennek eljön az ideje.

A mai világban egy nő negyvenakárhány évesen is szülhet,tehát az igazi társ megtalálásának is eljön az ideje.

Ez tetszik:)

Ezen még vigyoroni fogok egy ideig,mivel tudom mire célzol:)

Bár az eljegyzésről nem tudtam:)

Nem értem, miért gondoljátok sokan azt, hogy egy kapcsolatban fogoly az ember...?

Szerintem megfelelő partner mellett igenis azt tehetjük, amit akarunk, nekem is van időm magamra, időnként barátnőmre, ha úgy igénylem, akkor egy kis magányra, és oké, az én férjem tudja, hol vagyok éppen, de nincs is semmi titkolnivalóm stb - pláne ha csak férfi+nő élnek együtt! Na gyerek mellett, igen, ott már több dolgot kell az ember lányának saját maga elé helyezni, de kijelenthetem, így is belefér sokminden ;)

Nem célszerű a kapcsolat elején (sem) titkolni az alábbiakat:

-pornófüggőség

-egyéb beteg hajlam

-titkolt társkeresős tagság

-eljegyzés

-szeretősdi

-valódi célja a "társkeresésnek" (30perc-egy este-3 nap-egyéb)

A lista nem teljes, így várom a többi pontot, ha van ilyenetek még.

Hát igen...,tényleg ott van a szabadság érzése mellett a hiány is.A szeretet hiánya,de nem mindegy hogy azt kitől kapom.

Én valahol szerencsésnek tartom magam.Volt már egy házasságom,van egy 16 éves lányom akit imádok,az exxel nem harcolunk,a gyermekünk miatt jóban vagyunk egymással.

Szóval amikor elkeseredem,akkor a lányomra gondolok,a családomra,és arra hogy vannak emberek akik milliószor rosszabb helyzetben vannak nálam.

Pedig így van!

A villám is akkor csap be, amikor a legkevésbé számítunk rá :)

Pontosan ugyanezt érzem én is!!!

Valahol érzi az ember, hogy kell valaki, aki mellette van, jóban, rosszban. Akihez hozzá lehet bújni, aki megért, segít, aki szeret, és akit szeretni lehet. Vagyis egy igazi társ.

Máskor meg úgy gondolom, hogy a hátam közepére sem kívánok senkit sem, nekem jó így, egyedül, nem kell lakalmazkodni senkihez, azt csinálok amit akarok, oda megyek, ahova akarok, én szabom meg magamnak mit teszek és mit nem, és senkinek nem vagyok köteles beszámolni a dolgaimról. És ez maga a szabadság.

De ugyanakkor ott van a másik dolog is...

Ez a keresés dolog szerintem sem működőképes. Úyis csak olyat találnál, akinek csak ARRA kellesz. Úgyhogy veszett fejsze nyele a dolog..

Nem mellesleg az egyedül töltött idődet magadra fordíthatnád, csupa olyan dolgot tehetsz meg ilyenkor, amit máskor nem feltétlen. Magad osztod be az időd, nem kell kiszolgálni senkit, nincs a másik felé úgymond kötelezettséged. Próbálj ki extrém sportokat, szentelj több időt magadra, olvasásra, szórakozásra, régi barátok felkutatása és cseverészés, kávézgatás velük. Sokkal kiegyensúlyozottabb leszel tőle, és lekerül a "FOR SALE" felirat is a homlokodról.

Ez beválhat ;)

Egyetértek veled.

Én is régóta egyedül vagyok,és van mikor nagyon hiányzik egy társ.Én sem tudom megjátszani magam.

De máskor meg örülök a szabadságnak,hogy nem vagyok hozzákötve senkihez.

Azért ez férfija is válogatja...

Az én férjem abszolút nem ez a típus, neki az a fontos, hogy a nő őszinte legyen és saját magát adja, cserébe ő sem veri át és így tiszta szívből szeretjük egymást mindenféle megjátszás és versenykészség nélkül. Simán egy egyszerűen működik a dolog így is, ha mindkét fél tisztességes.

Abban viszont egyet értek az előttem szólókkal, hogy a gond a "kereséssel" van. Ez nem olyan, mint egy munka, amit az ember keresgél, majd talál, ezt nem lehet erőltetni, majd szembejön, ha itt lesz az ideje.

Én is már évek óta keresem. Ugyanez a helyzet. Akinek kellenék, az nekem nem kell, és aki nekem kellene, annak én nem kellek. Akivel megtaláltam a hangot, kiderült, hogy nem teljesen ép, lelkibeteg, vagy egyszerűen szélhámos. Becsaptak, átvertek.

nekem is ezt ajánlották, hogy nem kell kiadnom magam. Játszak. De ez nekem nem megy. És miért is tenném? Később úgy is minden kiderül. Tehát, én nem ajánlanám neked, hogy játszadozzál a pasikkal, vagy mást mutass, mint aki vagy. Légy önmagad!! Nem kell színházat játszani, mert abból nem lesz semmi jó, esetleg csak ideig-óráig.

Az tény, hogy az elején kell kicsit húzni a dolgot, ne érezze, hogy máris oda vagy érte, mert akkor nagyon hamar elmúlik a varázs. Adj időt magadnak és a másiknak is. Ha lesz. :)