ÉLETIGENLŐ oldal - segítség a bajban (beszélgetős fórum)

Köszönöm, hogy írtál. Nagyon szép!!!! <3

Még írj sokat!!!

Ne haragudj, én meg csak most vettem észre, hogy itt jártál, és tetszett az oldal. Köszönöm! cserébe küldök neked valamit :-)

Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam,

s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:

két pár lábnyom a parti homokon,

ahogy Õ mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,

itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott,

éppen ahol az életem próbás,

nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:

"Amikor életem kezedbe tettem,

s követõdnek szegõdtem Mesterem,

azt ígérted, soha nem hagysz el engem,

minden nap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb úton,

legkínosabb napokon át

mégsem látom szent lábad nyomát!

Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen.

Elhagytál a legnagyobb ínségben?"

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:

"Gyermekem, sose hagytalak el téged!

Azokon a nehéz napokon át

azért látod csak egy pár láb nyomát,

mert a legsúlyosabb próbák alatt

téged vállamon hordoztalak!"

Mi az, hogy „igazi”?- kérdezte egy napon Bársonyszőrű-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?

- Az, hogy „igazi” az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy „igazi” vagy az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igazi.

- Nem fáj az? - kérdezte Bársonyszőrű-nyuszi.

- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.

- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?

- Nem hirtelen történik - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit…

/Margery Williams/

Sajnálom,hogy csak most találtam rá az oldalra.

Sírtam.Megérintett ez a sok szép gondolat.

Történet...

Az eset megtörtént. Világhálón kering ez a történet, amely egy valóban megtörtént, tanulságos esetről ad hírt.

Egy kislány bement a szobájába, és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket, és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott.

Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón a hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.

Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből, és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!

- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.

- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.

- Tessék? - fordult hozzá a patikus.

- A neve Andrew, és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?

- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.

- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg, mibe kerül!

A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:

- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?

- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel -, csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége, de Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.

- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicagói férfi.

- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan. - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.

- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi. - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.

Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:

- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet, és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.

A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.

Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.

- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya. - Vajon mennyibe került volna?

Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. No és egy gyermek töretlen hitébe.

Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.

Tudom, hogy továbbadod a labdát! Itt van, dobd hát oda valakinek, aki jelent valamit a számodra! A labda egy kör, illetve gömb, se eleje, se vége. Együtt tart bennünket, mint a Barátok Körét. De a legnagyobb kincs számomra látni és érezni azt a barátságot, amiben te részesítesz engem.

Ma én dobtam feléd a barátság-labdát. Most rajtad a sor: passzold tovább valakinek, aki a barátod.

Esküszöm neked.

Ha szomorú vagy, én fölszárítom a könnyeidet.

Ha elfog a rémület, én eloszlatom a félelmeidet.

Ha aggodalmaskodsz, én reményt nyújtok neked.

Ha össze vagy zavarodva, én segítek, hogy megálld a helyed.

És ha elveszettnek érzed magad, és nem tudod meglátni a fényt, én leszek a te világítótornyod, mindig fényesen ragyogva. Ez az én esküm, erre adom a szavamat, amíg eljön a vég.

Miért? - kérdezheted tőlem ... Mert a barátom vagy.

Aláírás:

ISTEN

Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel:

„Vak vagyok. Kérem, segítsenek.“

Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér.

Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.

Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van.

A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit írt.

Az újságíró így válaszolt:

„Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam."

Mosollyal az arcán távozott.

A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:

„Tavasz van, és én nem láthatom."

Változtass, ha valami nem sikerül és meglátod, minden jobbra fordul.

Mert mindenki megérdemli, hogy lássa a tavaszt.

"Csak kétféleképpen élhetjük az életet: vagy úgy, mintha semmi sem lenne csoda, vagy úgy, mintha minden csoda lenne."

(Albert Einstein)

"Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta."

(Woody Allen)

"Az érzelmi érettségnek 6 fontos ismérve van:

(1) elfogadjuk önmagunkat; (2) elfogadjuk embertársainkat; (3) megőrizzük humorérzékünket, (4) tudjuk becsülni az apró örömöket; (5) élvezzük a mindenkori jelent; (6) szeretünk dolgozni."

/Mortimer Feinberg és John J. Tarrant/

„Legmélyebb félelmünk nem az, hogy nem vagyunk tökéletesek, legmélyebb félelmünk az, hogy mérhetetlenül erősek és kreatívak vagyunk. Saját fényünktől félünk, nem a sötétségtől. Azért születtünk, hogy teremtésünk gyönyörűségét megvalósítsuk, ez pedig nem csak néhányunkban rejlik: minden emberben megvan.”

Nelson Mandela szavai ezek: egy bátor és erős emberé.

A múlt talán egy horgony, ami visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel.

(Szex és New York)

És, hogy ne csak OFF legyen:

"Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor mért ködösítesz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor miért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, miért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek?"

(Tatiosz: Kérdések)

"Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével."

(Gabriel García Marquez)

Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell.

Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.

S az új találkozás, bár percek vagy életek múlnak el közben, a barátok számára bizonyosság.

Keresd meg a legnagyobb tanítokat, és tedd fel nekik a legsúlyosabb kérdéseket.

Nem azt fogják felelni, hogy "Kezd el tanulmányozni a filozófuát!" vagy hogy "Szerezz előbb diplomát!", hanem azt: "MÁR TE IS TUDOD."

...minden ragaszkodás szenvedés."

Hűű, hogy ez mennyire igaz!

“Az okoz igazán örömet, ha kimondhatjuk, ami a szívünkön van, kockázatokat vállalunk, és fejest ugrunk az életbe. Nem fog mindenki kedvelni, de te azt kedvelhetsz, akit csak akarsz.”

(Andrew Matthews)

"Bizonygasd saját korlátaidat,

s bizony szert teszel rájuk."

Ne szomorkodj kisvirág!

Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli, nem késztet sírásra.

Ez nem az én okosságom.

Hidd el, a legnagyobb sebeknek is van orvosságuk: az IDŐ. Minden sebet begyógyít. És közben annyi minden szép dolog történhet veled. Ki tudja? Talán már holnap rádtalál valaki, aki gyorsan elfeledteti veled az elmúlt éveket, emlékeket.

És aki megérdemli a figyelmedet.

Úgyhogy fel a fejjel! Ne a múltban élj! Az már elmúlt. Nincs. Élj a jelenben, és próbáld meg széppé tenni a napjaidat, függetlenül az "embertől".

szeretettel: ely