Egyedülálló kismamák (beszélgetős fórum)

Igen én is ebben bízom, hogy olyan csodálatos lesz az érzés, hogy elfelejteti velem minden eddigi fájdalmamat. Már annyira izgulok! Fúúú! Hát nem egyszerű neked most. De kinél laksz itthon? Volt hova "haza"jönnöd? Igen jól látod, én még szeretem az apját! Mert mindig behülyít valamivel, és nem tudok kikeverdni belőle, mert mindig megcsillant előttem valami kis reményt, én meg mindig bedőlök neki, mert szeretném ha egy család lennénk. És azóta nem is beszéltetek? Keresett vagy beszéltetek azóta?

Remélem igazad lesz! A próféta szóljon belőled. Csak azt nem értem, hogy ha tényleg így lesz akkor miért várat még? Miért nincs most is itt mellettem, melletünk :(

Ezek a pasik nem normálisak és mind egyformák. Velem is megcsinálta ezt korábban. Egyik alkalommal amikor sokat túlóráztam, felvette az exével a kapcsolatot, és később azzal magyarázta, hogy én sokat dolgoztam, nem foglalkoztam vele és úgy érezte más jobban tudná szeretni mint én. Én soha nem lettem volna képes ilyenre!

Úgy látom te azért szereted az apukát..:) nekem lehet ezért egyszerübb,mert nem szeretem,nem sok ideig voltunk együtt,a második hónapban jött össze a baba,nem terveztem,eléggé ki voltam borulva :) ,föleg mert kint éltem külföldön és a terhesség miatt fel kellett adjak mindent,haza jöttem a "semmibe" ,de öszintén szólva akkor sem bánom!:) már én is nagyon várom,hogy megszülessen,úgy érzem akkor amikor majd a kezembe tartom minden eddigi fájdalom el fog múlni!:)

Ez nem igy működik ha tesz tesz ha nem nem:))Gondolom nem akarod egy kitalált ember legyen az apja?Mivel a kicsid családjogi állását rendeznetek kell.Erre törvény van.

Nagyon szépen köszönjük a biztatást, jól esik most minden támogatás. Én a terhességet és a szülést egyedül fogom végig csinálni, az édesapa ebben nem fog támogatni,mert miután megtudta, hogy már nem lehet elvetetni egyből az örökbeadást ajánlotta fel alternatívának. Idén januárban amikor sokat túlóráztam és sokkal kevesebb időm jutott rá, azonnal megtalálta a számára legkedvezőbb megoldást,új kapcsolatba kezdett.Én úgy érzem cserbenhagyott és azt gondolom, ha az első számomra húzósabb hónapban így viselkedett velem, ha a későbbiekben kevés időm jutna rá vagy komolyabb gondom adódna, továbbállna mellőlem.

Sajnálom, hogy ennyire elkeseredett vagy. De ugyanakkor meg is értelek. A kedélyállapotod, szerintem a terhesség miatt ilyen ingadozó. Majd meglátod, hogy ha jön a jó idő a tavasz meg a napsütés, még a kedved is jobb lesz! Örülök, hogy már feldolgoztad, hogy a párod más mellett van. Így azért könnyebben viseled majd. De majd meglátod, bár igazából te ezt jobban tudod, hogy majd mennyi boldogságot ad a pici. Azt hiszem azt írtad korábban, hogy nincs a volt párodnak gyereke. Szerintem biztos szeretni fogja, hisz neki ő lesz az első. Én nem tudom elképzelni, hogy ne lágyuljon meg valaki szíve, ha meglát egy pici védtelen babát, főleg hogy tudja hogy az az övé! Ha meg van ilyen, akkor az nem is ember!!!

Hát én is hasonlóan gondolkodom. Most dacból azt mondom, hogy nem kell tőle semmi, de biztos el fogom fogadni, ha ad valamit. Én sem állok a milliók tetején. Én 27 hetes vagyok most. Nekem is azt mondta, hogy én kellettem neki, és engem akart. Erre én csak azt tudtam mondani, hogy ha engem akartál, akkor akarnád azt a kis embert, aki kettőnkből van és most itt van a hasamban. Én is csak egy boldog családra vágytam. Most már én is érzelmileg inkább a babára koncentrálok. Ma volt bent az irodában egy fél éves kisfiú. De annyira aranyos volt, úgy megölelgettem volna, már alig várom hogy az én kislányom is megszülessen és tudjam szeretgetni, meg puszilgatni. Lehet hogy igazad van, fáj a tudat, meg fáj az a nagy űr amit itt hagyott. Már nem tudom mit érzek, annyira zavaros minden. Még nálunk sem készült apasági. Én nem fogom erőltetni, még egyszer megemlítem neki, aztán rá bízom, ha tesz tesz, ha nem nem. Ennyi. Mesélj magadról kicsit bővebben, ti hogy jutottatok idáig?

Nagyon aranyos vagy, hogy így gondolsz Ránk. Nem tudom még a nemét, de nekem majd menni kell magzatvíz vizsgálatra, utána már biztosan fogom tudni a nemét. Nekem már semmi nem maradt a nagylányom ugyhogy én szívesen élek majd minden segítséggel. Köszönjük!

Gondoltam, hogy könyvelő vagy a májusi döpping miatt. A párom azért, hagy magamra, mert új kapcsolatba kezdett. Azért lépett tovább, mert már nem szeret.A kisbaba ezen nem változtat. A Te helyzeted azért más, mert a párod csak megijedt, de nem fordult el Tőled és van esélyed vele még boldognak lenni. Nekem nincs. A nagylányomnak szeptember közepén kezdődik majd az Egyetem, nem lesz itthon. Amikor én visszaállok dolgozni Ő Pesten mesterképzésen lesz, nem fog tudni segíteni. Az anyagiaktól én is tartok, van még személyi hitelem is 2 évig. Nagyon hullámzó a kedélyállapotom. A páromat, mint ffi-t nem szeretném már, elfogadtam, hogy mással folytatja tovább, az viszont nagyon jó lenne, ha a kisbabát szeretné.Amikor egypár voltunk, őszintén éreztem a ragaszkodását, hátha nem gyűlölt meg annyira, hogy ezért a kisbabát büntesse.

Szia! Nagyon sokat gondolkodtam ezen,nem akarok semmit töle,lehet rosszul döntök,de nagyon bonyolult lenne ez az egész,mivel nem magyar és nem itt él...

Hát erről le beszélnélek!Vegye csak a nevére.És igenis tarts igényt a gy.tartásra.Ne könnyitsd meg a dolgát,az érzelmi részét amin átmész és fogsz,meg majd a gyermeked is, pénzzel soha meg nem fizetheti!De ahogy írod nehéz az anyagi helyzeted,főleg add lejeb a sértettséged!Mindig gondolj arra ha 1pár kis cipővel több jut neki már jobb.Ne már öt foszd meg.Semmitől.Ha elment legalább az anyagiakból vegye ki a részét.és még igy is röhög a markába..

Szia! Sajnálom,hogy neked is így alakult. Nekem mikor azt mondta a gyerek apja,hogy engem szeret,de a gyerek nem kell neki egycsapásra elmúlt a szeretetem felé. Nem ö hiányzik,hanem a tudat ami rossz,hogy így történt. Mindíg is vágytam családra,nem így képzeltem el,de már beletörödtem.. Már a 29.hétben vagyok,a gyerek apja egyáltalán nem keres. Megfogadtam,hogy ezek után nem akarok semmilyen kapcsolatot vele fenntartani,így a gyermekem az én nevemet fogja viselni és nem tartok igényt a gyerektartásra sem,pedig elég nehéz anyagi helyzetben élek.

Köszönjük szépen aranyos vagy nagyon! Én sok mindent kapok a nővéremtől és az unokatesómtól, ott is kis gyerekek vannak, és tesóm is sok mindent elrakott nekem, hogy majd valamikor jó lesz. Nekem sajnos lakásproblémám van, de azon csak én tudok segíteni.

Remélem igazad lesz, és tényleg könnyebb lesz. Ahogy nő a hasam, egyre többet foglalkozok a babával, és egyre kevesebbet a párommal. Pedig nagyon megbántott, azt mondta nem biztos abban, hogy ő a gyerek apja. Aztán jól kiosztottam, hogy képzeli és minek néz engem stb... aztán írt egy e-mailt, hogy van a pici és az anyukája. Nem tudok már elmenni ezen az egészen. Szedem a magne b6-ot, napi kettőt, szerintem ez jó hatással van az idegeimre, mert érdekes módon nem viselt meg annyire mint gondoltam. De lehet, hogy már a baba befolyásolja a tudatomat, mert tudom ő ott lesz velem akkor is, ha az apja ismét meggondolja magát, és esetleg ismét közli velem, hogy nem tudja feldolgozni.

Köszönöm aranyos vagy, de hidd el az hogy itt megoszthatjuk egymással a bánatunkat és érzéseinket sokat jelent, és hogy tudjuk nem vagyunk egyedül.

Szia! Majdnem hasonló területen dolgozunk, én könyvelő vagyok, egy könyvelőirodában. Én is voltam kineziológusnál, igaz hogy csak egyszer, de nagyon megérte. Először is közölte, hogy nem nekem van szükségem segítségre, hanem a páromnak, nekem csak az önbizalmammal van probléma. Azóta megint keresett a párom, annak ellenére, hogy vasárnap még azzal vagdalózott, hogy ő abban sem biztos, hogy ő a gyerek apja, ma azt mondta telefonban, hogy jó hallani a hangom, és hogy nagyon vigyázzak a bébire, meg magamra is. Nem is értem, én már beletörődnék ebbe is abba is, csak tudnám már mi van végre. Az én párom is ki akar menni külföldre. Nem értem a párodat, hogy hagyhat ennyire magadra. Pont én mondom, akit szintén elhagytak, de felőlem legalább érdeklődik valamilyen szinten. Biztos nem lesz egyszerű ha visszamész dolgozni, de gondolom az is aggaszt, hogy ha elmész gyedre, akkor jóval kevesebbet kapsz majd, de ezt biztosan tudod, hisz munkaügyes vagy. Az anyagi részre gondolok, legalább is én félek, hogy mi lesz majd, hogy jövünk ki a pénzből. A nagylányod biztosan segít majd, ha túlóráznod kell, de szerintem addigra biztosan fogsz találni magadnak valami új pasit, aki sajátjaként neveli majd picit, és ő is besegít majd. Én nagyon remélem, hogy most azért szenvedünk ennyit, hogy később majd nagyon boldogok legyünk!!!

Annyira sajnálom, úgy segítenék, de sajnos ebben a helyzetben nem tudok:(

Sziasztok! Én is írtam ide, mert egyedül maradtam a terhesség alatt...email kapcsolatom maradt akkor a párommal, és írtam neki egyszer egy levelet...ami arról szólt, hogy nagyon félek attól, ha megszületik a babám akkor olyan turcsi orra lesz mint neki...és mi lesz ha zöld szeme lesz mint neki...és hogy fog fájni minden nap őt látni benne. Hogy majd keresek egy új apukát akihez ha meghúzzák a haját az oviban este hozzábújhat, és ha először szerelmes lesz, boldogan mesélheti majd neki...szóval értitek. Hatott. Sok más részlet is van, de nem írom le, mert nem számít. Ahogy elnézem hasonló mindegyikünk helyzete. Nem volt nagy kibékülés, de eljött a szülésre. Végig nézte ahogy "hősiesen végigcsináltam", elvágta a Szerelmeimnek hív minket. Azóta itt van velünk.Bár a múlt miatt sokszor elmenekül ha eszébe jut mit tett.( Hozzá kell tennem, az exével megcsalt míg terhes voltam.) Így sokat vagyunk ketten a babával. Noreszka, megértem amiért azt gondolod, lehet más lesz ha megszületik a kislányod, mert nálam így lett. Igaz, én nem tudom megbocsájtani amit tett, és nem bízom benne, és néha gyűlölöm. Fordult a kocka. Most ő akar engem, én nem annyira. Mert engem kell akarnia, a baba miatt nem lehet itt. Ő nem tarthat össze minket. Bíztatni tudlak benneteket, hogy csak addig kell kibírni amíg meg nem születik! Tényleg MINDENT MEGÉR! Sokkal könnyebb lesz utána ha van pasi, ha nincs.

Azt az előbb még elfelejtettem leírni Noreszkaa, hogy ez az érzelmi hullámvasút ez engem is eléggé kikészít. Vannak napok amikor erősnek, kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, de amikor a távlatokba gondolok, eléggé depis tudok én is lenni, ezért is éltem a szakember segítségével. Megoldani nyilván nem tudja helyettem a mindennapokat, de esetleg tud iránymutatást adni, vagy egy más pozítívabb szemszögből rávilágatni dolgokra. Meglátjuk!

Augusztus 22.-re vagyok kiírva. Lehet, hogy hasonló területen dolgozunk? Én egy Igazgatóságon dolgozom, gazdasági ügyintézőként, de nagyrészt a munkaügy a területem, 380 fős a cég. Nagyon sokat túlóráztam idén januárban is, a közféra kompenzációja, családi kedvezmény, a Magyar Államkincstár által diktált szoros határidők miatt. Közalkalmazott vagyok. Már most parázok, hogy így egyedül majd a babával amikor visszaállok dolgozni, hogy oldom meg a túlórát. A nagylányom idén 21 éves, Debrecenben egyetemista. Ő házasságban született anno,közös döntéssel, a volt férjemmel a mai napig nagyon jó a kapcsolatom és a nagylányomnak is. A párom egyáltalán nem keres. Január végén kiment Svájcba dolgozni, előtte szerződéses katona volt. Gondolom amikor itthon lesz, megkeres, de csak a jogi dolgok miatt. Szerintem gyűlől. Így, hogy megmaradt a kisbaba és Ő új kapcsolatba kezdett, most képzeld el mennyire visszahúzzuk, anyagilag főként. A munka nekem is segít. Nagyon szerencsém van, mert Óvodai Igazgatóságon dolgozom, a kollegák nagyon támogatnak, bíztatnak. Én nagyon drukkolok Neked, és én is úgy gondolom apuka el fog lágyulni, ha meglátja a lányát. Egy apának a lánya a mindene. A lányok általában nagyon apásak is. Nálatok szerintem van még esély. Nekem ma feajánlották a korházi pszichológust aki kifejezetten a kismamákkal, főként a mi helyzetünkben lévőkkel foglalkoznak, élek a lehetősségel, mert úgy érzem, most minden lelki segítség jól jön. Majd elmesélem, ha esetleg érdekel, hogy mi volt. Addig is üdvözlettel: Erika

Igen, nagyon durva amit mondott. Szerintem még fel sem fogtam mikkel vádol, vagy mi történik körülöttem. Néha beerősödök, hogy leszarom az egészet, én nem fogom keresni és erős leszek meg stb, néha meg nagyon befordulok és próbálom elfojtani az érzést, hogy mennyire hiányzik és milyen jó lenne most együtt, hogy símogassa a hasam, hogy része legyen az állapotomnak. Nehéz, nagyon nehéz, kilátástalan vagyok és elkeseredett.

Június 3-ra vagyok kiírva. Remélem tényleg benő a feje lágya, bár már kezdek beletörődni, hogy nem kellünk neki. De valamiért az az érzésem van, hogy ha megszületik, valami meg fog változni. Két fia van, két nagy fia. Nagyon szeretett volna egy kislányt, és nekem kislányom lesz. Bízom benne, hogy ez meglágyítja a szívét. Bár már meglágyította volna, ha hatott volna rá. Amikor megtudta, hogy kislány nagyon örült neki, ott volt velem az ultrahangon, együtt sírtunk. Azóta megint egyedül küzdök. Rengeteget dolgozok én is egyrészt, hogy előre dolgozzak, mert májusban nem tudom hogy fogom bírni, és nálunk pont májusban van a legnagyobb hajtás, másrészt, mert addig sem gondolkodom és lekötöm magam, és nem érek rá magamat sajnálni meg agyalni. Te mikorra vagy kiírva? Mekkora a nagy lányod? Azóta sem keresett a párod?

Az egy dolog menekül a problémák elől,de így,hogy mélyen megsért...48éves.Azért ez nagyon durva.nem hiszem én ezt valaha is elfelejteném..még hogy nem az övé..

Megéltem már én is egy-két dogot az életben, de nagyon őszintén mondom ilyen hatalmas pofont még senkitől nem kaptam. Arany igazság, hogy attól kapjuk mindíg a legnagyobbat akiben feltétel nélkül megbízunk, mert pont tőle nem várjuk. Alapvetően egy kiegyensúlyozott, sportos életet élő nő vagyok, de most teljesen összetörtem. Köszönöm a biztatást, kitartásra tényleg nagy szükségem lesz. Kb. 3 hét múlva jön haza és ezek után le kell tudnom ülni vele szembe, mert a kisbabával kapcsolatos jogi dolgokat meg kell beszélni, nehéz lesz, nagyon nehéz.

Kedves Noreszkaa! Egy 48 ffi aki így áll hozzád, meg sem érdemel Téged. Én azt gondolom, elég hamar rá fog jönni, hogy egyetlen biztos pont lesz az életében, az pedig a gyereke, csak akkor már Nálad hiába fog kopogtatni.Döbbenetes számomra is, hogy ennyire nincs felelősség érzetük, látod Neked 32 évesen több van mint neki, arról azért nem is beszélve, hogy ehhez párosul jó nagy adag önzőség is.Én álmomban nem gondoltam, hogy 44 évesen ilyen élethelyzetbe fogok kerülni, de azt amit a páromtól kaptam még a terhességem döbbenetén is túltett. Nagyon nehéz egyedül küzdeni a mindennapokban főként terhesen, nekem is helyt állni a munkában és a nagylányomat is megviselte ez az egész. Noreszkaa nem tudom, ha megszületik a kisbabád változni fog-e a párod hozzállása, szerintem igen és jól látod fél a felelősségtől. Mikorra vagy kiírva? Nagyon sok erőt Neked, drukkolok érted, hátha "apa" fejelágya benő a 9. hónap végére.

Hát azt elhiszem, nem is lehet ezt egyik napról a másikra feldolgozni. Az én párom 48 éves, én 32 vagyok, és azt állítja nem tudja feldolgozni, hogy terhes vagyok. Hazaköltöztem, azóta egyszer behülyített, hogy együtt kimegyünk külföldre új életet kezdeni. Négy évet voltunk együtt. A múlt héten írt egy smst, hogy köszöni amit eddig érte tettem, de nem tudja feldolgozni, még sok sikert is kívánt. Ezt érdemlem? Hogy küld egy smst? Azóta még azzal is megvádolt, hogy nem tőle vagyok terhes. Pedig nálam hűségesebb embert nehezen találni. Szerintem csak menekül a problémák elől. De nagyon szar érzés, hogy ennyi idő után tudom meg, hogy ezt gondolja rólam, nem tudom minek néz engem? Nagyon nem így terveztem az életemet, én csak egy normális családot szerettem volna, de nekem még ez sem sikerült.

Hát ez hosszú meccs lesz érzelmileg.Úgy legyen. kitartás