Dalban mondom el neked... (beszélgetős fórum)

Két erdélyi humorista dala. Valószínű ők is csak annyira gondolták komolyan, mint én.

Ne vedd ilyen komolyan! Próbáld meg te is humorosan felfogni.

Csak poén volt, bocsánat. Ígérem többet nem rondítok bele a fórumba.

De engesztelésképpen fogadd ezt a dalt, bár valószínű a keresztnév nem fog stimmelni:

Ha jön az ősz, csupa felhő lesz a város -

Szólt a kis Mariann

Neked jó, te már nem leszel itt akkor,

Mondta szomorúan

Egy padon ültünk, ő rágógumit rágott

S a kezembe csúsztatta kis kezét

Már hűvös volt a parkban

- Gyere menjünk! - mondtam -

Fáradt vagy és álmos biztosan...

A szállodában ittunk még egy kólát,

Többre nem volt idő

Haza vittem, s mellettem úgy lépdelt

Mint egy igazi nő

Kicsit furcsán köszöntem el tőle,

Majdnem este volt már

És nyolckor színpadon kellett lennem,

Hallottam, hogy csenden,

Megkérdezi tőlem

Ugye eljössz még?

Mariann, én tudom mit ígértem

Látod, emlékszem rá,

Bár azóta, elmúlt már az ősz is,

Ez se tartott soká...

És azóta, úton vagyok mindig,

Várnak ott, ahol kell a dal még,

Vezet a jószerencse,

Ki tudja holnap merre,

De Mariann, ez a dal most,

A tiéd!

Valahol a mező végén vártalak,

Ott voltam egyedül, és jött a vihar.

De te arra fele sem dugtad orrodat,

Elszomorodtam, s aztán haza mentem

Pedig úgy egyeztük meg hogy találkozunk,

Aztán kiderült, hogy mással találkoztál.

Legalább szólhattál volna,

Hogy ne álljak a mező szélén, mint egy idióta hülye.

Oh je.

Vártalak, elhagytál.

Csengő Zolival megcsaltál.

Ha Zolit elkapom, felakasztom,

Me' tiszta szívből szeretlek.

Miér csináltad ezt velem?

A szukkot es én fizettem.

Te soha semmit nem fizettél,

Me' egy turkálóban dolgozol.

Vettem neked lepcsit es.

Laskaszűrőt, tepsi szettet.

De te ezt nem értékelted,

Me' Csengő Zolival megcsaltál.

Azt hazudtad, hogy szeretsz engemet.

Kölcsönt es felvettem neked.

De közbe a hátam mögött röhögtél,

S pofátlanul kisajtoltál teee...

Valahol a mező végén vártalak,

De te arra fele sem dugtad orrodat.

Kisajtoltál, utána megcsaltál.

És én hittem, hogy egyszer majd még nekünk kölykünk is lesz.

Sokat sírok éjszakánként utánad,

Adj még egy esélyt, hogy egyszer újra kezdjük el.

Kiáltom neked, hogy szeretlek!

Aranka Szeretlek.

A szénabugjában, ha akarod tiszta csóréra levetközök neked.

Kérlek szépen ne hagy el.

Mindent megteszek érted

Felvágom az ereimet,

Felakasztom a testemet

Aztán sírhatsz utánam.

Megbánod, mit csináltál

Bőghetsz anyádéknak,

Hogy Csengő Zolival megcsaltál.

Küttem neked smst.

De te arra sem válaszoltál.

Egy csomószor bippetelek,

Utána meg kikapcsoltad.

Pentru moment aţi accesat.

Ezt mondta a telefonod,

De az es az én telefonom,

Me azt es én vettem neked.

Valahol a mező végén vártalak,

De te arra fele sem dugtad orrodat

Kisajtoltál, utána megcsaltál.

És én hittem, hogy egyszer majd még nekünk kölykünk is lesz.

Sokat sírok éjszakánként utánad,

Adj még egy esélyt, hogy egyszer újra kezdjük el.

Kiáltom neked, hogy szeretlek!

Aranka Szeretlek.

A szénabugjában, ha akarod tiszta csóréra levetközök neked.

Utoljára elmondom neked.

Sohasem a szexet akartam,

Nekem a lélek a fontos, nem a testy,

Ezt örökre jegyezd meg.

Szemedben könnyek,

Haragszol rám,

Hogy el kell menjek

Nem az én hibám.

Kell, hogy várj, várj is meg,

Ne félj, újra visszajövök,

De addig írj, gyakran írj,

Így szerezz egy kis örömöt nekem.

Kiszáradt torkom

És ég a szám,

Utolsó csókunk,

Gondolj majd rám.

Nevess, hisz így szeretlek,

Vidámnak és kedvesnek

Lássalak, ha nem leszel velem.

Nehéz most messze menni,

De könnyebb elviselni,

Ha rád majd így emlékezem.

Kell még egy szó mielőtt mennél,

Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.

Az úton majd néha gondolj reám,

Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!

Nézz rám, és lásd: csillagokra lépsz,

Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.

Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,

Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.

Szállj, szállj sólyomszárnyán,

Három hegyen túl!

Szállj, szállj, ott várok rád,

Ahol véget ér az út!

Úgy kell, hogy te is értsd:

Nem éltél hiába,

Az a hely, ahol élsz: világnak világa.

Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,

úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága.

Szállj, szállj sólyomszárnyán,

Három hegyen túl!

Szállj, szállj, én várok rád,

Ahol véget ér az út!

Nézz rám, s ne ígérj,

Nézz rám, sose félj!

Ha nincs hely, ahol élj,

Indulj haza felé!

Mindenkinek van egy álma,

Az enyém nem Te lettél.

Hogy nem öntesz el tűzzel,

Mint vulkánból a láva,

Arról meg sajnos nem tehettél.

Skatulyába dobott, kifacsart életek,

Előre mindenkit megítéltél.

Szúró szemmel kompenzálod apró méreted,

Hogy előttünk így szerezz tekintélyt.

Mióta elvágták, odalent a köldököm,

Mióta elvágták, azóta utálom a főnököm.

A világ legszürkébb öltönyét hol találtad meg?

Azt a boltot már régen bezárták,

Úgy látszik Téged az élet arra nem tanított meg,

Hogy a dolgok úgy nem működnek, ha csak elvárják.

Szeretnéd azt érezni, hogy mindenki pörög,

De a fogaskerék nem halad.

Legalább vicces vagy, mert az egész műszak rajtad röhög,

Ez ezer éve így van és így is marad.

Hófehér gyöngyvirág, áruld el nekem:

Hol az én kedvesem, hol a szerelmesem?

Hófehér gyöngyvirág, te megmondhatnád tán:

Akit várok, az gondol-e rám?

Mi fáj, gyere, mesélj

Mondj el mindent, tőlem ne félj

Kedved elrepült, ó, hol jár

Távol, messze száll

Mi fáj, gyere, mesélj

Van-e ború, van-e veszély

Mondd el bánatod énnekem

Súgd meg csendesen

Úgy kérlek, ne hazudj

Mire jó, gyorsan mondd csak el

Hisz a zord élet oly rohanó

Nincs idő, hát ne várj

Állj elém, bátran állj

Mondd csak el, mondjad el

Mi fáj, gyere, mesélj

Mondj el mindent, tőlem ne félj

Bennem bíznod kell

Úgy, ahogy sorsom bíztam rád

Bújj ide hát, s mondd el, hogy mi fáj

Kósza szél az álmok tengerén.

Vezess kis hajó egy egy új világ felé.

Senki mást csak engem és egy lányt,

boldog élet vár ott ránk.

Mosolyog a nap,

nincs felhő csak a sugarak,

Köröttünk nevet a világ:

a zöld mező, a fű, a fák.

Gyönyörű az ég,

az élet végre a miénk.

De nézd csak, vihar közeleg,

a perceket ki menti meg?

Pillangó, tarka szárnyú pillangó,

vígan száll, ha forrón tűz a nyári napfény.

Pillangó tarka szárnyú pillangó,

eltűnik a semmibe, ha arra jár a szél....

Szécsi Pál - Pillangó 🦋

Valahol egy kis faluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák.

Valahol egy ablak alatt elnémultak a szerelmes nóták.

Valahol egy csöndes utcán, szomorúan álmodozva járok,

Ne tudja meg soha senki, hogy még mindig valakire várok.

Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam nyílni.

Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni.

Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer itt maradok árván,

Hogy énnékem nem nyílik már soha virág a pünkösdi rózsán.

Időnk kevés, mégis hajt valami tovább

Kormos városomban rám nem varnak csodák

Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,

Új filmeket adnak a régi mozikban.

Fáztam eleget az utcák kövén,

Falhoz dőlve rad vártam én.

Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább

Időm kevés, mégis hajt valami hozzad.

Titkaim nem őrzi senki meg

De szivemben a dal megmarad nekem

Újra átélem örök hangjait,

Ha szól az ének, álmodom a világot veled.

Álmodtam egy világot magamnak,

Itt állok a kapui előtt.

Adj erőt, hogy be tudjak lépni,

Van hitem a magas falak előtt.

Edda - Álmodtam egy világot

Kell még egy szó mielőtt mennél,

Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.

Az úton majd néha gondolj reám,

Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!

Nézz rám, és lásd: csillagokra lépsz,

Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.

Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,

Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.

Refr.1: Szállj, szállj sólyomszárnyán,

Három hegyen túl!

Szállj, szállj, ott várok rád,

Ahol véget ér az út!

Úgy kell, hogy te is értsd:

Nem éltél hiába,

Az a hely, ahol élsz: világnak világa.

Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,

úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága.

Refr.2: Szállj, szállj sólyomszárnyán,

Három hegyen túl!

Szállj, szállj, én várok rád,

Ahol véget ér az út!

Nézz rám, s ne ígérj,

Nézz rám, sose félj!

Ha nincs hely, ahol élj,

Indulj haza felé!

"Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég.

Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd.

Éjszakák sűrűjén vágtam át,

A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét.

Gyöngyházszínű tengeren,

Könnyű csónak szállt velem.

Most újra, újra itt vagyok,

Napot hoztam, csillagot.

Drágakő vízbe hullt, a mélyben elveszett.

A bársony megfakult, ezüst tükröm megrepedt

Szélvihar szórta szét a pénzemet.

Kopott bádogpoharam végül koldus vette meg.

Minden kincsem odalett,

Nem hozhattam mást neked.

Napot hoztam, csillagot,

Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog."

Gyere, ülj kedves mellém,

Mielőtt még elmennél,

Hogy még egyszer a szemembe nézz.

Ezek nem könnyű percek,

Érzem, a szíved reszket,

De a válás az mindig nehéz.

No csak ne sírj, ez nem méltó búcsúzás,

Légy okosabb,

Mi nem sírunk, ezt nem szabad.

Mosolyogj, mintha nem fájna, mosolyogj

Még egyszer úgy,

Mint mikor ott megláttalak...

Látod, így és most menj el,

Ilyen mosolygós szemmel,

Mindig így fogok gondolni rád.

Hagyd a könnyeket másnak,

Rád még szép percek várnak,

Hát csak menj kedves, jó éjszakát.

Áll a kis hajó - Hollós Ilona

Áll a kis hajó befűtve, útra készen,

Még egy percig egymást nézzük kéz a kézben.

Menj Isten hírével, kedves,

Szerelmem vigyáz terád!

Ha a Csendes Óceánnak zúg a habja,

Gondolj vissza néha még a búcsúnapra!

Menj Isten hírével, kedves,

Szerelmem vigyáz terád!

A tengerészek sorsa csak a tenger,

A lányok sorsa olykor búcsúzás.

A tűnő hajót nézik fájó szívvel,

Hogy visszajön-e még,

Vagy nincs már folytatás?

Már a kis hajó egy pont a messzeségben,

Két karom kitárva suttogom a szélben:

Menj Isten hírével, kedves,

Szerelmem vigyáz terád!

Menj Isten hírével, kedves,

Szerelmem vigyáz terád!

Rövid az élet, futnak az évek,

nem tudjuk melyik, mit ígér.

Melyik hoz könnyet, melyik lesz könyebb,

hogy jó, vagy rossz, ha véget ér.

Rövid az élet, de amíg élek,

gyűjtöm a szépet veled én.

Megbecsült percek, évekké lesznek,

emberhez méltó sors az enyém.

És ha mégse, hogyha minket valami érne,

ami rossz, ami fáj, ami bánt.

Nem fogunk összetörni, jöhet bármi

le fogjuk győzni, le fogjuk győzni,

és kéz a kézben megyünk tovább.

Ha az ég felhős, nem tiszta kék

És a föld megremeg, összedől

Én nem félnék semmi vésztől

Ha szeretsz az élet szép

Vigasszál, s a csókod az enyém

Míg egymást szeretjük te meg én

Nem talál reám a bánat

Mert a szívem ott van nálad

Leszek én a világ végén

Láthatsz engem barnán, szőkén

Hogyha neked ez a jó

Neked lopnám le a holdat

Minden csillag tied holnap

Hogyha neked ez a jó

Messze futok innen már

Senki sehol, sosem vár

Hogy ha neked ez a jó

Ezer csodát hozok még

Érted mindent megtennék

Hogyha neked ez a jó

És ha majd a sorsunk szétszakít

S eltűnnél, hiába várlak itt

Nem gyötör majd semmi kétség

Nélküled nincs már tovább.

Túl a lét homályba múlt ködén

Megtaláljuk egymást te meg én

Odafenn nincs már problémánk

Örök boldogság vár ott majd ránk

Mikes Éva - Szerelem Himnusza

Kell még egy szó mielőtt mennél,

Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.

Az úton majd néha gondolj reám,

Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!

Nézz rám, és lásd: csillagokra lépsz,

Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.

Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,

Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.

Refr.1: Szállj, szállj sólyomszárnyán,

Három hegyen túl!

Szállj, szállj, ott várok rád,

Ahol véget ér az út!

Úgy kell, hogy te is értsd:

Nem éltél hiába,

Az a hely, ahol élsz: világnak világa.

Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,

úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága.

Refr.2: Szállj, szállj sólyomszárnyán,

Három hegyen túl!

Szállj, szállj, én várok rád,

Ahol véget ér az út!

Nézz rám, s ne ígérj,

Nézz rám, sose félj!

Ha nincs hely, ahol élj,

Indulj haza felé!

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,

Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,

Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,

Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,

Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,

És az állomáson állunk, ahol integetni kell,

De a búcsúra csak pár ember figyel.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,

Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,

Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,

De a szívünk addig új csodára vár.

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,

Talán abban van az utolsó remény.

Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,

De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,

Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,

Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,

De még addig mindent újra kezdhetünk!

Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta

Most akartam hozzád menni rajta

Most akartam véled beszélgetni

Itt van az idő, el kell masírozni

Hej Rigó, Rigó te részeges ló

Megittuk a zab árát

Hej Rigó, Rigó te sárga csikó

Együtt látjuk a kárát

Esik eső szép csendesen csepereg

Rózsa Sándor a kocsmában kesereg

Holdfényes májusok

Muskátlis ablakok

Hozzátok száll minden álmom

Mindenkit elfelednek egyszer,

Örökké semmi se fáj.

A régit visszasírjuk,

De mással is kibírjuk,

Ha egyszer úgy muszáj.

Mindenki helyére már várnak,

Az élet soha meg nem áll.

Úgy megfakult a múltunk,

Csalódni megtanultunk.

Sokszor csúnyán becsapott a nyár.

Ádám hol vagy?

Vajon merre csavarogsz

Ádám hol vagy?

Hiányzol és az a rossz

Hol jársz, van-e még aki hív

Új csók, ami átmelegít

Tavaszi langyon éjszakán

Van-e ki szív dobogva vár