Dalban mondom el neked... (beszélgetős fórum)

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,

Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,

Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,

Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,

Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,

És az állomáson állunk, ahol integetni kell,

De a búcsúra csak pár ember figyel.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,

Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,

Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,

De a szívünk addig új csodára vár.

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,

Talán abban van az utolsó remény.

Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,

De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,

Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,

Három deci de köménymag

Jajj, de lácsó kis csaj vagy

Rám néztél és nevettél

Megtudták, hogy roma csávót szerettél.

Azért élek, halok én

Ha szép gádzsit látok én

Szép gádzsinak a szeme, szája

Vitt engem, a vitt engem a gyalázatba.

Adjatok egy kanalat

Főbe lövöm, de magamat

Adjatok egy szalma szálat

Hadd gyújtsam fel mindenestül ezt a házat.

Adjatok egy kanalat

Szívem szúrom, de magamat

Adjatok egy házasságot

Had csináljak, had csináljak sógorságot.

Horváth Pista - Cigánysoron nem merek eljárni

De cigánysoron nem merek eljárni.

De sok a roma, de meg találnak verni.

De máréljátok széjjel a fejemet,

de úgyis elviszem a feleségem.

De nincsen nékem nagyobb ellenségem,

mikor azt mondjak megcsalt a feleségem.

Verjétek hát széjjel a fejemet,

de úgyis elviszem a feleségem.

De nincs már nékem, jaj, annyi helyem,

ahová a fejemet letegyem.

De adjatok hát egy- két marék szalmát,

de had tegyem a csóró fejemet rá.

Akácos út, ha végig megyek rajtad én,

Eszembe jut egy régi szép regény:

Nyáreste volt, madár dalolt a fán,

S itt kóborolt, csavargott egy cigány,

Megszólítám: De jó hogy megtalállak itt,

A legszebb lány tudod-e, hol lakik?

Ott arra lenn, túl az akácsoron,

Ma este még, egy ház elé osonj!

Egy ablaknál! Állj meg cigány,

Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,

Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.

De csak csendesen,

Ne hallja senki más.

Rád nézek, magamba látok

Rajtunk osztozik a magány

Végül hagy valamit belőlünk

Talán, talán

Futnak előlem a régi álmok

Lassan semmi sem biztos már

Csak hogy kettőnknél jobb a magány

Magány, magány

Legyen a Horváth kertben Budán

Szombaton este fél nyolc után

Kiszól a Színkörből a zene

Ragyog az édes két szép szeme

Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat,

Megcsaltak bennünket, kövesd a gazdádat.

Téged bottal vertek, engem kacagással:

Gyere Bodri, majd csak megleszünk egymással.

Megyünk egymás mellett, mintha nem ismernél

Mintha minden jóból kitagadott lennél

Sír a föld alattunk, reszket a falevél

Elmúlt a gyöngy élet, nem jön vissza többé

Egymás mellett megyünk, mint két kivert kutya,

Mért bántak így velünk, egyikünk se tudja.

Ne könnyezz, jó pajtás, menjünk csak előre...

Majd csak megpihenünk, kinn a temetőbe'.

Nagyesők jönnek és elindulok,elmegyek innen messze.

A 67-s úton,várhatsz rám dideregve.

Nyáréjszakán,ha nem jövök,esik az eső,és mennydörög.

Csillagokkal ha szédülök,esik az eső,és nem találsz rám.

Valahol egy kis faluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák,

Valahol egy ablak alatt elnémultak a szerelmes nóták.

Valahol egy csendes utcán szomorúan álmodozva járok,

Ne tudja meg soha senki , hogy még mindig valakire várok.

Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam nyílni,

Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni.

Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer itt maradok árván,

Hogy énnékem nem nyílik már soha virág a pünkösdi rózsán.

Hatvan évvel ezelőtti nótám volt, egy első szerelem kapcsán.Szép volt nagyon-nagyon régen volt.

Nótás kedvű volt az apám, átmulatott sok éjszakát,

Nem sajnálta rá a napot,kettőt-hármat összetoldott.

De még azt is megduplázta, ha az anyám megdorgálta

Ha a cigány rosszul játszott, a bőgőbe belevágott.

Nótás kedvű édesapám réges-régen nem dalol már

A szívemet bánat járja egy-egy régi nótájára.

Az lett a sok nóta vége, kivitték a temetőbe,

Dalos ajkú kis madárka,szállj az apám fejfájára.

Megáll az idő, ha rád talál az ajkam lángolón,

A végtelenben járunk álmodón,

Minden más elmúló,

Csak ez az emlék el nem száll.

Csókokra ébredünk, ami volt messze tűnt

Itt van a perc, ami több mint az évek.

Csak együtt élhetünk, örök az életünk

S míg tart ez a perc, s te lágyan ölelsz.

És megáll az idő, az égen néma álló csillagok

A Földön csak te vagy és én vagyok,

Hallgatsz és hallgatok,

Szerelmes szó sem csendül már.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem

Merre jár, hol lehet most a kedvesem

Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok

Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív,

csak a fájdalmat titkolni kell.

Lehet bármit megírni, ha fáj a szív,

de a címzetthez ne küldjük el!

Mért tudja meg, aki csak játszik velünk?

Miért tudja meg azt, hogy mi úgy szenvedünk?

Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív,

csak a fájdalmat titkolni kell.

Nincs senki talán, ki hallgatna rám,

s megmondaná, merre jár?

Bár tudják mind jól, de egyik sem szól,

hát mit ér a sok barát?

Úgy szenvedek én és nincs is remény,

hogy megtudjam, merre jár?

Merre jár, kire vár?

Nem tudok nálad nélkül élni,

jöjj vissza hát végre már!

Nem fogom tőled számon kérni,

ki volt hibás, jött-e más?

Nem sírok, ne félj és bármit is kérj,

én megteszem, érzem már, bárhogy fáj.

Nincs senki talán, ki hallgatna rám,

s megmondaná, merre jársz?

De tudnom kell már, hogy rám még mi vár,

és szívem majd megbocsájt.

Lá lá-lá-lá-lá lá-lá-lá-lá...

Merre jársz, kire vársz?

Nem tudok nálad nélkül élni,

jöjj vissza hát végre már!

Nem fogom tőled számon kérni,

ki volt hibás, jött-e más?

[link] Születni kell-Republic

Minden sora csodás igy ide tettem a dalt Koncz Zsuzsa előadásában.

"Mondd meg ki vagy!

És hány darab?

Reggeltől estig

Ragyogjon a Nap!

A csend beszél, hallgass velem,

Szoríts magadhoz,

Szép kedvesem!..."

"...Milyen boldog voltam,

Hogy Te voltál nekem,

Hogy végre rád találtam.

Szótlan együttlétben,szótlanul álmodozva,

Átkarolt némán minket a végtelen..."

Ő bántott és én bántottam

Mindig róla álmodtam

Nem tudok mindig talpra esni, csak felállni,

Új alapra tenni, a régit lezárni

Fullasztó napok a víz alatt tartanának

Az idő telik, lassan varrja rám a szarkalábat

Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál.

Vándorbottal a kezében cigány legény meg-megáll.

Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,

Mondd meg az én galambomnak,

Ne sirasson, felejtsen el engemet.

Kicsit szomorkás a hangulatom máma

Kicsit belém szállt a boldogtalanság

Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek

Kinek elvették a játékát

Kicsit szomorkás a hangulatom máma

Kicsit borús lett ez a bűbájos világ

Kicsit elbántak velem, no de történt már ilyen

Szívem harag nélkül gondol Rád

Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél

Én pont olyan egyedül szállok

Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél,

Mert rád ezer évig is várok

Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom,

Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom

"A világ pusztul, mindenki posztol valami jópofát

Én meg már alig látok a kosztól a szélvédőmön át

A világ pusztul, mindenki posztol

De tudod, féljen tőlem ő, mer’ én már

Többé nem félek a gonosztól

Többé már nem!"

Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!

Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!

Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!

Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!

Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,

És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!

Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,

Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell...

Ha lemondtak rólam már lányom és apám,

S jó barát már egy sem vár, te gondolj néha rám!

Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,

Várj te változatlanul, s ne igyál velük!

Várj reám, óh átkelek minden vészen én!

Aki nem várt, majd rám nevet: szerencsés legény!

Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,

Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.

S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:

Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.

"Álmodtam egy világot magamnak,

Itt állok a kapui előtt

Adj erőt, hogy be tudjak lépni,

Van hitem a magas falak előtt"

A régi mániám,

Végighajtani a Stefánián,

Egy fess fiákeren,

És a gomblyukamban virág terem.

Te szép platános út,

Langyos esti szél a fülembe súg.

Ragyoghat napsugár,

Ragyoghat holdsugár,

Egy szép fiákeren vidám a nyár.

Száz szál piros rózsát küldöttem tenéked,

Hallgasd meg, hogy milyen szép mesét mesélnek.

Hogyha meghallgattad, küldj vissza egy szálat,

Ha nem szeretsz, akkor dobd el mind a százat.

Zivataros, sötét, csillagtalan éjjel,

Dobd ki a viharba, hadd szóródjon széjjel.

Ha egyszer a szíved nem tudták megvenni,

Szórja szét a szélvész, ne maradjon semmi.

Máté Péter - Elmegyek

Egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt.

Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.

Én is így lettem néma víztükör,

Mikor tőlem elmentél.

Nekem többé már a Nap sem tündököl,

Csak ha újra megjönnél.

Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom.

Elhagyom otthonom, még a jó barátoktól sem búcsúzom.

Elmegyek, elmegyek, igen megkereslek én, bármerre jársz.

Nem tudom, hogy merre vagy, mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.

Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.

Nekem te nem, csak az a nap, vasárnap volt, meghalt már.

Hozzám így jött el a halott vasárnap,

Mikor tőlem elmentél.

Nekem többé már nem tündököl a Nap,

Csak ha újra megjönnél.

Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.

Azóta én minden napon feketével írok már.

Látod így vitted el a színeket,

Mikor tőlem elmentél.

Nekem többé már nem lesznek ünnepek,

Csak ha újra megjönnél.

. A vén Tabánban még a múlt dalol, a múlt és a csend.

És esténként a régi fák alól szerelmes dal zeng.

Leander nyílik minden udvaron, s oly kék fönt az ég!

Kis csipkefüggöny minden ablakon és nagy békesség,

S az ódon szobákból egy dal száll feléd:

Hófehér gyöngyvirág áruld el nekem,

Hol az én kedvesem, hol a szerelmesem?

Hófehér gyöngyvirág, te megmondhatnád tán,

Akit várok az gondol-e rám?

Az én szívem, édes angyalom

és az ablakom nyitva áll!

A csók dalol forró ajkamon,

s könnyes kis dalom messze száll!..

Magna cum laude - A főnököm

Mindenkinek van egy álma,

Az enyém nem Te lettél.

Hogy nem öntesz el tűzzel,

Mint vulkánból a láva,

Arról meg sajnos nem tehettél.

Skatulyába dobott, kifacsart életek,

Előre mindenkit megítéltél.

Szúró szemmel kompenzálod apró méreted,

Hogy előttünk így szerezz tekintélyt.

Mióta elvágták, odalent a köldököm,

Mióta elvágták, azóta utálom a főnököm.

A világ legszürkébb öltönyét hol találtad meg?

Azt a boltot már régen bezárták,

Úgy látszik Téged az élet arra nem tanított meg,

Hogy a dolgok úgy nem működnek, ha csak elvárják.

Szeretnéd azt érezni, hogy mindenki pörög,

De a fogaskerék nem halad.

Legalább vicces vagy, mert az egész műszak rajtad röhög,

Ez ezer éve így van és így is marad.

Mióta elvágták, odalent a köldököm,

Mióta elvágták, azóta utálom a főnököm. x2

Na ki az aki még utálja?

(Én is, én is)

Na ki az aki a pokolba kívánja?

(Én is, én is)

Na ki az aki még utálja?

(Én is, én is)

És ki az aki mégis kívánja?