Dalban mondom el neked... (beszélgetős fórum)

"Az ember remekmű

Nagyon jól sikerült

A világ ékessége

Ez most már kiderült

Nem hasznos az igazság

Csak haszontalan lehet

Lehet, hogy nincs is már

Isten

Veled"

[link]

Mindent, amit az ember szeret

Túl könnyen elveszíthet

Ez egy kemény, vad világ

De soha nem mondhatok neked mást

Csak azt hogy

Mindazt, amit az ember szeretni tud

Soha nem veszít el

Persze a kereszt húsba vág

De találkozik minden odaát...

Én látlak abban, amit együtt tehetnénk Veled

Ami egy hosszú élet alatt ajándék lehet

A tervek, az álmok, ha hibázunk

Hogy minden szarból kimászunk

És annyi mindenről beszélnünk kéne még

Hogy ne vigyen az élet félre

Nézd, hogy a lényeg nem az

Hogy hány ember kedvel

Ezt a terhet engedd el

Hogy mindig nem lehetsz jó

Nem vagy te Jézus

Ha ismered a hibáid, tovább jutsz

Hogy erőddé válik, ha belátod

Ha néha gyenge leszel, mindegy, akárhogy

Ahogy egy napodról beszélsz épp

Igen, itt van a fejemben minden kép

De belehalok várni, hogy rám köszönsz

Hogy valahol az utcán majd szembejössz velem még...

Jönnek, mennek

Arcok, évek

És van, hogy

De tényleg

Hogy valamiért mindened odaadnád...

Mindent, amit az ember szeret

Túl könnyen elveszíthet

Ez egy kemény, vad világ

De soha nem mondhatok neked mást

Csak azt hogy

Mindazt, amit az ember szeretni tud

Soha nem veszít el

Persze a kereszt húsba vág

De találkozik minden odaát...

Én néha látni vélem az utcán, a téren

És szinte mindenhol, ahogy szembejössz

De majd belehalok, hogy nem te vagy az sehol

Mint, ahogy minden eltűnt gyermek

Tükröt tart az embernek, hogy a

Mennyből a Földre hullott könnycseppek lettetek..

És látlak a lelki szemeimmel mindenhol

Ahogy felkelsz, vagy épp elalszol

Tudod, jó lenne, beszélnünk kéne még

Arról, amit nem az ész, csak a szíved ért

Mint a születés, halál, véletlen

Egyik sem olyan, mint amilyennek látszik

És látlak, ahogy sírsz, nevetsz

Semmit teszel, vagy épp sietsz

Ahogy dünnyögsz, hogy valamiből már elég

Igen, itt van a fejemben minden kép

De belehalok várni, hogy rám köszönsz

Hogy valahol az utcán majd szembejössz velem még...

Jönnek, mennek

Arcok, évek

És van, hogy

De tényleg

Hogy valamiért mindened odaadnád...

Mindent, amit az ember szeret

Túl könnyen elveszíthet

Ez egy kemény, vad világ

De soha nem mondhatok neked mást

Csak azt hogy

Mindazt, amit az ember szeretni tud

Soha nem veszít el

Persze a kereszt húsba vág

De találkozik minden odaát...

De nem kell sok szó, ezt te is jól tudod

Az Istent kérdezik, hogy hogy hagyhatott

Ennyi szenvedést, de nincs titokban

Az ember ujjlenyomata mindenen ott van!

És nincs, ami jobban, az pokolian fáj

Ha akit szeret, egyszer csak

Nem jön vissza már

De bármilyen sötét az út, amin jár

Egyszer minden elveszett lélek hazatalál...

Mindent, amit az ember szeret

Túl könnyen elveszíthet

Ez egy kemény, vad világ

De soha nem mondhatok neked mást

Csak azt hogy

Mindazt, amit az ember szeretni tud

Soha nem veszít el

Persze a kereszt húsba vág

De találkozik minden odaát...

Ülök a szobámban, búsan, egyedül

És a fájó múltra gondolok

Odakünt az utcán lassan fény dereng

És az órán pereg a homok

Szeretném a homokórát megállítani

Szeretném az emlékeim elfelejteni

De a homokóra csak pereg, pereg

Így hát, kedves, tovább szenvedek

Nem tudom, hogy elhiszed-e még

Hogy fájó szívem örökké tiéd

Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak

Nem tudom, hogy elhiszed-e még

De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább

Ezt a fájó bús emlékezést

Elmegyek én akkor, tovább állok én

Mert a szívem magányos, szegény

Elviszem én magammal az emlékeimet

Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket

Utoljára, drágám, azt kívánom én

Hogy te mással nagyon boldog légy

Ülök a szobámban, búsan, egyedül

És a fájó múltra gondolok

Odakünt az utcán lassan fény dereng

És az órán pereg a homok

Van egy érzés mi fogva tart,

Szeretlek ezt tudnod kell,

Amíg élek légy velem.

Tőled szép lett az életem,

Veled minden olyan jó,

Én csak érted létezem.

Csak te meg én együtt éljünk boldogan

és így lesz szép az élet igy lesz boldogabb.

Csak te meg én együtt éljünk boldogan

és így lesz szép az élet igy lesz boldogabb.

Szép esténk lesz,

ha egyszer majd megöregszünk,

sose' veszekszünk,

ülünk a kandallónál, s fogjuk majd egymás kezét.

A lámpa ég.

Akkor megköszönném azt a napot,

amikor én megláttalak.

Hogy egy életen át vártam terád -

hálás vagyok.

Emlékszel még az első csókra a Szigeten?

Láz égett szívemen.

Szép volt, gyönyörű szép!

Közben éjfélt üt már a kakukkos óra, térj nyugovóra!

Énvelem őszült, édes párom, csak álmodj tovább!

Jó éjszakát!

Aztán ébredj újra fiatalon, ahogyan én megláttalak

és egy életen át az ifjúság titkunk marad.

Nézz le rám ó Istenem,

Nézz le rám segíts nekem

Légy velem, engedd, hogy éljek,

Adj erőt s időt nekem!

Nézz le rám ó Istenem,

Nézz le rám segíts nekem

Légy velem, engedd, hogy éljek,

Adj erőt s időt nekem!

Nem tudom, hogy miért van így.

Nélküled mit ér a szó?

Nézz le rám, úgy félek én,

Nézz le rám, fordulj felém

Lelkemet fogadd el tőlem,

Hogyha kell vedd szívemet!

Találkozás egy régi szerelemmel

Nem tudni miért, de mindig megható

Idővel mindent másként lát az ember

De azt, hogy szép volt nem vitatható

Hiába nézem ellenséges szemmel a változást mi rajta látható

Az ember áll és megszólalni nem mer

Van szerelem, mely nem gyógyítható

Jöjj néhány órás napsütés

Még kell, hogy egyszer együtt járjunk

Még vár a nagy beszélgetés

Tán kiderül végre mi volt a hiba minálunk

Jöjj néhány órás napsütés

Sok régi témát megtalálunk

S a búcsú újra oly nehéz

Mint ahányszor idáig vártunk

Találkozás egy régi szerelemmel

Rossz randevú, de megbocsájtható

Egy torz mosollyal búcsút int az ember

Miközben érzi, sírni volna jó

Eresz alatt fészkel a fecske,

Mi van a kötődbe', menyecske?

Nyári piros alma bo-bo-bo-bo-borízű,

Kóstolja meg kend, de jó ízű!

Fogadásom tiltja szeretni,

De nem a legényre nevetni.

Kijátszom a tila-tila-tila-tilalmat,

Úgy szerettetem meg magamat.

"Keresem a biztost, innen

nem mehetek messze el,

kavarog egy kicsit minden,

sok lesz ez a kérdőjel.

Mindenki észben fürdik,

hogy szúrtuk így ezt el?

Korlátok, óceánok

támaszthatnak-e újra fel?

Figyelem a belső hangom,

nem ezt diktálja, ébredj fel!

Kertek alatt lapul minden

bátor jellem, ez intő jel.

S fordul a világ egyet,

megrázza még egyszer

öreg hátát, és az emberöltő

nem bírja évekkel."

:D :D

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,

Nem seper már többet az én gyönge karom.

Sepertem eleget, seperjen már más is.

Szerettem eleget, szeressen már más is.

Mikor jössz már énfelém?

Meddig, meddig, meddig várjak?

Ugye nem csal a remény

Hogy majd újra csókod ad a szád?

Ki minden népnek felette állsz

Isten, ha vagy és erre jársz

Áldd meg lelkét annak, aki

Magyarok közt európai

A Földnek ezen kis szegletén

A sötét múltban kevés a fény

És a szellem napvilága

Nem süt a nép ablakába

Félhomályban ring a bölcső

S hiába is sír a költő

Idegennek mondják, aki

Magyarok közt európai

Szabadon, ki szeret élni

Alig tud már mit remélni

Sosem volt itt olyan béke

Mi ok lehetne ünneplésre

Van egy világ, ki tudja merre

Hol az ember boldog lehetne

De az a világ nagyon távol

Az én édes kis hazámtól

Ki minden népnek felette állsz

Ha egyszer mégis erre jársz

Nyújtsál vigaszt annak, aki

Magyarok közt európai

Csak a mindig vesztes forradalmak

Adtak erőt és szívet a dalnak

S lett belőlük magyar bánat:

Nem vagyunk jók Európának

Hányan mentek szép hazámból

Híres kis Magyarországról

Szemükből a könny kicsordult

Sorsuk idegenbe fordult

Van egy világ, ki tudja merre

Hol az ember boldog lehetne

Ha máshol nem, hát fenn az égben

Lesz részünk csak békességben

Ki minden népnek felette állsz

Ha valahogy mégis ránk találsz

Segíts most itt annak, aki

Magyarok közt európai

"Mi közös szavakból, közös jelekből

Más időkre várunk

Közös napokból, közös utakból

Egy másik országba érsz

Közös hiányból, közös hibákból

Mi másik képet látunk

Közös világban, külön irányban

Csak egyre messzebb megyünk"

Napok óta tart a küzdelem, szüntelen...

Ugye borzasztó... Ugye borzasztó...

Haragosdit játszunk mérgesen, s kérdezem:

"Meddig tart ez még?!" Jobb a békesség!

Refrén:

Nem várok holnapig, holnapig...

Jó ha kibírom fél hatig.

Kezdem én a békülést.

Nem! Mégsem várok holnapig, holnapig...

Tegnap sem aludtam hajnalig!

Bármit mond, én ráhagyom.

Élj vele boldogan, áldásom rád,

ő talán elvisel minden vitát

Én már távozom, ezt megúsztam szárazon,

S bárhogy is számolom, egy cseppet se bánt

A domboldalon áll egy régi kunyhó,

Én még sokszor arról álmodom.

Senki nem jár mostanában arra,

Pókháló van már az ablakon.

A régi csókok íze most is ott él,

Hol százezerszer átölelt karom.

Elfeledted, régen messze mentél,

Pókháló van már az ablakon.

Tegnap még nem voltam őszinte hozzád,

Tegnap még becsaptalak.

Nem igaz az hogy már nem szeretlek téged,

Tegnap még hazudtam azt.

Bocsáss meg nékem te drága kislány,

Szeretlek halálosan,

........trálálá......

"Bábu vagy, bábu vagy,

valaki elvakít.

Bábu vagy, úgy mozogsz,

ahogy ő irányít.

Elszakad, elszakad

a zsinór, és leülsz.

Jól teszed, ha talpra állsz,

és mielőbb menekülsz.

Azt hiszem, nem hiszed,

nincs erőd, hogy észre vedd.

Nyisd ki a szemed!"

Ezt most loptam.

Hajnal volt,mikor . . . .

Hajnal volt, mikor kiáltottál,

hogy adjak segítő kezet.

Elindultam nyomban feléd,

jobbomat nyújtani neked.

Közénk állt az ingovány,

le akartam győzni a lápot.

Szorítva húzott a mélybe,

nem értem el a délibábot.

Bocs, ha valakit sért...

"Lassan melegebb a helyzet mint a háborúban Bosznia

Ha szar a szitu hát oda kell baszni a hatalomnak és hogy

Jobb vagy bal az mindegy a kettő ugyanúgy szar

Hazudik éjjel hazudik nappal riogat a pénzzel riogat a pappal és ha

A félelmed nem ereszt el tudnod kell hogy

Nem a Pannon nem is a Westel ami napról napra tesztel hanem

A halál meg az élet meg a széjjelbaszott közélet

Nem a pornó nem is az erotika ami gusztustalan az a politika

Szavakkal és tettel tele gyűlölettel... gyűlölettel...

Magyarország mi a f@sz van veled mondd csak?

Beteg vagy vedd észre felment a lázad

Semmi okom nincs rá hogy pezsgőt bontsak

Mer' amit látok meg amit hallok az gyalázat

Magyarország nem hallom a hangod

Pedig én is tudom mennyi minden fáj

Remélem nem hiába húzom a vészharangot

Mer' aki ember annak emberi élet jár"

Oda van a virágos nyár, minden levél sárga.

Jajgatva sír a szellő is, mintha neki fájna.

Fel-felzokog, úgy kesereg ott kinn az avarban,

Mint mikor az én rózsámnak,

szerelmetes violámnak,

Elvesztét sírattam.

Szellő, szellő, síró szellő, fáj, a szívem, lelkem,

Beteg vagyok, meg is halok, sirassál el engem.

Vidd magaddal a szívemet e világon végig,

Mutogasd meg mindenkinek,

milyenek a vérző szívek,

Mikor összetépik.

Nyílnak a kertben a fák, a füvek, a virágok

A földben is fordul a féreg

és elfut a tél

Rég várok rád,

Tudom jól, hogy a semmire várok

Zöld hegyek illatát hozza a tavaszi szél

Ez a szerelem

Nem hagy el sohasem

Tiszta, mint a jég

Csak nekem szép

Mi ez a furcsa, hamis zene itt a fejemben,

Ez a döglött macska az úton,

E múzeuma a semminek,

Ez a felgyújtott erdő, ez a lebombázott város,

Ez az összecserélt szempár,

Ez a kincs amiért nem kár?

Ez a szerelem

Nem múlik sohasem

Tiszta, mint a jég

Egyszerűen szép

Ez a szerelem

Igen, igen, igen

Soha nem hazudik,

Csak ad és nem kér.

Mikor egyedül vagyok, a horizontról álmodom,

És a szavak cserben hagynak,

Nincs fény a szobában, hova nem süt be a nap,

És fénytelen a szoba, ha nem vagy itt velem, velem.

Az ablakok feltárják mindenkinek szívem, amit elnyertél,

Önts belém fényt, a fényt, melyre az utcán leltél.

Ideje búcsút inteni,

"Ember, a világ két kezedtől sír

Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt

A másik tudod bőven várhat rád

Építsd a kertet hát tovább

s közben a Mindent jól vigyázd

Vigyázz a madárra ha kertedbe repül

Őrizd meg a csendet, el se menekül

Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll

Vigyázz a madárra, ha válladra repül

Amerre az élet, arra menekül

Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll

Ember a világból csak a sajátod érdekel

A szükség határát ritkán hagytad el

Azontúl szintén van világ

Gondolhatod: ott gondolnak rád

S értünk a mindent jól vigyázd

Vigyázz a madárra ha kertedbe repül

Őrizd meg a csendet, el se menekül

Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll

Vigyázz a madárra, ha válladra repül

Amerre az élet, arra menekül

Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll"

Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele.

S hogy lehullott, elsodorta azt az ősz hideg szele.

Egy levélre rá volt írva rózsámtól az üzenet:

Isten veled édes, Isten hozzád kedves, élnünk együtt nem lehet.

Ennek a kislánynak

Rövid a szoknyája

Mondtam az anyjának

Varrjon fodrot rája

Azt mondta a kedves édesanyja

Nem varr fodrot rája

Akinek nem tetszik a lánya

Ne járjon utána