Császármetszés érzelmi szempontból (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Császármetszés érzelmi szempontból
Ez nem igaz, honnét tudod, ha nem élted át??? Legalábbis nekem nem volt az.
Nem hittem volna, hogy ennyire szőke vagy :)
"az én párom nekem meg a gyereknek örül nem a szűk puncinak."
Nem tudom honnét veszem én nem szenvedtem vele, ennyi ahogy kiment az eda hatása, már a folyoson tologattam a kislányomat, a fürdés volt nehezebb addig, mig a varratot ki nem szedték-2 hét- ahogy hazajöttem mentem a dolgokat intézni.
Én nekem nem ez a véleményem császárról, én meg azt nem hiszem, hogy a császár megviseli az embert... van akinek így van akinek úgy.... kinek milyen a fájdalom küszöbe. Nekem az oxitocintól sem voltak fájásaim...
Én örülök, hogy így alakult, mert az életébe került volna... és gyönyörű egészséges baba, de mindenkinek a sajátja a legszebb... :)
Szia Tonetto!
Ez egy nyitott fórum ugyhogy szerintem leirhatom a véleményemet ha valamivel nem értek egyet:)csak hozzászóltam:)
Szia!!!
Végre látlak.Ne tűnj el lécci!!!És én is kivétel vagyok a császár után.Amikor a 6 hetes kontrollra mentem úgy éreztem magam mint akit agyonvertek.Bár asszem velem barbár módon bántak.Éreztem ahogy tépték a hasam fel.Nekem sokáig ( 3-4 hónap) tartott amíg elmúltak a fájdalmaim.
De egy pillanatig sem vágytam a vajúdás közben a sima szülésre.Indított szülés volt szörnyű a mesterségesen generált fájás.Szerencsére nem altattak így hallottam és láttam.Ha nem így lett volna biztosan nekem is hiányozna.Oda is hozták megmutatni,adtam neki egy puszit a kis meleg pofijára.Az volt életem legszebb perce.
És ráadásul a szerencsések közé tartozom mert egy órával a születése után dédelgethettm a kisfiamat 5 kerek órán keresztül! :)
12 órával a születése után már futólépésben mentem érte a csecsemőosztályra! :)
Szóval már nem kesergek a dolgon. Apa hallotta és látta helyettem...
Köszönöm szépen a hozzászólásokat! :)
Sokan jól vettétek ki a szavaimból, hogy nem is annyira a császár volt a problémám mert ennek így kellett történnie az egészségünk érdekében, hanem az, hogy altattak. Nem hallottam felsírni, nem láttam a magzatmázas kis arcát stb. :(
De tény, hogy kárpótol érte minden együtt töltött perc!
Azért még a tesónál (ha lesz) van esélyem talán átélni ezt is.
Szia Pumukli!!! :))
Csak beszélgetünk arról, ami érdekel bennünket, ha Téged nem érint, az csak jó :) Nem kell foglalkozni vele :)
Én 17 és fél éve "szültem" a fiamat.
8 órás vajúdás (ebből 2 és 1/2 óra 2 perces intenzív fájások, ugyanakkor nem tágulam 1 mm-t sem, hasamon az NST, karomban az infúzió... tehát megmozdulni sem tudtam) után kiugrott a vérnyomásom. Amikor az orvos azt mondta, hogy tovább nem vár, műtét, megkönnyebbültem.
Igaz, hogy utána még 3 hét kórház volt, láz, sebgennyesedés miatt, visszatekintve mégis úgy érzem így volt jó.
Igaz, engem nem altattak el, tehát láthattam az én gyönyörű fiamat, de semmi negatív érzelem nincs bennem azért, mert nem természetes módon szültem.
persze lényeg az egészség.
de biztos van aki csalódást érez vagy magát hibáztatja hogy nem sikerül megszülnie a babát.
ez amúgy is bonyolult, pl. a nődokim mindig vigyázott mit hogyan mond nekem-sosem akart elbizonytalanítani megijeszteni.az ismerőseimnél meg azt láttam hogy nem minden doki ilyen aki hisz benne hogy a lelki oldal is rendben van akkor a szülés is simább lesz.sőt az én védőnénim is ijesztgetett ezzel azzal szülés előtt.én is úgy gondolom lelkiállapot is beleszól a szülés folyamatába-ezért beszéltem a fiammal szülés előtt hogy forduljon meg meg hogy igaza lesz a dokinak is simán megszületik.valószínű hogyha császárral szültem volna bennem is lett volna csalódás mert nem úgy terveztem, nem úgy gondoltam az egészre.szóval meg tudom érteni akinél a császár kivált mást is, nemcsak egy műtétnek tudja be.
amúgy a sima szülésnél is ugyanígy előfordulhat bármi-az is lehet nehéz vagy könnyű.
Egyszerűen nem értem mi ez a nagy hűhó a császármetszés és a lelki problémák körül. 2 gyerekem van, mindkét technikával sikerült kipróbálnom a szülést.
A lányom 22 óra vajúdás után született, pedig azzal indult, hogy folyt a magzatvíz. Mint később-az újszülött intenzíven megtudtam, ha a magzatvíz folyik, a baba kb. még 6 óráig védett a fertőzésektől. Persze nem mindig kap fertőzést, de nálunk sajna összejött. Majdnem meghalt...Szerencsére már okos nagylány.
A fiam farfekvéses-harántfekvéves baba volt a szülés előtt, ezért császár. Tény, hogy féltem tőle, mert műtét, meg minden. De a babámat megmutatták azonnal. Egy óra múlva meg kihozták nekem az intenzív őrzőbe, ahol szépen oldalra fordultam(mondták, hogy ne emeljem a fejem az érzéstelenítő miatt) és szopiztatni kezdtem, akkor rögtön. Aznap csak szopizni hozták, de már másnap együtt voltunk állandóan. Egész éjjel őt néztem annyira boldog voltam. Hol érdekelt engem, hogy született. Egészségesek voltunk mind a ketten. Mire hazamentünk 8 dkg-al több volt a születési súlyánál, annyit szopizott, és ezt még 2,5 évig folytatta is.
Persze lehet szomorkodni meg lelkizni..De ha valaki elveszíti a babáját, mert a természetes szülés veszélybe sodorja őket, az "valamivel" rosszabb.
kingi7, Noémi23!
Elárulom, a hüvely nagyon rugalmas, teljesen visszaszűkül az eredeti méretére nagyon hamar.
Szia!
A szívemből beszéltél a cikkedben! Én is sajnálom, hogy a kisfiam császárral született. Én két ujjnyi méhszájjal mentem be szülni, és ezt követően tíz óra alatt - miközben ömlött belém az oxitocin - nem sikerült kitágulnom rendesen, úgyhogy kivették belőlem Budát, mikor már csak egy kis perem volt a méhszájam. A buksija nem süllyedt le a szülőcsatornába... Azóta azon tépelődöm, vajon nem én voltam-e valahogy az oka a dolognak. Örülök a kisfiamnak, és nem érzem kevesebbnek magam, de szeretném a következő babát természetes úton szülni, persze csak akkor, ha minden rendben lesz!
Koszi a biztatast, en is beszelgetek vele. Es kiprobaltam mindenfele trukkokket is, siman meg is fordul, de esze agaban sincs egyelore ott is maradni....
Ez itt egy nagyon picike korhaz, osszesen ket orvossal, igy tudom, hogy a mutethez hivniuk kell a szukseges szakembereket... Es megertem, hogy nem mindegy, hogy ezt elore megszervezik, vagy mindenki beesik az utolso pillanatban...
Bar a baba most nagyon jol van ott benn, minden rendben vele egyebkent. Nem tul nagy baba, azert tud meg mindig siman forogni... Azt nem tudom, ha ragaszkodom ahhoz, hogy varjunk meg, vajon mennyire kockazatos... Nem akarom veszelynek kitenni, ugyanakkor szeretnem, ha lenne eselye hagyomanyos uton megszuletni...
próbáld meg megbeszélni a babóval helyezkedjen az enyém sokáig faros volt.de beszéltem hozzá meg a szülésről is hogy simán megy majd...
nekem a dokim normális volt...nem is említette a császárt azt sem emelte ki hogy nem fordult még meg.amúgy is olyan volt hogy a munkatársam nála szült és 3 héttel túlhordta a babáját de nem fektette be és nem lett császár sem.
amúgy a barátnőmnek már 7 hósan megmondta a dokija hogy császár lesz-indokot nem mondott csak annyit nem tudja megszülni!megáll az ész...úgy kellett kiharcolnia hogy várjanak és nem engedte a császárt-simán szülte meg.
nekem a szülésznő azt mondta nekik mindegy mikor esek be a szülőszobára-éjjel nappal egyformán készen állnak bármire.
szurkolok nektek, biztos minden rendben lesz akár császárral akár simán zajlik majd le a picid születése!
Olvastam a cikkedet, es igen elgondolkodtato volt, Szamomra fokent azert is, mert 10 nap mulva vagyok kiirva az elso babankkal. A hetfoi vizsgalaton azonban Roza meg mindig nem fordult be, hanem ferden keresztben helyezkedett el a pocakomban. A feje bal oldalt fenn, a labai jobb oldalt lenn... Az orvostol kaptunk egy het haladekot, vagyis most hetfon eldol, ha meg mindig nincs a megfelelo helyzetben, akkor csaszar. De ezzel nem varjak meg a szules idopontjat, hanem kituznek egy napot, a doki szeint minel hamarabb, mert ilyen esetekben mar a 38. heten muteni szoktak... Nekem ezzel a programozassal van bajom, hogy igy nem kapja meg az eselyt a baba, hogy akar az utolso percig megfordulhasson... Persze azt is megertem, hogy jobb egy elore eltervezett, rakeszult mutet, mintha ejjel csak ugy beesek egyszercsak...
Sokat gondolkodtam ezen a heten, es meg mindig nem tudom, melyik a jo dontes...
Én szültem így is -úgy is! Egyik sem "jobb", mint a másik! A természetes szülés után azért aktívabb voltam, könnyebben ment a mozgás...
De a császár után is már 6 órával fürödtem babáztam, csak a seb fent fáj, a sima szülésnél meg lent...
Ja, és a sima szülés után pár hét alatt regenerálodik a hüvely,+ hüvelytorna, tehát szűk marad az emberlánya!
az én párom nekem meg a gyereknek örül nem a szűk puncinak...
én is féltem a szüléstől...de a műtéttől altatástól jobban.az én dokim végig azt mondta higgyem el hogy meg tudom szülni azt a babát-én ezt programoztam 9 hónapig-történhetett volna bármi a vajúdás alatt akkor gondolkodás nélkül én is azt mondom a császár a legjobb...de én nagyon sajnáltam a császáros szobatársaimat...nem volt egyszerű nekik a császár után.
most az unokahúgom is szülni fog és fél hogy fog kiférni kibújni a baba mert hogy inkább császárt kér...persze ő nem látta még egy császár után is milyen nehéz és fájdalmas.
szia!
engem nem az zavar hogy császárral szültél.és hogy pozitívan éled meg.
de az hogy a császárral kevesebbet szenvedsz utána azt honnan veszed?én a szülőágyról pattantam fel.
a császáros társaim meg nem rohangáltak másnap sem-segítség kellett hogy a babájukat kézbe vegyék.lehet szebbek a császáros babák az enyém is szép volt.igen a szülés megvisel de egy természetes folyamat...a császár meg nem, hiszen akkor történik ha valami baj van...
Szia Heni!
Nekem is mindkét fiam császárral született, és valahol Én is úgy éreztem hogy ez nem az igazi szülés, apa nélkül. Tudom bejöhetne, de azért a vágást nem mindenki bírja. És pont anyum mondta hogy Kriszti nem Te szülted meg a fiaidat, hanem úgy vették el, vagy ki. Szarul esett, és valahol a szívemben szerettem volna Én is természetes úton szülni, de ugye ok nélkül nem császároznak, és ebbe bele kell törödni.
Amúgy meg le a kalappal a császárosok előtt, és persze mások se sértődjenek meg, de egy napig meg nem mozdulni nagyon sz@r érzés, és Nekem azért kellett 2nap mire ki-be mentem pisilni, meg egyáltalán tudtam foglalkozni a kicsikkel.
Te nem epidurális érzéstelenítőt kaptál?
A következő még lehet természetes szülés, erre gondolj.:)
Nekem semmiféle érzelmi problémát nem okozott a császár. Engem is altattak, így én sem voltam részese lelki értelembe a születésének. Amikor felébredtem és behozták megmutatni 2 dolog jutott az eszembe:
1.Bármilyen kisbabát mutathatnak, mert kimaradt egy pillanat -az első pillanat az ő életéből, és egy fontos az enyémből-az altatás miatt.
2.Ezt a kisembert én ISMEREM! Mintha öröktől fogva ismerném :))).