Boldog párkapcsolat: álom vagy valóság? (beszélgetős fórum)

Es az allamtol nem kerhetsz ilyen esetben valami segelyt ? Mert azert ez borzaszto , hogy minden teher , fökeppen az az idegölö anyagi teher is a te valladidon nyugszik !

Azert fantasztikus hogy , mindezek ellenere megörizted az eletkedvedet , s mi több nem vagy hajlando mindenert magadat hibaztatni ! Mert az öngyötresnel nincs nagyobb,kartekonyabb mereg !

Igazan kivanom Neked ,tiszta szivemböl hogy , mielöbb nagyon szepre es jora alakuljon minden körulöttetek !

Szerintem ha a mostani pocsékul működő kapcsolatán túl lesz és azt lezárja, és megérik majd arra, hogy kívülről látja majd az egészet, akkor lesz képes átértékelni a dolgait, és ráébredni a saját hibáira!! És meg fogja tenni hidd el!

A másik, meg hogy te hiába akarod egyedül jól működővé varázsolni a kapcsolatod, ehhez 2 ember kell. A működéshez is, és az elcseszéshez is!

Most látja a párja hibáit, érzi, hogy ez nem normális élet, ahogy most élnek, hidd el ő is akar változtatni, de nagy bátorság kell hozzá. Rengetegen élnek le úgy egy egész életet, hogy még csak nem is síránkoznak másoknak mekkora szar amiben élnek, mert gyávák még önmaguk előtt is beismerni.

Sztem Sirálylány jó úton halad. Egyrészt rájött, hogy ez már nem fog ennél jobban működni soha (és egyre csak szarabb lesz, ezt most mondom!!!!!) és, felvállalta, hogy lépni akar, de még erőt gyűjt és megfelelő körülményeket a lépéshez! Mert ez most nem egy új bicikli vásárlása, vagy hogy milyenre fesse a haját, hanem egy életre szóló döntés ami nem csak az ő, hanem a 2 gyereke életét is döntően befolyásolni fogja!

Úgyhogy nem cseszgetni kéretik, hanem bíztatni!

Én is ezt mondtam neki tavaly (na nem pont ezt de hasonlót :DDD ), de már lecsillapodtak a kedélyek.

Igazából ő se érzelmileg se anyagilag nem segíti a gyerekeit olyan túlzottan. Szal azért ne jöjjön ide, hogy üvöltözzön a gyerekekkel. Legutoljára amikor itt volt, már 5 perc után kiabált. És mivel Viola magatartászavaros, ő nem szándékosan rossz, hanem bakker ilyen és kész, ex azzal fenyegette, hogy " ha nem leszel jó kislány elmegyek" Persze hogy nem volt jó, ex meg persze, hogy elment... Neki jól is jött, hogy rossz volt a gyerek, mert rá tudta fogni, hogy miért megy el fél órás ittlét után. Jelzem idén január 8-án raktam ki a szűrét, azóta a pincevakolást leszámítva, 5x volt talán a gyerekeinél és 2x vitte el a párom hozzájuk a gyerekeket. Ha ittvan max 30percet bír, ha ott vannak a gyerekek náluk, már 1-1,5 óra múlva hív, hogy "nyűglődnek a gyerekek" menjünk értük....

De én nem is nagyon ragaszkodom a gyakori láthatáshoz (nem tiltom tőle, félre ne érts, csak ha a gyerekek vannak náluk, bagószagúak lesznek, ha ő jön el, kiabál..) szal éppen nem hiányzik egy csöppet sem semmilyen formában a jelenléte!

Egyetértek veled, de felesleges ezen vitázni, nem érsz el semmit. Csakis akkor lehet tanácsot adni, ha a másik nem az igazát hajtogatja, hanem nyitott a témára.

Ne folytassunk értelmetlen vitát, higgyetek nekem :)

Szia!

Olvasgattam amiket írtál és úgy érzem, egyáltalán nem értetted meg a cikket. Azt írod, így nem lehet élni, pedig hidd el lehet, sőt csak így lehet, különben egy gyötrelem lesz a kapcsolatod. Miért gondoltad, hogy szerelemmel megváltoztathatsz bárkit? Tudod mivel tudsz valakit megváltoztatni? Elárulom: SEMMIVEL. Egy ember csak akkor változik meg, ha saját maga is akar. Mondjuk egy alkoholista. Soha az életben nem fog leszokni a piáról, csak is akkor, ha ő maga akarja. Tehetsz bármit. És mindennel így van ez. De ha elolvasod a cikket, benne van. Soha ne akarj mást megváltoztatni. Nem fog menni. Ellenben elfogadhatod olyannak, amilyen. Az a véleményem, hogy sajnos teljesen rosszul állsz a dolgokhoz. Ha érdekel, miért tart itt a kapcsolat, csak úgy derítheted ki, hogy magadba nézel. És meg keresed a saját hibáidat. Csak akkor tudsz majd fejlődni. Ha hárítasz és mindent a másikra kensz, nagyot hibázol. Először is nem mersz szembe nézni azzal az egyszerű ténnyel, hogy ember vagy, és mint emberi lény Te is hibákat követsz el. Másodszor, mivel a saját hibáidat elrejted, nem foglalkozol vele, később meg fognak ismétlődni. És akkor rájössz, hogy csöbörből, vödörbe kerültél. Csak magadon tudsz segíteni.

És ez bizony hihetetlenül nehéz. Ezt persze most csak a Te szempontodból írom. A párod itt most nem is számít. Önmagadban keressed a hibát. Azért, mert azokért Te vagy a felelős. Más hibáiért nem. Bonyolult és nehéz is. De a cikkben minden benne van. Én minden szavával egyet értek.

És nem lehetetlen a kedvességet megtartani. Ha két ember egykor szerette egymást, most hogyan tarthatnak itt? Úgy, hogy elrontották. Mind a ketten. De ha nem tudják, hol és mit, újra, a következő kapcsolatban is el fogják azt rontani...

Tetszik a filozofiad :)

Igen at kell adni a szenvedes jogat a szenvedes okozojanak , ez volna a helyes ha mindnyajjan kepessek volnank erre !

Hat nezd , nem mindeg "csak" bennunk van a hiba , a környezetunk,kulönbözö kulsö es belsö befolyasok is ludassak az idönkent elöfordulo nyomorusag kialakulasaban körulöttunk !

Az viszont komoly dolog hogy , nem kapod a jogos gyermektartast ! Nincs lehetöseged itt valami drasztikussat csinalni hogy , megkapd azt ami jar Nektek ?

Igazad van. Annyiban nem, hogy nem mindenkit szeretne meggyőzni, hanem magát. Mindegy, mindenesetre láttunk példát, hogy kinek csak álom a boldog párkapcsolat.

Sajnos meggyőzni ilyen esetben nem lehet a legtöbb embert, csak aki elég nyitott rá. Különben az ember megkapja, hogy te "milyen rohadt okosnak hiszed magad". Szomorú.

Szia!

Egyet ne feledj! Mindig kettőn áll a vásár. Mondhatod, hogy a párod ilyen, meg olyan. Amikor szültél neki, vagy amikor össze kötötted vele az életed akkor nem olyan volt? És Te? Veled mi újság?

Azt írod, hogy kiabál. Azt írod, hogy Te is, de annak jó oka van. Szerinted ki a hibás? A férfi (ő) vagy a nő(te)?

Erre mondja a barátnőm (aki szintén 2 különböző pasival 2x már megszívta az életét, ő is tudna mesélni...), szal erre mondja Henikém azt, hogy wazze, ezeket egy anya szülte!

Persze ez csak részben igaz, mert most ő is talántalán megtalálta azt az embert aki mellett újra megbecsült NŐ lehet. És szintén nem egy vagány, extra jóképű motoros srác, mint az előző kettő, akik csinátak neki 1-1 gyereket,( nagy lagzi minden hormonkezeléssel összejött bébi és szülés előtt otthagyta egy másik nőért....a nagyfia apja, meg kapásból lelépett ahogy terhes lett, pedig vagy 4 éve voltak már együtt...), hanem egy átlagos arcú, kedves, és lenyűgöző személyiségű pasit talált a SZOMSZÉDSÁGÁBAN :)))...náluk is most van folyamatban a beleszeretés... :)

Csak nyitott szemmel kell járni, és észrevenni az ugyan aprónak tűnő, de annál értékesebb kincseket :)

És igen! Én sem bírok felnézni már rá! Nincs semmi, ami miatt felnézhetnék egy ilyen emberre! És az ő véleménye is az, hogy egyedül én vagyok a hibás abban, hogy tönkrement a kapcsolatunk!!!! És, akárkivel összeveszik, akkor persze, soha nem ő a hibás!!!!!!!!!!!

Nem kellene ezt a két pasit összekötni??????

Mert mintha az enyémről beszélnél, amikor írsz az exedről!!!!!!

Nem :) Én átadtam másnak a szenvedés jogát :) És jól mondta a pszihiáter, a nőjének a legnagyobb büntetés amit tőlem kaphat az épp maga az ex :) Hát valahogy úgy.... mivel sztem ő ugyanolyan önző marad most a nőjével is, amilyen velünk is volt (csak ott nincsenek kisgyerekek akikkel napi szinten megy a "küzdés" ), de sztem ott is csak tévétnéz, sörözik, a köv horgásztúrát tervezi, meg kocsmázik.... Hmm boldogok lehetnek...

Nem tudom elképzelni, hogy van olyan nő, akit egy ilyen pasi intellektuálisan, érzelmileg ki tud elégíteni! De nekem az lenne a jó, ha ő megtalálná a párját, dolgozna, és szép élete lenne, mert akkor fizetné a gyerektartást rendesen (most decemberre kemény 10 000 ftot kaptunk tőle!) De ennek nem látom túl sok esélyét, lévén, hogy mindenki másban keresi a hibát (szerinte a mi kapcsolatunk is miattam ment csődbe, a szüleivel a viszonyt is a szülei rontották el, nemő, a nővérével, a nővére miatt nem beszél, a nagymamájával, meg a nagymamája miatt....)

Szal gyakorlatilag senkivel sem tartja a kapcsolatot, és bassza a csőrét, hogy én jóba vagyok a tesóival, meg a szüleivel,a nagyszüleivel és összejárunk (nyilván hisz unokáik, unokahugaik, unokaöccseik a gyerekeim....) Csak a seggfejek nem kíváncsiak a családtagjaikra, a normális embereknek fontos mi van azokkal akiket elvileg szeretsz!

Jó olvasni, amiket írsz! És nagyon igazad van! Főleg, mert megértesz, hiszen, tudod, miről van szó! Mert benne voltál!

A titkos.....na igen! Az elején csak tetszett, imádtam, hogy odavan értem, és csak játszottam vele, nem igazán gondoltam semmi komolyra, mert külsőleg sem olyan, aki nekem igazán bejönne. Aztán azt vettem észre, hogy hiányzik, ha nem ír. Aztán azt, hogy egyre többet gondolok rá. Aztán azt, hogy egyre többször gondolom el azt, milyen lehet vele. Milyen lehet az, amikor valóban TÁRS van mellettem. És bizony nem vagyok szerelmes, de talán ez nem is fontos, mert valóban többet ér, ahogy Te is írod, amikor közben szeretsz bele valakibe.:)))

Nem elfelejteni kell, hanem túl lenni rajtuk és "megbocsájtani" de elfelejteni, hogyan bánt veled nem szabad.

Ahogy a dalban van:

"Ha úgy érzed, hogy megteheted,

bocsásd meg, de el ne feledd!"

Mégpedig azért nem szabad elfelejteni, hogy nehogy mégegyszer ugyanabba a csapdába ess!!!!

Ha el is válnak útjaitok (én nagyon drukkolok amúgy hozzá, mert mint már említettem, teljesen ugyanezen mntem én is keresztül, és ha nem is magad miatt -de magad miatt is!- hanem a gyerekek miatt meg kell tenned a lépést!) ő a gyereked apja marad mindig akármilyen. De az biztos, hogy a gyerekek ép lelki fejlődéséhez nem kell egy ordibálós, türelmtlen, önző seggfej "biológiai apa".

Hja és még valami, ez a titkos hódoló. A szerelem nem feltétlenül úgy jön, mint egy villámcsapás, mert könnyen jön könnyen megy.... Sztem azok az igazán tartós kapcsolatok és jó szerelmek, ahol először csak, tetszik neked az illető, majd ahogy egyre jobban megismered a belső tulajdonságaiért,a gyerekekkel és veled való bánásmódért, szép fokozatosan szeretsz bele... :) No meg persze lakva ismerszik meg az ember, lehet hogy egy tök simulékony,kedves, jó humorú, marha jófej pasi, és szép lassan beléesel, mint ló... :)

És lehet, hogy vele megtalálod azt a magasztos boldogságot, amit eddig még soha nem éreztél, mert nem a megfelelő férfival éltél együtt....

Aki hosszútávban és komolyan, FELELŐSSÉGTELJESEN gondolkozik, az már nem a műmájer, vágány falu bikái között kell keresgéljen, hanem a már lenyugodott, komoly, és normális pasik között.

Majd megszokod ;) Hidd el, hogy megszokod, ugyanis rájössz hogy mennyivel jobb, exnél, és mint tudjuk a jót könnyű megszokni..... :)

Hat igen ,nem kellemes egy szakitas barhogy is törtenik !

De , hala Istennek az emberi termeszet olyan hogy , elfelejti a rosszat es csak a szep emlekeit örzi meg :)

Szia !

Ugyan miert fontos neked 1-cikk ? !

Sokkal jobb szerintem ha , az ember a sajat meglatasait,erzeseit,megerzeseit,velemenyet irja le.

Nagyon sok ilyen es hasonlo iras van forgalomban ezoteriai körökben , most "divat" ilyenforman legalabb is megprobalni latni a vilagot :)

En el sem olvastam , csak "beleolvastam"......

Az egy dolog amikor magunkeva teszunk egy szemleletet , az viszont egesszen mas amikor erölködunk atvenni egy filozofiat , ami tavol all az egyenisegunktöl :)

Azt hiszem, Te nagyon jól látod a dolgokat!!!!! Teljesen igazad van! Amikor kicsi volt a gyerek, azt hallottam, hogy nem tud vele mit kezdeni, majd, ha tud menni.....amikor tudott menni, akkor majd, ha tud beszélni.....most már, hogy mindkettőt tudja, most már az a kifogás, hogy nem bír vele....nem marad nyugton, hisztizik....stb. És pontosan! Idegesíti a saját gyereke. Egy példa. idén húsvétkor elvitte locsolni. Fél óra múlva, úgy jöttek haza, hogy mind a kettő üvöltött. Nem értettem mi van.... Mire kiderült, hogy a gyerek nem akart locsolni, hanem mindenhol játszani akart. Mondtam neki, te teljesen normális vagy?????? Nincs 3 éves az a gyerek!!!!!!! Mi a lószart vársz tőle?????? És akkor megtiltottam, hogy bárhova elvigye, mert nem kell, hogy mások előtt üvöltözzön a gyerekkel. Hiszen, ha az udvaron vannak sem, hallanak mást a szomszédok, hogy ez üvölt a gyerekkel, hogy takarodj, húzzál befele anyádhoz......stb.

Oké, persze, én is kiabálok itthon, de én lassan 4 éve, a nap 24 órájában viselem el a gyerekem hisztijét. És igen, néha már nem bírom. Mert mellette még az apját is el kell viselnem. És már nem megy! Jah, meg a saját családom bajait, mert ők is állandóan engem találnak meg, ha valami gond van. És nem kis gondok szoktak lenni.:(((( Szóval az egész mindenből kezd rohadtul elegem lenni.