Babácska... (beszélgetős fórum)
Hogy döntöttél? Megtartod a babát? Ha elveteted egy életre bánni fogod, nem szabad, de hallgass a szívedre! A babáé már ott dobog benned. Nekem 18 évesen volt egy abortuszom, még most is lelkiismeretfurdalásom van miatta. Ti ráadásul úgymond bent vagytok a korban, nincs mire várni, majd minden kialakul, megoldódik meglátod. Abszolút nem rossz a helyzetetek.
Én sem értem, de nem is akarom érteni.
Ezek nem indokok egy abortuszra.
Nem tudom, mit tud ez a pasi,hogy érte (miatta) elveteted a gyerekedet.
Tudod, majd ha akarsz gyereket és nem sikerül, akkor majd minden percben eszedbe fog jutni, hogy az önzőséged és a kényelmed miatt önként a műtűasztalra feküdtél.
Ez, akkora felesleges hülyeség volt!!
Mi vagy te,valami igazságosztó?
Isten földreszállt helytartója....
Egyet mondok: ISTEN NEM VER BOTTAL!
Engem ilyenkor csak az keserít el,h más cserélne a fórumindítóval... más alig egy hete vesztette el az újszülött babáját akire éveket várt. Nem igazságos az élet.
Semmi sem statikus, és kevés dolog történik forgatókönyv szerint. Senki se tudja, mit hoz a jövő. Aki ezt elfogadja, ehhez mérten vállaljon gyereket, aki nem, az soha ne vállaljon, de ne is kerteljen. Még én is csak dolgozom az ügyön.
én kb. 5 hónapos várandós voltam, amikor a párom vállalkozó lett (kényszerből), a NAV szivatott, az önkormányzat szivatott, ügyfél nem fizetett időben, elfogyott a pénzünk is (alig maradt 100 ezer), de túléltük, nem volt nagy ár a mi babácskánkért
Mi nagy tesók lehettünk az előző életben, mert hasonlókat fogalmaztam meg magamban én is.
Ha megköveznek sem értem.
Adott minden már ami az anyagiakat illeti - ami a legfontosabb, sokaknak épp az anyagi stabilitás ami nincs meg - és mégis eldobna egy életet.
Nem laktok együtt.. éééés?? Lesz még jó nyolc hónap, hogy összeköltözzetek. Egy terhesség nem olyan, mint amikor bemész a Mekibe és rendelsz egy burgert.. aztán rájössz,h mégsem kell és kidobod a kukába, hogy majd veszek másikat.
A párod most indította be ugye a vállalkozást.. szerinted hat hónap múlva már lesz olyan stabil lelkileg és mindenhogy, hogy azt mondja,h jöhet a gyerek? És képzeld.. egy vállalkozás akármikor becsődölhet...
Nem szoktam hozzászólni ilyen fórumokhoz, mert többnyire nem izgat ki, mit művel a gyerekével, de ez egy nagyon fura fórum, amihez késztetést érzek hozzászólni.
A hasadban egy gyerek van, egy élet, nem egy pótolható valami, hogy most nem kell, majd fél év múlva kell, vagy öt év múlva. Nekem az a legfurább, hogy minden adott, mégsem kell, bőven benne vagy a korban, mégsem kell, szeretitek egymást, mégsem kell.
1. A pasi nem szeret eléggé.
2. Te jobban szereted a pasit, mint a benned növekvő "babácskát", pedig az a részed, a pasi meg nem, jöhet-mehet, de a gyerek a véred.
3. Félsz, hogy elveszíted pasit, biztos sokat vártál rá, de érdemes arra, hogy a párod legyen, ha rávesz egy abortuszra, miközben a kezdő hozzászólásban leírtad, hogy már eljátszadoztál a gondolattal nagy boldogan, hogy anya leszel? Ő az igazi, ha megfoszt ettől?
Igen, tudom átéltem/átélem :)
Arra vagyok kiváncsi mit félt annyira (az ő rendezett körüményeivel), hogy lemond a babájáról, mi az ami most fontosabb mint a babájának az élete.
Ne haragudjatok de ez ekkora hülyeség... egy baba áldozatokkal jár. Tetszik vagy sem. Lehet neked millió pénzed, hat palotád, remek karriered.. onnantól kezdve, hogy csak úton van a baba, minden borul. Aztán mire mindent megszervezel, megszületik a baba és amit addig megterveztél, felépítettél.. borul. Mert jön a hasfájás, nem alvás.. de ezzel együtt az egész egy csoda.
Abigél, ha megszületne a baba, mi az amit biztosan elveszítenél?
Nagyjából ezt írtam le én is...
Nem ítélkezem,nem is akarok.Én csak magamból indulok ki: 29 vagyok,nincs gyerekem,boldog párkapcsolatban élek.Ősszel kezdünk bele a baba "projectbe".Ezt csak azért írtam le,hogy átlásd a körülményeimet mielött tovább olvasol.Szóval:ha nekem (hangsúlyozom,nekem)egy pasi,akinek elvileg én vagyok az igazi és velem akar élni és hú meg ha,azt kéri tőlem,hogy ne tartsam meg a közös gyerekünket és biztos lennék abban,hogy szakítanék vele!Miért?Mert ez mese habbal.Ha Ö szeret és veled tervezi a jövőt,bevállalja a gyereket így is,hogy becsúszott.Még akkor is,ha megijedt,váratlanul jött stb.És főleg,hogyha a szeretett/imádott nő szeretné a babácskát...Tényleg nem bántásból írom,de 34 évesen mire vársz?Oké,legyen anyagi háttért meg ez megaz.Jöjjőn össze elsőre a köv.baba,akkor is mire szűlni fogsz,minimum 36 leszel...hát nem tudom,másképp gondolkodunk,de egyet tudok: ha megfelelő anyagi helyzetre várunk,sose vállalunk gyereket.Én már most tiszta gyagyás leszek ha a "gyerekemre" gondolok,aki még csak terv...totál beindulnak az anyai ösztöneim és azt érzem,ölnék érte!A Te életed,Te döntesz,kívánok sok erőt hozzá!
Én is azt mondom,h ez egy buta döntés. Ha akkora a szerelem és minden adott akkor nem értem,h miért ne jöhetne ez a baba? Nem értem.. és ne haragudj de nem is akarom érteni. Én most csak két önző embert látok akik ítélkeznek egy élet felett. Csak mert.. számba vetettek minden lehetőséget.. azt már meg se kérdezem,h milyen lehetőségeket. Mert már úgyis mindegy.
Tudod mikor mi eldöntöttük a párommal,h jöhet a baba, alig öt hónapja voltunk együtt. De én már akár egy hónap után is szültem volna neki. Pedig nekem még kocsim sincs a babakocsin kívül.
Ne hallgass senkire. Ez a ti közös döntésetek.
Néz meg milyen címet adtál a kérdésednek.
Nem elvetessem, nem vetessem. Becsúszott mit tegyek, Abortusz vagy ne, hanem azt, hogy Babácska. Szerintem ez sokat elárul az legmélyebb érzéseidről.
Ha egy év elteltével mégis akarja a gyerekét, akkor mind a ketten annak fogtok a leges legjobban örülni hogy megszületett.
De itt nem csak elméletekről van szó, hanem egy életről.
Nem lebeszélni akarlak, úgysem tudnálak, hanem azt szeretném, ha nem csak a párod érdekeit, érveit, meg a kapcsolatotokat vennéd figyelembe.
Egyet tudok biztosan, ha megtartod és megszületik, soha többet nem fogsz arra gondolni, hogy rossz döntést hoztál.
En annyit tudok, hogy nalunk ugyan egy ev utan "csuszott" be a terhesseg, en 25,a parom 30 volt. Se sajat lakas, se sajat kocsi nem volt, de parom azt mondta, eszembe ne jusson az abortusz, ha jonni akart, akkor jojjon. Dohanyoztam es buliztam, mielott kiderult, a lanyomnak semmi baja. Szoval szerintem is a parod beszelt le a babarol, pedig nem lennel szaranya...
De egutt dontottetek, es remelem jol!
Ezek a gondolatok milliószor és még milliószor megfordulnak minden kismama életében, még akkor is, amikor már rég megszületett. Aztán ha ezen túl van, akkor talál magának más aggódni valót, egy életre.
De itt az ellenkezője is: megtartom, az apja akarata ellenére, szétmegyünk, majd 1 éven belül könyörögve kér, hogy hadd legyen velünk, imádja a gyereket és mindenki boldog... semmit nem tudhatunk biztosan ebben a pillanatban, nekem meg most kell döntenem.
Megfordítva: mi van, ha megtartom és szaranya leszek? Ha nem vagyok képes felnevelni, ha nem vagyok elég erős? Ha nem egészséges? Ha a Szerelmemet elveszítem örökre? Ha egyszer megkérdezi, hogy hol az Apja? Hogy mért nem akarta?
Az élet csupa mi lenne ha, hiszen te is azon aggodsz, mi lenne, mi lesz, ha apa lesz kifejezett akarata ellenére.
Ezek költői kérdések...amik felvetődtek bennem is, de ettől még okosabb nem lettem és válaszokat sem kaptam. Nincs értelme, a mi lenne, ha...? dolgokon morfondírozni. De megértelek.... piszok nehéz ez....
Nem ítélkezem,de meg fogod bánni,ezt gondolom ...
Fél év múlva könnyebb lesz a gazdaságban?
Fél év múlva már nem fogja nyomasztani a felelősség?
Mi lesz, ha az abortusz miatt annyira meggyűlölöd, hogy többet látni sem akarod?
Ne haragudj, de ezeket én mondva csinált oknak érzem.
Én nem tudtam, hogy babát várok (hosszú történet), ittam pár pohárral, az én anyukám meg dohányzott, mégsem lett semmi baja sem a kisfiamnak, sem nekem. Ha nem mentél át alkeszbe, meg gyárkéménybe, akkor ennyicskétől semmi baja sem lesz. Lenne...
Szerintem pedig semmiről sem vagyunk elkésve...főleg te nem a 28 éveddel. Én inkább szülök 35 felett, mikor már ismerem magam, és magamhoz való Társat tudok választani, mint szültem volna a húszas éveimben a társadalmi elvárások nyomására. Persze fiatalon is sikerülhet jól, lehet tartós, én nem találtam meg korán az Igazit. De ha találtam is volna, akit annak hittem volna, mára valószínűleg elvált lennék, mert teljesen más vagyok most, mint 10 évvel ezelőtt.
Tiszteletben tartom a véleményed, tudom, hogy kinek erre, kinek arra billen a mérleg. Viszont itt írta valaki, hogy ennek közös döntésnek kell lennie, főleg, ha egyébként minden tekintetben egy életre tudunk tervezni egymással (most így érezzük). Való igaz, hogy ha ő azt mondta volna, nem baj, hogy korábban jött, vágjunk bele- valószínűleg meg is tartjuk a babát. De ez így most minden, csak nem boldog babavárás... Hozzáteszem, még én sem fogtam fel, mert annyira hirtelen jött. Nem hangolódtam rá, és most már nem is szeretném elragadtatni magam az anyai érzésekkel.