Babácska... (beszélgetős fórum)
Nekem az eddigi hozzászólásaid alapján úgy tűnt, hogy szeretnéd ezt a gyereket, csak a párod valószínűleg lebeszélt. Megértem, hogy egyedül nem szeretnéd felnevelni, viszont nem vagy már mai gyerek, én 28 vagyok, de mindenki szerint el vagyok rendesen késve. Másrészt meg látom magam körül hány embernek nem lehet gyereke, mennyit küzd, mások meg milyen könnyen lemondanak róla. Pl. nekem nincs, és még nem is tervezünk, de képzelem, milyen fájó lehet. Mi van, ha később neked sem lehet? Akkor nagyon megbánnád. Persze ezt visszacsinálni már nem lehet, az lenne a legjobb. Szomorú, hogy egy élet ára a tanulópénz, rossz belegondolni, hogy komolyabb ok nincs is rá, mégis mennie kell. No, de fejezem, nem szántan szentbeszédet pláne úgy, hogy nem is a nagy anyucik táborát gazdagítom, csak egy meglátás volt, mivel ez a gyerek nemcsak a párodé, hogy neki kell kedvezned, hogy most nem szülsz, mert építkezik, így-úgy, a baba a tiéd is, akit a szíved alatt hordasz.
Nézd, sajnos, mivel a baba nem volt tervezett, úgy érzem, csak 2 rossz közül választhatunk már. És ezt nem úgy értem, hogy a baba "rossz", sőt a legnagyobb ajándék az Élettől. Igen, tervezünk babákat, de nem most szerettük volna még.... nem is élünk együtt, ő most építkezik, most indítja be a vállalkozását, a gazdálkodásból szeretnénk megélni, önellátó módon. Most is ezzel foglalkozunk, de közel 100 km-re egymástól. Ő először a fészket, a biztos megélhetést szeretné megteremteni. Az a terv, hogy ősszel költözöm (ez a baba előtt is így volt, és most is), viszem az állataim egy részét, de nekem sem könnyű innen elszakadni, mert a családi vállalkozásban dolgozom. Egyszóval minden körülmény kialakulatlan még. Persze a szívre hallgatva, "mindent meg lehet oldani"... de ezek a tények. Nem szeretném apává kényszeríteni, arról nem beszélve, hogy míg nem tudtam a babáról, ittam alkoholt és dohányoztam is, nem "vigyáztam magamra", egyszóval egyáltalán nem éltem olyan életmódot, ami a babaváráshoz kell. Nem szeretném Apa nélkül felnevelni...ha szétmennénk, mert neki túl nagy volt ez a felelősség. Szerintem egy gyereknek mindkét szülőjére szükség van. Másrészt ezek az energiák, rezgések, amik őt körülveszik (sírás, kételyek, feszültség), nem épp a boldog magzati kor velejárói.... Ezekre gondoltunk, mikor meghoztuk a döntést. :(
Én még ilyet soha senkinek nem írtam, de szerintem buta döntés. Nem kérdezted a véleményem, meg semmi közöm hozzá, ez tény. Nem vagyok abortusz ellenes sem.
34 éves vagy, nem egy 17 éves, szüleitől függő kamasz. A párod 38. Azt mondod, van munkád, pénzed, kocsid, lakásod. Rövid ideje vagytok együtt, de állítod, hogy ő életed szerelme, és együtt is fogtok maradni. Ez azt jelenti, hogy majd a későbbiekben vállalni fogtok babát, babákat. Nem értem, mi a különbség azok között a gyerekek között, és a mostani közt. Mert nem jókor jön? Emiatt kell meghalnia? Ezt butaságnak tartom, főleg, hogy az egész világ a lábaid előtt hever, a szülők majd meggebednek, hogy segítsenek, lehet rájuk számítani stb. Egy kicsit úgy érzem, hogy jó dolgotokban már nem is tudjátok, mit tegyetek. Ez azért fura, mert a hozzászólásaid alapján egy teljesen értelmes, normális, érett embernek tűnsz. Azt gyanítom, hogy nagyon-nagyon akarod ezt a férfit, ő viszont nem biztos abban, hogy annyira akar téged, hogy legyen egy közös babátok, mert ha így lenne, és tényleg az élete értelme, szerelme lennél, akkor nem hozna olyan helyzetbe, nem akarná, hogy a szerelmetek gyümölcsét egyszerűen kikaparják. Utálom az ilyen szövegeket, mintha nem is én írnám, mert tényleg nem vagyok ab ellenes, de valahogy ez kikívánkozott. Persze ez a te döntésed.
Köszönöm....sosem hittem, hogy valaha ilyen helyzetbe fogok kerülni. Eddig sem ítélkeztem mások felett, de ezután végképp nem fogok. Nagyon félek a beavatkozástól, sosem volt semmi bajom, nem voltam kórházban, még egy lábtörésem sem volt. Nővérem (neki is volt egy terhességmegszakítása, a baba rendellenessége miatt) azt mondta, a fizikai része inkább kellemetlen, mint fájdalmas. A lelki következményeket nem tudom, hogyan fogom viselni.
Igen, úgy érzem, ő az, de ezt majd az idő fogja igazolni- vagy cáfolni. Óriási leckét kaptunk a felelőtlenségünk miatt...
Nem lehetett könnyű meghozni ezt a döntést.Kitartást és sok erőt kívánok nektek.
én nem kövezlek + ugyan ezt tenném.de azon gondolkodj el tényleg az a férfi e életed párja.
Szervusztok, újra itt vagyok. Az elmúlt napokban a párommal kisírtuk a lelkünket, számba vettük mindkét lehetőséget, és úgy döntöttünk, hogy nem tartjuk meg a babát. Jöhetnek a kövek... Próbálom zombi-üzemmódban végigcsinálni, mert máshogy bele őrülnék. Holnap megyek a családvédelmi szolgálathoz és talán jövő hétre kapok is időpontot a műtétre. Az orvosom mindent rendben talált egyébként, rákszűrés, vérvétel, stb. Azt mondta, hogy a későbbi meddőség kockázata emiatt gyakorlatilag nulla és ő fogja csinálni a műtétet.
En belehalnék,még az abortusz gondolatától is kiráz a hideg :S.Más ha beteg a baba,vagy ha a teherbeesés idején olyan gyógyszert kellet szednem,ami károsíthatja a baba fejlődését.
A naptár módszerben szerintem már csak a buta tinik hisznek. Ne haragudj.... de na.. Ez annyira elavult módszer.. ha csak magamból indulok ki,h én se a "nagykönyv szerinti időben" estem teherbe. Pedig mi nem bíztuk a véletlenre a dolgokat.
1. 34 éves a fórumindító. Nem mai csirke.
2. Mindene megvan, állás, pénz, kocsi, lakás, szülői segítség.
3. Van egy párja, aki rövid ideje a párja, de elméletileg egymás élete szerelmei.
Én megtartanám a gyereket, de a pasit nem kényszeríteném semmire. Ha vállalja, akkor maradjon, de ne nyafogjon utólag, ha nem, mehet. 38 éves az is, mit akar, mire vár?
Az abrtuszt általában az pártolja akinek volt és az ellenzi akinek nem!Nekem nem volt,és ha most besikerülne egy baba örülnék,de az nem úgy szokott besikerülni,hogy rám kacsint az uram:),én életemben 2 szer nem védekeztem két gyerekünk van:)
Nem vagyok megrögzött abortusz ellenes,de a lányom a 11 hetes uh-on már szopta az ujját,és olyan kifejlett ember alakja volt a fejétől kezdve a lábujjain át,hogy nekem ne mondja senki,hogy az nem ember vagy nem gyerek mert az.Márpedig 11 hetes magzatot még simán elkaparnak.Legális elvetetni,aki akarja megteheti,de az bizony egy ember!
Egyetértek teljesen.
Az "abortuszellenes dumáról" - ahogy írták - meg annyit, hogy van elfogadható okból történő abortusz, meg van az, amikor fogamzásgátlás helyett használják egyesek. Itt kezdődnek a bajok, na meg ott, hogy sokan még támogatják is és majdnemhogy megveregetik a vállát annak aki átesett már rajta. Elfogadható az egészségügyi ok, elfogadható ha védekezés mellett történt vagy épp erőszakból és vállalhatatlan a meglevő körülmények között, de a többi csak duma.
Védekezni kell. Aki nem teszi és emiatt esik át abortuszon, az inkább ne is hangoztassa, hanem csendben szégyellje magát. Végképp ne mártírkodjon.
Egy ideje nem követem a fórumot, most nem a fórumindítóról beszélek természetesen. Csak a véleményemet írtam le.
Úristen! Ne már! Ez most komoly? Akkor mi!?!?!?
Szeretném még hozzátenni, hogy nézz meg egy Ultrahang Video felvételt egy pár hetes embrióról!
Itt van egy pl.!
[link]
Lenne valakinek szíve megválni egy ilyen picikétől???
És ha hepás?vagy egyszerűen hpv-sEgy méhnyakrák se kutya
Én ezt soha nem értem ,mért nem védekeztek,De most tényleg?
Amúgy meg nem a gyerek tehet róla, hogy agy nélkül hancúroznak. Felnőtt emberek. Ha nem akar gyereket, akkor védekezzen. Ha nem tette, vállalja a tettei következményeit, és ne azon gondolkodjon, hogy kinyírja-e a gyerekét.
Én meg azt "bírom", hogy sok nőnek teljesen természetes dolog megölni a saját gyermekét. Egyszerűen képtelenek felfogni, hogy egy életről van szó. Ugyanolyan élet mint a tied, az enyém... Mit olyan nehéz ezen megérteni!?!?
Én meg tuti nem döntenék egyedül egy gyerekről, akiért egy életre felelős lesz mind anyuka, mind apuka is! Ennek közös döntésnek kell lennie midnen tekintetben. Ha pedig te vállalod akár egyedül is, akkor utána nincs jogod a pasitől bármit is elvárni. Szerintem...
Én megtartanám az tuti:) Kívánok neked sok türelmet és kiatartást bármit is hoz a jövő!
Szia!
Ha már így alakult, én biztosan megtartanám. 34 évesen mire vársz még?
A kicsi életét se vennéd el, nem hiszem hogy megbánnád.
Persze a te döntésed.
Egyet értek veled.
Mondjuk mi a párommal az elejétől tudtuk h közössen szeretnénk családot,9 hónap együtt járás után összeköltöztünk,ekkor voltam 25 éves,nem védekeztünk.De baba sehol :S.Végül tavaly lombikprogrammal sikerült teherbe esnem,30 évesen.Most 6 hónapos a kislányunk.
Ha tényleg szeretnétek babát,ne sokat gondolkodjatok.Egy kis csoda növekszik a pocakodban és van még 8 hónapotok h felkészüljetek.Megjegyzem a páromnak mindazok ellenére h az egész lombikot együt csináltuk végig,meg amíg terhes voltam nem igazán sikerült átéreznie h apa lesz,amikor először pillantotta meg a kislányunkat,akkor változtak meg benne a dolgok :)
Úgy bírom ezt az abortusz ellenes dumát..
Teljesen egyetértek. Nekem is van 2 gyerekem és abortuszom is. Én se bántam meg és egy 2 hónapos rózsaszín köddel borított kapcsolatba felelőtlenség gyereket szülni. Egyébkén csak megjegyeznem a foruminditonak h a jovoheti ultrahangon egy kis pottytől még nem hatódik meg a leendő apuka, ha egyébként nem akarja..
Nincs min gondolkodni. Egy élet van a méhedben, egy kicsi, dobogó szív. Vagy meg akarod fosztani az élettől? Védekezni kellett volna... Nincs csodálatosabb dolog egy nő életében mint a gyermeknevelés. Hidd el, ha együtt, ha külön folytatjátok is, soha nem fogod megbánni, hogy megszülted a germekedet!